Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-05-21 / 21. szám

2. oldal CATHOLIC HUNGARIANS' SUNDAY A legrégibb katollkuj magyar tap az Egyesfiit Államokban é* Kanárik has The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States f|fui C-arvarla Published Weekly except Easter and Christmas and two weeks in July by the Catholic Publishing Co., Inc., 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509. Telefon: (216) 799-2600 Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate - Pástor Editor in Chief Emeritus: Father. GABRIEL TAKÁCS O.F.M. Managing Editor: Father NICHOLAS DENGL O. F. M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES. ELŐFIZETÉSI ARAK. For two years in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ____ $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben___$ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben __— $ 5.00 For two years In Canada $18.00 Két évre Kanadában ..__$18.00 For one year in Canada .... $10.00 Egy évre Kanadában-----$10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában ...... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada. Egyéb külföld egy ár Kanadával A Szent István Ferences Komisszáriátas megbízásából Tiszteletbeli főszerkesztő: Ft. TAKÁCS GÁBOR, O. F. M. Felelős szerkesztő: Ft. DENGL MIKLÓS, O. F. M. 1739 Mahoning Ave., Youngstown Ohio 44509 Tel.: (216) 799-2600 Szerkesztő: ESZTERHÁS ISTVÁN 2930 E. 114th St., Cleveland,Ohio 44104 - Tel.: (216) 795-0748 ADVERTISEMENT RATES» $1.80 per column Inch 1—2 times: $1.70 per column Inch 3—4 times; $1.60 per column inch 5—10 times; $1.50 per column inch 11—25 times; $1.40 per column inch 26—51 times; Vi page $50.001» 3k page $90.00; 1 full page $ 170.0c Second class postage paid at Youngstown, Ohio Mély szomorúsággal jelentjük, hogy drága jó férjem, édes­apánk, nagyapánk és dédapánk Dr. Schandl Károly v. magyar királyi titkos tanácsos, a m. kir. Főrendiház v. örökös tagja, a m. kir. Földművelésügyi Minisztérium py. államtitkára, az Országos Hitelszövetkezet (O. K. H.) v. vezérigazgatója és alelnöke, az Országos Tejszövetkezet (OMTK) alapítója és v. elnöke, a Genfi Munkaügyi Szövetkezet v. tagja, a Nemzet­közi Agrár Kongresszusok v. alelnöke, a Keresztény Földmíves és Kisgazda Párt egyik alapítója, a Faluszövetség v. alelnöke, Veszprém vármegye örökös megyebizottsági tagja, a „SO­­PHIANA” Emericana Kat. Egy. Hallgatók v. Protektora, az „Országos Széchenyi Szövetség” alapítója és v. első elnöke, a Cserkész Szövetség X. Ker. Protektora, Csongrád város dísz­polgára. Kitüntetései: Finn: „Fehér Rózsa Rend” nagy kereszt­je. Bulgár: I. O. nagy kereszt. Görög: I. O. nagy kereszt. Fran­cia: Tiszti nagy kereszt „Merít Agricole”, stb. 1972. március 18-án, életének 90-ik esztendejében, a szentsé­gekkel megerősítve, visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Földi maradványait 1972. március 22-én, engesztelő szent­misét követően, a római katolikus anyaszentegyház szertartása szerint Stamford városában (Connecticut állam — U.S.A.) a Springdale St. John katolikus temetőben helyeztük örök nyuga­lomra. Gyászolják: Dr. Schandl Károlyné Menyhért Tessa fele­sége; Dr. Schandl W. Károly, özv. Ziegler Gézáné, Dr. Schandl Tessa Franciska gyermekei; menye: Pollák Éva; Unokái: Zieg­ler Géza, Schandl Károly, Cathy, Theresa; dédunokái: Ziegler Géza, Julie, Adrienne és Péter; unokamenye: Dora Eszter; testvérbátyja: Dr. Schandl József (Budapest): sógornői és ki­terjedt rokonsága. Stamford, Conn. 06901, U.S.A. Kedves magyar Szülők!