Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1980 (87. évfolyam, 1-50. szám)

1980-09-07 / 34. szám

1980. szeptember 7.1 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA STIRLING GYÖRGY: A család válsága Magyarországon A társadalom alapja a család. Ahol válságba kerül a család, ott megbomlik a társadalom egyensúlya is. Hogy ez miben nyilvánul meg miről ismerhető fel, annak elemzése a szociológia körébe tartozó feladat. A mai magyar társadalomban számos olyan jelenség tapasztalható, mely arra vall, hogy ez a társadalom nem egészséges. E sorok írója nem szociológus, és éppen ezért nem tud és nem is akar tudományos alapossággal foglalkozni a kérdéssel, de ahhoz nem kell különösebb felkészültség, hogy a szocialista Magyarországon harmincegynéhány év alatt kialakult ún. osztálynélküli társadalom betegségének legkirívóbb tüneteit észrevegyük. • Alkoholizmus és öngyilkosság Senki számára nem mondunk újat, ha elsősorban említjük az alkoholizmust és az öngyilkossági statisztikát. Kétségtelen, hogy vannak magas nívójú kapitalista országok is, ahol gond az iszákosság, de Magyarországon ez már valóságos népbetegséggé vált. Hiába próbálkoznak a legkülönbözőbb intézkedésekkel , a gyárak közelében levő italboltok munkakezdés utáni nyitásával, az utcai ivászat drákói megbüntetésével stb. —, mindez hatástalan marad, és az állam egyre újabb alkoholelvonó intézetek létesítésére kényszerül. Az alkoholisták legtöbbje megoldhatatlan családi problémái — válás, lakásgondok, kilátástalan anyagi helyzet stb. — miatt lett az ital rabja. Valami baj van annak a társadalomnak az egyensúlyával is, ahol annyi az öngyilkosság, mint a szocialista Magyarországon. Az idevágó régi adatokból kitűnik, hogy Közép-Európának e részén, a hajdani monarchia országaiban aránylag mindig magas volt az öngyilkosságok száma — mint ahogy magas pl. a gazdag Svédországban is —, de 1960 óta Magyarországon állandó emelkedést mutat a statisztikai görbe. Ma már valóságos öngyilkossági járványról beszélhetünk, és feltűnően sok fiatalkorú dobja el magától önkezével az életét. Százezer lakosra több mint 40 öngyilkosság jut, s ebben a számban nincsenek benn a meghiúsult öngyilkossági kísérletek. Rohamosan nő a válások száma! A családi élet válsága leginkább a válások magas számában tükröződik. E téren Magyarország második helyen áll a világstatisztikában, rögtön az Egyesült Államok után. (Az amerikai család is válságban van, azonban ennek a magyarországitól eltérő okai vannak. Erről még később.) Vessünk egy pillantást a statisztikára: 1960-ban még „csak” 20 000 bontóper volt Magyarországon, 1970-ben már 30 000, míg 1978- ra — ez a legfrissebb adat — 48 000-re nőtt a válások száma, tehát a 18 év előttinek csaknem két és félszeresére! Ez azt jelenti, hogy két évtized leforgása alatt közel 100 000 magyar család bomlott fel, és az e családokból származó gyerekek elvált szülők gyermekeiként nőttek, illetve nőnek fel, annak minden ismert hátrányával. © Egy hazai katolikus lap elemzése Erről a kérdésről olvastunk a minap rend-kívül érdekes cikket az Új Ember című katolikus hetilapban, mely egyike azon nagyon kev,vés sajtóterméknek, melyet az állam meghagyott a magyar katolikus egyháznak. A „Csa-' ládi gondok” című írás nemcsak ezért érdemel figyelmet, mert a magyar társadalom és