Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1987 (94. évfolyam, 1-50. szám)
1987-05-17 / 20. szám
8. oldal Felépült Edmontonban az új magyar templom, plébánia és iskola Mindegyikünk számára nagyon szomorú tény, ha magyar templomok bezárásáról hallunk. Szinte vérzik a szívünk, amikor megtudjuk, hogy megint megszűnt egy olyan templom, amely magyarok áldozatából és pénzén épült fel. Amit őseink felépítettek, azt a mai magyarok hagyják elveszni, elpusztulni. (Vannak tiszteletre méltó kivételek!) Ebben a jelenlegi helyzetben — főleg az Egyesült Államokban — szinte mindenki a nemzetiségek beolvadásáról, felszívódásáról beszél. Pedig II. János Pál pápánk nagyon is hangsúlyozza a menekültek lelki gondozását. És mindnyájan tudjuk, hogy ehhez hozzátartozik az anyanyelven végzett istentisztelet és a „saját" templom. Ezért is dicséretes a magyar templomok, plébániák és iskolák megtartásáért folytatott küzdelem, amit sokszor a világiak jobban támogatnak, mint az egyháziak. Talán érthető, hogy az idősödő papság „ráunt " a magyar lelkipásztori munkára — tisztelet a kevés kivételnek! —, mert csak veszekedést, széthúzást és a lelki élet sorvadását látják. A másik probléma pedig az, hogy kevés támogatást kapnak a meglévő magyar hívektől, valahogy az emberek is szívesebben mennek a közelebbi amerikai templomba, és hát a vegyes házasságok miatt is sok gond adódik. (Nem csupán vallási, hanem inkább nyelvi különbségekre gondolok.) Valahogy nem éppen biztató jövő felé nézünk a magyar egyházi vonalon. Sajnos a hivatások ébresztése, gondozása, és főleg a megtartása nem volt és nincs is megszervezve. Ha pedig akad egy-kettő, azokkal meglehetősen furcsán bánnak . . . Persze nem csupán negatív oldala van a jövőnek, hanem pozitív is, "tudunk reménykedni abban, hogy lesz megoldás és lehet kiutat találni. (Ezért is lenne jó egy tevékenykedő, „rámenős" püspök, aki összefogja a széthullásnak indult magyarságunkat!) Én hiszek abban, hogy minden megváltozhat és átalakulhat. Az éjszaka után mindig hajnal, virradat következik ... Ezért is örvendetes a címben adott hír, hogy felépült Edmontonban az új magyar templom, plébánia és iskola. A 30 éve Edmontonban szolgáló lelkipásztor, P. HÁMOR JÓZSEF SDB (szalézi szerzetes atya) irányításával és a nagyszerű magyar hívek áldozatával elkészült Edmontonban (Alberta, Kanada) a legújabb magyar egyházi épület. Impozáns és modern vonalai meghökkentik azokat, akik először látják. Nagyszabású vállalkozás ez, hiszen a jelen helyzetben az „elhaló’’ magyar plébániaközösségek mellől kiemelkedik az edmontoni katolikusok összetartása, áldozata és a továbbélésbe vetett hite. Az öregedő Hámor atyával együtt a lelkes hívek — fiatalok és idősek — hisznek még az új templom „szimbólumában": abban, hogy új élet fakad, illetve újravirágzik a Szent Imre Egyházközség az új helyen és környezetben. A bátor magyarok hűsége és összefogása, anyagi áldozata felépítette Edmonton város jelenleg legújabb és legmodernebb épületkomplexumát. Ahhoz azonban, hogy minden a helyére kerüljön, hogy a felvett kölcsönt minél előbb visszafizethessék, még pénzre lenne szükségük. A jelen tervek szerint június 7-én, pünkösdvasárnap lesz az első szentmise az új templomban, amikor 12 gyermek először találkozik az élő Jézussal, az Oltáriszentség színében. Az ünnepélyes felszentelést Szent István ünnepére tervezik.