Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-01-07 / 1. szám
1877. 2 1. szám. „KECSKEMÉT.“ figyelmébe ajánltatott, hogy igazságosabb, méltányosabb és a helyi körülményeknek inkább megfelelő eljárást kövessenek. A cethali, ballószegi és sziklai erdőkben eladásra kijelölt tűzifa részletekre megtartott árverések eredménye jóváhagyatott. Az összes eladott erdőrészletek vételára tesz : 22753 frt. 80 krt. A solymosi és ágasegyházi nádtermésre megtartott árverés eredménye 1197 írtban szinte jóváhagyatott Szokolai Mihály és Domokos Boldizsár ügyvédek főispán úr által tiszteletbeli tiszti ügyészekké kineveztetvén, a hivatalos esküt letették. Az 1876. évi Aug. 20-tól Szept. 12-ig tartott szegedi országos közkiállitásról JELENTÉSE a kecskeméti összes kiállítók képviselésére kiküldött CSIÖHGEI IMRE biztosnak. Kecskemét sz. kir. város törvényhatósági bizottságának, az 1876. évi Jul. hó 26-kán tartott közgyűlésében, 306. sz. alatt hozott határozatánál fogva, kiküldettem a végett, hogy Szeged sz. kir. városában , e folyó évi aug. 20-kán megnyitandó országos tárlaton, az összes kecskeméti kiállítóinkat képviseljem , azok érdekében mint megbízott működjem. — Midőn megbízatásomhoz képest tett eljárásomról, a tek. törvényhatósági bizottságnak jelentésemet tisztelettel bemutatom , nem mulaszthatom el, hogy a már megejtett országos közkiállításon tett tapasztalataimból azokat, melyekből hazai iparunk emelkedését, vagy hanyatlását következtetnem lehet, föl ne említsem. Hazai országos kiállításaink célja az lehet, hogy ott, nemzeti jellegünk bemutattassuk, hogy alkalom nyújtassék hazai iparunk , vagy a mezei gazdálkodás előrehaladottságának, vagy elmaradottságának felismerésére , alkalmul szolgáljanak arra, hogy egyes iparágaink versenyképességét felismerhessük, a kevésbé fejlett iparágak művelésére, emelésére, a szükséges kellékeket megteremtsük, s azok sikeres felhasználására a kellő intézkedéseket megtehessük. Hogy az eddig megejtett országos kiállításaink rendezése által, megtaláltuk-e , avagy csak megközelítettük-e a helyes utat a kitűzött cél felé, ennek felismerése végett vissza kell vezetni emlékezetünket, legalább az 1840-es évekig, amikor hazai iparunk érdekében megkezdődtek azon erős mozgalmak, melyek megteremték a pesti országos iparegyesületet, s megszülték a „védegylet“ s az országos kiállítások eszméjét. Az első országos iparműkiállítás 1842- ben, a második 1845-ben, a harmadik 1846-ban, a pesti muzeum termeiben nyittatott meg, mely utóbbi már élénken tüntette fel a megindult iparos mozgalmak üdvös hatását, s meglepő sikert mutatott fel; de fájdalom ezen üdvös mozgalom, mely hazai iparunk felvirágzásának csiráját képezte, az 1848-iki események által megakasztatott. Midőn az iparegylet 1851-ben újra kezdte volna a kiállítás ügybeni működését, az akkori politikai viszonyoknál fogva, működésétől egy kormányrendelet által eltiltatott. S ez idő óta vesztegelt hazánkban minden nyilvános működés az iparterén , egész az 1861-ik évig, amikor az önkényuralom vaskorlátai megtágulván, a haza boldogítására irányzott, de eddig szabadon nem terjedhető eszmék, mint ilyen az iparegyesületek eszméje is, szárnyra kelt, s megalakult Kecskeméten az első iparegylet, mely nem csakhogy célul tűzte ki az iparműkiállítások rendezését, de annak keresztül vitelére minden erejéből törekedvén, így foganatosította 1872-ben, egy negyed százados szünetelés után , az első országos iparműkiállítást. 