Katolikus Szemle 19. (1967, Róma)
2. szám - Galambos Irén: Kodály Zoltán és a magyar egyházi zene megújulása
zenei állapotoktól. A kedvelt egyházi kompozíciók szinte kivétel nélkül vagy kifejezetten német mesterek művei, vagy a hazai ugyancsak németes újromantikus iskolának (Engesszer, Beliczay) alkotásai, a dalárdastílus és a szentimentális egyházi népének pedig szintén a sokszor Német- és Csehországban tanult egyházi zenészeink importja. De bíztató jelek is mutatkoznak. Bogisich Mihály régi kódexeinkből kiválogatott magyar egyházi énekeket tartalmazó kiadványa, az Őseink buzgósága (1888) és Kersch Ferenc Sursum corda-de (1902) ősi magyar és gregorián énekeket szerettek volna közkinccsé tenni. Ezek a művek azonban megelőzték korukat, a szakemberek dicsérték, de az általános templomi gyakorlat alig vett róluk tudomást. Bogisich szorgalmazására alakul meg 1897-ben az Országos Magyar Cecilia Egyesület, amely céljául tűzi ki a visszatérést a gregorián énekhez és a Palestrinastílushoz, általában a templomi zene liturgikusabbá tételét. Az akkori helyzetet világítja meg Harmat Artúr megállapítása a magyar egyházi zenéről szóló összefoglalásában, hogy a századforduló táján csodálkozó ámulattal hallgattuk a külföldet járt szerencsés és irigyelt honfitársainkat, akik érdekes élményeik közt a nyugati és déli népek nálunk szinte egészen ismeretlen énekéről, zenéjéről és ennek sokszor megdöbbentően szívbemarkoló hatásáról számoltak be. Amikor Solesmes vagy Maria Laach térdre kényszerítő gregorián zsolozsmáiról beszéltek, amikor a párizsi, kölni vagy regensburgi dómok középkori kóruszenéjéről emlékeztek meg: vágyakozó csodálkozással teltünk meg valami iránt, amihez nem jutottunk hozzá... ». Hogy azóta nagyot fordult a világ s az egyházi zene általános kincsei mellett elsősorban saját magunkra is rátaláltunk, hogy új erőre kaptak ősi magyar szent énekeink s kóruskulturánk a jeles új alkotások révén úgy felvirágzott, hogy a harmincas évek derekán a világ figyelme csodálkozóan a magyar egyházi zene felé fordult, mindebben Kodály Zoltánnak igen jelentős szerepe volt. Az 1936-évi frankfurti Nemzetközi Egyházzenei Kongresszus hangversenyein a terézvárosi templom énekkara tisztán magyar művekből összeállított műsorával, melyen Kodálytól a Jézus és a kufárok és a Mátrai képek kerültek bemutatásra, oly sikert aratott, hogy a sajtó és a közönség egyhangúan a magyaroknak ítélte az elsőség pálmáját. Kodály vallási vonatkozású művei Kodály Zoltán tevékeny, hosszú élete számszerűen nem mutat fel annyi zenei alkotást, mint egyes más zeneszerzőké, — mert éppen a zene érdekében sok mást is kellett tennie — de minőség és eredetiség dolgában szinte minden egyes szerzeményével remekművet alkotott s ez áll vallási vonatkozású műveire is, amelyek