* Az elmúlt nagyhetet és húsvétot (április 12—19.) velük együtt ünnepelhettem, és tanúja voltam mozgalmas és kitartó keresztény életüknek. Örömmel látogattam a betegeket és szenvedőket; boldogan találkoztam a legidősebb magyarral is, a 100 éves Gyug Ferenc bácsival, aki gyönyörű énekre is megtanított, miután húsvéti gyónását és szentáldozását otthonában elvégezte. Jó volt látni a fiatalokat, a jövő reménységét, akiket szívvel-lélekkel oktatnak és tanítanak a felnőttek, Hámor atyával együtt. A szertartások résztvevőivel együtt készülhettem húsvét méltó megünneplésére, amikor elmélkedésekkel és beszédekkel szólhattam a megjelentekhez. Ezért — most visszagondolva az együtt ünnepelt húsvéti ünnepkörre —, a feltámadás fényében szeretném, ha minden edmontoni magyarban „feltámadna” a nemzeti érzés és magáénak vallaná az új templomot, amely nemzeti függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma is. (Az 1956-os szabadságharc emlékére épült.) Büszkék lehetnek az edmontoniak, hiszen egy maroknyi nép ilyen csodálatos dologra volt képes. Nemcsak a város, hanem a magyarság dísze és büszkesége kell hogy legyen! A kedves honfitársaimat, szervezeteket és plébániaközösségeket pedig arra kérem — az edmontoniak nevében is —, hogy anyagilag támogassák — tehetségük szerint — ezt a nagyszerű vállalkozást. A jószívű adományok a következő címre küldhetők: St. Emeric Catholic Hungarian Church (Rev. Joseph Humor) 12042 — 95th Street Edmonton, Alberta, T56 1M7 Canada Kiss Barnabás Vásároljon ingatlant Floridában! - Ház, öröklakás, telek, építkezés, üzleti befektetés. Ha Florida békés nyugati partján, Sarasota és Bradenton környékén óhajt letelepedni, forduljon bizalommal hozzám. Mrs. Melinda Lehoczky Realtor associate, Coldwell Banker Inc. Hivatal: (813) 794-6666 Lakás: (813) 749-1532 KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1987. május 17. Livius: A bibliai irgalmas szamaritánus kultusza az USA-ban Bizonyára hallott, kedves Olvasó a „Good Samaritan” nevű betegotthonokról. Esetleg látott néhány ilyent. Talán hallott a kaliforniai „Good Samaritan” Law-ról is, vagyis arról a törvényről, amelyet a kaliforniai képviselőház hozott a balesetet szenvedett embertársainkon segítő, jószándékú orvosok és nem szakmabeli jóemberek védelmére az ügyvédi segédlettel történő zsarolás (hivatalosan: kártérítési perek) ellen. Ez utóbbiról a Reader’s Digest-ben érdekes cikket olvastam néhány évvel ezelőtt. Lényege az, hogy Kaliforniában — lelkiismeretlen ügyvédek felbujtására — igen sok kártérítési pert indítottak balesetet szenvedett egyének azok ellen, akik elsősegélyben részesítették őket. Azon a címen, hogy a segítség folyamán tartós sérülést szenvedtek, vagy más utókövetkezménnyel járt a kapott segítség. Különösen a biztosítással rendelkező orvosok, vagy olyan nem orvosok, akikről a pert indító ügyvédek megtudták, hogy jómódúak, voltak kitéve ennek a törvényes látszatú zsarolásnak. Legtöbb esetben a kártérítési perben felhozott sérülés nem volt összefüggésben a baleseti segélynyújtással. Mivel a bírók nagy része Amerikában ügyvédekből kerül ki, az ilyen kártérítési pereket a felperes többnyire megnyerte. Az esküdtbíróságokat is úgy állították össze, hogy minél több gyűlölködő, irigy proletár legyen bennük, aki boldogan szavazza meg a gazdagnak tartott ember által fizetendő — sokszor aránytalanul magas — kártérítési összeget. „Loak the rich!” a jelszó Amerikában. Az ilyesminek a híre gyorsan terjed. Rövidesen alig akadt ember az országutakon száguldozó autósok közül, aki megállt volna segíteni a látott, baleset áldozatán. Még az orvososok sem voltak hajlandók. Ezt az embertelen közönyt akarta megszüntetni a kaliforniai törvényhozás azzal a törvénnyel, amely szerint nem perelhető a keletkezett testi sérülésért vagy anyagi kárért az, aki jószándékúan segítséget nyújt a balesetbe került embertársának. Hogyan kapta ez a törvény és a betegotthonok a „Good Samaritern” (magyarul: „irgalmas szamaritánus”) elnevezést? Az Újszövetségi Bibliából. A legérdekesebb benne az, hogy ez a szamaritánus nem létezett személy. Jézus Úr mint tanulságos