Kecskemét és Vidéke, 1929. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1929-07-14 / 27-28. szám

28. század Kecskemét és Vidéke Kevés fűszer fogy a magyar vidékeken A fűszer- és gyarmatáru piac helyzetéről szólva, mint feltűnő jelenséget teszik szóvá az érdekeltek, hogy jóval kevesebb fűszerrel él ma már nemcsak a budapesti, hanem a vidéki közönség is. Sem jobbmódúak, sem a szegényebb családok nem használnak fel annyi fűszert az ételek ízesítésére, mint még a múlt évben is tették. Szóvá teszik, hogy most, amikor szembetűnően drága a fekete bors, a magyar paprikának nem csinálnak megfelelő propagandát. Pedig az édes, nemes paprika fölhasználását a belföldön is fokozni lehetne, anélkül, hogy az egészség kárát vallaná. A környező államokból pedig feltűnően hátra szorították a magyar árut. Ezt se lett volna szabad engedni, még ha átmeneti évekre áldozatot is hoztunk volna. A rizs belföldi fogyasztását sem értik meg sokan, miért olyan kisarányú ? Holott a szegény embernek a rizs igen tápláló eledel, amelynek könnyű az elkészítése is. A kávé fogyasztása közepes. A tea fogyasztása az országban évről-évre emelkedett 1920. óta. Azt hiszik, a következő télen még nagyobb arányú lesz, mint eddig volt. — Nagy konjunktúra az Egyesült Államok selyemiparában. Hogy az ón használata mennyire emelte a selyemipar prosperitását és még a kevésbbé tehetős néposztályt is képessé tette arra, hogy az olcsóbb ár folytán selyemárákat vásárolhasson, bebizonyította az United States Bureau of Standards által vezetett vizsgálat, annak a megállapítására, hogy milyen mennyiségű fémet használjanak a selyemnek súlyosabbá való tételére. Mr. H. Schniewitz, a Silk Association of America elnöke jelentésében kiemeli, hogy az utolsó 7 évben a nyers selyem importja 44 százalékkal növekedett, annak ellenére, hogy az egyes ruhadarabokra használt yard mennyiség, a ruhák jelentékeny megrövidülése folyton, lényegesen csökkent. A nyers selyem volt az Egyesült Államok legnagyobb import tétele az elmúlt évben. A bureau of Standards vizsgálata azt a véleménykülönbséget óhajtotta a selyemiparban kiegyenlíteni, amely az ón használata tekintetében fennáll. A velvet chiffon készítésében használt 10 százalék ónkeverék, a latinhoz vegyített 50 százalékig variál. A selyemgyárosok nagy része 85 százalék ónt akar a nyers selyemhez vegyíteni és azzal érvelnek, hogy nagyobb óntartalom a selymet súlyosabbá és tetszetősebbé teszi, amelyet szebben és jobban lehet drapirozni, míg azok akik a kisebb erényű ónkeverés hívei azt hangsúlyozzák, hogy a súlyos óntartalom folytán a selyem könnyen hasad és szegélyekbe és hajtásokban megtörik. Az ón használata erre a célra az utolsó néhány év alatt jelentékenyen megnövekedett. — Országos kiállítás Szolnokon. Augusztus hó 14-ikétől szeptember hó 2-ig Tiszavidéki Kulturális Mezőgazdasági Ipari és Kereskedelmi Kiállítás és Vásár lesz Szolnokon. A kiállítás célja tanúbizonyságot tenni Magyarország fejlett gazdasági kultúrájáról. —tfU EgyORÜlt Ál l*mok ónfogyaaz. *&•«. Newyorkból vett távirati értesítés szerint a f. é. junius havi ónszállitmányok 7,455 tonnát tettek ki. Ezzel együtt a folyó félévi szállítmányok 48,190 tonnára rúgtak, majdnem 10,000 tonnával több, mint az előző évi 38,460 tonnát kitevő rekord esetében. Az utolsó hónapok nagy termelése az acél, automobil, elektromossági és szállítóiparban nagy ónfogyasztást fognak még jó időre igényelni. A bortermés az idén nem lesz túl nagy. Magyarországon a virágzás elmúlott. Az eddigi jelentések szerint bizonyos vidékeken, mint pl. Csongrád, nagyon rosszul kötöttek a szőlők, ugyancsak Dunántúl egyes vidékein is. A fürthozamra vonatkozólag így meglehetősen változó jelentések jöttek be. A rizling általában gyenge, úgy a Dunántúlon, mint pedig az ország keleti részein a termésmennyiségek egyáltalában nem mutatkoznak olyannak, mint amilyenre számítottak. Ha a szőlő zöld részei ki is hajlottak s az utóbbi nedves meleg időben erőteljes növekedésnek indultak is, termés nagyon kis mennyiségben mutatkozik. Tekintettel erre, a