Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-01-12 / 2. szám
4. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Évközi 1. vasárnap URUNK MEGKERESZTELKEDÉSE Olvasmány Izajás próféta könyvéből (42, 1-4. 6-7) íme, (a Messiás), az én szolgám! Én mellette állok, íme, az én választottam! Benne kedvemet találom. Kiárasztom rá lelkemet: Isten törvényét hirdeti a világ népeinek. Nincs nála hivalkodó kiáltozás, személyválogatást nem ismer, hangos szót nem hallani tőle az utcán. A megroppant nádat nem töri el, a füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Hamisítatlanul hirdeti Isten törvényét, nem lankad el, és nem veszíti kedvét, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Tőle várják az igaz tanítást a nemzetek. Ezt mondja az Úr, a te Istened, aki megteremtette az eget, és megalkotta az égboltozatot, szilárddá tette a földet, és létrehozta mindazt, ami belőle sarjad, aki éltető leheletet ad a népnek, és minden embernek, aki a földön él: “Én, az Úr, az igazságos Isten, meghívtalak téged, Szolgám, kezednél fogva vezetlek és oltalmazlak, általad kötök új szövetséget népemmel, és küldök új világosságot a pogány nemzeteknek. Megnyitod majd a vakok szemét, kiszabadítod börtönükből a foglyokat, kivezeted a rabokat tömlöcük sötétségéből.’’ Ez az Isten igéje. Zsoltár 28, 1a és 2. 3ac-4. 3b és 9b-10) Áldja meg az Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten fiai, adjátok meg a tisztességet az Úr nevének, imádjátok Istent ünnepi díszben! Áldja meg az Isten az ő népét, adjon neki békességet! Isten szava zeng az örvény fölött: jelen van a mély vizek álján. Nagy erő van az Úr szavában: szent igéje nagyot művel. Áldja meg az Isten az ő népét: adjon neki békességet! Mennydörgés hirdeti Isten fölségét: templomában mindenki áldást mondjon! Az özönvíz is neki szolgál: az Úr országos örök trónján. Áldja, meg az Isten az ő népét: adjon neki békességet! Szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből (10, 34-38) Amikor Péter apostol Kornéliusz százados házában a pogányoknak hirdette az evangéliumot, így kezdte beszédét: Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. Mindenki kedves előtte, bármely nemzethez tartozik is, ha eltölti az Úr félelme, és igaz tetteket visz végbe; bár tanítását Izrael fiainak adta (elsősorban), amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. Ti tudjátok, mi minden történt Júdeában attól kezdve, hogy a Názáreti Jézus elindult Galileából, s hogy a keresztség után, amit János hirdetett, hogyan kente fel őt Isten Szentlélekkel és hatalommal. Jézus, ahol csak megfordult, jót tett, és meggyógyította az ördögtől megszállotakat, mert vele volt az Isten. Ez az Isten igéje. Alleluja! Alleluja! Alleluja! Megnyílt az ég, és az Atya szózata hallatszott: “Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Alleluja! Alleluja! Alleluja! Evangélium Sent Máté könyvéből (3, 13-173) Nyilvános működése kezdetén Jézus Galileából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János azonban így tiltakozott: “Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj engem, és te jössz énhozzám ?” Jézus azt felelte: “Hagyd ezt most! Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, amit Isten kíván tőlünk.” Erre János beleegyezett, hogy megkeresztelje őt. Jézus, miután megkeresztelkedett, mindjárt kijött a vízből. Ekkor megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke galamb képében leereszkedik és föléje száll. A mennyből pedig egy hang így szólt: ‘Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezek az evangélium igéi. Jelentés a Mindszenty Kamarakórusról Isten bőséges kegyelme áradt a clevelandi magyarságra. Hogy megérhette azt a pillanatot, amikor az ország első zászlósura, Mindszenty József hercegprímás meglátogatta a várost. A várakozók csoportjában 19 hajadon és asszony, továbbá 10 férfi különös lelkesedéssel, mélységes tisztelettel, ragaszkodó gyermeki szeretettel készült a találkozóra, hogy a magyar egyházi énekek, a magyar nóta és népdal gazdag virágoskertjéből egy-egy csokrot nyújtson át az illusztris vendégnek. A Teremtő különös ajándékaként, ez a kis csoport cselekvő részese volt annak az imahadjáratnak, amelyet a nagy magyar főpap vezetésével a clevelandi magyarok végeztek Rab-Magyarországért. Ez a huszonkilenc ember, a SZABAD MAGYAR KAMARAKÓRUS, minden clevelandi magyarnál jobban érezte, hogy milyen csodálatos erő áradt abból az emberből, aki egyszerű falusi család gyermekeként került az esztergomi prímási székbe. A hercegprímás amerikai útja a lélek diadala volt, az anyagelvűség felett. Nehéz szavakba önteni, hogy a kórus tagjai mit éreztek lelkük mélyén annak az embernek közvetlen közelében, akit a vértanúkhoz illő bátorság és szerzetesi egyszerűség, minden magyart magához ölelő szeretet, a legnagyobb magyarok sorába emelt. Talán egész magyar Amerikában a Kamarakórus volt az egyetlen csoport, amely kimondottan azzal a céllal alakult meg több mint két évvel ezelőtt, hogy a hercegprímás tervezett clevelandi látogatásakor letegye az Úr asztalára azt a lelki csokrot, amit az egyházi zene gazdag kincstárából szedett össze. G. F. Händel: Messiás oratóriumának zárókórusa, a Hallelujah, L. van Beethoven: Isten dicsőítése. Liszt: O salutaris hostia-ja, dr. Werner Alajos: Mercedes miséje. Verdi: Jesu dei vivi című műve. dr. Koudela Géza: Magyar Miatyánk-ja és Kongresszusi himnusza, dr. Halmos László megzenésített 97. zsoltára, a Minden földek Istent dicsérjétek, fémjelezték azt a munkát, amelyet ez a huszonkilenc ember karmestere vezetésével végzett a látogatás sikerének érdekében. A youngstowni magyar ferencesek könyvtárában kis, történelmi jellegű találkozó zajlott le a hercegprímás és a Szabad Magyar Kamarakórus tagjai között. A kórus tagjai engedélyt kértek, hogy a jövőben a Mindszenty nevet használhassák az eddigi Szabad Magyar Kamarakórus helyett. Az engedély megadása után a kórus tagjai térdenállva fogadták a főpásztori áldást. A férjek és feleségek áldásban részesültek, hogy a családi élet szentségében neveljék gyermekeiket, hogy azok ebben a materialista világban is megmaradjanak tisztának, magyarnak, hogy méltók legyenek a nagy feladatra, amit a Teremtő rendelt. Az áldás kiterjedt a karmesterre és egész családjára, hogy erőben, egészségben még hosszú ideig dolgozhasson a magyar nóta-, dal- és énekkultúra érdekében, s a kórusra, mint együttesre, hogy még sokáig dicsérhessék együtt az Urat. A Kamarakórus nagy feladatra vállalkozott, amikor a hercegprímástól kapott engedély alapján MINDSZENTY KAMARAKÓRUS névvel akarja végezni kulturális munkáját. A clevelandi magyarság eddig csak kis számban érdeklődik ennek a tehetséges együttesnek működése iránt. Vagy talán rájuk is érvényes a „Senki sem próféta a maga hazájában" jól ismert közmondás? A hercegprímás látogatása óta a Mindszenty Kamarakórus öt alkalommal lépett a nyilvánosság elé. A legnagyobb sikert nyári, lakeside-i szereplésével érte el. Lakeside metodista nyaralóhely Sandusky (Ohio) közelében, ahol egész nyáron magas színvonalú koncerteket rendeznek. Itt énekelt a Mindszenty Kamarakórus egy methodista istentisztelet keretében több mint ezer hallgató