történetet mondta el zsidó hallgatóságának Júdeában, amikor egy törvénytudó azt kérdezte tőle, hogy ki az ember felebarátja. Mózes törvénye ugyanis elrendeli, hogy felebarátainkat szeretnünk kell mint önmagunkat. Válaszul egy képzeletbeli történetet hallhatnak a zsidók. Lukács evangéliuma 10. fejezet 25—37. versében található. Röviden ez a tanulságos történet: „Egy utast Jeruzsálemből Jerikóba menet rablók fosztottak ki és verték félholtra. Arra ment egy pap, de elkerülte. Később egy levita ment arra. Az is elkerülte. Végül egy szamaritánus ment arra. Ez megnézte a sérültet. Elsősegélyben részesítette, majd feltette teherhordó öszvérére, és bevitte egy fogadóba, ahol a gazda gondjaira bízta. Pénzt adott a fogadósnak a sebesült gondozásáért, és esetleges túlkiadását is hajlandó volt fizetni — ígérte — visszatérésekor.” Vajon melyik volt a három közül a sebesült utas felebarátja? „Amelyik segített rajta” — felelte az írástudó, és az Úr helyeselte a válaszát, így tanultam hittanban én is. Azt a következtetést vontam le, hogy a zsidó papok és leviták szívtelen emberek, míg a szamaritánusok megértő, jó, önzetlen emberek. Nyilván ugyanez a következtetés ülepedhetett le az amerikai köztudat mélyére — legalábbis a szamaritánusokra vonatkozóan. Innen van az irgalmas szamaritánus kifejezés használata áldozatos betegotthonokkal és jólelkű emberek törvényes védelmével kapcsolatban. A valóság persze más volt, amint ezt János,evangéliuma 4. fejezet, 4—42. verseiből megtudhatjuk. A lábjegyzeteket is ideértve. Itt valóságos, megtörtént eseményekről és történelmi adatokról olvashatunk. Jézus és tanítványai Judeából Galilea felé menve megálltak a szamáriai Szikár városa mellett, ahol egy mély kút adta a vizet már Jákob ideje óta. Jézus lepihent a kút mellett, míg tanítványai elmentek ennivalót szerezni. Jött egy szamaritánus asszony a vízmerítő korsójával, hogy vizet vigyen haza. Igen elcsodálkozott azon, hogy Jézus vizet kér tőle, a szamaritánustól, hiszen a két szomszédnép nem szerette egymást. A lábjegyzetből megtudjuk, hogy a szamaritánusok is izraeliták voltak, de számos vallási törvényen túltették magukat, amiért a zsidók a pogányoknál is jobban gyűlölték őket. Itt volt két népcsoport, ugyanabból a vérből, ugyanazt a láthatatlan, mindenható Istent imádva, de főleg azzal a különbséggel, hogy a zsidók szerint az Istent csak a jeruzsálemi templomban lehet igazán imádni, míg a szamaritánusok szerint az erre legméltóbb hely Jákob oltára a szamáriai Garizim hegyén. Kölcsönösen gyűlölték egymást, ahogy csak rokonok tudnak egymással gyűlölködni. Nem voltak különbek ők sem a zsidóknál. Mondhatnék: felekezeti okokból gyűlölték a zsidók a szamaritánusokat. (A galileusokat — akik az izraelita vallás minden szőrszálhasogató szabályát és előírását betartották — faji okból gyűlölték: ezek vérségileg sumér leszármazottak voltak, akik évszázadokkal korábban átvették az izraelita vallást.) A szamaritánusok sem voltak jobbak a zsidóknál. Jézus éppen az ellentét érzékeltetésére választotta a felebarát mintaképéül a szamaritánust a zsidó hallgatóság előtt. Viszont ez lehetett az oka annak, hogy a négy evangélista közül csak Lukács, aki sem fajilag, sem vallásilag nem volt zsidó, írta meg evangéliumában ezt a tanító történetet, noha kettő közülük (Máté és János) a 12 apostol közé tartozott, tehát ott kellett lenniük, amikor Jézus a törvénytudó kérdésére ezzel a történettel felelt. A fiatal Márk a tanítványok tágabb köréhez tartozott. Nagyon valószínű, hogy ő is ott volt a helyszínen. Ám egyik zsidó evangélista sem volt hajlandó „reklámot csinálni” a fél pogánynak tartott szamaritánusoknak ennek a történetnek a megörökítésével. Lukács görög volt és pogány a megkeresztelkedése