Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)
1921-04-20 / 88. szám
fricskámét, 8928 április 20. ^JSzerda II. évfolyam, 88. szám. előfizetési árak , Szerkesztésért ideiglEResen felelős: Dr. Hegedűs Ferenc szerkesztőség és kiadóhivatal, Egész évre 480 K. Negyedévre 120 K. ; ; Köt . : Kecskemét, III., Arany János u. 6. sz. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU. a róm. kath.bérház átjáró udvarában. Telejen : 123. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A hossszs lett úrrá vén Európa meggyötört népei fölött. Reng, ineg a föld és a győzőnek épp úgy bizonytalan a jövő, mint a legyőzöttnek. Oroszországban Lenin megfizetett hóhéraival uralkodik. A „födi paradicsomban“ tízezrével halnak éhen az emberek. Németországban tőrrel, bombával és gépfegyverekkel dolgoznak a társadalmi rend felbontásán a kommunisták. Olaszországban napirenden vannak az erőszakolt szocializálásokból folyó véres zavargások Franciaországban hamu alatt izzik a társadalmi forradalom parazsa. Angliában másfél millió munkás áll harcban munkaadóival, illetve az államhatalommal. Mindenfelé recseg, ropog az épülete a bosszúra és erkölcstelenségre épült államoknak. Az elégületlenség a meglevő tarthatatlan állapotokkal szemben mindenhol vad harccá, őrületté fajult. Kérdezzük meg, mi az oka ezeknek az általános jellegű zavargásoknak? A kenyérért vívott harc frontján a világháborúban sok millió ember pusztult el. Az emberek erkölcsileg és anyagilag teljesen lerongyolódtak. Mindenfelé az az általános panasz, hogy kevés munkadíj és drága a megélhetés. Viszont korunk egyik legjellegzetesebb szociológiai tünete az is, hogy míg a dolgozók társadalmát, a nélkülözések és nyomorúságok feneketlen örvénye sodorja, addig a véren és hadiszállításon meggazdagodottak a legféktelenebb tobzódásban dőzsölnek és istenkáromló magaviseletükkel forrongásba hozzák a békére és munkára hivatott emberiséget Úgy néz ki a világ, mint az őrültek haza. Ma nem a keresztényi megbocsátás és a kiengesztelés az erkölcs az európai államokban, hanem a féktelen szenvedély, a bosszú. A történelem a tanúja, hogy nem példátlan az ilyen, a mostanihoz hasonló társadalmi összhang megzavarodása. Minden nagy csapás, háború, megrázkódtatás után tovább háborog a bosszú tengere de ez a háborgó hullámzás már nem erősödő, hanem egyre csöndesebb, gyöngébb mindaddig, míg végre a teljes szélcsend áll be és kisüt az áldásthintő nap a dolgozó nemzetek szebb jövője horizontján, hogy végképp feledtesse a meggyötört, de jobb sorsra hivatott emberiséggel az ezerszer átkos bosszú uralmát. Ennek a szent napnak eljöveteléért mond ma imát minden igaz és ettől a naptól rettegnek a konkolyhintők és a zavarosban halászók. A cselédkérdéshez. Ismert kézből vettük az alábbi levelet. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Becses lapjuk április 7-ik számában megjelent a cselédmizériákról szóló cikket figyelemmel átolvastam és az abban kifejezett véleményt nagyrészben osztom is. Legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy míg a lapok nagyon sokszor panaszkodnak a cselédek romlottsága ellen, addig nagyon ritkán olvasunk a cselédtartók hibáiról és visszaéléseiről. Pedig, hogy jó cselédek legyenek, annak első feltétele, hogy jó cselédtartók is legyenek, akik a cselédet nem nézik rabszolgáknak, kinek, — mivel dolgozik — hát kenyeret is kell adni. Ne nézze a cselédtartó a cselédet egyszerű gépnek, melyet, hogy dolgozhasson — fűtenem kell szénnel és kenegetni olajjal, hanem lássa meg az a cselédtartó az ő javára dolgozó cselédben a lelket is. Azért lesz lelketlen sok cseléd, mert sokan nem akarják észrevenni, vagy éppen tönkreteszik annak a cselédnek a lelkét. Ne legyen az a cselédtartó, rideg, parancsoló zsarnok, hanem igyekezzék futtatni annak a családi tűzhelytől oly korán elszakadt cselédnek az ő saját családjának melegéből és bizonyos határig fogadja őt családtagjává. Minden ember vágyódik a szeretet után, találja fel azt a cseléd a szeretetetet az ő munkaadójának körében, hogy az a fiatal, tapasztalatlallan fiú vagy leány ne futkározzék szeretet után a rossz társaságokba, hol a bűnös szeretet megégeti lelkét. Legyen gondja annak a cselédtartónak az alkalmazott vallási és erkölcsi állapotára. Ne akadjon egyetlen gazdasszony sem, aki kapukulcsot szívesen ad csavargó szolgálójának, de templomba nem