Katolikus Szemle 21. (1907)
5. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Herczegh Mihály: A nemzetközi szabadgondolkozók
A nemzetközi szabadgondolkozó a hazafiságot és nemzeti szellemet kicsinyes, korlátolt és gyűlöletes eszmének tartja, mely kipusztítandó a XX. század fölvilágosult korszakából. Akik a hazafiságot még ma is magasztalni tudják, azok a nemzetközi szabadgondolkozók szemében csak ámítók, elbutítok vagy sorsüldözött szenvedő alakok.—Jaj, hát ti nektek apostolok, államalkotó bölcsek, fejedelmek: Mózesek, Mohamedek, Romulusok, Atillák, Árpádok stb. Jaj nektek hősök, vértanuk, kik a csatákban vagy a börtönökben pusztultatok el. Jaj nektek költők és írók: Pázmány , Péter, Zrínyi, Berzsenyi, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Jókai, Széchenyi, Deák Ferenc, Eötvös, Kossuth, Apponyi. Mert ti a nemzetközi szabadgondolkozók fölfogása szerint egytől-egyig népcsalók, árulók, korlátolteszű nemzetbolondítók voltatok és mindnyájan népetek vesztére iparkodjatok! ? A nemzetközi szabadgondolkozó csak világpolgár, csak kozmopolita akar lenni. A hazafiság nem kell neki. Ezt békának, nyűgnek, alkalmatlannak, egyéni érzület, egyéni fölfogás dolgának tartja. Válaszfalat emel a nemzetek között és akadályozza őket a haladás útján. Az ő szívük nem egy hazáért, nem egy nemzetért, hanem az egész világért, az egész emberiségért dobog. Úgy, de lehetséges-e ez a természet rendje vagy a józan ész szerint? Avagy ha ez mégis lehetséges volna, mi lenne akkor a családi érzületből, a szülői, gyermeki és rokoni szeretetből? Ezek az érzelmek és jóindulatok mégis csak nagyobb osztalékot kívánnak tőlünk, mint az az u. n. általános fogalma az emberiségnek. Avagy azt hiszik a nemzetközi szabadgondolkozók, hogy az emberiség általános fogalma vonzóbb, hódítóbb, elragadóbb lenne, mint azok a megszámlálhatlan családi kötelékek, melyekben születtünk, élünk, nevelkedtünk, házasságot kötünk és eltemetkezünk? Valóban én nem tudom megérteni azokat, kik a világpolgárság elvét oly fönnen és kedvtelve hangoztatják. Olyanféle ez, mintha valaki azt vallaná, hogy ő szereti az emberiséget, de nem szereti családját, nem szereti apját, anyját, testvéreit, akik pedig hozzá legközelebb állanak. Van-e ebben észszerű logika, józan gondolkozás?! A kozmopolita szabadgondolkozók azt hirdetik, hogy ők csak emberek akarnak lenni. Igen, de milyen emberek? Mert ezek is sokfélék. Vannak fehérek, feketék vagy rézbőrűek, mégpedig színük szerint különböző indulatokkal, érzelmekkel, szenvedélyekkel, természettel és gondolkozásmóddal.