Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)
1975-09-21 / 36. szám
1975. szeptember 21. Stirling György: A fiam álmában magyarul kiáltott Egyik legutóbbi álmatlan éjszakámon végig azon töprengtem, milyen csodálatos varázsa van az anyanyelvnek. Ami egyedüli és egyetlen, akárhány nyelvet tanulunk is meg később. Amin először szólt hozzánk az édesanyánk, s amin először gagyogtunk mi hozzá s amin először kértünk tőle kenyeret. Ami feltör tudatunk mélyéről, ha félünk, ha örülünk, ha segítségért könyörgünk nagy bajunkban a jó Istenhez... Ilyen gondolatok közt telt el az éjszaka nagy része... Ugyanis felriadtam hajnal felé s ilyenkor már hiába próbálnék elaludni, úgysem sikerül. Nem tartozom a kifejezetten jó alvók közé. Azok közé a szerencsések közé sem, akiknek — ha egyszer álomba szenderültek — akár ágyút lehet sütögetni a fülük mellett, attól sem ébrednek fel. Én bizony a legkisebb szokatlan zajra felriadok s akkor aztán befellegzett a további alvásnak. Álom már nem jön többé a szememre. Ezt a gyengémet ismeri a családom. Ha alszom, zsarnok vagyok, s ilyenkor mukkanni sem szabad senkinek: mindenki lábujjhegyen jár körülöttem. De ezen az éjszakán — noha legmélyebb álmomból ébredtem fel — nem forgolódtam mérgesen és nem szidtam a csendháborítót. Mert ezúttal nem teherautótól vagy motorkerékpártól származott a zaj, nem is „partizó” fiatalok részeg kurjongatása törte meg az éjszaka csendjét. Merőben szokatlan hang, fiam kiáltozása kergette ki szememből az álmot. Nos, ebben nincs semmi különös: este sokat evett, vagy a szívére feküdt s most rosszat álmodott. Az ilyesmi mindenkivel előfordul. Az ember azt álmodja, üldözik, s a kétségbeesett menekülés közben segélykiáltások törnek fel a torkán. Ez történt nyilván a fiammal is. Amikor a másik szobából áthallatszott riadt hangocskája, mint aféle aggódó szülő, azonnal átszaladtam hozzá. Már félig ébren, de az álom bódulatában ült ágyacskájában, az átélt izgalmaktól csuromvizesen. Magamhoz öleltem és megsimogattam csapzott kis fejét. Oltalmat keresően, megnyugodva bújt hozzám, de még mindig az álombéli sárkány rémülete remegett hangjában, ahogy a fülembe súgta: — Maradj itt egy kicsit velem apa, jó?... Amikor egészen megnyugodott és szabályos szuszogása elárulta, hogy újra alszik, visszalopakodtam ágyamba. Ahogy elnyújtóttam a takaró alatt, különös jóérzés kerített hatalmába. Először nem értenem mitől van az, aztán tudatossá vált bennem az oka. Fiam magyarul kiabált segítségért! Így hívott: — Segítség apa, segítség!... Hját mi ebben a meglepő, mi ebben az örvendetes? — kérdezheti most valaki. Tényleg! Mi is?... — Nos, nagyon sok! Nekem legalább is... Mondanom sem kell, hogy fiam — aki most a nyolcadik évét tapossa és idén végezte a második osztályt — ötödik amerikai éve után olyan folyékonyan és akcentus nélkül beszéli Shakespeare nyelvét, mintha nem is az Új Szent János kórházban, hanem valahol Washington mellett látta volna meg a napvilágot. Úgy beszéli a nyelvet, ahogy az apjának például soha nem fog sikerülni, aki örül, hogy olvasni tud és megérti környezetét, de addig, hogy választékosait ki is tudja fejezni magát, soha nem remél eljutni... De ahogy természetes, hogy fiam kifogástalan az angolban, éppen annyira magától értetődő, hogy ugyanolyan kifogástalan a magyarja is. Otthon, a házon belül csak magyar szó járja. Ez nem parancs, nem regula, — természetes. Éppúgy, mint ahogy a nap süt. Fiam első perctől így szokta meg, másképp nem is tudná talán elképzelni. Éppen ezért nem is érzi kényszernek. Az iskolában, a „baby sitter"-nél és ha a szomszédból átjönnek hozzá amerikai pajtásai, velük, a szobájában angolul beszél. Mindez — a hétvégektől eltekintve — a nap nagyobbik részét teszi ki. A magyarra hétköznaponként csak az esti családi együttlét, a vacsoraidő és az elalvás előtti magyar