Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1985 (92. évfolyam, 1-50. szám)
1985-10-06 / 38. szám
1985. október KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA * Hogyan jött létre a megegyezés... (Folytatás az 1. oldalról) lag szabad) újabb választásokig tartó időt a kommunisták térnyerése jellemezte. A kisgazdapárt kizárja soraiból a „jobboldaliakat”, 1946. július 20-án feloszlatják a katolikus szervezetek legnagyobb részét (Emericana, KÁLÓT, KALÁSZ, Cserkészszövetség, Katolikus Legényegylet, Katolikus Lányok és Asszonyok Szövetsége, stb.) 1947 elején leleplezik az úgynevezett magyar közösségi „összeesküvést”, napirendre tűzik a fakultatív hitoktatás kérdését, végül — közvetlenül az augusztus végére kiírt választások küszöbén — feloszlatják a prímás által támogatott Magyar Szabadságpártot. Mindszenty József Emlékirataiban „Az egyház harca a megszállókkal” című fejezetben ír ezekről a hónapokról, melyekben provokáció provokációt ért s ezeknek éle végső fokon mindig a vallás, mindig a hívők, mindig a Mindszenty vezette egyház ellen irányult, így érkezett el 1947. augusztus 31-e, a háború utáni választás napja. Az „Egyház és állam” című, már fentebb is idézett hazai könyvben ezt olvassuk erről: „Mindszenty utasítást küldött papjainak, hogy figyelmeztessék a híveket Isten és haza iránti kötelességeikre s így próbálják befolyásolni a választás kimenetelét. Uszítottak a kommunisták ellen és még arra is vállalkoztak, hogy templomokat becstelenítsenek meg a kommunista párt nevében.” A kommunisták templomgyalázásai akkoriban felháborították az ország közvéleményét: a könyv szerzője nem átallja ezekért az egyházra hárítani a felelősséget és saját templomaik megszentségtelenítésével rágalmazni a katolikus papokat. A választások lezajlottak, de a megfélemlítés és szervezett csalás ellenére sem sikerült a két munkáspártnak többséget szereznie. A hat ellenzéki párt kapta a szavazatok 40 százalékát, a kommunista párt azonban (22 százalékkal) az ország legerősebb pártja lett, a négy kormányzó párt koalíciója pedig (beleértve a baloldali társutasok kezébe került kisgazdapártot is) 60 százalékos „győzelem” birtokában szabad kezet kapott a szerencsétlen ország sorsának intézésében. Az események most már felgyorsultak: a polgári ellenzék pártjait hónapok alatt fölmorzsolták és koncentrált támadást indítottak az egyház s annak vezetője, Mindszenty József ellen. A fordulat éve mindent meghozott a kommunisták részére, amire már évek óta készültek: államosították az iskolákat („1948. június 16-án 3148 iskolát raboltak el az egyháztól” — Mindszenty: Emlékiratai), programba vették a szerzetesrendek feloszlatását, több hagyományos egyházi ünnepet munkanappá nyilvánítottak, elrendelték az egyházi nyomtatványok előzetes állami cenzúráját, betiltották a még működő hitbuzgalmi egyesületeket és 1948 karácsonyán az esztergomi prímási palotából elhurcolták Mindszenty József bíboros-érseket, hogy hónapokig tartó kínzás után bíróság elé állítsák és szégyenteljes kirakatperben, koholt vádak alapján elitéljék. A tölgy kidőlt s elhárult az utolsó akadály is a kommunisták tervei elől: az események most már rohamlépésben követték egymást. A hivatott vezető nélkül maradt, tömegbázisaitól megfosztott katolikus egyház teljesen védekezésbe szorult és egyre újabb csapásokat kellett elszenvednie. 