Katolikus Szemle 28. (1976, Róma)
Oldalámok - 218
felcserélhető, hiszen a két történelmi helyzet nem hasonlítható össze). Mi szeretünk nemzetünk történelmi hivatására, ezeréves állami létünk adta kiváltságokhoz való jogunkra hivatkozni s mégis néha igen nehezünkre esik ezredévhez méltó mértékkel mérni a jelent s egy millénium dús levegőjéből merített mély lélegzettel menni a jövőbe. 1956 monumentális voltát kezdettől fogva érzékeltük, de a történelemre tekintő szívós kitartással, higgadt várnitudással már nehézségeink vannak, különösen ha a hétköznapok véget nem érő sorához akarunk erőt meríteni. Amit 1956 októberének huszadik évfordulóján magunknak talán minden egyébnél jobban kell kívánnunk, az a bizodalom október hatóerejének, kisugárzásának el nem használódó, föl nem emésztődő volta iránt. A teljes szabadság korszakos jelentőségű eszméjének a viszonylagos szabadságokhoz való szoros kapcsolódásáról itt felvázolt gondolattal e bizakodás erősbödéséhez szerettem volna a magam kis részével hozzájárulni. CLAES GILL GLORIA VICTIS Gloria Victis! Emlékezzetek az elesettekre, kik hűlt ajakkal hirdetik: a győzelemnek végső percekig őrzött reménye életüknél mégis több nekik. Gloria Victis! Emlékezzetek, kik élni megmaradtak, a halállal is dacolva, mivel a gyermeküknek holnap enni kell s szívük halk dobbanásán kívül semmi, semmi jel. (Norvégból ford. Tollas Tibor) 218