meseolvasás, beszélgetés rövid órái maradnak. S mindezek ellenére — ezt dicsekvés nélkül állítom! — fiam úgy beszél magyarul, mintha a Cukor utcai elemi padjait koptatná, mint hajdan az apja, és pesti srác lenne. Ha néha egy-egy új fogalommal találkozik, amelyre csak angol kifejezést tud, megkérdezi a magyar megfelelőt. Ezen mindig jót nevetünk: nagyszerű dolog ez a „secret language” — pardon, titkos nyelv —, ugye, apa? — kuncog ilyenkor a fiam. Ezt csak mi értjük, senki más. A környezet, az állandó angol hatás azonban félelmetes erő, ami ellen küzdeni — erőszakkal — nehéz, hiábavaló és értelmetlen is. Ez megfordul néha a fejemben, amint hogy már arra is gondoltam: fiam csak udvariasságból beszél otthon s velem magyarul. Végeredményben — hiába az anyanyelve — mégis csak idegen neki, és szíve szerint angolul beszélne mindig. Mert talán ez lenne számára a kényelmesebb. Hátha még ennyire se szabadna erőszakolni a magyart? * De ez az éjszakai incidens egyszerre eloszlatta ezt a gyanúmat. Mert a fiam magyarul kiabált álmában! És ez mindennél ékesebb bizonyíték arra, hogy a magyart érzi anyanyelvének.★ Vannak az életben pillanatok, amikor nem tudunk alakoskodni. Ilyenek az érzelmi kitörések, az öröm, a félelem pillanatai, mindenféle indulat megnyilvánulása. S az álombéli rémület aztán valóban őszinte, a tudat legmélyéről feltörró indulatnak számít. Beszélhet valaki tíz nyelvet is kifogástalanul, ha fél, csakis az anyanyelvén fog segítségért kiáltozni...★ Reggelre fiam már el is felejtette az éjszakai kalandot. Amikor búcsúzásnál a szokottnál kicsit talán melegebben csókoltam meg, kérdően nézett fel rám. Elnevettem magam: — Ez azért van, mert felébresztettél az éjszaka!___ Komolyan bólintott és alig észrevehetően megvonta a vállát: — Hiába, nehéz kiismerni ezeket a felnőtteket... KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Szent István-nap a chicagói Szent István plébánián A chicagói magyar plébánián Szent István napja kettős ünnep, országszervező nagy király ünnepe és egyben a plébániatemplom búcsúja is, mivel Szent István a névadó patrónusa. Ezt a kettős ünnepet augusztus 24-én, vasárnap tartották. A Szent István-nap vallásos része délelőtt volt. A Szent Erzsébet teremben gyülekező magyarságot kedves meglepetés fogadta, mert találékony hölgyeink: Mrs. Gödöllői Jusztina, Mrs. Szabady Klára, Mrs. Kispetik Ilona és Mrs. Krémer Vera gondos munkával búcsús sátort állítottak fel minden odavaló mézeskaláccsal és cukorkákkal, hogy helyszűkében a búcsú hangulatát felkeltsék az ünnepre egybesereglő honfitársakban. Az ünnepélyes magyar szentmisére a chicagói magyar egyletek és szervezetek közül a szabadságharcosok, az MHBK, a Chicagói Magyar Klub, az Amerikai Magyar Szövetség és a Volt Politikai Foglyok Világszövetsége helybeli csoportja zászlaikkal vettek részt az ünnepi bevonuláson, úgyszintén a templomi Szent Erzsébet Oltáregylet ésSzent Név Társulat is. A Hunyadi-cserkészek nem lehettek velünk, mert éppen Torontóban voltak a jubileumi táborozáson. A zászlók után díszmagyarba öltözött hölgyeink és gyermekeink hosszú sora következett. A szentmisét a Szent István lelkipásztora, ft. dr. Mihályi Gilbert celebrálta, aki ünnepi hitszónoknak az idén ft. dr. Irányi Lászlót, az amerikai magyar piaristák provinciálisát hívta meg Washington DC-ből. Az amerikai piaristák rendfőnöke Szent István időtálló szellemét idézte prédikációjában. A szentbeszéd után II. Mihályi megáldotta a Volt Politikai Foglyok chicagói csoportja Mindszenty-emlékzászlóját, ami Mrs. Lehoczky Ilona és Mrs. Horváth Margit művészi készítménye, amelynek egyik oldalán a bíboros képe, a másikon pedig a Szent Korona látható. A feliratok Mindszenty hercegprímás hősi életküzdelméből valók: Állok Istenért, egyházért és hazáért, valamint latinul: Contra neminem habeo odium — Senki ellen sem érzek gyűlöletet! — A szentmisét a magyar Himnusz eléneklése fejezte be. A Szent István-nap társadalmi része este 5 órakor kezdődött, amikor templomunk érdemdús szakácsnői: Szabady Klára, Gödöllői Jusztina, Kispetik Ilona, Krémer Vera és Varga Anika készítette finom disznósültvacsorát felszolgálni kezdték. Vacsora közben fr. dr. Irányi László piarista rendfőnök megemlékezett Szent Istvánról, és az ünneplő közönség hosszú tapssal köszönte meg, hogy eljött közénk Chicagóba erre a napra. Ezután Bocskay József, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetsége chicagói csoportjának vezetője, Szent István királyfestményt adott át II. Mihályi Gilbert plébánosnak köszönetül mindazért, amit idejövetele óta tett közös ügyeinkért. Majd megkezdődött a zene és a tánc, és igen kellemes hangulatban, este 10 óráig maradt együtt a szórakozó társaság. Eötvös József: Gondolatok Műveltebbek: a politikában inkább elvekhez, mintsem személyekhez ragaszkodnak, de a tömeg sokkal inkább ragaszkodik egyes emberekhez, mint bizonyos elvekhez. A legitim monarchiának előnye, hogy itt az elv személyben testesül, s így az elvhez és személyhez való ragaszkodás egy közös célnak szolgál. ★ Nevelésünk legnagyobb hibája, hogy csak ész fejlesztésén fárad, az akarat szilárdításával nem foglalkozik. Pedig aki akarni tud, úgyszólván mindent tud, ami a gyakorlati életben szükséges. ★ Kitűnő emberek rossz néven veszik, ha kevesen osztoznak nézeteikben, s a többség mások után indul; pedig be kellene látniok: ha mindenki osztoznék nézeteikben, nem volnának ők kitűnő emberek. ★ A felnőtt ág — mint felnőtt fiaink — találkozik más, idegen fák ágaival, de szülői törzsével soha többé, mégis ez hordja ágainak terhét s minden csapásnál, mely őket éri, legmélyebb gyökeréig megrendül. HELP WANTED RIVER VALE Open House Sept 14, 12-6 P.M. Must Be Sold New! Young Center Hall Col Min to Palisades Pkwy, 4 BR, 2H- bths, 2 car gar., over Vi acre, huge patio, 24 ft LR with frplc, frml DR, pnld rec. rm, mny xtrs, appliances, a/c reduced to $77,400. Contact owner: (201) 825-1516 754 River Vale Rd., River Vale, N J. Housekeeper/Child care. Top salary, intelligent, responsible, english speaking w/ref's. Care for modern 1’* floor house & a delightful 3 year old girl. Sleep-in own a/c rm TV & bath. 30 mins, widtown. Call collect 916) 478- 3530. Eves or weekends. ÍRÓK FIGYELMÉBE: A BELLFLOVER PUBLISHING COMPANY most elfogad magyar kéziratokat, költeményeket, novellákat és esszéket azzal a céllal, hogy azokat beilleszthesse a kétszázéves jubileumra készülő kiadványába, melynek címe: “Hungarian Voices in America 1976 lesz. Részletekért, hogyan lesz a munka lefordítható angolra és hogyan kerül közlésre ebben ez anthológiában, írjon a Bellflower Publishing Co. címére: 7693 BELLFLOWER AVENUE, MENTOR, OHIO 44060 TOLLAS TIBOR: Szent Ferenc és a fák LABANCZ LÁSZLÓNAK Te földből, fényből született eső mosdatta erdő, dugunk, a Hold fésüli meg halad, ha este feljö. Körül a zengő csillagok néma fáidra szállnak, hajnali fénytől illatod takarja be a tájat. S a mozdulatlan rengeteg homlokát koronázva felkéi a nap a fák fel szétterül aranyszárnya, és láthatatlan, hirtelen madárdícséret zeng fel az ékes Naphoz, szerelmi himnusza. Fényes reggel köszöntlek én is, nincs szavam, szóljon a fa a fákhoz, — s két száraz ággal hangtalan hegedült, napba mártott, g göcsörtös bottal — és a holt ágacska dalba kezdett... Nénje az ég is lehajolt hallgatni Szent Ferencet. A szerző „Irgalmas fák” című új verseskötetéből. Megrendelhető: Nemzetőr, 8. München 34. Postfach 70. W. Germany. Ára fűzve 5 dollár, vászonkötésben 6,50 dollár. Új cserkész vezetőség jelentkezett a jubileumi világtáborban — A legnagyobb öröm az, hogy ezt a tábort a magyar cserkészek új vezetőrétege rendezte — mondja Bodnár Gábor, a Magyar Cserkész Szövetség ügyvezető elnöke. — Pillanatig sem szeretném az idősebbek, a még Magyarországon születettek érdemét kisebbíteni, tehát azokét, akik ott is nevelkedtek, ott szívták magukba a cserkészet eszményeit. Az ő múlhatatlan érdemük az, hogy harminc év szívós munkájával kineveltek egy vezetőgárdát azokból, akik már az ország határain kívül születtek. A magyar cserkészek jubileumi világtáborát a kanadai Torontó közelében meglátogatták külföldi vendégek is: a kanadai, észt, lett litván, lengyel, ukrán cserkészek küldöttei és mások, továbbá magyar vendégek nagy tömegei, és pontosan ezt állapították meg: a magyar cserkészifjúság óriási fejlődésen ment keresztül csak az elmúlt öt évben is, tehát a korábbi jubileumi tábor óta. A másik fontos tény, amit a külföldi vendégek megállapítottak: a magyar cserkészet a magyar történelmi eszmények hitvallója, a hamisítatlan népi kultúra hordozója. A tábort eredetileg úgy tervezték, hogy 1200 magyar cserkész találkozója lehessen, a világ minden részéből. De a vezetőség nem hitte, hogy ennyi összejön a rossz gazdasági viszonyok miatt. Összejött. A találkozás lehetőségének igénye legyőzött minden akadályt. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ausztráliaiaknak fejenként a menettérti repülőjegy 1500 amerikai dollárba került, — fogalmat alkothatunk az áldozat nagyságáról. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a szülők, a barátok, egyesületek a cserkészek mellé álltak. Nyugat-Európából hatvanan jöttek át — ez is sok pénzbe került. De nem volt sokkal kisebb azoknak az áldozata, akik Vancouverből, Calgaryból, Edmontonból vagy San Franciscóból és Los Angeles környékéről jöttek. Még a „közeliek”, akik Amerika keleti partvidékéről érkeztek, szintén tetemes költséget vállaltak. Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a tábor 120 ezer dolláros költségvetéssel működött. Ennek jelentékeny részét arra fordították, hogy a nagyjából ősvadont ekkora cserkészseregnek lakhatóvá építsék. Ennek a költségnek jelentékeny részét Torontó — és mondhatjuk — az egész világ szabad magyarsága vállalta. A Torontóban székelő Előkészítő Bizottsághoz még most is érkeznek adományok. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni a kanadai kormány támogatását sem. — A cserkészek magyar nyelvkészsége most sokkal jobb volt, mint öt évvel ezelőtt — mondja Bodnár Gábor. — Ennek elsősorban az a magyarázata: régebben csak 20 magyar iskola volt külföldön, de ma nyolcvannégyet tartunk számon. Ebből közel ötvenet a magyar cserkészet irányít, vezet, illetve tart fenn. A magyar cserkészek óriási munkát végeztek a tíznapos táborban. A lányok odavarázsolták altáboraikba a Felvidék várait, városait, ezek magyar népi szokásaiban, kultúrájában éltek. A fiúk a Székelyföld hagyományaiban, a kiscserkészeké volt az Alföld meseszerűen szép világa. Ez így persze, csak röviden említve, nem sokat mond. De ezek a fiatalok csodákat műveltek: tanulmányozták a történelmet, a magyar népszokásokról szóló minden alkalmas könyvet, s aztán építettek, faragtak, varrtak, hímeztek. Amit táborzárás előtt, a népi bemutatókon láttak a vendégek, lenyűgöző volt. Ebben a rövid kiértékelésben nem akarnánk kitérni ezernyi részletre, mozzanatra, noha valamennyi fontos volna. Az általános cserkészmunkát majdnem mindenki ismeri. Ezt követi a világ száznál több országa. De a magyar cserkészetnek még két külön pillére van, ami semmiféle más cserkészetben nem található. Ez a két pillér: a biblia és a magyar népi kultúra. Ezért más a magyar cserkészet, mint a többi. Szebb és értékesebb. Ez a külön magyar csoda. Táborzárás előtt egy nappal valaki arra lett figyelmes, hogy egy tízéves kislány szemében könnyül. Megkérdezte az illető, aki vendég volt, valami baj van? A kislány könnyein keresztül rámosolygott és így felelt: — Nincs baj. Csak nagyon boldog vagyok. Koréh Ferenc 7. oldal