család, válságával foglalkozik, hanem, mert amikor e jelenség okait keresi, a kérdést keresztény nézőpontból közelíti meg, így egyúttal a hazai vallásos élet válságát is feltárja a cikkíró. S ezzel értésére adja a sorok között olvasni tudóknak, hogy a keresztény világnézet megrendülése és a család felbomlása kapcsolatban állnak egymással. Mint ok és okozat. „Felmérték, okait kikutatták, következményeit pedig nap mint nap megéljük, hogy az elmúlt harminc év alatt átalakult a család — olvashatjuk a cikk első sorait, majd tovább. — A lejátszódó gazdasági és társadalmi átalakulás nemcsak struktúrájára hatott, hanem a polgári család létalapjával együtt annak eszméit és életgyakorlatát is kikezdte az idő. A probléma most éppen ebből adódik: helyébe megszületett-e már az új? Egyáltalán megtervezhető-e egy korszerű családmodell? Számunkra azért is izgalmas ez a kérdés, mert tudnunk kell: mit adhat ehhez a keresztény életszemlélet és gyakorlat?” © „Megbillent a családok stabilitása." Ezután így folytatódik az Új Ember cikke: „A változások megállapításához viszonyítási alapnak a letűnt polgári családot tekintjük, mert a középkorú generáció még ebből nőtt fel, és a fiatalok a szülőkön, nagyszülőkön keresztül akarva, akaratlanul érintkeznek norma- és szokásrendjével.. .A háború utáni gazdasági összeomlás, majd a szocialista átalakulás felrobbantotta ezt a hagyományos rendet... Megbillent és egyre nagyobb arányban kibillent a családok eddigi stabilitása... Az új modell — a „nyitott kiscsalád”, a közélet számára felszabadult anyával — a nehéz gazdasági körülmények között eleve életképtelennek bizonyult. Nagy volt a tanulópénz: fizikailag gyenge, ér-érzelmileg elsivárosodott generációk. A családokk nagyarányú bomlásának következtében személyiségükben sérült gyerekek, a terhelést lelkileg nehezen viselő fiatalok, az öngyilkosok és a fiatalkorú bűnözök megnövekedett száma dob- 1- ben tette rá a társadalmat az úttévesztésre.” A cikk meglepő bátran mutat rá a családi is életforma válságának következményeire, és külön bekezdést szentel a válásoknak. Százezer e felbomlott házasság húsz év alatt egy tízmilliós országban borzasztó nagy szám! Különösképpen, ha elgondoljuk, hogy ez az adat csak azokról a zátonyra futott házasságokról beszél, melyek végére bírói döntés tett pontot. De hallgat azokról, ahol nem került ugyan sor bontóperre, a férj és feleség azonban már külön élnek, vagy ha a szomszédok, és főleg a megoldhatatlan lakáshelyzet miatt egy fedél alatt is gyötörödnek, a család lényegileg már régesrég felé bomlott, és nem tölti be társadalmi szerepét. Ezek számát közel ugyanannyira becsülhetjük, mint a válóperrel lezártakét. k . „A keresztény Magyarország képe szétesett” Túl egyszerű lenne azonban, ha a családválság gyökereit, a tünetek magyarázatát és az ezek következményeként jelentkező születéscsökkenés okait csak a lakáshiányban keresnék. Ez csak egy ok — igaz, talán a legnyomósabb — a sok közül. Az ifjú házasok szemléletével van baj, az áldozatvállalás hiányával, az anyagias életszemlélettel, a pénz hajszolásával. A kicsit jobb megélhetésért való küzdelemben elfáradnak, elfásulnak az emberek, és a szocializmus feltételei mellett szinte sohasem teljesülhetnek vágyaik. Gyakran még az önálló, igazi otthon is elérhetetlen álom marad egy életen át. A