előtt. A clevelandi és youngstowni fellépésekről a Katolikus Magyarok Vasárnapja színes riportokban számolt be. December 15-én az akroni Lorántffy Otthonban járt a kórus, hogy műsorral kedveskedjen az Otthon lakóinak. Az új év küszöbén szeretettel köszöntjük a Mindszenty Kamarakórus minden tagját, Isten kísérje munkájukat. A kiváló együttes névsora 1974. december 31-én: SZOPRÁN: Dorle Rose, Fancsalszky Betty, Filip Margit, Gatto Katalin, Madár Betty, Mihály Eleanor, Molnár Mária, Némethy Zsuzsi, Öszényi Szilvia, Prófusz Jolán, Radva Éva, Simon Erzsébet. ALT: Bárány Tanya, Berta Erzsébet, Dósa Margit, Filip Teréz, Friedrich Irma, Hábermann Margit, Leszkó Júlia, Pósa Anna, Száraz Anna, Várkely Katalin. TENOR: Fodor Ferenc, Fürdős Egon, Kalmár Ferenc, Kubát László, Mihály László, Pintér Zoltán, Pokorny Imre, Zadesky Bili. BASSZUS: Elek Kálmán, v. Hollósy Ervin, Markó István, Péterváry Károly. A Szabadságharcos Világszövetség elnökségi ülése New Yorkban A Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöksége dr. Pogány András világszövetségi elnök vezetésével New Yorkban, a Holiday Inn Hotel különtermében 1974. december 16-án rendes tanácsülést tartott, amelyen a Világszövetség elnökségének amerikai és kanadai tagjai — közöttük P. Vitéz Baán OFM, az amerikai szövetség elnöke, Timár András, a kanadai szövetség elnöke, Lovas György világszövetségi főtitkár, Győrik Ilona Mária alelnök, Lehotay Attila alelnök, Soós József világszövetség szervezőtitkára szép számban vettek részt. A hat óra hosszat tartó ülésen időszerű politikai és szervezési, valamint taktikai kérdések kerültek megvitatásra. A Világszövetség elnöksége köszönetét és elismerését fejezte ki Kecskési-Tollas Tibornak, a Világszövetség alelnökének és a NEMZETŐR főszerkesztőjének lelkes munkájáért, amelyet a Szabadságharcos Világszövetség HIT ÉS ÉLET Pázmány Péter: Az alázatosságról Az alázatosságnak böcsülletes méltóságát két dolog ismerteti: egyik, a Krisztus tanítása és példája. Másik, azok a privilégiumok, kiváltképen való magános áldomások, melyeket ad Isten az alázatosoknak. Először azért, az alázatosságot böcsülletessé és kívánatossá teszi a mennyei Mesternek, Krisztus Jézusnak tanítása és példája. Mert noha Plato, Aristoteles, Plutarchus, Seneca és több világi bölcsek szép és mély tanúságokat írtak az okosságról, igazságról, irgalmasságról, mértékletességrül, erősségről és több erkölcsök jóságiról, de senki közülük az alázatosságot tökélletes erkölcsök és jóságok közé nem számlálta, sőt az elvetett félelmes embernek roszságát nevezték hamilitásnak, alázatosságnak. Példával tanította Ábel az ártatlanságot, Noé a reménységet, Ábrahám a hitet és engedelmességet, József a tisztaságot, Jób a békességes tűrést, Mózes a szelídséget, Dávid az ellenségszeretést, Illés az Isten tisztességének buzgó kívánását; egyéb szentektől egyéb tökéletes erkölcsöket tanulhatunk, de az alázatosságnak nem találtatott e földön mestere. Hanem ezt ő maga az Isten Fia, mennyből alászállván, nyelvével és példájával tanítá. .. Első és legnagyob eset akkor lett mennyországban, mikor az angyal isteni hasonlatosságot kivána; és ottan ördöggé változék, pokolba esék. Másik, mikor az ördög azzal hiteté Évát, hogy Istenhez hasonló lészen, ha a tiltott gyümölcsöt megkóstolja. Látván az Isten Fia, hogy a teremtett állat ily igen vágyódik az isteni hasonlatosságra; azt is tudván, hogy az alázatosságot egyéb meg nem kivántathatja velünk, ha az ő példája meg nem kivántatja; kevélységünket sem orvosolhatja egyéb, hanem az Istennek maga alázása; oly állapotba öltözék, melyben