­ ­ Nyaraltató iskolatáborunkat hét és tizennégy év közötti magyar származású fiúk és leányok számára rendezzük. . Színhelye a gyönyörű fekvésű Sik Sándor Cserkészpark, Fillmore, N. Y. község határában, Buffalo N. Y.-tól 75 mér­földre délkeleti irányban. Elhelyezés: sátrakban, szükség esetén házak is állnak ren­delkezésünkre. , A tábor tartama: egy teljes kalendáriumi hónap, ill. négy­­teljes hét. , Jelentkezési határidő nincs, de tisztelettel kérjük, hogy je­lentkezésüket június 14-ig postázzák. Előadó tanárok-vezetők a buffalói Calazanctius Prepara­tory School magyar származású tanárai, valamint a Magyar­­Cserkész Szövetség lelkes és hozzáértő tisztjei és segédtisztjei közül kerülnek ki. Valamennyi kipróbált és bevált cserkész­pedagógus. Tantárgyak, magyar­ írás-olvasás, nyelvtan, alapvető ma­gyarságismeret. Történelem, földrajz, néprajz, irodalmunk nagyjai, nagy magyarok öröksége, mit adott a magyarság a világnak. Számtan: alapműveletek, törtszámok, százalék-szá­­­mítás, arányszámítás, hatványozás, gyökvonás és mértani alap­ismeretek. Kézügyesség: fonás, faragás, bérmunka, női kézi­munka. Cserkészismeretek: a szabadban való mozgáshoz és élés­hez szükséges alapismeretek. Bizonyítvány: iskoláink a piarista atyák által alapított és­­vezetett Calazanctius Preparatory Schoolnak, valamint a Ma­gyar Cserkész Szövetségnek hivatalos nyári tanfolyama. El­végzéséről hivatalos bizonyítványt kapnak azok, akik a teljes tanfolyamot elvégzik és a követelményeknek megfelelő ered­ményes vizsgát tesznek. College Credit: magyar nyelvismeretből jó eredménnyel vizsgázó gyermekek College creditet is szerezhetnek. Ezt a vizsgát egy az állam által kiküldött egyetemi tanár előtt kell­­tenniük. , Részvételi díj: a jelentkezéskor küldendő be minden gyer­mek után tíz dollár. Ez nem jelentkezési díj, hanem beleszámít a tábordíjba. Ezt a tíz dollárt azonban a részvételtől való visz- Török István: Kalauzkodom egy letéti könyvtárban Baj van az üzleti szellemmel? A letéti könyvtárban, természetesen, nemcsak arról olvashatunk, hogy miért nem terem a fánk „jó" gyümöl­csöt. Sokszor érkezik nyomtatvány a kormány sáfárkodásáról a gazdasági élet minden vi­szonylatában, köztük nem a legkevésbé érde­kes, amit a külkereskedelemről tudatnak ve­lünk a hivatalos számvetők. Ilyen beszámoló volt az a füzet is, melyet a napokban hozott a posta. A főcím szerint a külkereskedelmi el­lenőrzésről tartalmazott adatokat a piros-fehér fedelű könyvecske. 1971 utolsó negyedéről állította össze a Kereskedelemügyi Miniszté­rium az adatokat és az elnök, a szenátus és a képviselőház tagjainak ajánlotta — gondolom megszívlelésre. Érdekes bogarászni ebben az — elméletileg — csupa számokkal foglalkozó írásban, különösen ha meggondoljuk egyre romló pénzügyi helyzetünket. Amerika a múlt évben, első ízben sok évtized óta, kevesebb árut szállított ki, kevesebb pénzt kapott árui­ért, mint amennyit behozott. Magyarul: a külkereskedelmi mérleg lebillent: az Egyesült Államok kivitele kevesebb, mint a behozatala, így az amúgy is egyre nagyobb államadósság még ezzel is növekszik. Minden okosan gondolkodó és jó hazafi természetesen rögtön azt ajánlaná, hogy az országnak kötelessége minden lehető mó­don fokozni a