előtt. Tanult szakmájára nézve orvos. Nem valószínű, hogy Jézussal valaha is találkozott. Legalábbis nem tűnik ki az evangéliumokból a személyes élmény. Szem- és fültanúktól szerezte be az adatait. Jézus gyermekkoráról valószínűleg Szűz Mária számolt be neki. Nem hangsúlyozta ki az irgalmas szamaritánus történetében, miért nem mozgott a zsidó hallgatóság, amiért a zsidó pap és levita olyan rossz színben van beállítva a történetben. Valószínűleg azért nem, mert tudták: ha a pap vagy a levita a halotthoz ér, tisztátlanná válik, és hosszú megtisztulási rítuson kell átmennie. A sebesült nem mozgott, nem kiabált segítségért. Nem tudhatták messziről, hogy nem halott-e. Miért tegyék ki magukat hosszas tisztulási rítusnak, ha a halotton úgysem tudnak segíteni? A hallgatóság inkább túl óvatosnak, mintsem szívtelennek tarthatta őket az elbeszélés alapján. A szamaritánus nem tartotta be ezeket az előírásokat. Nem voltak vallási gátlásai. Odament, megnézte. Mikor látta, hogy még él, segített rajta. Megmentette az életét anélkül, hogy megkérdezte volna tőle: melyik néphez tartozik? Így lett belőle Lukács evangéliuma közvetítésével a felebarát mintaképe a XX. századbeli Amerikában is. Amíg keresztények lesznek a világon, Szent Lukács evangélista emléke fennmarad. Nemcsak a Bibliát olvasók előtt (akik a „Lukács evangéliuma” és az „Apostolok Cselekedetei” című könyvek szerzőjét tisztelik benne), hanem mindenki előtt, aki legalább hallott a számos Szent Lukács kórházról és gyógyfürdőről. Ugyanígy fennmarad a névtelen, csupán Lukács evangéliumában említett irgalmas szamaritánus emléke is a róla elnevezett betegotthonok és a jószándékú életmentőket védő törvények révén. Az érdekes a dologban az, hogy míg Szent Lukács valóban élt, az irgalmas szamaritánus jócselekedete és személye nem történelmi tény. Csupán Jézus Urunk számos példabeszédeinek egyike. Az igazi felebarát fogalmát magyarázta meg vele a judeai írástudónak és a körülötte összegyűlt hallgatóságnak. Az idők jele Mária elfelejtése Már megírtuk Enrique T. Rueda nyomán, hogy Amerikában egyházunk hanyatlásának jele Jézus sarokba állítása, utána pedig Mária elfelejtése. Osztozik Fia sorsában. Számtalan templomban eltűntek még szobrai, oltárai is és feledésbe merültek ájtatosságai annak ellenére, hogy soha történelmünk folyamán annyi Mária-jelenésről nem tudunk, mint napjainkban. Hogy ez megtörténhetett, hangoztatja Rueda atya, mindannyiunkat felelősség terhel. Azt állítja, a Sátán azáltal akarja helyünket a pokolban biztosítani, hogy elrabolja tőlünk Máriánkat. Aztán feltesz pár kérdést s azt firtatja, mikor hallottunk ezekről a templomban, mikor beszélnek az iskolákban, mikor olvashatunk róluk a püspökök pásztorleveleiben és mikor írnak ezekről lapjaink? Az alábbiak azok a témák, amelyeknek elhagyása tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy Mária eltűnőben van kát. egyházunkban, holott egyik legjellegzetesebbje ő volt. Íme a témák: „Mária a legtökéletesebb emberi lény/' „Mária nemcsak bűn nélkül fogantatott, hanem soha egyetlen súlyos bűnt sem követett el, sőt emberi tökéletlenséget sem, telve mindenkor a gregszentelő kegyelemmel.” „Mária szűz volt szülése előtt és maradt szülése után is. Ő a tisztaságban örök példánk." „Mária testtel, lélekkel él a mennyben. Neki nem kellett megvárnia a világ végét, a testek feltámadását. Jézus mellett trónol, mint mindnyájunk anyja!" „Mária a megváltásban részes, mindenkinél különösebb módon részes, azért nevezzük ,társmegváltónak. Ő minden kegyelem közvetítője!” stb. Félretették Máriát — mondja Rueda atya, „mert akadálya az egységmozgalomnak". Ő, akit Jézus mindannyiunk lelki szülőjének rendelt. Ő, aki nélkül a hit kegyelméig el sem juthatunk! Ő, aki az Egyház Anyja. Ő, aki időközben Istennek szinte egyetlen hírnöke lett, amit számtalan megjelenésében teljesít, gyakorol. „Hát van ennél ördögibb?” Közben Mária egyéniségét a felismerhetetlenségig eltorzították. Ábrázolják géppisztollyal kezében, mint gerilla harcost. Vagy mint lobogó hajú „felszabadult nőt”. De azt a rózsafüzért, aminek végzését jelenéseiben számtalanszor ajánlotta, eltüntették kezéből!”