Kecskemét és Vidéke, 1920. május-december (1. évfolyam, 1-189. szám)
1920-05-30 / 12. szám
Vasárnap, 1920 május 30. Ára: 80 fillér. I. évfolyam, 12. szám. Kükintti kili” ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 288 K. Negyedévre 72 K. Félévre 144 K. Egy hóra 24 K. Telefon: 135. Telefon: 135. FELELŐS SZERKESZTŐ: LETT JÓZSEF. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. a róm. kath. bérház átjáró udvarában. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNyít, FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. • * QAD • •• • \A_/V • • Sir a kis hamis. Dusán ontja krokodilos könnyeit a Népszava a kommunizmus vandalizmusa miatt és folytonosan kesereg azon csapásokért, amelyeket csőstül zúdított a magyar nép nyakába. És amíg kifelé e könnyes ábrázatát mutatja ez a kétarcú Janus, addig bent a szerkesztőségben tárt karokkal fogadja a vörös banditákat, ezeket a galiciai férgeket, hogy velük együtt előkészítse és a kellő pillanatban ismét ránk borítsa a kommün felvilágosodás sötét éjszakáját. Most ugyan magyar trikolort lenget a szél a Népszava portája fölött, de belül vörös minden; nem csoda, hisz ott a Mogendoved vörös csillaga árasztja keleti vörös fényét. Kifelé átkozza a gyalázatos békeszerződést, de Tatabányán szigorúan megtiltja a munkásságnak, hogy belépjen a Területvédő Liga Egyesületbe. Hát maagyar munkások! Mondjátok meg őszintén, mennyiben érdeketek az, hogy Erdély ezentúl a bocskoros oláhoké legyen? Nem nektek szolgáltatta elsősorban Erdély a bányáiból a megélhetésiekhez szükséges munkaanyagokat ? Még mindig vakok volnátok? Még mindig nem látjátok, hogy a ti galíciai vezéreitek csak lépcső gyanánt használnak fel benneteket, amelyen fölfelé haladva akarnak eljutni a beképzelt rögeszméjük világhatalmi polcára! Még most is azt hiszitek, hogy a zsidók segítették elő a ti jobbléteteket! Még most is azzal ámítjátok magatokat, hogy ők verekedték ki számotokra a munkabér emelését ! Hát igen, fölemelték, de nem miattatok, hanem a saját előnyük szolgált erre alapul. Te munkás kaptál 50 percentes béremelést és ugyanakkor 100 percenttel emelkedett az általad készített áru értéke. Az ilyen jóindulatú béremelés, mint láthatod munkástestvérem, egyenesen a te kiuzsorázásodat célozta azért, hogy ne hulljon ki szívedből a lázadás, elégedetlenség és a gyűlölet romot termő viharmagja, amely számukra megtermi az állandó zavaros helyzetet, melyben oly dúsan halásztak a maguk számára s a mi végtelen kárunkra. Még mindig nem látjátok be, hogy a magyar fegyverek dicsőségét a tőlünk teljesen idegen érzelmű és gondolkozású Népszavának, meg a hozzáillő Világ című szabadkőműves, zsidó érdekeket szolgáló lapnak lelketlen uszításnak lett az áldozata. Ennek az ördögi uszításnak estek áldozatul a mi szerencsétlen hazánk legszebb és legértékesebb területei, melyek bőven ontották dús kincseiket. Ne feledd magyar munkás, hogy a világ leggyalázatosabb békéjét azok a szabadkőmivesek gyártották, — a neveiket olvashattad a napilapokban, — akik a ti vállaitokon emelkedtek a békekötés asztaláig. És ezt a békét is azért csinálták, hogy ne legyen béke, mert szerintük nem lehet béke addig, míg el nem érték a saját céljukat, a ti rabszolgaságtokon alapuló világuralmukat. Nem éreztétek a kommunizmus alatt a rabláncokat a tagjaitokon ? Hiszen tehetetlen báb voltatok, pedig szabadságot harsogtak a hazug torkok a fületekbe. Azok a vörös csillagok, amelyeken a kereszténységtől kölcsönzött jelszót olvastátok: „E jelben fogsz győzni!