ereszti. Ne akadjon egy cselédtartó sem, aki cselédjének vallásosságát kigúnyolja és nyíltan nevetség tárgyává teszi, az ilyen hitvány gúnyolódás megbosszulja magát, éppen a gúnyolódón, mert hogy várhat hűséget cselédjétől az olyan gazda vagy gazdasszony, aki maga tanítja meg alkalmazottját az Isten iránti hűtlenségre. Én is cselédtartó vagyok, de még alig volt rossz cselédem és ami fő, évekig vannak nálam, de hát úgy vigyázok reájuk, mintha saját gyermekeim volnának. Nem is vágyódnak sehová a szülői körön kívül, csak a leánykörbe, vagy kongregációba, hol urileány mértéke is megütő lelkifinomságot és helyes modort tanulnak. Tudom, hogy e soraim sokaknak nem tetszenek, de hát vannak szociális igazságok, melyeket , ha keserűek is, be kell vennünk. És inkább a keresztény irányzatból hallja ez igazságokat a nagyközönség, mint elfordított alakban a „vörösöktől”. Ha a vörös szocializmus hamis jelszavakkal megrontotta cselédjeinket, úgy mi igyekezzünk megjavítani szeretetünkkel, mert a szeretet a legjobb térítő. Maradtam mély tisztelettel Langhné. — Adomány. A Kecskeméti Sertéshizlalék Gőzmalmi Részvénytársasága 500 K-t küldött az Angolkisasszonyok intézetének főnökségéhez, a jó előmenetelű tanulók megjutalmazására. Az intézet főnöknője köszönettel nyugtázza az összeget. Tisztelettel Fittler M. Róza főnöknő. Amire nem gondol a város! Évtizedek, sőt talán évszázadok óta van az úgy és nem másként, hogy a piaci húsmérők hóban, fagyban, esőben és porban, fedetlen szabad ég alatt mérik ki hasaikkal együtt a tífusz, váltóláz, tüdővész és kolera bacillusokat, vevőiknek teljesen díjmentesen Más városokban, mint például Miskolczon is, nem tűri el a hatóság azt, hogy az eladásra szánt húst az utca pora és a nyári kánikulában milliószámra röpdöső legyek fertőző csípése inficiálja a lakosság elsőrangú élelmicikkét, a húst, hanem gyökeresen végetvetve ennek az ázsiai állapotnak, zárt helyre kényszeríti a piaci húsmérőket, ahol kötelesek mindazon előírásos rendszabályokat megtartani, amelyeket a közegészség diktálta higiénia előír. Létesítsen tehát a város, ha egyelőre nem is vásárcsarnokot, de mindenesetre egy egységes, praktikus beosztású húsmérő barakkot, ahol minden piaci húsárus kiválthassa a maga állandó székhelyét. Az ilyen barakk berendezése a következőket kell, hogy tartalmazza: Elzárható közös húskamra, lehetőleg hűtőberendezéssel. Ezt a kamrát egy hatósági közegnek kell kezelni és az árusokat kötelezni kell, hogy a megmaradt készletüket itt raktározzák be. Ezáltal biztosítva lesz a hús szakszerű kezelése, továbbá véget vet a hatóság annak is, ami igen sok esetben előfordul, t. i. az árusok a megmaradt húst lakóhelyükre történő fuvarozás és a házi ellenőrizhetetlen kezelés alatt sokszor nem a leghigiénikusabb eljárásban részesítik. Viszont a központosított ellenőrzés és raktározás előnye az is, hogy romlott, vagy romlásnak indult húst a székekben ki nem mérhetnek. Kecskeméten, ahol 20, esetleg 30 piaci árus foglalkozik iparszerűleg a hús kimérésével, elegendő volna egyetlen barakk. Az építési költségek zudaagasságára való hivatkozás egyáltalán nem lehet akadály ennek a szükséges és a város fejlődési, valamint közegészségig nélkülözhetetlen közintézmény létesítése szempontjából. Sőt, reális számításaink szerint még bizonyos, a jövőben föltétlenül visszatérülő kamatot is meg kell, hogy hozza ez az egységesített húskimérőszék, mert az állandó helybérlők, az árusok szívesebben fizetnének a mai helypénznél magasabb bért, mert ők is elesnének sok, eddig föltétlenül fönnforgó kiadástól. Éspedig: a húspiacra és a piacról haza történő fuvarozás, továbbá a sátrak és húsvágó tőkék, eszközök szállítási költségeitől, ami tetemes összeget igényel. Legalább is egy ló, kocsi tartást. Gondoljuk, a piaci árusok szívesen jegyeznének egy létesítendő városi húsmérőszék- barakk R. T. részvényeiből és ebben az esetben a város közönségének csak igen minimális tőkét kellene erre a célra fordítania. Az épület anyaga, részint beton, de főként fa. A faanyag a város rendelkezésére áll, a lebontásra kerülő különféle katonai barakkok anyagából. Mindenesetre ez a létesítendő, föltétlenül szükséges intézmény, csak ideiglenes jellegű lehetne mindaddig, amíg a városi központi vásárcsarnok és hűtőház ügye elintézést nem nyer. Csonka ITIagyarország — nem ország, EgészMagyarország — mentyország.