Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)
1973-06-10 / 23. szám
2218 N LINCOLN AVE CHICAGO ILL 60614 Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday Egyes szám ora: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 1739 Mahoning Avenue, Youngstown, Ohio 44509 ■—1 Telefonj (216) 799-2600 The only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United State® Price of one copy: 20 cent DR. ESZTERHÁS ISTVÁN: Nem európai biztonsági konferencia, hanem szovjet biztonsági mozgalom ★ 1973 TAVASZÁNAK A VÉGÉN és a nyárba fordulva, az európai parlamentek külügyi hivatalok, egyetemek, szerkesztőségek mind nyugtalanabbak lesznek, mert úgy érzik, nem lehet tisztán látni, mi az amerikai külpolitika célja és milyen lesz az úgynevezett biztonsági konferencián állásfoglalása? A nyugtalanság érthető. Az Amerikában túlzott fontosságúnak feljátszott barátkozás a kremlini diktatúrával. Nixon elnök többször hangoztatott „önérdeme”, hogy létrehozta a Brezsnyev-diktatúrával a közeledést, ennek a nagy nemzetközi " eredmény"-nek minden más külpolitikai megfontolás elé és fölé való helyezése, Brezsnyev washingtoni fogadása, ez mind nyugtalansággal, sőt bizalmatlansággal tölti el az európai fórumokat. A parlamentáris Európában terjedő és kerengő nyugtalanságot és bizalmatlanságot legjobban így lehetne egy kérdésbe foglalni: Ha Washington ennyire fontosnak ,sőt szükségesnek tartja a Szovjetunióval való közeledést — mi lesz a Nixon adminisztráció állásfoglalása, álláspontja, magatartása az úgynevezett európai biztonsági konferencián? Melyik oldal számíthat ma bizonyosan a Nixon adminisztráció támogatására? A nyugtalanságból és bizalmatlanságból következő félelmet pedig ebbe a kérdésbe lehetne összesűríteni. Mi lesz, ha a nixoni külpolitika az európai biztonsági konferencián nem szövetségesként, hanem döntőbíróként fog megjelenni. Nyugateurópa és a Szovjet közötti vitában? ■k A KÉTELYEK, nyugtalanság és bizonytalanság eloszlatására ideje lenne már egyszer az európai biztonsági konferenciát a maga hevén nevezni itt Amerikában is és Európában is. Mert 1973-ban nem európai biztonsági konferenciáról van szó, hanem szovjet biztonsági mozgalomról, amely nemcsak európai vagy atlanti vetületű, hanem plasztikus alkatú. Ha csak európai biztonsági konferenciáról beszélünk, akkor ennek a szovjet biztonsági mozgalomnak, csak európai vagy atlanti vetületét a szovjet biztonság európai-amerikai vonatkozásait érintjük. Viszont, amint mondtam, a szovjet biztonsági mozgalom plasztikus, van egy nyugati vetülete, Európában és Amerikában és van egy keleti vetülete: Kínában. És véleményem szerint a kettő nem választható el, amint a Szovjetuniót sem lehet kettéosztani. Figyeljük csak meg: a Szovjetunió a nyugati, a parlamentáris, szabad államokat, az európai és amerikai tárgyalófeleket ha nem is egyszerre, de sorra imperialista, kolonizáló és kapitalista államoknak nevezte. És még ma is annak nevezi elvtársi körben, ahol az osztályharcot fenntartják és ahol izgatni kell a parlamentáris, nyugati államok ellen. És az európai vagy atlanti biztonság kedvéért olyan különleges engedményeket követel, mint például Magyarország további elnyomását és megszállását. Mert a Szovjetunió fennsőbbséges álláspontja szerint az európai és atlanti biztonság kedvéért ezeknek a hódító, gyarmatosító és kapitalista államoknak ennyit legalább meg kell tenni, hogy