várható termések tekintetében teljes bizonytalanság uralkodik és már most hangzanak olyan véleménynyilvánítások, hogy bortermésünk távolról sem lesz túl nagy. A Duna— Tisza-köze főleg a nyugati részeken és a középen továbbra is szép termést vár. A borkereslet ennek folytán szintén különböző. A vidék mozgalmasabb, mig a nagykereskedelem lefelé tendál. Kivitel alig számbavehető. — Orszégoyfelírok: 19 én Szentes, 20 én Szalkszentmárton, 21 én Cegléd és Újpest, 24 én Alsónémedi Szabályszerű járlevéllel minden állat felhajtható. Aranyos Miklós bűnesete írta : ZSOLDOS BENŐ. Csekély négy esztendő hiján nem kevesebb, mint háromszáz éves magyar bűnvádi perről rántom le ezúttal a feledés takaróját. Magát az esetet annak idején Koncz Ákos, Debrecen városának tudós főlevéltárnoka ásta ki a város archívumának porlepett fóliánseiból. Rá nézve az egész aktaszám még amolyan megszokott, levéltári anyag volt csupán, melynek meséjéből egészen takaros novellát, sőt talán regényt is lehetne írni, — előttem azonban ennek az 1632. évi bűnügyi írásnak sokkal nagyobb értéke van, mert jellegzetes emléke az a XVII ik századbeli magyar büntető igazságszolgáltatásnak . . . 1632 ben fölöttébb felzúdulánek Debrecen város becsületes, békés polgárai, mikoron hire kelt, hogy Aranyos Miklós, a város adószedője, kerek szánban 1500 magyar forintot sikkasztot a városi adópénztárból. Nagyon tekintélyes summa volt ez abban az időben és mindenkinek nagy volt a csodálkozása az eset felett, hiszen Aranyos Miklóst azelőtt mindenki szorgalmas, pontos tisztviselőnek ismerte, aki hűséges feleségével látszólag békés házaséletet élt . . . Épen azért a nagy bűne dacéra nem is akarták mindjárt kitekerni a nyakát, hanem Bocsó János főbíró kegyelemből bizonyos időt engedett neki a pénztárhiány helyrepótlására. Hogy majd az őszi vásárkor elszámolnak. Eljött az őszi vásár ideje, — de bizony Aranyos Miklós nem tudott elszámolni sőt a „jóvátételi“ idő alatt még őrültebben költekezett. A magistrátus most már elrendelte a letartóztatását, — mire a bűnbe esett ember kámforrá vált: megszökött Debrecenből, faképnél hagyva a derekasan kikoppasztott adópénztáron és járulékain kívül hitvestársát és gyermekeit is. És merékelme fölöttébb praktikus észjárású , ember volt, nem szökött ám egyedül. Épen itt van az a bizonyos közmondásbeli kutya elásva. Mert mindjárt megtudjuk a sikkasztás tulajdonképeni okát is. Akivel együtt megugrott, egy tűzről pattant menyecske volt, Pajor Demeter özvegye, Sós Katalin, akinek eddig is titokban tette a szépet, bár a városbéli öregasszonyok közvéleménye előtt ez sem volt titok. Erre az asszonyra kellett a sok pénz s íme már a sikkasztás felfedezése után is Aranyos Miklós az egri vásárból, mint az egykorú írás mondja : „szép selyem viganókat, cseresznyeszínű kalárist és aranyos főkötőt hoz vala szerelmesének, Kata asszonynak, aki a következő vasárnap délesti ájtatosságán azzal pompázik és kevélykedik vala, míg jóságos hites felesége az adószedőnek kopottas fekete ruhában kérte a menybéli Istent, hogy hajtané vissza az eltévelyedett ura szivét hozzája“. — Senki sem tudta, hova menekültek. Debrecen város magisztrátusa 1632. november 24 én törvényt ült felettük s meghozta az ,,in contumaciam“ határozatát. ,,Nehogy pediglen az törvény kezébe kerülnének, Aranyos Miklós akasztassék fel, a gonosz asszonyi állat pedig földbe tétessék elevenen. Telt-mult az idő, mentek az évek. Aranyos Miklósné, a hűséges feleség, nagy keresztényi odaadással nevelgette 3 gyermekét, kik közül kettő időközben meghalt, a harmadik, Éva leányzó azonban gyönyörűséges leányzóvá cserepedett, aki sok fiatal úr szivét megdobogtatta s — látni fogjuk, — majdnem vesztére. A szökés után, kerek tiz esztendő múlva, egy őszi estén két ismeretlen férfi állított be Aranyos Miklósné lakásába, a szép Évát minden bevezetés nélkül megragadták s kocsiba téve, lóhalálba elvágtattak vele, elrabolták. A kétségbeesett anya feljelentésére a város magisztrátusa a legerélyesebb vizsgálatot inditotta meg s két tagját mindjárt 3. oldal.