kommunizmus nyújtotta élet sivársága, a jövő kilátástalansága, a perspektívátlanság, az ideológiai csömör és az ebből következő cinizmus légköre nem kedvez a családalapításnak, de nem hat serkentőleg az utódok létrehozására sem. Befejezésképpen az Új Ember cikkírója megállapítja: „... Közös gazdasági és társadalmi gondjaink mellett, nekünk hagyományos keresztény szemléletünk és gyakorlatunk válságát is meg kellett érnünk. A múltból örökölt vallásosságunk lelkületben nem bizonyult életképesnek. A külső változás következtében az eddig egységesnek ható »keresztény Magyarország« képe gyorsan szétesett.” — Ami más szavakkal azt jelenti, hogy a keresztény Magyarország lerombolása nyitotta meg az utat a család kereteinek és erkölcseinek fellazítása felé. Ami érthető, hiszen szilárd családok nem illenek bele a kommunisták terveibe. A családok válságba jutását siettette a vallásra nehezedő nyomás. S hogy ez a három évtizede tartó nyomás nem maradt hatástalan, arról bárkit meggyőzhet a cikk végén olvasható statisztika: 100 megkérdezett családban talált 51 katolikus férfi közül csupán 11 vallotta magát hivőnek, 70 katolikus nő közt pedig csak 13 akadt, aki rendszeresen gyakorolja vallását. És az ezekben a családokban nevelkedő 86 megkeresztelt gyerek közül mindössze 19-et járatnak hittanra a szüleik... • Hitétől megfosztott társadalom Kell-e ezek után tovább kutatnunk a magyar társadalom és az annak alapját jelentő család válságának okait? A kommunizmus a hit, a vallás támaszától, a keresztény világnézet iránytűjétől fosztotta meg a magyar társadalmat. Az emberek nagy része ezért veszíti el lelki egyensúlyát és bizalmát a jövőben. Az új generációk Isten nélkül nőnek fel, és talán maguk sem tudják, miért érzik céltalannak, reménytelennek a jövőjüket. A mai rendszer ideológiája képtelen pótolni a vallást, az istenhitet, mely értelmet, tartalmat adott az emberi életnek. Ennek hiányában megrendült a családi erkölcs, és válságba jutott maga a család i, is. Ez a magyarázata annak, hogy hazánkban ijesztően csökken a születések száma, aminek következményei beláthatatlanok. Az afgánok szabadságharca letet Tavaly decemberben indult meg a szovje invázió, kerek nyolc hónap telt el, de a roppan birodalom ma sem tudta maga alá gyűrni ez a szabadságára oly kényes kis népet. A szovje haderő csak a fővárosban ura a helyzetnek, vidék felett a szabadságharcosok és a felkelő rendelkeznek, a nagyobb vidéki városokban pedig változik a helyzet: hol a kormánycsapatok, hol a szabadságharcosok kerekednek felül. Ezen az általános képen belül lássunk néhány részletet. Ami kezdetben csak elszórt lázadás volt, mos már kiterjedt az egész országra. Gombamódra szaporodtak a gerillacsoportok, melyek ma ma behálózzák az egész vidéket. A riportok következetesen beszámolnak arról hogy a felkelés egyre jobban terjed. A felkelői elvágják a különböző útvonalakat, a városokban az éjszakai kijárási tilalom ellenére is minden éjjel ropognak a fegyverek, egyes vidékei pedig teljesen lerázták magukról a Szovjetünk által beültetett központi kormány ellenőrzését A vidéki helyzetre jellemző az, ami példáu Herat városában folyik. Ez a régi kereskedelm központ Irán, Afganisztán és a Szovjetunió határának a találkozási pontján fekszik A herai fejlemények igazolják, hogy a Szovjetunió még ma is