Kecskemét és Vidéke, 1921. január-június (2. évfolyam, 1-145. szám)

1921-04-20 / 88. szám

fricskámét, 8928 április 20. ^JSzer­da II. évfolyam, 88. szám. előfizetési árak , Szerkesztésért ideiglEResen felelős: Dr. Hegedűs Ferenc szerkesztőség és kiadóhivatal, Egész évre 480 K. Negyedévre 120 K. ; ; Köt . : Kecskemét, III., Arany János­ u. 6. sz. Félévre 240 K. Egy hóra 40 K. ÁLTALÁNOS KERESZTÉNY IRÁNYU. a róm. kath.bérház átjáró udvarában. Telejen : 123. Egyes szám 2 K. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A hossszs lett úrrá vén Európa meggyötört népei fölött. Reng, ineg a föld és a győző­nek épp úgy bizonytalan a jövő, mint a legyőzöttnek. Oroszországban Lenin megfizetett hóhéraival uralkodik. A „fö­di paradicsomban“ tízezrével hal­nak éhen az emberek. Németország­ban tőrrel, bombával és gépfegyverekkel dolgoznak a társadalmi rend felbon­tásán a kommunisták. Olaszországban napirenden vannak az erőszakolt szo­­cializálásokból folyó véres zavargások Franciaországban hamu alatt izzik a társadalmi forradalom parazsa. Angliá­ban másfél millió munkás áll harcban munkaadóival, illetve az államhata­lommal. Mindenfelé recseg, ropog az épü­lete a bosszúra és erkölcstelenségre épült államoknak. Az elégületlenség a meglevő tarthatatlan állapotokkal szem­ben mindenhol vad harccá, őrületté fajult. Kérdezzük meg, mi az oka ezek­nek az általános jellegű zavargá­soknak? A kenyérért vívott harc frontján­­ a világháborúban sok millió ember pusz­tult el. Az emberek erkölcsileg és anyagilag teljesen lerongyolódtak. Min­denfelé az az általános panasz, hogy kevés munkadíj és drága a megélhe­tés. Viszont korunk egyik legjellegze­tesebb szociológiai tünete az is, hogy míg a dolgozók társadalmát, a nélkü­lözések és nyomorúságok feneketlen örvénye sodorja, addig a véren és hadiszállításon meggazdagodottak a leg­­féktelenebb tobzódásban dőzsölnek és istenkáromló magaviseletükkel forron­gásba hozzák a békére és munkára hivatott emberiséget Úgy néz ki a világ, mint az őrül­tek haza. Ma nem a keresztényi meg­bocsátás és a kiengesztelés az erkölcs az európai államokban, hanem a fék­telen szenvedély, a bosszú. A törté­nelem a tanúja, hogy nem példátlan az ilyen, a mostanihoz hasonló társa­dalmi összhang megzavarodása. Min­den nagy csapás, háború, megrázkódta­tás után tovább háborog a bosszú tengere de ez a háborgó hullámzás már nem erősödő, hanem egyre csöndesebb, gyöngébb mindaddig, míg végre a teljes szélcsend áll be és kisüt az áldásthintő nap a dolgozó nemzetek szebb jövője horizontján, hogy vég­képp feledtesse a meggyötört, de jobb sorsra hivatott emberiséggel az ezer­szer átkos bosszú ural­mát. Ennek a szent napnak eljövete­léért mond ma imát minden igaz és ettől a naptól rettegnek a konkoly­­hintők és a zavarosban halászók. A cselédkérdéshez. Ismert kézből vettük az alábbi levelet. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Becses lapjuk április 7-ik számában megjelent a cselédmizériákról szóló cikket figyelemmel átolvastam és az abban kifeje­zett véleményt nagyrészben osztom is. Legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy míg a lapok nagyon sokszor panasz­kodnak a cselédek romlottsága ellen, addig nagyon ritkán olvasunk a cselédtartók hibái­ról és visszaéléseiről. Pedig, hogy jó cselé­dek legyenek, annak első feltétele, hogy jó cselédtartók is legyenek, akik a cselédet nem nézik rabszolgáknak, kinek, — mivel dolgozik — hát kenyeret is kell adni. Ne nézze a cselédtartó a cselédet egyszerű gép­nek, melyet, hogy dolgozhasson — fű­tenem kell szénnel és kenegetni olajjal, hanem lássa meg az a cselédtartó az ő javára dol­gozó cselédben a lelket is. Azért lesz lelket­len sok cseléd, mert sokan nem akarják észrevenni, vagy éppen tönkreteszik annak a cselédnek a lelkét. Ne legyen az a cseléd­tartó, rideg, parancsoló zsarnok, hanem igyekezzék fut­tatni annak a családi tűzhelytől oly korán elszakadt cselédnek az ő saját családjának melegéből és bizonyos határig fogadja őt családtagjává. Minden ember vágyódik a szeretet után, találja fel azt a cseléd a sze­­retetetet az ő munkaadójának körében, hogy az a fiatal, tapasztalatlallan fiú vagy leány ne futkározzék szeretet után a rossz társa­ságokba, hol a bűnös szeretet megégeti lelkét. Legyen gondja annak a cselédtartónak az alkalmazott vallási és erkölcsi állapotára. Ne akadjon egyetlen gazdasszony sem, aki kapukulcsot szívesen ad csavargó szol­gálójának, de