1950 június közepén több ezer papot és szerzetest tartóztattak le. Rákosiék zsarolással és fenyegetésekkel elérték, hogy a püspöki karnak nem maradt más választása: augusztus 30-án Grósz József kalocsai érsek aláírta a megállapodásnak nevezett állami diktátumot. Más lehetőség, más alternatíva akkor már nem volt, más kiút nem látszott. Elvégeztetett. * Egy emberöltő múlt el azóta: harmincöt év. S bár ebből a távlatból meg kell állapítanunk: az adott helyzetben a megegyezés aláírása szükségszerű és elkerülhetetlen volt, az is világos ma már előttünk, hogy Mindszenty József emberfeletti küzdelmét nem tekinthetjük hiábavalónak. Az igazi hősök, az egyház nagy vértanúi akkor sem inogtak meg, ha már reménytelennek tűnt harcuk. És ebben rejlik nagyságuk, mellyel példaként állnak a későbbi nemzedékek előtt. Sivár az olyan nép történelme, mely népnek nincsenek önfeláldozó hősei és mártírjai. Mindszenty József alakjára felnézhetünk, mert messzire kimagaslik a korból, melyben élt és nem kétséges, hogy a történelem őt fogja igazolni. Beszámoló a Rabtalálkozóról A Volt Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (VMPFSZ) rabtalálkozót tartott a kommunisták által kivégzett bajtársak emlékére szeptember 14-én, a Berkeley Springs, West Virginia-i Country Inn-ben. A találkozót Bácskai H. Béla szervezőtitkár nyitotta meg, köszöntve a megjelenteket és ismertetve a távolmaradottak üdvözleteit. A sok levél közül Szőts Pál, a VMPFSZ kanadai elnöke a következőket írta: „Öröm tölt el, hogy végre megvalósult az emlékmű, amely örökké hirdetni fogja a véráldozatainkat, melyet a kommunizmus elleni kegyetlen küzdelemben hazánk függetlenségéért, népünk szabadságáért hoztak. Kösse ez az emlékmű és az ő áldozatuk minél szorosabbá a még élő bajtársak sorait. ” Majd Helcz Tibor elnöki beszámolójában a Szövetség évi munkáját ismertette. Csárdás József által kezdeményezett és a kanadai rabtalálkozón elhatározott „kivégzett politikai foglyok emlékművét ” Igriczi István tervei alapján De Jeney Viktor művész elkészítette és bemutatta a jelenlevőknek. Az európai szervezet munkája és Mindszenty bíboros halálának 10. évfordulós emlékünnepségei ismertetése közben Helcz Tibor felkérte. Dr. Füzér Juliánt a máriacelli ünnepségek beszámolójára Füzér atya a szemtanú hitelességével méltatta a főpapi misét, amelyet több mint 50 pap jelenlétében Jung Tamás nagybecskereki püspök tartott magyar nyelven a zsúfolásig megtelt hatalmas bazilikában. A gyönyörű misét a Burg Kastl-i magyar gimnázium vegyeskórusa tette magasztossá. Másnap a volt politikai foglyok és szabadságharcosok közös kongresszust tartottak és többek közt a hazai kommunista körökből irányított bomlasztó aknamunka megakadályozását tárgyalták. A kongresszust szentmise zárta be Mindszenty bíboros sírjánál, amelyet Füzér atya mondott, aki ott az amerikai magyarságot is képviselte. Majd Bácskai H. Béla a philadelphiai augusztusi helyi rabtalálkozó eredményeit, és Fehérvári István egyetemi tanár „Szovjet világ Magyarországon” című könyvéről tartott előadását ismertette. Nagy jelentőségű volt Csóka Jenő hozzászólása az ottawai emberi jogok ülése, és a megrendezendő budapesti kulturális fórum tárgyában. A rabtalálkozó egyhangúlag elfogadta a következő határozatokat: A Közös Magyar Külügyi Bizottság szeptember 28-i ülésén Csóka Jenő és Dr. Szalay Lóránt képviselik a Szövetséget. A budapesti kulturális fórum ülésein a volt politikai foglyok nem vesznek részt és képviseletükre senkinek nem adnak felhatalmazást. A Magyar Szabadságharcos Szövetség Országos Intézőbizottság szeptember 21-i ülésén Bácskai H. Béla és Csóka Jenő vesznek részt. A magyar szabadságharc 30. évfordulója ünnepélyeinek előkészítő bizottságában a VMPFSZ aktívan