képtelen kiterjeszteni ellenőrzését a megszállt Afganisztánra. A városban különböző felkelő csoportok telepedtek meg, a kormányszervek képtelenek rendet tartani, állandó az öszszecsapás a kormánycsapatok és a felkelők kis alig 30 főnyi csoportjai között. Az elmúlt háron hét során a város gyakorlatilag a felkelők kezére került. A szovjet csapatok nem tudnak bevonulni a városba. Kénytelenek megelégedn azzal, hogy ellenőrzésük alatt tarthatják a várostól 50 mérföldnyire levő katonai repülőteret továbbá a Heratból délkeletre, Kandahar irányába vezető útvonalat. Ez azonban nem mindig sikerül nekik, a Herat-Kabul útvonalon gyakran szünetel a forgalom, a felkelők itt-ott birtokukba veszik az útszakaszt. A felkelők hadműveletei kétségessé teszik a kormány működését Jalalabad város környékén, az oda vezető utakat elaknásították. A szovjet haderő nem tud vagy nem mer behatolni a negyedik legnagyobb városba, Kandaharba sem, amely nagyrészt a felkelők kezén van A Szovjetunióval határos északi országrészekben is fellángolt az ellenállás. Meg nem erősített hírek szerint nemrégiben 300 üzbég és türkmén felkelő támadást intézett a kommunista kormány több épülete ellen, főleg rendőrségi épületeket támadtak meg. Kabultól 20 percnyi hajtásra van Paghmar városka, ahol nemrégiben szintén csata volt. A kabuli egyetem több tanára beszámolt arról, hogy az út mentén temetetlen halottakat láttak. Ez szinte szentségtörésnek számít, mert muzulmán szokás szerint a halottat 24 órán belül el kell temetni. Ami magát Kabult illeti, ott benzinhiány van, a benzinkutakat valósággal megostromolják járműoszlopok, sokszor még lövöldözés is támad a kocsivezetők között. Miért nincs benzin? Ennek több magyarázata van. Az egyik az, hogy a felkelők megtámadták a benzint szállító orosz kocsikat, és megsemmisítették a szállítmányt; egy másik verzió szerint nem tették tönkre, hanem csupán maguknak szerezték meg az orosz benzint Kabulban egyébként éjszakánként számos gyilkosság történik. Vagy a kormányon levő kommunista párt különböző frakciói vetélkednek egymással, és törnek egymás életére, vagy pedig az ellenálló csoportok végeznek egy-egy magas rangú kormánytisztviselővel, olyanokkal akikről ezt mondják: Ezek afgán származású szovjetek, akik egy üveg vodkáért eladták magukat az oroszoknak. Nappal is előfordul, hogy megölnek egy-egy orosz tanácsadót. A városban keringő hírek szerint 10 nappal ezelőtt két orosszal végeztek, és ez az esemény nagyon megrázta a kabuli orosz kolóniát. A kabuli városkép új jelensége egyébként a menekültek tolongása. Nagyon sok ember özönlik be a környező tájakról, ahol az oroszok lebombázták a falvakat. A svájci Neue Zürcher Zeitung egyik munkatársa bejárta Afganisztán északi tájait, elment Mazar-e-Serif városba is. Megírja: ezen a tájon már olyan régen nem járt külföldi, hogy most, ha külföldi látogató érkezik, a lakosság biztosra veszi, hogy az illető orosz. És úgy is viselkedik vele szemben, mintha orosz lenne. Mit jelent ez? A következőket: Az idősebb emberek mereven az arcába bámulnak, nem szólnak egy szót sem, de az ajkuk mozog, és nyilvánvaló, hogy hangtalanul átkozódnak. A vendéglőben, ha a külföldi leül, és orosznak nézik, nem szolgálják ki. Műveltebb afgánok egyébként gyakran panaszkodnak, ha valahol együtt kell dolgozniok az oroszokkal, a