“ — nem a ti szabadságtok előhírnöke volt, ez a ti szabadságtok éjszakáját jelezte s amig a szenvedély mámorában aludt a lelketek, ez a csillag vetette homályos fényét a honrabló, nemzetrabló és mindent rabló kalandorokra, ezekre a sötétség álarcos banditáira és az éj leple alatt rád verték a szabadsághoz címzett rabbilincset. Szabadságot harsogtak a füleitekbe ezek az éjjeli kuvikok, mialatt a Vörös Újság garmadával ontotta rátok a parancsok légióját, amelyek a főfő rablóvezérnek, a sikkasztó, csaló, gyilkos Kun Bélának és cinkostársainak a hisztérikus fejéből pattantak ki. Fölösleges már említenem, hogy Kun Béla 70,000 korona erejéig könnyítette meg még béke idején a munkásbiztosító pénztárat, milyen izgalmas szíve is volt a szegény elnyomott, beteg munkástestvérek iránt. De egyenlőséget is hirdettek, hisz jelszó bőven akadt náluk, ez nem került pénzbe, sőt bőven termelte a gyümölcsét a nyomorgó népbiztosoknak, akik dúsan terített asztaloknál dőzsöltek meg a munkás, a nyomorult Lázár, még nyomorultabb lett, még morzsa se jutott neki a dúsan terített asztalról. De legyünk igazságosak! Jutott nekik bőven a fehér bankókból, hisz ebből annyi volt, hogy az utcán szemét gyanánt söpörték, mert senkinek se kellett az értéktelen papírrongy, legkevésbbé az úgynevezett munkásvezéreknek, akik a kékpénz iránt érdeklődtek, melynek bőségéből most vígan élik tovább a munkásjólét nagyobb dicsőségére világukat ezek a szájhősök, akik a részben jónak látták elillanni, pedig ugyancsak nagy hangon gyalázták a gyávaságot, meg a sötétben bujkálókat. Testvériséget is hirdettek bőven és talán még sohse néztünk oly ellenséges szemekkel egymásra, mint az ő uralmuk alatt. E jelszóval sikeresen kioltották a gyermekekéből a szülői szeretetet és viszont ezzel az állat alá aljasították le az embert, kinek pedig méltóságot adott az isteni képmása. Ezt is bemázolták vörös festékkel, mert az alvilág lakói nem nézhetnek az emberi lélek ragyogó fönségébe, mely az örök fény forrásából árad reájuk. És akivel ezt megtudták tenni, abból ki is veszett az ember, de még az állat is. Ellenségévé tették a munkást a legjobb édesanyának, a saját édes hazájának és amíg vele meggyűlöltették, ők szeretettel ölelték a keblükre az új Kánaánt, amelyet te munkál, oly könnyelműen akartál elvenni magadtól. Úgy bántak el veled, mint az a gyermek, ki a játszótársa játékát úgy szerzi meg magának, hogy azt lebecsüli. Térj magadhoz hát, munkástestvérem, és térítsen észre főleg az a gyalázatos békeszerződés, amelynek aláírására késztetnek most bennünket azok a tőled és érdekeidtől annyira távol álló zsidó-szabadkőmives világámitók. Majd lassacskán belátod te is, hogy ezt a háborút is ők kovácsolták a saját céljuk elérérésére s a mi kimondhatatlan gyászunkra és veszteségünkre a titkos és a világ szeme elől jól elzárt műhelyeikben. Olvasd el az „Uj Nemzedékinek alább közölt cikkét, amelynek a címe „Cion bölcs vénei“ és meríts belőle okulásta jövőre nézve ! „Cion bölcs vénei“ Angliában az antiszemitizmusnak nem igen vett tere, talán azért, mert az angol faj