közreműködik és a Szövetséget Helcz Tibor elnök képviseli ott. A Szabadföldi Magyarok IV. Világkongresszusán az idén novemberben Dr. Töttösy Ernő, Tollas Tibor, Bácskai H. Béla, Baránszki Tibor és Csóka Jenő képviselik a Volt Magyar Politikai Foglyok Világszövetségét A nagylétszámú küldöttséget Tollas Tibor, a Nemzetőr főszerkesztője vezeti. A következőkben Bogárd András, Major József, Dr. Andróczi Ferenc és Gyurik Ilona felszólalásai a szabadságharc 30. évfordulójára való előkészületek és a cserkészet támogatását sürgették. A jelenlevők között láttunk bajtársakat Bostonból, Buffaloból, Detroitból, New Jerseyből New Yorkból, Philadelphiából, Syracuseból, Torontóból, Virginiából és Washingtonból A magyarországi kormányzat amnesztiát hirdetett 1985. április 4-én, amely nem vonatkozott a politikai foglyokra. A rabtalálkozó követelte, hogy hirdessenek általános amnesztiát otthon, amely kiterjed minden „bűncselekményre", az államellenes szervezkedéseket is beleértve. Végül bemutatásra került Dr. Töttösy Ernő: Téboly című könyve, amelyről a Szabadulás, a VMPFSZ hivatalos közlönye beszámolót közölt. A Szabadulás ezen számát kézhez kapták a megjelentek, és annak vezércikke Koósa Lajos tollából Emlékmű a politikai kivégzetteknek címen jelenti az avatásra kerülő emlékmű elkészítését és más szövetségi híreket. A rabtalálkozó a magyar Hiszekegy elmondásával zárult. Másnap került sor a kivégzettek emlékművének felszentelésére, amelyről a következő héten számol be a Politikai Fogoly tudósító. RrrgTTTiimrTyrroTrrirroTrgirryrTmrrrrrrrroTW^TW'int ZAKAR POLIKÁRP A CISZTERCITA REND ÚJ GENERÁLIS APÁTJA °. Szeptember 2-án, a Cisztercita Rend Generáliskáptalanja a Rend egyik magyar tagját, Zakar Polikárpot választotta generális apáttá. ^ Zakar Polikárp a bácskai Ókéren született 1931-ben. Középiskolai tanulmányait a ciszterciek bajai gimnáziumában végezte. 1948-ban lett novicius Zircen. Noviciátusa után még egy évig ugyanott folytatta tanulmányait. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1950-ben elhagyta Magyarországot. Rómában először a bencések Szent Anzelm Egyetemén szerzett teológiai doktorátust, majd a Gregoriánán kapott oklevelet (licenciátust) egyháztörténelemből és kánonjogból. 1961 óta a Szent Anzelm egyetem tanára, az utolsó hét évben a teológiai kar dékánja volt. Az utolsó évtizedben több római kongregáció konzultoraként is működött. Személyében a Cisztercita Rend élére — több mint 850 éves története során — először került magyar ember. Az új generálist Augustinus Mayer bencés kardinális, Zakar Polikárp egykori professzora, majd tanártársa avatta apáttá egy Róma melletti ősi cisztercita apátság, Casamari templomában, ahol a Generáliskáptalan ülésezett. Zakar Polikárp a Cisztercita Rend 80. generálisa. A Vasárnap — írói és Olvasói nevében is — szívből gratulál és az Úr bőséges áldását kéri az új Generálisapát életére, felelősségteljes munkájára! )gJULOJULBJtJULgJLjLfiJLOJUiJL8JLOJUUULOJLBJLjLflflJLflJLO_OJl-0...l B 8 ft SU Bécsi kínálat kelet-európai turistáknak A kelet-európai országokból, Lengyelországból, de elsősorban Magyarországról érkező turisták száma egyre növekszik Bécsben. Mi több, egyre inkább rányomják bélyegüket a város egyes negyedeire. A jelenségre már a lapok is felfigyelnek. Azt is megállapították persze, hogy a kelet-európai látogatókat az üzletek inkább érdeklik, mint a város nevezetességei. A Duna közelében lévő Mexico tér az utóbbi években a sovány pénztárcájú kelet-európai látogatók egyik találkozóhelyévé nőtte ki magát. Amolyan