különféle tanácsadókkal. — Nem bíznak bennünk, és mi nem bízunk őbennük! — hangzik az afgán megállapítás. A munkahelyen kívül senki sem akar érintkezni az oroszokkal. Az afgánok azt mondják: — Menjenek haza, Afganisztánban nincs mit keresniök! Előbb-utóbb, így vagy úgy, de mindenképpen megszabadulunk tőlük... A nyugati látogató szóba hozza, hogy régebben az angolok is megpróbálták Afganisztánt ellenőrizni, de nem boldogultak. S ha arra terelődik a szó, hogy igen ám, de ma az oroszok olyan technikai fölénnyel rendelkeznek, amivel az angolok még nem rendelkeztek, az afgánok ezt válaszolják: kell, hogy a Nyugat segítsen bennünket, és akkor az oroszokat feltétlenül kikergetjük az országból. A felkelők állandóan szabotázscselekményekkel nehezítik az orosz megszállók terveit. Különféle vezetékeket robbantanak fel, felgyújtanak szállítmányokat. Kabult időnként orosz páncélos egységek hagyják el, hogy valahol a környéken beleavatkozzanak a harcokba. Ilyenkor a szovjet tankok mit sem törődnek a fővárosi forgalommal, feltépik az aszfaltot, vagy — mint a svájci megfigyelőt látta — felhasították az egyik éppen arra haladó taxi oldalát. MEGHÍVÓ Az év legszebb napja! Az 58 éves Californiai Magyarság szeretettel hívja önt, kedves családját, amerikai és magyar barátait és ismerőseit, hazánk határain kívül a világ legnagyobb magyar társadalmi eseményére, a 44. SAJTÓNAPRA 1980. szeptember 21-én vasárnap délelőtt 11 órától éjfélig a Croatian American Centerben (11623 S. Budlong Ave., Los Angeles. Az Imperial Highway és a 117-es utcák között). Főrendező: Fényes Mária. Műsor délután 3 órakor. Rendező: Naszódy Sándor. stage manager: Dennis György. Szereplők: Braun Sanyi, Karikás Bros Cecilia, Várkonyi Sándor, Baltay Mária, Nick Amondo, Szerényi Iyjárta. Népballadák: a Los Angeles-i cserkészcsapatok. 110 Ov Népi Táncfesztivál Kárpátok, Betyárok, Csárdás, a Mazur lengyel népi táncegyüttes. Műsor után bál az Auditóriumban! Tánczene: Madarasi-Heidlberg zenekara. Déltől a kertben cigányzene! Játszik a Dankó Fehér-Rinkó zenekar. — Gyermekeknek space walk. Belépődíj 3 dollár, elővételben 2 dollár; senioroknak elővételben 1 dollár. — 16 éven aluliaknak, cserkész vagy magyar ruhában érkezőknek ingyen. Útirány: Harbor Freeway. Térjenek le az Imperial Highwaynél, és nyugatra fordulva hajtsanak három blokkot, és forduljanak balra a Budlongnál, melyet tábla is jelez. Megközelíthető a Western, Normandie, Vermont és Figueroa utcákon, az Imperial Highwayig. Az autóbuszon érkezők cseréljenek buszt az Imperial sarkán a fjudlongig. A 15. jubileumi Budapesti Éjszaka Sajtóbál 1981. február 7-én lesz a Biltmore Hotel Crystal báltermében! IL OT sort ’53 ILI. 3. oldal DR CSIKÓS ZOLTÁN:I A jeruzselemi probléma ! Az izraeli parlament (Knesszet) július 30-án — hacolva a nemzetközi kritikákkal és az Egyesült Államok * tiltakozásával — törvénybe iktatta kormányának azt a , régebbi elhatározását, amely Jeruzsálemet megosztat-lanul és örökre Izrael fővárosának nyilvánítja. A Knesszet előzőleg elítélte és visszautasította az ENSZ közgyűlésének azt a határozatát, amellyel felhívjaz Izraelt, hogy november 15-ig kezdje meg a kiürítését mindazoknak a területeknek, amelyeket az 1967-es hájborúban foglaltak el, tehát a Jordán folyó nyugati partjának (West Bank), az ehhez tartozó Kelet-Jeruzsálem-nek