Katolikus Szemle 22. (1908)
7. szám - Értekezések, elbeszélő cikkek - Vay Péter: A japán társadalom szervezete (Első közlemény)
A JAPÁN TÁRSADALOM SZERVEZETE. (Első közlemény.) A család képezi, a jelenben csak úgy, mint a múltban, Japán társadalmának nemcsak alapkövét, de annak védbástyáját is. És talán alig van kérdés, melyet illetőleg hiányosabb, sőt mondhatnám tévesebb fogalmakkal bírna a külföld, mint épen e nép családi kötelékeit és családi életét illetőleg. A nippon házasságot mint lehetőleg laza, sőt minden mélyebb erkölcsi érzést nélkülöző intézményt ismertettékaz első utazók. Mások még tovább mentek és úgy tüntették azt föl, mint egyszerűen hosszabb-rövidebb időre kötött kölcsönös megegyezést. Nem-e természetes, ha az általános fogalmak a japán frigyet illetőleg lehetőleg homályosak és hamisak. Innét magyarázható, hogy a mikádó népének családi kötelékei, otthona, sőt élete komolyabb megfigyelés és mélyebb tanulmány anyagát csak újabban képezi és nagyon sokáig egyszerűen úti mese vagy operetteszövegek tárgyának tekintették. Annak igazi jelentőségét és teljes horderejét talán azért nem ismerték föl, mert nagyon mélyen gyökerezik a nép szívében. Ázsia fiai ősidőktől fogva patriarkális hajlamokkal bírtak. Ebben a szellemben alakultak és fejlődtek. Úgy társadalmi mint politikai létüket a vérbeli kötelékek fűzték össze. Családok képezték a különböző nemzetségeket; a nemzetségek csoportosulásából lettek az országok. A családfő volt a ház ura, a nemzetségé vezére, az országé uralkodója. És mindannyi — az atya gyermekeinek, miként a fejedelem népének — korlátlanul parancsolt. Zsarnoki és pártfogó szerepe volt mindannyinak. Hajthatatlan szigort és viszont határtalan jóindulatot kellett egyidejűleg tanúsítania, ha meg akart hivatásának felelni. Ázsia összes népeinél ezt a fölfogást tapasztalhatjuk. Néhol