egy kommunista nagyhatalom hajlandó legyen szerződni velük. Az imperialistákkal, gyarmatosítókkal és kapitalistákkal . .. ★ VISZONT KELETRŐL Kína a Szovjetuniót tekinti ma imperialistának, gyarmatosítónak és állami kapitalizmussal kizsákmányoló szuperhatalomnak. És keletről Kína köti ki, hogy ha a Szovjetunió azt akarja, hogy Kína szóba álljon vele, akkor Moszkvának kell feladni imperialista szándékait, gyarmatosító módszereit és kapitalista kizsákmányolását, amellyel ragaszkodik a gyarmatosított területekhez. Tehát amivel a Szovjet eddig vádolta Európát, de Amerikát is, abban ugyancsak ludas kelet felől nézve. A Szovjet tudja, ezt a kétszínűséget már nem sokáig tarthatja fent. Kína már nem zárkózik el . . . A Kremlinben lidércként ülheti meg a diktátornak és aldiktátorainak a mellét az a rém, hogy a nyugati és a keleti kép, amely körülveszi a Szovjetuniót egységessé válik és úgy Nyugat-Európa. Amerika, mint Kína egyszerre mondják majd: a Szovjetunió ma a világ egyetlen nagyhatalma, amely régi és új gyarmatainak imperialista meghódítására büszke, azokat meg akarja tartani, nem akarja felszabadítani és olyan munkáshajcsár politikát folytat, a diktatúra vasmarkát használva dolgozói ellen, amely nem engedi meg — például — a munkások sztrájkjogát, nem engedélyezi a bekebelezett vagy megszállt népek szabadulását a szovjet haderő nyomása alól, nem hajlandó a szabad gondolkozás, szabad vallás, szabad sajtó és szabad gyülekezés viszszaállítására azokon a területeken, amelyeket imperialista csellel és erőszakkal kebelezett be, hódított meg és gyarmatosított el. Az európai biztonsági konferenciának moszkvai célja tehát az, hogy ennek az egységes nyugati keleti felismerésnek, ítéletnek a kialakulását megelőzze egy olyan féloldali megegyezéssel, amelyben az európai parlamentáris hatalmak szentesítik a szovjet imperializmus, gyarmatosítás és államkapitalizmus szörnyűségeit, mielőtt (Folytatása a nyolcadik oldalon) Új atlanti igéret-okmány és Magyarország megszállásának állandósítása írta: Sárkány György • AZ ELSŐ ATLANTI KARTÁBAN kimondották: 1. Egyik hatalom sem nagyobbodhat vagy gyarapodhat sem területileg, sem másként. 2. Nem történhetnek területi változások, ha az érdekelt nép nem kívánja. 3. A népé a jog, hogy meghatározza milyen kormányzatot kíván; azoknak a népeknek az esetében, amelyeket ettől a joguktól megfosztottak, vissza kell állítani a kívánt kormányzati formát. 11. Minden nemzetnek, győztesnek és legyőzöttnek egyaránt biztosítani kell a részesedést a világkereskedelemben és a világ nyersanyagaiban. 5. Nemzetközi együttműködést a munkaviszonyok színvonalának emelésére, a gazdasági előhaladásra és a társadalombiztosításra. 6. Legyen félelemtől és szükségtől ment béke, biztonság és szabadság. 7. Béke, amely alkalmassá kell tegyen minden embert a tengerek és óceánok akadálytalan hajózására. 8. Következzék az erőszak feladása, a támadó nemzetek leszerelése mindaddig, amíg létre nem hozzák az „általános biztonság állandó rendszerét”. Ezt ígérte Roosevelt amerikai elnök és Churchill angol külügyminiszter által meghirdetett deklaráció, amelyet 1941. augusztus 14.