külkereskedelmet és portékáit piacra dobva vissza kellene billenteni azt a veszélyesen az országot víz alá húzó mérleg­kárt. Valami baj van az üzleti szellemmel... Ebben sokan megegyezünk. Valahol az amerikai élelmesség és termelékenység (vagy a minőség), és az árviszonyok között útat tévesztettek azok, akiknek az útkeresés volt a kötelessége és ha talpra akarják állítani az országot kevesebb politikai osztozkodásra, több, régi üzleti találékonyságra, alaposságra van szükségük. Mikor ezt a kiadványt megláttam, termé­szetes érdeklődéssel kezdtem forgatni, hiszen a címe ez volt:‘‘Export-Control" — Külkeres­kedelmi Ellenőrzés, — legalább megtudom miért tesznek­­féket bizonyos dolgokra, me­lyeket, úgy látszik, a külföldiek szívesen vesz­nek, mert ha nem akarnák venni akkor ellen­őrzés nélkül se kellenének senkinek. Olvasgatni kezdtem a 60 oldalas füzetet s mindjárt láttam, hogy ez esetben az üzleti szellemmel nincs baj,­­mert amit el tudna adni az ország és amiből ugyancsak bevétel lehetne (ha nem állnának a bakterek az ország so­rompóinál), az bizony nemcsak az üzleti mér­leget billenthetné egyensúlyba, hanem az egész ország szekerét is felboríthatná. A kivi­teli új törvény, meyet 1969-ben hozott a tör­vényhozás, kimondja, hogy szükségárukat, melyek kivitele veszélyeztetné az ország gaz­dasági érdekeit, vagy termelvényeket, amelyek a nemzetbiztonságot kátyúba juttatnák, nem szabad eladni, illetve bizonyos országokba exportálni. Mindjárt az első oldalon találkozunk Észak-Korea, Észak Vietnam és Kuba nevével, ahova teljes és tökéletes zár­latot rendelt el a törvény, nemzetbiztonsági okokból. Bizonyos árukat nem szabad szállí­tani Oroszországba (Szovjetunióba), a kelet­európai államokba és a kínai „Népi" Köztár­saságba, ahogy a könyv mondja, olyasmit tilos kivinni, amivel jelentőségteljesen meg­erősítenék azok a katonai erejüket. Vannak aztán olyan korlátozások is, melyeket poli­tikai meggondolások vezettek be, így nem szállíthat amerikai cég fegyvert, lőszert bizo­nyos fémeket Délafrikába és a portugál gyar­matokra. Ezeken a rendelkezéseken úgy tud­nak segíteni, hogy időnként külön engedélyek­kel mégis biz­tosítanak valami kereskedelmi forgalmat az ú. n. “Third World" (Harmadik Világ) színes államainak nyomására hozott korlátozások megkerülésével is. A report sze­rint 1971 utolsó három hónapjában közel egy milliárd (egy billió), dollár értékben szállí­tottak árut a keleteurópai országokba. Maga­san az importálók elején vannak az oroszok, akik — egyedül — 959 millió dollár értékű árut kaptak az USA-ból ezalatt a kis negyed­éves időszak alatt. A kelet-németek, magya­rok, csehek és lengyelek importálták a többit. Vannak áruk, amelyekre nem kapnak bizonyos államok engedélyt és ez a lista az érdekes. Nézzük csak meg néhány cikk alapján, mit is kérnek onnan túlról, amit nem kapnak meg? Közel 30 millió 100 ezer dollár értékben megtagadta a kereskedelemügyi minisztérium a találmá­nyokat, (licenseket). Biztonsági okokat em­lítettek a tilalomban. Például egy 22 ezer dol­lár nyomóüzemet töröltek a rendelésből Ma­gyarországra, mert azzal katonai komputere­ket lehetne ellátni az úgynevezett elektronikus aggyal. Ugyancsak a tiltott listán szerepel két, tizedes multiméter, melyeket katonai cé­lokra használhatnának fel. Bizonyos fotoelek­­tronikus lemezeket sem kaphatnak meg odaát, mert azokat fel lehetne használni légi