tudott legjobban megküzdeni a zsidó befolyással. A háború alatt Angliában is változás történt. Röpirat jelent meg mostan a „zsidó veszedelem“ címmel, mely Nílus orosz professzor 1905-ben kiadott munkájának fordítása. Az orosz professzor e munkájában okmányokat közöl, amelyeket egy titkos nemzetközi zsidószervezet adott ki. E szervezet, amelynek élén „Cion bölcs véneinek“ tanácsa áll, a keresztény népek szabadságának és a keresztény államok függetlenségének megdöntésére irányul. Hogy e röpirat után milyen nagy a megdöbbenés Angliában, legjobban bizonyítja az, hogy az eddig egyáltalában nem antiszemita lap, a Times foglalkozik a röpirattal és szigorú vizsgálatot követel. A kiadó az okmányok tartalmát több pontra bontotta. Az első megállapítja a zsidók nemzetközi politikai szervezetét. Egyedüli célja a világuralom megszerzése. A negyedik foglalkozik azzal a módszerrel, mellyel a világuralmat biztosan el lehet érni: a nemzetek politikai testének bomlasztó politikai eszmék által való szétrombolása. Ezek az eszmék: liberalizmus, radikalizmus, szocializmus, kommunizmus és végül az anarchia. A hetedik pont a következő: A sajtó, a színház, tőzsde, tudomány s maga a törvény is azok kezében van, akiké a pénz. Ezenkívül kezében van sok eszköz még, hogy az ifjúságot erkölcstelenségbe s a felnőtteket a bűnbe vezessék. Hogy a keresztények ideális, a keresztény kultúrától megtöltött gondolatvilágát a pénzéhséges életfölfogással cseréljék föl. „Egész Európában hatalmas munkástömegeket fogunk az utcára űzni. Fel fogjuk emelni béreiket, de ez nem fog rajtuk segíteni, mert ugyanakkor a legfontosabb élelmicikkek ára hirtelen magasra szökik. Új törvények által a szolgálatunkba kényszeríttetteknek politikai életét úgy akarjuk szabályozni, hogy azok csak gépalkatrészek legyenek. Ilyen törvények lassankint mindazokat a szabadságokat megszüntetik, melyeket a keresztényeknek előbb engedtünk. Lényeges, hogy minden államban hatalmas proletárius legyen mellettünk és szolgálatunkba hajtsuk a katonaságot és a közbiztonság szerveit.“ A Times megállapitja, hogy a Britt- Muzemnban levő kiadás 1906. aug. 10-én kelt. — Ha meggondoljuk, — írja az angol lap, — hogy ezeket a nyilatkozatokat 1905- ben közzétették, akkor látjuk csak, hogy egyes pontjai már beteljesült jóslatok s az ember hajlandó elhinni, hogy „Cion vénei“ az eseményeknek valóban elrejtett okozói. — Mik ezek az okmányok? — kérdi tovább a lap. — Hitelesek? Ha azok, micsoda gonosz szervezet főzte ki e terveket? Vagy hahamisitottak, akkor honnan van a jóslatszerű, megdöbbentő karakterük? Azért harcoltuk végig a borzalom éveit, hogy mikor a német világuralom titkos szervezetét szétromboltuk és kiirtottuk, helyében egy újat találtunk, amely még veszélyesebb és titkosabb? Vagy amikor nemzeti testünk minden idegét megfeszítettük és kikerültük a német békét, hogy most egy zsidó béke karmaiba essünk? Eseménynek vesszük, hogy ez a cikk a Timesben megjelent. A legtekintélyesebb angol lap vizsgálatot követel Úgy látszik, az antant államaiban is gyökeret vert a meggyőződés, hogy ez a béke a nemzetközi zsidóság műve. A „Deutsche Zeitung“ foglalkozik a Times cikkével s megállapítja, hogy Nílus munkájának első kiadása még 1902-ben jelent meg. Legújabb jelentéseink Szél Nándor kirakatában olvashatók.