hozzá hasonlók lehetünk, ha alázatosak leszünk. Az emberek alázatosságában két dolog találtatik: első, értelemben vagyon: mikor ember megtekinti bűnökkel és egyéb fogyatkozásokkal terhes állapotját és meggyőződtetvén a valóságos igazzal, azt ilili maga felől, hogy nem böcsülletet és dicséretet, hanem arczapirulást és gyalázatot érdemel. Másik, akaratban vagyon: mikor ember kívánja, hogy mások olyannak tartsák őket a minémű, és nemcsak illetlen böcsülletet nem kíván, hanem örömest szenvedi, ha érdemlett böcsülletben sem tartatik, vagy érdemtelen gyaláztatik. Ám az első dolog nem lehetett Krisztusban, úgymond Sz. Bernárd, mert, magát ismervén, tudta, hogy ő Isten Fia, minden tisztaságnak kútfeje és minden böcsülletre méltó, hanem az ő alázatossága ibban volt. hoov. a mi példánkért és az alá-?Possármak böcsülletes sz eretéséért. nem viselte magát, mint méltóságához il'etf. pkar*e ti^rrv pnvecpk se unv f'c?fp1t.*kö tét p mint érdem^tte hanem az érdemtelen.velá’cenkat és kisebbítéseket jó kedvvel szzenvedte. Erre az alázatosságra tanított minket Krisztus nyelvével és prédikálásával, mikor törvényt hirdetett és sententiát mondott, hogy: Valaki magát felmagasztalja, megaláztatik, valaki megalázza magát, felmagasztaltatik. A végvacsora előtt, nagy alázatossággal megmosó tanítványi lábát, példát adván, hogy senki ne szégyenlje megalázni magát és egyebek lábaihoz borulni, ha ő, Úr és Mester lévén, ezt mivelte. Egyszer a tanítványok azt kérték tőle: Kicsoda nagyobb Isten országában? Krisztus egy ártatlan gyermeket mutata, és azt mondá, hogy mennyországba nem mennek, ha ehez hasonlók nem lesznek. Nem üdőnek és vékony okosságnak, hanem alázatosságnak hasonlatosságát kívánta, mellyel a hiuságos dicsekedéstül és tisztességkivonástul üresek legyenek, mint a gyermekek... Cselekedeteivel és példájával ennél is világosabban tanította Krisztus az alázatosságot. Mert elsőben: valami jó volt benne, azt mindenestül Istennek tulajdonította. Isten javainak vallotta: tudományát. Atyja tudományának, cselekedetit. Atyja cselekedetinek mondotta. Másodszor: a fulákos nyelvek szidalmit nagy alázattal viselte. Mennyiszer gyaláztatott azzal, hogy paraszt nemből való, kézimunkás ember fia?..." Végezetre, csalárd, álnak, községcsalogató volt az ő neve... Ezeket a gyalázatos kisebbségeket és rágalmazó szókat... alázatos csendességgel szenvedte Krisztus. Soha meg nem haragudt, soha nem feddődött, soha bosszút nem állott, sőt kemény szót sem szólott. . . A hit nem lehet alázatosság nélkül. Mert a ki fogva nem tartja okoskodásit alázatos engedelmességgel, bolondságnak ilik az isteni dolgokat... A szeretet mivel gerjed és nevelkedik inkább, mint ha a magunk alacsony és méltatlan kicsinységét, isteni felséghez képest, semminek tartjuk, és magunk utálásával Istennek tiszteletire és szerelmére emeltetünk? Valaki magát nagyra böcsülli, Istent nem becsülli: valaki magát megalázza. Istent nagynak vallja és szeretni akarja. Ha azért a tűz hamu alatt tartatik elevenen, az isteni szeretet is, az alázatosság fedele alatt bátorságos. Az atyafiai szeretetnek és egyességnek megtartása, úgy tetszik, teljességgel és alázatosságon fordul. Mert miképen a kevélyek, egymás előtt kapdosván a konczot, a világi jószágon, tiszten és méltóságon mindenkor veszekednek, úgy az alázatos emberben semmi oka nem találtatik a háborgásnak. Azért mindenekkel békességén alkuszik. Mert magát semminek, egyebeket magánál jobbaknak ilik; dicséretet és dicsőséget nem kíván; senkit nem utál és nem gyaláz; sőt ha valakitől gyaláztatik, vagy károsittatik, nem törődik rajta, mert eszébe jut, hogy ennél többet és nagyobbat érdemlett, mivel sokszor méltó volt a pokolra. .. Sok különböző indulati és cselekedeti vannak az alázatosságnak, melyeken, mint garadicsokon, elébb-elébb mehetünk annak töherletességében. Első és legalsó cselekedete az, hogy ember, szeme előtt viselvén erőtlenségét, ne kövesse azokat, kiket a sz.