megfi­gyelésre. Az oroszok Amerikából mélytengeri műszereket akartak vásárolni, mivel ezek mi­nősége sokkal jobb mint azoké, melyeket más országokból minden korlátozás nélkül meg­kaphatnának. A kormány az anyagi veszteség ellenére is megtagadta az engedélyt, mert úgy találták, hogy ezeknek a pumpáknak, víznyomásmérőknek és a fényképezőgépeknek háborús célokra való felhasználása sokkal ve­szélyesebb lehet mint azok a dollárok, me­lyeket az ország anyagi egyensúlyának hely­rebillen­tésére f­ordíthatnának. Sok ilyen adatot sorol fel a könyvecske. Nem katonai titkok. Akiket érdekel, megvehe­tik 35 centért a könyvesboltban és láthatják azt is, mit vesznek a vasfüggöny mögötti or­szágok az Egyesült Államoktól. Magumitól a plasztikcsövekig mindenféle árucikk kerül át Uncle Sam boltjából és dollárokat kapunk, erecskéket a kicsorgó folyam helyett... Átforgattam a kis könyvet megosztottam olvasóinkkal, amit a beve­zetésében találtam és amikor becsukom a vörös fedelét, arra gondolok, jó hogy van egy szín, amelyet a legalkalmasabban használ­hatnak s melyet mindenki, aki ismeri a forgal­mi lámpákat, megért, okosabb, ha bizonyos mértékig baj van az üzleti szellemmel, és né­hány dollárnyi lencséért nem adjuk el azt, amit nem lehet visszakapni, ha egyszer elve­szett ... Na, ugye! A FEJÉR MEGYEI HÍR­LAP írja ez év február 29-én f­iatalságunkat — talán nem is annyira az általános iskolásokat, hiszen ők még sokat változnak -- elég sok vád éri, miszerint közönyö­sek, cinikusok és a hazafias érzéseik sem eléggé mélyek. Volt persze időszak és ezt if­júságn­nk is bizonyára ismeri, amikor ezzel a dologgal csín­ján bántunk. Azt hittük, hogy ha ápoljuk hazafias érzésein­ket, hagyományainkat, szoká­sainkat, j­ártunk vele az in­ternacionalizmusnak.” Na, ugye, mi lett belőle! Az ifjúság, amint ma panaszol­ják, közönyös, cinikus lett és a szocialista hazát nem túl mélyen kedveli... Na, ugye, ez a „szocialista realizmus” vitathatatlan ered­ménye. A pártbölcsesség elő­relátása ... Na, ugye? KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA szalépés esetén nem térítjük vissza. A részvételi díj többi része vagy a jelentkezéskor fizetendő, vagy pedig a táborba való megérkezéskor. Részvételi díj szempontjából minden megkez­dett hét teljes hétnek számít. Táborunk egész nyáron nyitva van. Akik akarnak négy héten túl is maradni, maradhatnak, de rendszeres kulturális programot nem biztosítunk. Biztosítás: a cserkésztáborok ismert csoportbiztosítása min­den részvevőre kötelező és a részvételi díjban benne van. .Kérjük azonban a kedves szülőket, tájékoztassák az iskola­­,tábor vezetőségét, hogy milyen más családi biztosítás gondos­kodik a táborozó gyermekről. Látogatás: szülők és rokonok számára bármikor, de kérjük válassza mindenki a hétvégét látogatásra. Ne vonjuk el a­­gyermeket a közös programtól. Postacímek: Június 30-ig: Rev. Louis J. Kővári Sch. P. 167 Windsor Ave., Buffalo, N. Y. 14209. Telefon: 885-8508 vagy :885-3743. Július 1 -től: Rev. Louis J. Kővári Sch. P. Alexander 'SIK Hungarian Scouts, Fillmore, N. Y. 14735. Tel.: 007-8594. Pünkösdi Rózsa táncestély Clevelandben A Vitézi Rend jelenti, hogy “PÜNKÖSDI RÓZSA” táncestélyét 1972 május hó 20-án, szombaton este 8 órai kezdettel a Cleveland Sheraton Airport Inn­a Windsor Báltermében (15541 Brook­­part Road, Cleveland, Ohio 44135) rendezi. A táncestélyre szeretettel és