-én tettek közzé, hónapokkal azelőtt, hogy a USA ténylegesen fegyvert ragadott és belesodródott a második világháborúba. • • MINDENKI TUDJA, hogy az Atlanti Kartának egyetlen egy pontja sem valósult meg. Ami történt a második világháborús győzelem után, az ennek a deklarációnak minden pontját megtagadta. Hogyan és miért, ennek a taglalása most túl hoszszú lenne. Még az "általános biztonság állandó rendszere”, a NN sem az általános biztonság állandó rendszere lett, hanem a mindjobban erősödő nemzetközi erkölcstelenség teljes bizonytalanságig fokozódó erőszaka, amelyben egyedüli garancia a személyi, népi, nemzeti biztonságnak a hatalom. • MOST AZTáN, az európai biztonsági konferencia előtt Kissinger újabb, második atlanti kartát ígér vagy ajánl Nyugat-Európának. Pedig Kissinger nagyon jól tudja a karták, diplomák, jámbor deklarációk 1973-ban semmit sem jelentenek, biztosítanak, csupán nemzetközi hirdetések, amelyeket ugyanúgy nem szabad komolyan venni, mint a kereskedelmi hirdetéseket. És az európaiak, nemcsak a parlamentáris Európa, hanem a rabnépek is tudják, sőt, a maguk bőrén tanulták meg, hogy semmi sem valósult meg az első Atlanti Karta ígéreteiből. Maguk az Atlanti Karta szerzői is elfogadták mindannak az ellenkezőjét, mint amit az Atlanti Kartában fogadtak. Csakhogy megnyerjék és kielégítsék a Szovjetuniót. • TALÁN MÉG ROOSEVELT történelmi méretű mosakodására is emlékeznek Európában, amikor 1945. március 1.-én jelentést tett a kongreszszusnak a jaltai konferenciáról és ezeket ismerte be: "Kell, hogy vállaljuk a felelősséget a világkollaborációért, ha nem akarjuk elviselni egy másik világkonfliktus felelősségét...” És Magyarország, Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Keletnémetország, Bulgária valamikor a parlamentáris Európa történelmi részei viselték, szenvedték el a jaltai konferencia és a Szovjetunióval való „ világkollaboráció” következményeit a diktatúra mai napig is tartó borzalmai között. Magyarországot a szovjet haderők az Atlanti Karta kiadása utáni 32 évvel még mindig a szovjet haderő megszállása alatt tartják. Például... • KISSINGER FELLŐTT PRÓBABALLONJA, ígérete vagy kecsegtetése, hogy Amerika második atlanti karját bocsát ki a nyugateurópai államokkal közösen, egyáltalán nem lelkesítette fel az európai parlamentáris kormányokat, ellenkezőleg másodszori megfontolásra késztette őket. Ne feledjük, a parlamentáris Európa egyben politikus Európa is. A parlamentekben hat a nyilvános tanácskozás és felkészülés a várható fordulatokra. És mi lehet az oka annak, hogy az elnök csodafiú tanácsadója ezzel az ötlettel előhozakodik, amikor az bizonyos, hogy a mai nemzetközi helyzetben ez a Szovjetuniót nem fogja lelkiismeretvizsgálatra kényszeríteni. • EURÓPA TUDJA, hiszen az első Atlanti Karta véresen bizonyította: az ilyen nemzetközi, ígéret-okmányok nem a megvalósítás szándékával készülnek, hanem azért, hogy az érdekelt nemzetek figyelmét felkeltsék és a tervbevett irányban le is kössék. Az ígért és új atlanti karfával Kissinger a parlamentáris Európát meg akarja nyugtatni. Védelmi illúzióval persze, hogy egy újabb atlanti okmány után aztán igazán senki sem fog újabb területi gyarapodásra törekedni. Még a Szovjetunió sem . . . # DE BUDAPEST, PRÁGA után és azután, hogy Amerika máris hozzájárult a Szovjetunió lényeges területi, sőt katonai gyarapodásához — a szovjet megszállás magyarországi állandósulásához — ki hiheti ezt el, aki a Szovjetunió közelében él. Európában senki sem hiszi el, hogy egy új atlanti karta vagy diploma, nevezzük bárminek a papírost, a szovjet hatalmi érdekekkel és a védtelen polgár ellen folytatandó osztályharccal szemben