Katolikus Szemle 4. (1952, Róma)

1. szám - Dr. Mihályi Gilbert: Egyház és világbéke

EGYHÁZ ÉS VILÁGBÉKE A második világháború borzalma­s nyomá­ban az élet minden területére kiterjedő és újra robbanásig feszülő válság önként adja fel a kérdést: ez az emberiség elkerülhetetlen sorsa, vagy mégis eljuthatunk a nemzetközi együtté­lés békés rendezéséhez? Békéhez, amely nem csupán háborútlanságot jelent, nem a kikény­szerített, diktált, atombomba erejére vagy fé­lelmére felépülő, ideig-óráig tartó modus viven­dit, hanem a szívek és a lelkek harmóniáját, az igazságosság és a testvéri szeretet uralmát, a népek kölcsönös egymást megbecsülését, ter­mékeny együttműködését, természetes és ke­resztény rendeltetésüknek megfelelő életlehető­ség megteremtését és biztosítását. A békebiztosítás sikertelenségeinek láttán sokan­­ elismerik már XII. Pius pápának a Summi Pontificatusban rég elhangzott megál­lapítását : « Mivel a szomorú tapasztalat azt mu­tatja, hogy csupán a külső eszközök, az embe­ri gondoskodások és a politikai kiutak nem nyújtanak hathatós enyhülést a bajokra, ame­lyek az emberiségre nehezednek, ezért ma szük­ségesebb az Egyház közreműködése mint va­laha ». Mit tud már most segíteni az Egyház a népeknek a nemzetközi béke helyreállításában és a világ rendjének újjáépítésében? Mi az Egyház szerepe és hivatása az emberiség nagy családjában ? Lélekmentés — Békeszolgálat A társadalom élő szervezet. Az egyén ma­gatartása kihat a szociális test egészére. Az egyén bensőjében kezdődik a világ romlása, de ott érlelődik meg javulása, újjászületése is. Lel­kületét magával viszi a választási harcokba épúgy mint a gyárba, katedrára, parlamentbe,, vagy a nemzetközi tárgyalásokra. Következő­leg az egyén felfogásától, világnézetétől függ az állami és a nemzetközi életberendezkedés. Az isteni világrendnek megfelelő, s így az em­berhez egyedül méltó és őt valóban boldogító földi életet pedig csak olyan emberek tudnak felépíteni, akik meggyőződéses hitüket életala­kító és történelemformáló erőként beleviszik a közösség ügyeibe és a társadalmi élet minden fórumára. Mivel pedig jelenünk tragédiája épen az embernek Léte gyökerétől és Értelmétől való­elszakadásból ered­­, mindazoknak, akiknek szí­vén fekszik a népek békéje, nem felületi keze­léshez, hanem a gyökérbaj orvoslásához kell fogniok , a megtagadott isteni világrendhez való visszatérésen dolgozni. Mert az emberi együtt­élés minden területén a Teremtőtől szándékolt rend megvalósítása a béke alapja és biztosíté­ka, hangsúlyozza ismételten XII. Pius pápa 1951 karácsonyi rádióbeszédében. Ennek a ke­resztény életrendnek felépítése pedig az ember nevelésével munkálható. Hiszen « a válság meg­oldása nem származhatik fegyverektől, — hir­deti a Summi Pontificatus — az erőknek és erényeknek, amelyek a föld szinét megújítják,, a lélek mélyéből kell származniok ». Vagyis a közösség megújítását az egyén reformján kell elkezdeni. Csak az erkölcseiben újjászületett és megnemesült ember képes időt álló békét te­remteni. Viszont az ember nevelését pusztán földi ne­velő nem tudja elégségesen elvégezni. Ide a lel­kek hivatott nevelője, az Egyház közreműkö­dése elengedhetetlenül szükséges. Az Egyház Egyház ki­ ! Elég itt XII. Pius és Roosevelt bizalmas levele­zésére hivatkoznunk, amely Myron C. Taylor elősza­vával és jegyzetével 1947 közepén jelent meg New­ Yorkban, Melocco János fordításában pedig magya­rul. Az elnök levelei bizonyítják, hogy episkopális pro­testáns létére mennyire tudatában volt, hogy az embe­ri problémák mélyén a legfontosabb szerep az erköl­csi és a szellemi erőknek jut, amelyet az képvisel töretlenül. Ezért is teremti meg személyes képviselője révén a Vatikánnal az összeköttetést 1939 karácsonyán.­­ Bár a történelem diagnosztái politikai, gazdasági és szociális okokban keresik az emberi együttélés vál­ságának magyarázatát, a gyökérbaj mégis az isteni világrend elvetése, ahogy XII. Pius trónralépő kör­levelében megállapította, vagy ahogyan Salazar Oli­veira, a portugál kormányfő 1939. okt. 9-én mondotta a nemzetgyűlés rendkívüli ülésén: « Európa nagy vál­sága az, hogy nem tudja határai között megőrizni a békét. Ennek a bajnak oka pedig nem népességének sűrűségében, földjének vagy ásványi kincseinek merülésében, a szűkösségben rejlik, hanem a szellem betegségében ... Az európai válság a szellem válsága Katolikus Szemle, Bpest­, 1939. december, 670-671 old.

Next