tisz­telettel vár minden honfitársat, baj­­társat, rendtársat hozzátartozóival és barátaival a Vitézi Rend. A Vitézi Rend “Zrínyi” kultur­­csoportjának táncestélyt megnnyitó mű­­sora: Köszöntő — v. Nagy Kornél, a Vitézi Rend U. S. A. törzskapitánya. Reviczky Gyula: Magyar lány — szavalja: Páncélos Anna. Magyar dalok — énekli: Bodnár Lajosné — zongorán Idséri: Alapi Endre. Mécs László: Tavaszi sürgöny — szavalja: Ferenczy Zsuzsanna. Liszt: Szerelmi álmok — zongorán játssza: Matavovszky Zsuzsanna. Magyar népitáncok — bemutatja Soltay István és tánccsoportja. Műsorvezető: Dr. v. Tapolcsányi Oszvald, Ohio és környékének vitézi hadnagya. A táncestély jövedelméből támogat­juk az "Egyesült Magyar Alapot". Tánc­jegy személyenként 5 dollár, nyugdíjasok, önálló keresettel nem rendelkező ifjúság részére 3 dollár. Parkolás az étterem, hotel körül díjmentes. Hazai életképek A pártot­­szükséges rosszának tartják (De a párt nem meri törölni őket) Kádár János a magyarországi proletárdiktatúra diktátora, a párt főtitkára a kommunista párt X. kongresszusán ezeket mondotta: „Mindig tartsuk szemünk előtt: az ifjúság a párt, a nép, a szocialista haza ígérete és jövője!" Így hát Magy­arországon nem az a nagy kérdés, hogy mit mond Kádár, hanem, hogy mit mond a magyar ifjúság? Mit ígér a pártnak és a szocialista államnak­­ a jövőre.­­ Az ifjúság alkudozik a párttal A kifutó jelek azt mutatják, hogy a magyarországi ifjúság unja a párt sok ígéretét, a megkövetelt sok munkát, a nehéz életkörülményeket, az ingázást, a lakáshiányt, a lezárt hatá­rokat, stb. A PEST MEGYEI HÍRLAP március 11-i számá­ban nagy felháborodással ír erről a véleményről és hogy küz­deni tudjon ellene, meg is jeleníti. A cikk címe is igen jel­lemző: „Méltatlan alkudozás”, ,,A pártbélyeg nem árucikk" . . . • Három fiatal, pesti munkás A történet azzal kezdődik, hogy 1971 elején a központi bi­zottság titkársága 1970 decemberi határozatának megfelelően a majosházi pártalapszervezet januárban felülvizsgálta a párt­tagok tagdíj-befizetési­ besorolását. Megállapította, hogy három fiatal munkás jóval kevesebbet fizet, mint amennyit keresete után kellene. A három fiatalember — mintakészítők­­— 1970 júniusában kezdett dolgozni a majosházi Új Élet kolhoz kiegé­szítő üzemében. Fővárosi lakosok lévén, a jó kereset remé­nyében vállalták a naponkénti ingázást ebbe, a főközlekedési útvonaltól távol eső, eldugott kis faluba. Korábbi munkahelyü­kön bizonyára nem vették szigorúan a tagdíjbesorolás előírá­sait mert — noha ott is jól kerestek — mindössze 30 forintos tagdíjat fizettek. Majosházán hatvanat kértek először tőlük, meg is fizették, szó nélkül. Aztán elkészítették az új besoro­lást és a három fiatal egyszerre 300 forintos kategóriába került. Ebből engedett később a párt és 200 forintot kért tőlük. De a fiatalok továbbra is csak hatvan forintot fizettek. • Nem alkalmazzák a szigorú szervezeti szabályzatot A kommunista párt elhatározta, hogy a három fiatalt pel­lengérre állítja és a Pest megyei Hírlappal a hivatalos, helybeli pártlappal megtámadtatta őket. A kommunista párt szervezeti szabályzata szerint ki kellett volna őket zárni, hangoztatja a lap, mert a szervezeti szabályzat egyik helyen kimondja, hogy ,,A Magyar Szocialista Munkáspárt tagja lehet az, aki 18. életévét betöltötte . .. rendszeresen részt vesz a párt valamelyik alapszervezetének munkájában, fizeti a