félig legális piac ez, ahová bécsi polgár csak ritkán vetődik el. Olcsó, használt áruk mellett a mindennapi élet legszükségesebb kellékeit kínálják itt eladásra, mint mosószerek, piperecikkek, a legkülönbözőbb villamos háztartási készülékek. Mindenfelé lengyel és magyar táblák, feliratok: „Áruját Lengyelországba szállítjuk!” vagy „Itt magyarul beszélnek” — és lehetne tovább sorolni. Az árusok között sok az emigráns. És mert a keleti turisták szűkében vannak a kemény nyugati devizának, a Mexico téren megtelepedett egy bank, amely titokban átváltja a nyugatra csempészett magyar vagy lengyel pénzt. A vásárlók egy része ugyanakkor cserekereskedelemmel is próbálkozik. Cigarettát, vodkát vagy orosz kaviárt cserélnek osztrák árukért. A majdnem két kilométer hosszú Mariahilfe utcát, ahol Bécs legnagyobb üzleteit találjuk, ma már Magyar utcának nevezik. Itt is mindenütt magyar felírások hirdetik az árut, a 20—30 százalékos árengedményt. „A vásárlók elsősorban az árakat nézik és nem a minőséget” — mondják az eladók. 1984-ben 4 ezer orosz és 120 ezer magyar látogatót számoltak Bécsben. Nem is igaz azonban az — állapítják meg a lapok — hogy ezek a turisták nem érdeklődnek Bécs nevezetességei iránt. A műemlékeket, amelyek az egykori császári és királyi monarchia emlékét idézik, rendszerint csoportosan látogatják a magyarok. Ha azonban megkérdezik őket, hogy színházba, operába is akarnak-e menni, őszintén azt válaszolják: az túl drága, nem tudják megfizetni. Az osztrák idegenforgalmi szervezetek örömmel figyelik a kelet-európai turisták számának növekedését. Április és július között Bécsben 2 millió 300 ezer turista éjszakázott, 5 és fél százalékkal több, mint a megelőző évben. A legtöbb turista Németországból érkezik, utánuk következnek az amerikaiak, a japánok és már ötödik helyen a magyarok. Az osztrák lapok is megállapítják, hogy a turisták közül a magyar vendégek ismerik legjobban Bécset. ROBBANÓ TV-KÉSZÜLÉK Lengyelország legújabb slágere a robbanás televíziókészülék. A szovjet gyártmányú „RUBIN” nevű tv-ből csak Katowiczében évente 20 készülék robbant fel, komoly károkat okozva a lakásokban. Állítólag hamar felmelegszenek, és például egy futballmérkőzés forró pillanataiban szó szerint robbanásig feszült a helyzet, nemcsak a pályán, de a lakásokban is. Egy mérges levélíró panaszára a lengyel fogyasztók lapja, a VETO azt javasolta, hogy a „RUBIN" nevű szovjet televíziókészülék mellett, elérhető távolságban tartsanak egy poroltót. Ima mindenkiért A templombajáró nemcsak imakönyvét viszi templomába, de életének terheit is. Ki ne cipelne valamifajta keresztet? Kicsit, nagyot, könnyebbet vagy súlyosabbat — a magunké majd mindig súlyos a lelkünkön. A templomban az Úr szól hozzánk. A Szentírás Isten szava hozzánk. Ha tanulékony színes-lélekkel hallgatjuk, akkor, mint a jó mag a jó termőföldben, megfogamzik bennünk és megtenni kalászát. Az isteni Szó cselekedetté érik bennünk. Az eucharisztikus áldozatban életünket ajánljuk Istennek a kenyér és bor formájában. Jézus átveszi, magáévá teszi és a kenyérben, borban önmagát adja át nekünk. Ha tudatunkban Istenhez emelkedünk Jézus által, ha lelkünket megérintette az ima, az áhitat, az isteni Szó, az áldozás csendje, szentsége — nem maradhatunk magunknál. Ha Isten hozzánk látogatott és átkarolta, magába karolta életünket, akkor szétnézünk élettapasztalatunk szemével és Neki ajánljuk azokat, akik éppúgy rászorulnak az isteni vigaszra, mint mi. Kik ezek? Ismerősök és idegenek — mind, mint mi: rászorulók. A házasságra készülők, az új