és a Gáza-sávnak. A közgyűlés felhívta Kurt Wald ’ sheim ENSZ főtitkárt, hogy ezeket a területeket adja át a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek egy palesztin állam megalakítása céljából. Az Egyesült Államok az ENSZ-határozat ellen szavazott azon a címen, hogy szerinte a PSO-t nem lehet új. bekapcsolni, mert ez nem ismeri el Izraelt mint szuverén államot , viszont Kelet-Jeruzsálem bekebelezését jogtalannak nyilvánította, és erre figyelmeztette az iz-raeli kormányt. A Carter-kormány attól tart, hogy az izraeli kormánynak ez a lépése arra kényszerítheti Egyip-tomot: véglegesen tagadja meg közreműködését az Egye- Zsült Államok által közvetített béketárgyalások ügyében. ■ Tudvalevő, hogy Egyiptom a tárgyalásokat májusban felfüggesztette az izraeli kormánynak a palesztin ön-kormányzat ügyében tanúsított hajthatatlan magatart tása miatt. Jordánia kezdeményezésére az arab államok őszészehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsát, amely augusztus 20-án hozott határozatával elítélte Izrael jeruzsálemi akcióját, és kimondta, hogy három hónap múlva fognak határozni az Izrael ellen alkalmazandó szankciók tárgyában. Az Egyesült Államok részéről Edmund Muskie külügyminiszter a határozat ellen szavazott, azonban nem élt vétójogával. Tudvalevő, hogy az ENSZ 1967. évi 242. sz. határozata kötelezte Izraelt az összes elfoglalt terület kiürítésére, és a Jimmy Carter közvetítésével folytatott Egyiprlom-Izrael béketárgyalások is ebből indultak ki. Átmeleti időre meg kellett volna állapodni egy, a West Bandon és a Gáza-sávon élő 1,1 millió palesztin arab réészére adandó önkormányzat kérdésében, a Begin-kor- Armány azonban csak egy olyan terület választásához volt ily hajlandó hozzájárulni, amelynek semmi érdemleges hatásköre nem lenne. Erre májusban Anvar Szadat egyiptomi elnök megszakította a tárgyalásokat azzal, hogy „ majd akkor lesz hajlandó folytatni, ha Izrael részéről Valami közeledést lát. Ezután nyilvánosságra került, hogy Begin több ízben írt Szadatnak ebben az ügyben, azonban semmi érdemleges javaslatot nem tett, úgyhogy az adat éppen a napokban jelentette ki: az ilyen levelezgetésnek nincs sok értelme, és ő azt beszünteti. A július 30-án hozott izraeli parlamenti határozatnak van egy pontja, amely már most kilátástalanná teszi a megegyezést. A West Bank területéhez tartozó Kelet- Jeruzsálemet a város többi részével egyesítve kivették a West Bank területi hatásköréből, és az ott lakó mintegy 100 000 arabot megfosztották attól a lehetőségtől, hogy bármikor is beleszólhassanak sorsuk intézésébe. Még a legenyhébb külföldi kritika szerint is fölösleges és céltalan provokáció volt a jeruzsálemi döntést most kierőszakolni. Hogy ezt a Begin-kormány most megtette, ennek ugyancsak az az oka, mint sok minden másnak, ami most történik. Három hónappal az elnökválasztás előtt Jimmy Carter nem fog kockára tenni milliónyi amerikai zsidó szavazatot valami, a zsidóknak nem tetsző akcióval, így a jeruzsálemi ügyben is elég volt a nemtetszés enyhe kifejezése. Beginék ezt tudják, és kihasználják. Több arab állam meg akarja hirdetni (Szaúd-Arábia már meg is hirdette) a ,,dzsihad”-ot, vagyis a szent háborút Izrael ellen, és gazdasági szankciókat az Izraelt ,a támogatók ellen. Hogy ebből mi lesz, most még nem ,ki lehet tudni. •