Katolikus Szemle 38. (1924)
7. szám - Könyvismertetések és birálatok - Brisits Frigyes: Csathó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény. Regény
444 Könyv ismertetések és bírálatok. 444 Lelkem sötét mélységeket, S nehéz sziklákat rejteget. Elfojtva búg lenn tompa jajjá, De persze nem mindenki hallja. A kötetet, melynek több darabja épen folyóiratunkban jelent meg először, mint a mai magyar költészet egyik legjava, lélektápláló termését ajánljuk olvasóinknak. Benne a saját dominiumát járó költő tárul fel ezúttal is, ki a költői kifejezés minden célravezető eszközének mestere, aki tehát a rajta modern hóbortokat keresőnek nyugodt lélekkel mondhatja oda. Majd ha az évszakok is más stílusban jelentkeznek! Várdai Béla. Csathó Kálmán: Földiekkel játszó égi tünemény. Regény. Budapest, Singer és Wolfner kiadása. 1924. 251. l. Csathó Kálmán könyve Csokonai Vitéz Mihály élete regényének egyik legmegindítóbb fejezetét, szerelmi csalódását tartalmazza. A témának egyrészt erősen idillikus jellege, másrészt a milieu-rajzára kikívánkozó, eleven gazdagsága hálásan adóztak Csathó Kálmán tehetségének, amely épen e kettős irányban tud legegyénibben és legsikeresebben megnyilatkozni. A regény formai ereje kitűnő. Az élettörténés pompás szerkezetegységben rejlik ki benne. Nem tagadható meg tőle a drámai hatáskeltés egy-két jól elhelyezett alapeleme sem. Csokonain s a regény többi alakjain élesen és sokoldalúan kirajzolt a korvonás, sőt az utóbbiakat talán egészen be is fedi. A század időjellege, gondolatformája is elég aránnyal és erővel mutatkozik be az eseményeken keresztül. S a regény ezek ellenére sem hat. Várjon elszoktunk már a regénytémák ilyen naiv sorsától ? Avagy irodalmi tudásunkban igen megszokottá vált ez a regényanyag? Avagy az író elfelejtett valamit hozzáadni ahhoz, amit készen talált, ami tehát a művészi alakítás gondjának rovására megy? Csathó Kálmán regényének van belső igazsága, csak ezt valahogyan a regényanyag önmagától kisugároztató erejére bízza, ő maga pedig egy kissé távolmarad tőle. Ezért oly feltűnő, hogy Csokonait csak irodalomtörténeti látásban adja, amely már megszokottságánál fogva nem is perspektivikus jellegű s így újszerűen motiváló ereje nincsen. Alakjai rajzában — kivéve a leányokét — is érezhető ez az inkább irodalomtörténeti, mint regényírói szemléletmód. Egyébként személyei — bármennyire korszerűek is magunkban — nincsenek a háttér egységes levegőjébe összefoglalva, majdnem csak adatszerűen szerepelnek. Fájdalmasan nélkülözzük e ponton a képzelet festői és hangulatadó munkáját. E külsőséges módszerhez tartozik még Csathó e regényének nyelv-, illetőleg stílusmodora. Mondhatni szinte kacérkodva egyszerű, nem simul Csokonai korszakának stílusához, csak elbeszélő igényű