házasok, az újszülöttek, gyermekek, asszonyok, férfiak, bűnösök, közönyösök, árvák, özvegyek, elválók, öregek, börtönbe vetettek, betegek, magányosok, reménytelenek, kétségbeesettek, elfelejtettek, vezetők, vezetettek ... minden élők és minden holtak — minden rászorulók. Értük könyörgünk az Úrhoz. A templombajáró a templomi látogatás után nem lép ki az ajtón üresen. Megkönnyebbülten és megterheltebben lép ki. Tudja, hogy a ráhullott megszentelő kegyelmet gyümölcsöztetni kell: keresztény példakép most mindenki előtt, mindenütt. Családban, rokonok, ismerősök, munkatársak, idegenek előtt is. Nemcsak a maga megszentelődésére lépett a templomba, másokéért is. A Miatyánkot nem úgy imádkozta, hogy én Atyám... mindennapi kenyeremet add meg nekem ma... bocsásd meg az én vétkeimet, miképpen én is..., hanem Mi Atyánk, ki vagy a mennyben... mindennapi kenyerünket... bocsásd meg a mi vétkeinket... vagyis: a keresztény, Krisztus családjának tagja és ha szól mindig a keresztény család nevében imádkozik. Magáért és mindenkiért, a keresztény családtagokért s akik meghívást kaptak — minden ember — ebbe a keresztény családi közösségbe. Az igazi keresztény imája még akkor is, ha egyedül imádkozik: közösségi ima, ima a közösség nevében. Színpadi játék Csak a néző látja színésznek a színészt, a színész nem látja magát, ha éli szerepét, színésznek igazán. Ki nem színész? A földre született színpadra született játszani kis szerepét, amit az ég és föld megadott. Ó, álarcok! Ó, öltözetek! Ó, szerepek! Hogy játszuk a jót, meg a csúnyát, a mérgest, közönyöst, a királyt, a koldust, az anyát! Hogy játszunk apát, gyermeket, hűséget, tagadást — büszkén hogy hordjuk a színi ruhát s de szavaljuk hanggal igaznak szerepünket! S lám a sírokban a por mind egy szürke. Lám a sírokban mindenki testvér. Testvért szül emberből a halál, íme, így a halottak. De mi lenne, ha az élők is ugyanúgy szürke egyformán egyféle ütemben, egyféle lélekriadóval, szívdobogással lennének? Ó, szürke világ a színes kulisszán! Az Úristen jól mérte a kulissza szépét-iszonyát s az embert, akit rátett játszani a maga sorsát! Szín, illat, dal, sikongás, kacagás veri a terepet, mely hét szín keveréke s a formák milliós változata. Szeresd a kereted! Lépj bátran a színre, vedd föl szereped s játszd jól — gyengén, ahogy adatott. De légy őszinte! S közben nevesd ki magad is, mosolyogj a többieken és halld, ahogy a Teremtő derűsen dörzsöli össze kezét: így vagyon ez jól! 5. oldal Egy törzsfőnöknő halála A floridai lapok beszámoltak arról, hogy elhunyt a seminole indiánok „törzsfőnök-asszonya”, Mary Jimmie Osceola. Életkorát — hivatalosan — 94 évben állapították meg, de egyik lánya, Betty, újságíróknak kijelentette, hogy édesanyja 104 éves volt. A floridai Hollywood mellett fekvő rezervátumban lakott. Nyolc élő gyermekén kívül 50 unokája, 100 déd- és 10 ükunokája gyászolja Az indiánok ősi szokása szerint mindig az anyai ág nemzetségéhez tartoznak a leszármazottak. A seminole indiánok törzsének hét nemzetsége van; mindegyik más-más állatnevet visel Az elhunyt a Madár nemzetség feje volt. Halálával a legöregebb seminole indián távozott az élők sorából Vagy indián kifejezéssel élve: átköltözött az örök vadászmezőkre. HiiiwiHiimiiiiimniiiiwimmimiHumHHiiiiiiwHiiiiiiiiHiHHUWHiiiiiiiiiiHH A VASÁRNAP LEGHŰSÉGESEBB MUNKATÁRSA, GODA FERENC, 70. SZÜLETÉSNAPJÁT ÜNNEPELTE SZEPTEMBER 25-ÉN. ISTEN BŐSÉGES ÁLDÁSÁT ÉS KEGYELMÉT KÉRJÜK, TOVÁBBI JÓ MUNKÁT KÍVÁNUNK ÉS SZÍVBŐL GRATULÁLUNK! miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii