Katolikus Szemle 13. (1961, Róma)
1. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Várady Imre: Tollas Tibor munkássága és versei
csak annyit jegyzünk meg, hogy enynyi szépet, jót, okosat, biztatót, felemelőt a magyar nyelvről, népünkről, a magyar tehetségről együtt egy könyvben még alig találtunk. Enynyire közvetlenül, szívből a szívhez s mégis meggyőzően szólni eddig még senkit se hallottunk az emigrációban. Mindaz a sok kincs azonban, mely ebben az okos kis könyben összehalmozva van, csak akkor lesz külföldi magyarság közkincsévé, ha minél többen veszik és olvassák. A könyv annyira szépen van nyelvileg is megírva, oly gazdag szókészlettel és annyi példával illusztrálja a szerző mondanivalóját, hogy szinte egyszerre szeretnénk az egészet elolvasni. Csak azt kívánjuk a szerzőnek hogy ez a munka minél előbb újabb és szebb kiadásban,, a néhány zavaró sajtóhibától megtisztítva, minden emigrációs magyar ember és magyar család asztalára odakerüljön, hogy a nagy magyar titok kulcsát megtalálva, nagyszerű hivatásunk tudatára ébredjük s a magyar jövőben nemcsak hinni, hanem érte tűrni, dolgozni is megtanuljunk. VECSEY LAJOS : Tollas Tibor munkássága és versei Emigrációnkban aligha van ma a övénél ismertebb új magyar írói név Pedig csak négy évvel ezelőtt kerül forgalomba és sajtónk egy sajátos árnyalatú része kezdettől fogva szigorú következetességgel tartózkodik említésétől. Én először 1956 november közepén találkoztam vele Bebádogoztak minden ablakot círra a vers kéziratos, hevenyészett olaj fordítása idején, melyet egy bologna újságíró hozott magával Bécsből ahol a költemény német szövege már a forradalom napjaiban kézről kézre járt. Ez, a kommunista fegyház gyötrelmei közt született riadó melynek a rémület lázától izzó szavaival ,Váctól Pekingig zúgják a rabok. — Ha nem vigyáztok, az egész világon — Beládogoznak minden ablakot », — rohamosan eljutott München, Párizs, Brüsszel, Stockholmon át az óceánon túlra is és vitte magával mindenfelé szerzője hírét. Amikor Tollas és néhány volt politikai fegyenctársa — forradalmi tevékenységük megtorlása elől nyugatra menekülve — Bécsben lapot alapított, a szabadságharcos eszmények fáklyájának szánt Nemzetőr címlapján hosszú ideig nem szerepelt ugyan Tollas neve, mégis köztudomású lett vezérszerepe ebben a hősi vállalkozásban, mely pénztelenül, újságírói gyakorlat nélkül, a sikernek szinte minden kilátása híján indult meg. Hogy a kéthetenként megjelenő lap immár századik számáig érkezett el, anyagi kríziseit diadalmasan túlélte, szellemi színvonalát fokozatosan emelte és öt világrészben szétszórt olvasói számát évről-évre szaporítani tudta, főszerkesztőjének annál nagyobb érdeme, hogy a Nemzetőr fenntartásához — sajnálatos módon — soha nagyerszényű magyar mecénás nem járult hozzá. De világnézeti, politikai függetlenségét a lap éppen ezzel, a szegénységért cserébe, tudta csak megőrizni. Akik írják, szerkesztik, tördelik, korrigálják, sokévi börtönben ismerték meg a testi-lelki szabadság értékét és érette mindmáig hívek maradtak fogadalmukhoz, hogy munkájukért egy kétkezi dolgozó bérénél többet az újság bevételeiből nem fogadnak el. És a lélek ereje ennél is nagyobbra képesítette őket. Lapjuk nemcsak a magyarokhoz szól, hanem immár rendszeresen német változatban is megjelenik, sőt időnként angol, francia, spanyol kiadásokkal is szolgálja a keresztény humanizmus és a magyarság ügyét. Ezeket az idegennyelvű számokat világhírű külföldi tudósok és írók (Madaringa, Röpke, Guardini) tisztelik meg eredeti cikkeikkel, és minden párton, klikken, hatalmi és érdekszövetségen felül álló svájci. 72