templomba nem ereszti. Ne akadjon egy cselédtartó sem, aki cselédjé­nek vallásosságát kigúnyolja és nyíltan nevetség tárgyává teszi, az ilyen hitvány gúnyolódás megbosszulja magát, éppen a gúnyolódón, mert hogy várhat hűséget cselédjétől az olyan gazda vagy gazdasszony, aki maga tanítja meg alkalmazottját az Isten iránti hűtlenségr­e. Én is cselédtartó vagyok, de még alig volt rossz cselédem és ami fő, évekig van­nak nálam, de hát úgy vigyázok reájuk, mintha saját gyermekeim volnának. Nem is vágyódnak sehová a szülői körön kívül, csak a leánykörbe, vagy kongregációba, hol urileány mértéke is megütő lelkifinomságot és helyes modort tanulnak. Tudom, hogy e soraim sokaknak nem tetszenek, de hát vannak szociális igaz­ságok, melyeket , ha keserűek is, be kell vennünk. És inkább a keresztény irányzatból hallja ez igazságokat a nagyközönség, mint elfordított alakban a „vörösöktől”. Ha a vörös szocializmus hamis jelsza­vakkal megrontotta cselédjeinket, úgy mi igyekezzünk megjavítani szeretetünkkel, mert a szeretet a legjobb térítő. Maradtam mély tisztelettel Langhné. — Adomány. A Kecskeméti Sertéshiz­­lalék Gőzmalmi Részvénytársasága 500 K-t küldött az Angolkisasszonyok intézetének főnökségéhez, a jó előmenetelű tanulók meg­­jutalmazására. Az intézet főnöknője köszö­nettel nyugtázza az összeget. Tisztelettel Fittler M. Róza főnöknő. Amire nem gondol a város! Évtizedek, sőt talán évszázadok óta van az úgy és nem másként, hogy a piaci húsm­érők hóban, fagyban, esőben és por­ban, fedetlen szabad ég alatt mérik ki hasaikkal együtt a tífusz, váltóláz, tüdővész és kolera bacillusokat, vevőiknek teljesen díjmentesen Más városokban, mint például Miskolczon is, nem tűri el a hatóság azt, hogy az eladásra szánt húst az utca pora és a nyári kánikulában milliószámra röp­­döső legyek fertőző csípése inficiálja a lakosság elsőrangú élelmicikkét, a húst, hanem gyökeresen végetvetve ennek az ázsiai állapotnak, zárt helyre kényszeríti a piaci húsmérőket, ahol kötelesek mindazon előírásos rendszabályokat megtartani, amelye­ket a közegészség diktálta higiénia előír. Létesítsen tehát a város, ha egyelőre nem is vásárcsarnokot, de mindenesetre egy egységes, praktikus beosztású húsmérő barakkot, ahol minden piaci húsárus kivált­hassa a maga állandó szék­helyét. Az ilyen barakk berendezése a következőket kell, hogy tartalmazza: Elzárható közös hús­­kamra, lehetőleg hűtőberendezéssel. Ezt a kamrát egy hatósági közegnek kell kezelni és az árusokat kötelezni kell,­ hogy a meg­maradt készletüket itt raktározzák be. Ezáltal biztosítva lesz a hús szakszerű kezelése, továbbá véget vet a hatóság annak is, ami igen sok esetben előfordul, t. i. az árusok a megmaradt húst lakóhelyükre történő fuvarozás és a házi ellenőrizhetetlen kezelés alatt sokszor nem a leghigiénikusabb el­járásban részesítik. Viszont a központosított ellenőrzés és raktározás előnye az is, hogy romlott, vagy romlásnak indult húst a székekben ki nem mérhetnek. Kecskeméten, ahol 20, esetleg 30 piaci árus foglalkozik iparszerűleg a hús kiméré­sével, elegendő volna egyetlen barakk. Az építési költségek zudaagasságára való hivat­kozás egyáltalán nem lehet akadály ennek a szükséges és a város fejlődési, valamint köz­egészségig nélkülözhetetlen közintézmény létesítése­ szempontjából. Sőt, reális számítá­saink szerint még bizonyos, a jövőben föl­tétlenül visszatérülő kamatot is meg kell, hogy hozza ez az egységesített húskimérő­­szék, mert az állandó helybérlők, az árusok szívesebben fizetnének a mai helypénznél magasabb bért, mert ők is elesnének sok, eddig föltétlenül fönnforgó kiadástól. És­pedig: a hús­piacra és a piacról haza tör­ténő fuvarozás, továbbá a sátrak és húsvágó tőkék, eszközök szállítási költségeitől, ami tetemes összeget igényel. Legalább is egy ló, kocsi tartást. Gondoljuk, a piaci árusok szívesen jegyeznének egy létesítendő városi húsmérő­­szék- barakk R. T. részvényeiből és ebben az esetben a város közönségének csak igen minimális tőkét kellene erre a célra for­dítania. Az épület anyaga, részint beton, de főként fa. A faanyag a város rendelkezésére áll, a lebontásra kerülő különféle katonai barakkok anyagából. Mindenesetre ez a létesítendő, föltétlenül szükséges intézmény, csak ideiglenes jellegű lehetne mindaddig, amíg a városi központi vásárcsarnok és hűtőház ügye elintézést nem nyer. Csonka ITIagy­arország — nem ország, Egész­­Magyarország — mentyország.

Next