védelmet nyújt majd. A Szovjet szemében egy ilyen okmány az marad csak, ami materiálisan: egy darab papíros. A nemzetközi erkölcstelenség a bécsi engedmény, Magyarország megszállásának további állandósítása után immár teljessé vált és ezt semmiféle karta vagy diploma vagy ígéret-okmány nem tudja befedni. Ha Kissinger elnöki tanácsadó azt hiszi, hogy ez lehető és úgy látja, hogy erre szükség is van — nos , akkor az amerikai külpolitika naiv és hiszékenyebbnek tartja az európaiakat, mint amilyeneknek az európaiak mutatják magukat. N. A. Prokop kiállítás Rómában Ritkán ér magyar festőt olyan megtiszteltetés, hogy az Örökváros egyik legszebb terén, a Piazza del Popolon berendezett Ágostonosok gallériájában állítják ki munkáit. Az ízlésesen és főleg a modern művészeti kiállításra berendezett csarnokban harminc Prokop képet nézhettek meg a látogatók május 3 — 22.-ig . ÉLETÜNK munkatársának művészi alkotásait Vittorio Scorza professzor mutatta be a katalógusban és a május 19.-én szombaton este 6 órakor a kiállítási csarnokban meghirdetett kerekasztal konferencián. A közönség nagy része műkritikusokból és művészekből állott. Itt mondotta Scorza professzor, hogy Prokop Péter művészete bizánci. Giottoi, Fra Angelico, Simone Martini. Botticelli elemekből tevődik össze, de alkotásában, az anyag kezelésében és a színek felhasználásában teljesen eredeti. Prokop művészetében fedezte fel a modern műkritikus professzor az anyag és színek eddig ismeretlen kezelési módját. Az anyag a művész kezei alatt vibrálni kezd, a színek és fény hatására olyan erőteljes kifejezővé válik, ami a szemlélőt magával ragadja. Prokop képeinek olyan dinamikája van, ami a tartalom mellett az anyag belső tuljadonságait érvényesíti.★ A kerekasztal elnöke, a fiatal Raniero Benedetto professzor Róma szépművészeti központjának egyik vezetője művészettörténetileg határozta meg Prokop Péter munkáinak a helyét. Feltűnően művelt, filozófiailag és teológiailag képzett szakszerű hozzászólásában megállapította, hogy Prokop festészete, üvegablakai páratlanul önállóak, művészete egyedülálló, vallásos munkáinak stílusa, ötletei, a művészeti anyag kezelése olyan fejlett fokon jelenik meg nála, hogy a római szépművészeti csarnok is elhatározta, hogy egyik képét felveszi a modern művészet kimagasló alkotásai közé. Schöffer Miklós, Kemény Zoltán és Vasarelli magyar festők mellett Prokop Péter lesz a negyedik magyar modern festő, akinek munkája bekerül a Római Galleria di Arte Moderna-ba. A Prokop kiállítás kerekasztal konferenciáján Raniero Benedetto behatóan foglalkozott a vallásos művészet modern alkotásaival. A művészetnek szerinte lényeges feladata, hogy tisztítólag hasson az emberre. Nem elegendő, ha a művész csak a szépre törekszik. Többet kell kifejeznie és ebben a többletben nem csak a vallásos tartalom adja meg a sacrális alkotás jellegét, hanem elsősorban a lendület, mely megérezteti az emberrel az Istennel való kapcsolatot. E nélkül nincs vallásos művészet. ★ Ebből a szemszögből nézve Prokop képeit, azt kell mondanunk, hogy a kitűnő szaktekintély e néhány szóban a magyar papfestő alkotásainak a lényegét érzékeltette. Az anyag vibrálása, a színek összeállítása, a csurgatott festési technika, az ablakok mozdulatai arra késztetik a szemlélőt, hogy az embert Isten félelmében szemlélje. Isten szeretete sugárzik az egyik Golgota-jelentről. Ennek központjában a