-iás bolondoknak nevez, mert magukban bíznak, hanem a magában való bizakodást félretévén. Istenben vesse reménységét. .. Mert valaki Isten kívül keres segítséget, gyakran úgy jár, mint Ádám segítő társával, kitül elrontatél... vagy, mint a ki törött nádhoz támaszkodik, mely csak esetet és kezének sérelmét szerzi, erőtlen segítésével. Második feljebbvaló cselekedete az alázatosságnak az, hogy ember nemcsak kívánságát tartóztassa a magas és méltóságos állapotra való vágyódástól, hanem azokat, tehetsége szerint, elkerülje... Nem ellenkezik az alázatossággal, hogy ember azokért a mennyei ajándékokért, melyekkel Isten ötét áldotta, alkalmatosnak és Isten segítségével elegendőnek ilélje magát valami gondviselésre és tisztességes hivatalra: elég, ha magát méltatlannak iléli abból, ami magáé. Harmadik és az elsőknél magasabb cselekedete az alázatosságnak az, hogy hiúságos dicsőséget, azaz dicséretet, tiszteletet, nagyrabecsülést ne kívánjon az ember szent életéből, sőt elrejtse és titkolva a benne való jót.. . Negyedik felséges cselekedete az alázatosságnak az, hogy ember meggondolván, minémű gyalázatot és veszedelmet érdemlett bűneivel, utálja és minden kisebbségre érdemesnek érzi magát. Azért kívánja és örömest szenvedi, hogy mindenek utálják és semminek tartsák ötét... Ötödik felsőbb és csudáltabb garádicsa az alázatosságnak, az, hogy noha az alázatos ember isteni ajándékkal ékesíttetett, noha a tökéletességnek tetejére jutott... de szüvéhez nem ragad semmi a dicsőségből, hanem, egyebek előtt nagy lévén, magában kicsinyen marad. amerikai és kanadai szervezetének megerősítése és kiterjesztése végett északamerikai körútja folyamán oly önzetlenül és következetesen folytatott. Mindezért a Világszövetség elnöki tanácsa csak hálával és elismeréssel tartozhat Kecskési-Tollai Tibornak. A Szabadságharcos Világszövetség elnöki tanácsa örömének adott kifejezést Pásztor Lászlónak, a Magyar Szabadságharcos Világszövetség volt főtitkárának az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának elnöki tisztjére történt megválasztása felett. Egy szabadságharcosnak ilyen fontos tisztségre való megválasztása bizonyára azt fogja eredményezni, hogy a két szervezet munkája és együttműködése nagymértékben javulni fog — amelyre a jelenlegi körülmények között igen nagy szükség van — s az 1956-os szabadságharc szelleme érvényesülni fog az Amerikai Magyar Szövetség irányítása során is. Pásztor László szabadságharcos bajtársnak az elnökség szívből gratulál. Ezzel kapcsolatban és az időközi változások miatt előállott bizonytalanság eloszlatása végett a Magyar Szabadságharcos Világszövetség megállapítja, hogy a Világszövetség „tiszteletbeli tanácsadói” listáján a következők szerepelnek: Bodnár Gábor, a Magyar Cserkészszövetség nv. elnöke, dr. Eszterhás István, a Vasárnap szerkesztője, Hajdu-Németh Lajos v. országgyűlési képviselő, a Magyar Republikánus Szövetség elnöke és Pásztor László, az Amerika Magyar Szövetség igazgatóságának elnöke. A Világszövetség elnöke és elnöksége karácsonyi és újévi jókívánságait fejezte ki és küldte tiszteletbeli elnökének, Dalnoki Veress Lajos vezérezredesnek és hitvesének Londonba. Az ülést dr. Pogány András délután 6 órakor rekesztette be.