. . . Lehet az egyháznak jövője Amerikában — de bárhol a világon —, ha szégyelli Jézus Anyját, ha alku tárgyává teszi őt, ha nem hirdeti továbbra is az evangéliummal, hogy „minden aszszony között a legáldottabb", ha elejti Jézus Anyját, a mi anyánkat, Máriát? Félárvaként, anya nélkül akarjuk az életet átküzdeni, és az élet lehetetlen nehézségekkel barikádozott útján Jézus trónjához eljutni . . .? Ha ez lehetséges lenne, miért rendelte őt Jézus a keresztfán mindnyájunk anyjává? Apró dolgok, mégsem kicsik Don Feder azt állítja, hogy Hollywood háborút visel a vallás ellen! Gyűlöli a vallásokat. „Keresztes" hadjáratot visel a hagyományos vallási értékek: a tisztaság, szülés, hazafiság, stb. ellen. A filmkereskedelem a vallást rombolónak tartja, mert el akarja nyomni a természetes ösztönöket az örök élet címén! Egy 1982-es felmérés szerint Hollywood íróinak, gyártóinak, igazgatóinak 93 %-a ritkán vagy sohasem vett részt istentiszteleten. A nagyobb stúdiók 20 év óta egyetlen „spirituális" témát sem dolgoztak fel, de annál több vallásellenest, mint pl. a „Róza nevében". Ebben a filmben a főszereplő arra vállalkozik, hogy a szerzetházakban elkövetett homoszexuális, nőgyűlölő, buja, szadista, stb. bűnök elkövetőit felfedezze. A legtöbb szerzetes szereplő nevetséges, visszataszító. Az inkvizíció pedig semmi vértől sem riad vissza, csakhogy a gyanított eretneket lefülelhesse. Hollywood az egyház úgynevezett „bűneit" soha el nem felejti, örökké felszínen tartja, s meg nem bocsátja. Csaknem mindig a katolikus egyház van a terítéken. Miért? Csak nem azért, mert a darázs is az édes gyürtölcsöt rágja? Ugyanakkor nem pellengérezi ki, nem ítéli el azokat az államokat, személyeket és intézményeket, akik és amelyek millókat öltek és ölnek meg, akik és amik milliószorta több és nagyobb bűnöket követtek és követnek el! Mit akarnak ezek az emberek? Nem tudnák, hogy lelki értékek és erkölcsi törvények nélkül földi pokolra vagyunk ítélve? Csak nem pokol kell nekik? Csak nem telik örömük mások pokolra taszításában? Sporteseményeknél tilos imádkozni! — Vannak bokszolók, akik mérkőzésük előtt letérdelnek, pár pillanatig imádkoznak, vagy legalább keresztet vetnek. Vannak csapatok, amelyek játék előtt és után imádkoznak. S ezt most valamelyik állami bíró törvényellenesnek jelentette ki. Ám a bokszolók, játékosok mégsem hagyják abba, mondván: Míg a Parlamentben lehet imádkozni, addig az arénákban is! Nem különös, a diákok és tanítóik nem mondják ezt az iskolai imádsággal kapcsolatban! A sportolók vallásossabbak lennének? Tv az iskola! — Egy újságíró azt állítja, hogy a gyerekek több időt töltenek el a tv előtt, mint az osztályteremben. Azért nagyon is kellene, hogy érdekelje a szülőket: mit néznek gyermekeik! Amikorra a gyerek graduál, 13 ezer gyilkosságot látott a tv-én. A gyerekek számára a gyilkolás inkább „fani", mint rémületet kiváltó, taszító, elítélendő, erkölcstelen valami. Ezért, amikor odaér, hogy ő is dönthet saját vagy más élete fölött, csak nevet a választáson, és inkább a halált választja, mint az életet, mert a halál „murisabb" az életnél. Amerikában évenként legalább egymillió gyermekanya van. Kegyelmez az gyermekének, aki már 13 ezer halált látott és nézett földimogyorót majszolva és valamilyen itókát szürcsölgetve? Anyák, gyilkosokat neveltek? Agyagos Sándor HALLO?