Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1975 (82. évfolyam, 1-50. szám)

1975-09-21 / 36. szám

1975. szeptember 21. Stirling György: A fiam álmában magyarul kiáltott Egyik legutóbbi álmatlan éjszakámon végig azon töprengtem, milyen csodálatos varázsa van az anyanyelv­nek. Ami egyedüli és egyetlen, akárhány nyelvet tanu­lunk is meg később. Amin először szólt hozzánk az édes­anyánk, s amin először gagyogtunk mi hozzá s amin elő­ször kértünk tőle kenyeret. Ami feltör tudatunk mélyé­ről, ha félünk, ha örülünk, ha segítségért könyörgünk nagy bajunkban a jó Istenhez... Ilyen gondolatok közt telt el az éjszaka nagy része... Ugyanis felriadtam hajnal felé s ilyenkor már hiába pró­bálnék elaludni, úgysem sikerül. Nem tartozom a kifeje­zetten jó alvók közé. Azok közé a szerencsések közé sem, akiknek — ha egyszer álomba szenderültek — akár ágyút lehet sütögetni a fülük mellett, attól sem ébrednek fel. Én bizony a legkisebb szokatlan zajra felriadok s akkor aztán befellegzett a további alvásnak. Álom már nem jön többé a szememre. Ezt a gyengémet ismeri a csalá­dom. Ha alszom, zsarnok vagyok, s ilyenkor mukkanni sem szabad senkinek: mindenki lábujjhegyen jár körü­löttem. De ezen az éjszakán — noha legmélyebb álmomból ébredtem fel — nem forgolódtam mérgesen és nem szid­tam a csendháborítót. Mert ezúttal nem teherautótól vagy motorkerékpártól származott a zaj, nem is „partizó” fia­talok részeg kurjongatása törte meg az éjszaka csendjét. Merőben szokatlan hang, fiam kiáltozása kergette ki sze­memből az álmot. Nos, ebben nincs semmi különös: este sokat evett, vagy a szívére feküdt s most rosszat álmodott. Az ilyes­mi mindenkivel előfordul. Az ember azt álmodja, üldö­zik, s a kétségbeesett menekülés közben segélykiáltások törnek fel a torkán. Ez történt nyilván a fiammal is. Amikor a másik szobából áthallatszott riadt hangocskája, mint aféle ag­gódó szülő, azonnal átszaladtam hozzá. Már félig ébren, de az­ álom bódulatában ült ágyacskájában, az átélt izgal­maktól csuromvizesen. Magamhoz öleltem és megsimo­­gattam csapzott kis fejét. Oltalmat keresően, megnyugod­va bújt hozzám, de még mindig az álombéli sárkány ré­mülete remegett hangjában, ahogy a fülembe súgta: — Maradj itt egy kicsit velem apa, jó?... Amikor egészen megnyugodott és szabályos szuszo­gása elárulta, hogy újra alszik, visszalopakodtam ágyam­ba. Ahogy elnyújtóttam a takaró alatt, különös jóérzés kerített hatalmába. Először nem értenem mitől van az, aztán tudatossá vált bennem az oka. Fiam magyarul ki­abált segítségért! Így hívott: — Segítség apa, segítség!... Hját mi ebben a meglepő, mi ebben az örvendetes? — kérdezheti most valaki. Tényleg! Mi is?... — Nos, nagyon sok! Nekem legalább is... Mondanom sem kell, hogy fiam — aki most a nyol­cadik évét tapossa és idén végezte a második osztályt — ötö­dik amerikai éve után olyan folyékonyan és akcen­tus nélkül beszéli Shakespeare nyelvét, mintha nem is az Új Szent János kórházban, hanem valahol Washing­ton mellett látta volna meg a napvilágot. Úgy beszéli a nyelvet, ahogy az apjának például soha nem fog sike­rülni, aki örül, hogy olvasni tud és megérti környeze­tét, de addig, hogy választékosait ki is tudja fejezni ma­gát, soha nem remél eljutni... De ahogy természetes, hogy fiam kifogástalan az an­golban, éppen annyira magától értetődő, hogy ugyan­olyan kifogástalan a magyarja is. Otthon, a házon belül csak magyar szó járja. Ez nem parancs, nem regula, — természetes. Éppúgy, mint ahogy a nap süt. Fiam első perctől így szokta meg, másképp nem is tudná talán el­képzelni. Éppen ezért nem is érzi kényszernek. Az iskolában, a „baby sitter"-nél és ha a szomszéd­ból átjönnek hozzá amerikai pajtásai, velük, a szobájá­ban angolul beszél. Mindez — a hétvégektől eltekintve — a nap nagyobbik részét teszi ki. A magyarra hétközna­ponként csak az esti családi együttlét, a vacsoraidő és az elalvás előtti magyar meseolvasás, beszélgetés rövid órái maradnak. S mindezek ellenére — ezt dicsekvés nélkül állítom! — fiam úgy beszél magyarul, mintha a Cukor­ utcai elemi padjait koptatná, mint hajdan az apja, és pesti srác len­ne. Ha néha egy-egy új fogalommal találkozik, amelyre csak angol kifejezést tud, megkérdezi a magyar megfe­lelőt. Ezen mindig jót nevetünk: nagyszerű dolog ez a „secret language” — pardon, titkos nyelv —, ugye, apa? — kuncog ilyenkor a fiam. Ezt csak mi értjük, senki más. A környezet, az állandó angol hatás azonban félel­metes erő, ami ellen küzdeni — erőszakkal — nehéz, hi­ábavaló és értelmetlen is. Ez megfordul néha a fejemben, amint hogy már arra is gondoltam: fiam csak udvarias­ságból beszél otthon s velem magyarul. Végeredmény­ben — hiába az anyanyelve — mégis csak idegen neki, és szíve szerint angolul beszélne mindig. Mert talán ez lenne számára a kényelmesebb. Hátha még ennyire se szabadna erőszakolni a magyart? * De ez az éjszakai incidens egyszerre eloszlatta ezt a gyanúmat. Mert a fiam magyarul kiabált álmában! És ez mindennél ékesebb bizonyíték arra, hogy a magyart érzi anyanyelvének.★ Vannak az életben pillanatok, amikor nem tudunk alakoskodni. Ilyenek az érzelmi kitörések, az öröm, a fé­lelem pillanatai, mindenféle indulat megnyilvánulása. S az álombéli rémület aztán valóban őszinte, a tudat leg­mélyéről feltörró indulatnak számít. Beszélhet valaki tíz nyelvet is kifogástalanul, ha fél, csakis az anyanyelvén fog segítségért kiáltozni...★ Reggelre fiam már el is felejtette az éjszakai kalan­dot. Amikor búcsúzásnál a szokottnál kicsit talán mele­gebben csókoltam meg, kérdően nézett fel rám. Elnevet­tem magam: — Ez azért van, mert felébresztettél az éjszaka!___ Komolyan bólintott és alig észrevehetően megvonta a vállát: — Hiába, nehéz kiismerni ezeket a felnőtteket... KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Szent István-nap a chicagói Szent István plébánián A chicagói magyar plébánián Szent István napja ket­tős ünnep, országszervező nagy király ünnepe és egy­ben a plébániatemplom búcsúja is, mivel Szent István a névadó patrónusa.­­ Ezt a kettős ünnepet augusztus 24-én, vasárnap tar­tották. A Szent István-nap vallásos része délelőtt volt. A Szent Erzsébet teremben gyülekező magyarságot ked­ves meglepetés fogadta, mert találékony hölgyeink: Mrs. Gödöllői Jusztina, Mrs. Szabady Klára, Mrs. Kispetik Ilo­na és Mrs. Krémer Vera gondos munkával búcsús sátort állítottak fel minden odavaló mézeskaláccsal és cukor­kákkal, hogy helyszűkében a búcsú hangulatát felkelt­sék az ünnepre egybesereglő honfitársakban. Az ünnepélyes magyar szentmisére a chicagói ma­gyar egyletek és szervezetek közül a szabadságharcosok, az MHBK, a Chicagói Magyar Klub, az Amerikai Magyar Szövetség és a Volt Politikai Foglyok Világszövetsége helybeli csoportja zászlaikkal vettek részt az ünnepi be­vonuláson, úgyszintén a templomi Szent Erzsébet Oltár­egylet és­­Szent Név Társulat is. A Hunyadi-cserkészek nem lehettek velünk, mert éppen Torontóban voltak a jubileumi táborozáson. A zászlók után díszmagyarba öl­tözött hölgyeink és gyermekeink hosszú sora követke­zett. A szentmisét a Szent István lelkipásztora, ft. dr. Mihályi Gilbert celebrálta, aki ünnepi hitszónoknak az idén ft. dr. Irányi Lászlót, az amerikai magyar piaristák provinciálisát hívta meg Washington DC-ből. Az ameri­kai piaristák rendfőnöke Szent István időtálló szellemét idézte prédikációjában. A szentbeszéd után II. Mihályi megáldotta a Volt Politikai Foglyok chicagói csoportja Mindszenty-emlékzászlóját, ami Mrs. Lehoczky Ilona és Mrs. Horváth Margit művészi készítménye, amelynek egyik oldalán a bíboros képe, a másikon pedig a Szent Korona látható. A feliratok Mindszenty hercegprímás hősi életküzdelméből valók: Állok Istenért, egyházért és ha­záért, valamint latinul: Contra neminem habeo odium — Senki ellen sem érzek gyűlöletet! — A szentmisét a ma­­gyar Himnusz eléneklése fejezte be. A Szent István-nap társadalmi része este 5 órakor kezdődött, amikor templomunk érdemdús szakácsnői: Szabady Klára, Gödöllői Jusztina, Kispetik Ilona, Kré­mer Vera és Varga Anika készítette finom disznósült­­vacsorát felszolgálni kezdték. Vacsora közben fr. dr. Irá­nyi László piarista rendfőnök megemlékezett Szent Ist­vánról, és az ünneplő közönség hosszú tapssal köszönte meg, hogy eljött közénk Chicagóba erre a napra. Ezután Bocskay József, a Volt Politikai Foglyok Országos Szövet­sége chicagói csoportjának vezetője, Szent István király­festményt adott át II. Mihályi Gilbert plébánosnak köszö­netül mindazért, amit idejövetele óta tett közös ügyein­kért. Majd megkezdődött a zene és a tánc, és igen kelle­mes hangulatban, este 10 óráig maradt együtt a szóra­kozó társaság. Eötvös József: Gondolatok Műveltebbek: a politikában inkább elvekhez, mintsem sze­mélyekhez ragaszkodnak, de a tömeg sokkal inkább ragasz­kodik egyes emberekhez, mint bizonyos elvekhez. A legitim monarchiának előnye, hogy itt az elv személyben testesül, s így az elvhez és személyhez való ragaszkodás egy közös célnak szolgál. ★ Nevelésünk legnagyobb hi­bája, hogy csak ész fejleszté­sén fárad, az akarat szilárdí­tásával nem foglalkozik. Pe­dig aki akarni tud, úgyszólván mindent tud, ami a gyakorlati életben szükséges. ★ Kitűnő emberek rossz né­ven veszik, ha kevesen osztoz­nak nézeteikben, s a többség mások után indul; pedig be kellene látniok: ha mindenki osztoznék nézeteikben, nem volnának ők kitűnő emberek. ★ A felnőtt ág — mint felnőtt fiaink — találkozik más, ide­gen fák ágaival, de szülői tör­zsével soha többé, mégis ez hordja ágainak terhét s min­den csapásnál, mely őket éri, legmélyebb gyökeréig megren­dül. HELP WANTED RIVER VALE Open House Sept 14, 12-6 P.M. Must Be Sold New! Young Center Hall Col Min to Palisades Pkwy, 4 BR, 2H- bths, 2 car gar., over Vi acre, huge patio, 24 ft LR with frplc, frml DR, pnld rec. rm, mny xtrs, appliances, a/c reduced to $77,400. Contact owner: (201) 825-1516 754 River Vale Rd., River Vale, N J. Housekeeper/Child care. Top salary, intelligent, responsible, english speak­ing w/ref's. Care for modern 1’* floor house & a delightful 3 year old girl. Sleep-in own a/c rm TV & bath. 30 mins, widtown. Call collect 916) 478- 3530. Eves or weekends. ÍRÓK FIGYELMÉBE: A BELLFLOVER PUBLISHING COMPANY most elfogad magyar kéziratokat, költeményeket, novellákat és esszéket azzal a céllal, hogy azokat beilleszthesse a kétszázéves jubileumra készülő kiadványába, melynek címe: “Hungarian Voices in America 1976 lesz. Részletekért, hogyan lesz a munka lefordítható angolra és hogyan kerül közlésre ebben ez anthológiában, írjon a Bellflower Publishing Co. címére: 7693 BELLFLOWER AVENUE, MENTOR, OHIO 44060 TOLLAS TIBOR: Szent Ferenc és a fák LABANCZ LÁSZLÓNAK Te földből, fényből született eső mosdatta erdő, dugunk, a Hold fésüli meg halad, ha este feljö. Körül a zengő csillagok néma fáidra szállnak, hajnali fénytől illatod takarja be a tájat. S a mozdulatlan rengeteg homlokát koronázva felkéi a nap a fák fe­l szétterül aranyszárnya, és láthatatlan, hirtelen madárdícséret zeng fel az ékes Naphoz, szerelmi himnusza. Fényes reggel köszöntlek én is, nincs szavam, szóljon a fa a fákhoz, — s két száraz ággal hangtalan hegedült, napba mártott, g göcsörtös bottal — és a holt ágacska dalba kezdett... Nénje az ég is lehajolt hallgatni Szent Ferencet. A szerző „Irgalmas fák” című új verseskötetéből. Megrendelhető: Nemzetőr, 8. München 34. Postfach 70. W. Germany. Ára fűzve 5 dollár, vászonkötésben 6,50 dollár. Új cserkész vezetőség jelentkezett a jubileumi világtáborban — A legnagyobb öröm az, hogy ezt a tábort a ma­gyar cserkészek új vezetőrétege rendezte — mondja Bod­nár Gábor, a Magyar Cserkész Szövetség ügyvezető el­nöke. — Pillanatig sem szeretném az idősebbek, a még Magyarországon születettek érdemét kisebbíteni, tehát azokét, akik ott is nevelkedtek, ott szívták magukba a cserkészet eszményeit. Az ő múlhatatlan érdemük az, hogy harminc év szívós munkájával kineveltek egy ve­­zetőgárdát azokból, akik már az ország határain kívül születtek. A magyar cserkészek jubileumi világtáborát a ka­nadai Torontó közelében meglátogatták külföldi vendé­gek is: a kanadai, észt, lett litván, lengyel, ukrán cser­készek küldöttei és mások,­­ továbbá magyar vendégek nagy tömegei, és pontosan ezt állapították meg: a ma­gyar cserkészifjúság óriási fejlődésen ment keresztül csak az elmúlt öt évben is, tehát a korábbi jubileumi tábor óta. A másik fontos tény, amit a külföldi vendégek meg­állapítottak: a magyar cserkészet a magyar történelmi eszmények hitvallója, a hamisítatlan népi kultúra hor­dozója. A tábort eredetileg úgy tervezték, hogy 1200 magyar cserkész találkozója lehessen,­­ a világ minden részé­ből. De a vezetőség nem hitte, hogy ennyi összejön a rossz gazdasági viszonyok miatt. Összejött. A találkozás lehetőségének igénye legyőzött minden akadályt. Ha te­kintetbe vesszük, hogy az ausztráliaiaknak fejenként a menettérti repülőjegy 1500 amerikai dollárba került, — fogalmat alkothatunk az áldozat nagyságáról. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a szülők, a barátok, egyesüle­tek a cserkészek mellé álltak. Nyugat-Európából hatva­­nan jöttek át — ez is sok pénzbe került. De nem volt sokkal kisebb azoknak az áldozata, akik Vancouverből, Calgaryból, Edmontonból vagy San Franciscóból és Los Angeles környékéről jöttek. Még a „közeliek”, akik Ame­rika keleti partvidékéről érkeztek, szintén tetemes költ­séget vállaltak. Talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a tábor 120 ezer dolláros költségvetéssel működött. Ennek jelenté­keny részét arra fordították, hogy a nagyjából ősvadont ekkora cserkészseregnek lakhatóvá építsék. Ennek a költ­ségnek jelentékeny részét Torontó — és mondhatjuk — az egész világ szabad magyarsága vállalta. A Torontó­ban székelő Előkészítő Bizottsághoz még most is érkez­nek adományok. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni a kanadai kormány támogatását sem. — A cserkészek magyar nyelvkészsége most sokkal jobb volt, mint öt évvel ezelőtt — mond­ja Bodnár Gá­bor. — Ennek elsősorban az a magyarázata: régebben csak 20 magyar iskola volt külföldön, de ma nyolcvan­­négyet tartunk számon. Ebből közel ötvenet a magyar cserkészet irányít, vezet, illetve tart fenn. A magyar cserkészek óriási munkát végeztek a tíz­napos táborban. A lányok odavarázsolták altáboraikba a Felvidék várait, városait, ezek magyar népi szokásaiban, kultúrájában éltek. A fiúk a Székelyföld hagyományai­ban,­­ a kiscserkészeké volt az Alföld meseszerűen szép világa. Ez így persze, csak röviden említve, nem sokat mond. De ezek a fiatalok csodákat műveltek: tanulmá­nyozták a történelmet, a magyar népszokásokról szóló minden alkalmas könyvet, s aztán építettek, faragtak, varrtak, hímeztek. Amit táborzárás előtt, a népi bemu­tatókon láttak a vendégek, lenyűgöző volt. Ebben a rövid kiértékelésben nem akarnánk kitér­ni ezernyi részletre, mozzanatra, noha valamennyi fon­tos volna. Az általános cserkészmunkát majdnem minden­ki ismeri. Ezt követi a világ száznál több országa. De a magyar cserkészetnek még két külön pillére van, ami semmiféle más­ cserkészetben nem található. Ez a két pillér: a biblia és a magyar népi kultúra. Ezért más a magyar cserkészet, mint a többi. Szebb és értékesebb. Ez a külön magyar csoda. Táborzárás előtt egy nappal valaki arra lett figyel­mes, hogy egy tízéves kislány szemében könny­ül. Meg­kérdezte az illető, aki vendég volt, valami baj van? A kislány könnyein keresztül rámosolygott és így felelt: — Nincs baj. Csak nagyon boldog vagyok. Koréh Ferenc 7. oldal

Next