Katolikus Szemle 29. (1915)

5. szám - Vay Péter: A keleti féltekén. IV.

Az út végső hajtásától pompás fasor vezet. Az óriási cédru­sok méltó viatrionfalist képeznek. Mint sötét alagút borul ívbe az örökzöld lombozat. A fasor hátterében a csillogó láthatáron, mint egy fantasztikus, megszámlálhatlan csúcsú korona tűnik fel a pagoda. Ez volt az első benyomás. Tündéries. Misztikus. És ilyen sajátos, sejtelmes maradt emléke is. Annyi számtalan pagoda és egyéb hindu emlék között, melyeket alkalmam volt utazásaim alkalmával fölkeresni, kevés tett reám közvetlenebb benyomást. Ezenkívül annyira eltér mindazoktól, melyeket ismerünk. Borobudur tulajdonképen egy vulkanikus halom. A halmot aztán átalakították. Szabályos formát kapott. Végre befedték tel­jesen kőburkolattal. Távolról azt hinnénk, Egiptom piramisaihoz hasonló. Csak közelebb érve látjuk, hogy a talapzattól a csúcsig a legpazarabb domborművek fedik. A részletek gazdagsága, mint India műveinél, rendesen itten is káprázatos. Leírni az ezerhatszáz és négy domborművet, me­lyek díszítik, hiú föladat lenne, épen úgy fölötte hosszadalmas munka volna az ötszázöt buddha-szobrot ismertetni, melyek az egyes csúcsokat, fülkéket és dagobákat koronázzák. Végtelen gazdagsággal van elénk állítva az egész buddha legenda. Születésétől megsemmisüléséig a Nirvánában, elénk állítva látjuk az egész mondakör főbb jeleneteit. Csodálatos következetességgel oszlanak meg az épület két emeletén buddha incarnatiojának különbféle jelentőségteljes pillanatai. Ott tárul elénk ez óriási emlék falain Gadama egész élettörténete. Ha Indiában nem tartózkodtam volna sokáig és emlékeivel nem foglalkoztam volna olyan behatóan, mint rejtély állana előttem e csodás emlék. Hiszen még ha ismerjük is e nép alapvető esz­méit, milyen fölötte nehéz gondolataikat tekervényes utain követni. Milyen összetett és szövevényes ez emberek egész lelki élete, melynek mélységeit olyan nehéz nyugat fiainak megérteni. Ami magát az építészet anyagi oldalát illeti, az nem ke­vésbbé bámulatos. Az óriási kőtömböket hogyan szállították idáig és milyen eszközökkel helyezték egymás tetejébe, ki tudná valaha megállapítani? Épen úgy nem fogjuk megtudni, kik farag­ták a páratlanul szép domborműveket,a­kik voltak az ötszáz és öt buddha szobor művészei. Az utókor méltán bámulja őseinek munkáját. Érthető, ha csodálkozik, hogy közel másfél évezrede ilyen műremeket volt

Next