tagsági díjat, a szocia­lista erkölcs szabályai szerint él és munkája, magatartása alap­ján megbecsülést élvez”. Másik helyen pedig megállapítja a szervezeti szabályzat, hogy: ,,A taggyűlésnek törölnie kell a párttagok sorából azokat, akik felszólítás ellenére 3 hónapig saját hibájukból nem vesz­nek részt az alapszervezet munkájában vagy nem fizetik a tagsági díjat.” De a három fiatal­ember egyáltalán nem rezzent meg a fenyegető nyilvánosságtól. A tudósító közli a velük folytatott beszélgetést:­­ „Töröljenek a párttagok sorából...” F. Lénárd ment a legmesszebb: tavaly nyáron beadványt írt a pártvezetőségnek. — Arra kértem a vezetőséget, hogy töröljön a párttagok sorából. — Inkább kilépne a pártból, minthogy megfizesse a 300 forintos tagdíjat? —* Nem azért! Megírtam, hogy házat építek, minden sza­bad időmet az építkezésen töltöm, emiatt még taggyűlésre sem tudtam járni, hónapokig . . . — A Szervezeti Szabályzat értelmében ezért nem törlés jár, hanem kizárás. — Megvolt rá a lehetőség, miért nem zártak ki? . . . — Ennyire «ragaszkodik» a párthoz? — Ezek után ez a véleményem — szögezi le konokul."­­ A párt „szükséges rossz” Sz. Sándor veszi át a szót. Hármuk közül ő a legidősebb — ámbár még ő sem lehet harmincéves — és a legképzettebb: másodéves a marxista-leninista esti egyetemen. — A mi keresetünkből miért nem számítják le a 30 szá­zalékot, mint a többi tsz-tagnál? — kezdi. .— Önt ez a pártszervezet javasolta továbbtanulásra az esti egyetemen. A termelőszövetkezet évente 21 nap tanulmányi szabadságot biztosít önnek. Szokatlan módon hálálja meg . . . — A pártszervezet is jól jár, ha tagjai politikailag kép­zettek. A szövetkezetnek pedig a munkámmal hálálom meg, ami ellen sosem volt kifogás. Különben, itt a gazdasági vezetés úgy tekinti a pártot, mint szükséges rosszat!”­­ „Tudja azt a titkár elvtárs...” — Mennyi tagdíjat fizetnek végül is? — Százhúsz forintot. — Ezt K. József mondja, aki eddig csak figyelte a vitát. — Én egy darabig többet fizettem, de amikor megláttam egy okiraton, hogy rajtunk kívül más is van, akinek háromszázat kellene, de kevesebbet fizet, akkor azt mondtam: majd, ha mindenkitől megkövetelik! — Kire céloz? — Tudja azt a titkár elvtárs, nagyon jól...­­ „Mi lesz ennek a vége?” A cikkíró megdöbbenve teszi fel ezt a kérdést cikk végén: „F. Lénárd három hónapig nem fizetett tagdíjat, hóna­pokig nem járt taggyűlésre, mindhárman egy éve vitatkoznak, alkudoznak a tagdíj összeg körül. Mi lesz ennek a vége?" ★ Jó kérdés, amit a PEST MEGYEI HÍRLAP munkatársa feltesz. De azt hiszem, különösebben csak a párt főfunkcioná­riusait rendíti meg. Mert a leírt jelenség és előzményei azt mutatják: ez nem majosházi probléma. Különben nem lövöldöz­­tetnének rá a nyilvánosság ágyúival. Amint az 1972. évi már­cius 15-i tüntetés is erről üzent, ugyanúgy a majosházi riport is azt mondja: a mai magyar ifjúság, és maga a munkásifjúság is egyszerűen és őszintén ki meri mondani, nem érez semmi­féle együvétartozandóságot vagy hűséget a Magyarországon uralkodó párt iránt, töröltetni szeretnék magukat a pártból, mert csak „szükséges rossz”-nak tartják, amely a pártelőjogo­­kat védi... A párt pedig nem meri törölni őket. Hátha elhisszük, amit Kádár mond, hogy az ifjúság határozza meg a párt, a szocialista állam jövőjét — nos, akkor a párt és a szocialista állam jövője beborult. Bécs, 1972 május. 1972. május 2)

Next