keresztre feszített Krisztus, sötétkék színnel megrajzolva, a kereszt alatt, szintén sötét színekkel körvonalazott Szűzanya az áldozatban való Istennek átadás mozdulatával és Szent János ugyancsak sötét színben, kezét félig kitárva felfelé tartja. Mind a három személy egyesül a felajánlás gondolatában és mind a három a végsőkig átadja magát Istennek, mert minden fény kialszik bennük Jézus kereszthalála pillanatában. * Prokop képei odahaza Sükösdön, Hegykőn, Baján, Mélykúton stb. a templomokat, külföldön Rómában a Szent István házat, a Clinica Maria Teresa kápolnáját, a csehek Nepomucenum kollégiumának kápolnáját, a Borgata André templomát a Cinecitta közelében 100 négyzetméternyi mozaik és az USA több magyar plébánitemplomát díszítik és egyben hirdetik a művészet modern nyelvén az evangélium, illetve az ember és Isten új kapcsolatait a kereszténységben. Ellsberg szerepelni kíván (WASHINGTON, D. C.) Daniel Ellsberg, az amerikai vezérkar bizalmas jelentésének fő eltulajdonítója miután egy bíró a per tárgyalását beszüntette, úgy viselkedik, mintha azok lennének hibásak, akik eljárást indítottak ellene és ő, a fő eltulajdonító lenne az erkölcsi vértezetű lovag. Meg is jelenik mindenütt, ahol belekerülhet a tivi látókörébe és ott mint valami gyenge színész produkálja magát, dobálja kezeit, nyakát nyújtogatja, feleségét csókolgatja, szóval láthatóan szerepelni és érvényesülni kíván az eltulajdonítás érdemével . . . Meghívták a „Találkozás a sajtóval” című tévi műsorra (Meet the Press). És itt póruljárt. Szereplésének furcsaságait egy veterán amerikai újságíró, James J. Kilpatrick mondja el és érdemes belőle idézni. ..Ellsberg ismételten megmakacsolta magát, visszautasította a kérdéseket, és a kapuk körül szaladgált, de nem adott egyenes válaszokat. Néhányan azért mentünk el a stúdióba, hogy meghallgassunk egy nemes szándékú filozófust, engedélyezett és igazolvánnyal rendelkező mártírt. Azonban azzal a benyomással hagytuk el a színteret, hogy egy csúfolódó fecsegő művészt hallgattunk meg.” Nem volt hajlandó szembenézni azokkal a kérdésekkel, amelyek valóban számítottak. Ügyének lényege ez volt: hozzájutott a Pentagon okmányok egy példányához, tulajdonképpen Amerika indokínai szerepének legtitkosabb tanulmányához. Lemásolta az okmányköteget és két év múlva átadta azokat a New York Times-nek. Ennek következtében vádiratot adtak ki ellene, de a bírósági tárgyalás fiaskója után — a kormányzat jogi melléfogásával bírósági lehetetlenülés következett be és sértetlenül megúszta az ügyet. Azt a kérdést, hogy bűnös vagy ártatlan nem döntötték el. Kilpatrick érdekes fejtegetésében ezeket mondja: „Világos, hogy létezik olyan fogalom, mint köztulajdon. Például egy pad a sétányon köztulajdon. És azt az embert, aki ellopja, börtönbe lehet küldeni. Várjon a lemásolt, bizalmas információ kisebb vagy nagyobb érték, mint egy pad a sétányon? A tivin beszélő újságírók kijelentették, egyszerűen nem tűrheti el ezt a kormányzat, még csak magyarázni sem kell ezt. „Az az ember”, vonja le végkövetkeztetését James J. Kilpatrick, "aki a kormányban magas állást fogad el és foglal el, amit közbizalom alapján nyert, becsületére fogadja, hogy nem fogja nyilvánosságra hozni azt a titkos anyagot, amit rábíznak. És ha mégis nyilvánosságra hozza, tisztességtelen dolgot követ el. Bármi legyen a jogi kérdés, szerintem az erkölcsösségnek itt vége szakadt... ”