1873-ban a bécsi világkiállításon Magyarország tekintélyes részt vett. Ez idő óta hazánkban számos szőkébb körű vidéki kiállítások rendeztettek, s igy következett a folyó év aug. 20-kán megnyílt szegedi országos kiállitás, mely a tulajdonképeni jelentésem tárgyát képezi. Ha igy visszatekintettünk hazai iparunk multára csak a jelzett időig, lehetetlen föl nem ismernünk nemzetünknek előre törekvő jellegét, mely nemcsak a mostohán sújtó elemi csapásokkal, de azon szomorú politikai helyzetünkkel szemben , — melynek nyomása alól különösen hazai iparunk fejlesztése terén eddig ki nem bontakozhattunk , — iparunk fejlesztése érdekében eddig megejtett kiállításoknál fokozódott részvétben nyilvánul, úgy, hogy az 1846-ban rendezett harmadik országos kiállításon egy Kossuth és egy gr. Battyány Lajossal az élén, 462 darabra ment a kiállított műdarabok száma. 1872-ben az újabb korszakot megnyitó kecskeméti iparkiállításon 606 volt a kiállítók száma 15,871 darabbal. 1876-ban az egyszerű iparosok által folytatott szegedi kiállításon már 1954-en voltak a résztvevő kiállítók, sok ezerre menő darabbal. Hogy az elérni óhajtott cél második része , az iparágak előhaladásának, vagy hanyatlásának felismerése mennyire érezett el az eddig megejtett kiállításokkal, még élénkebben feltűnik, ha a szegedi tárlat egyes csoportjait átnézzük, és némi hasonlatot teszünk a már fent nevezett kiállítások eredményeivel. Midőn ezt teszem, nem lehet célom , hogy az egyes tárgyak kitűnőségét, vagy kevésbé elfogadható minőségét jelezzem, mert ez annyi lenne, mint a bíráló bizottságok eljárásáról már közzétett eredménynek felülbírálgatása; egyedül csak arra szorítkozom , hogy az iparágak termékeinek általános áttekintéséből saját tapasztalatomra fektetett ítélettel azoknak haladását, vissza estét, vagy végképp kihalását felmutassam. Az I. csoportban , mely az erdőterményeket , és félkészítményeket s a nehezebb faipar termékeit foglalta magában, már feltűnt, hogy erdőtermékeink alig beszámítható mennyiségben, a félkészítmények már tekintélyesebb számban, a nehezebb faipartermékek pedig az ország különböző és távol vidékekről összegyűlve szép csoportot képeztek; a bécsi világtárlaton ugyane csoportban hazai termékeink épp az ellenkező képet adták. Erdőterményeinknek kimaradása tehát csak a részvétlenségnek számítható be. E csoportban Kecskemétről egy kiállítónk volt, tárgyai érdeméremmel lettek kitüntetve. (Folytatjuk.) TÁRCA. Széptani levél. Kedves Ella! Alig van, talán nincs is a szép jelöltjei, a nők közt olyan, aki rút sértésnek nem tekintené, a szépség létezésének tagadását. Ez igen természetes. Hiszen a szépség a hölgy útlevele , melylyel a férfi világ érzelem országának határán átbocsáttatik, a szépség képezi azon hadsereget, amelynek segítségével a hölgyek hódító hadjárataikat , a kívánatos győzelemmel fejezik be. Valóban én nem hihetem olyan hölgy létezését, amelyik örömest hallaná , sőt maga ellen irányzott merényletnek nem tekintené azon állítást, hogy egyetlen férfit sem hódított, s nem is fog meghódítani soha, mert nincs, mivel, és, ha vonzalom ébredt, vagy ébred is iránta valaki szívében , az a vonzalom, nem az ő érdeme, nem az ő szépségének vívmánya, hanem mindig és minden esetben a férfi egyéni gondolkozásának , érzemény irányulatának, szóval kizárólag alanyiságának eredménye. Az ilyen állítás minden bizonynyal fellázítana minden nőt s ne tagadja. Ön is csak egy a több közül, Ön is érezné arcán a sérelem érzete által felszított tűz égetését , még pedig ugyancsak nagy mértékben, az olyanok közül való levén, a milyeneknek egyikéről író a költő: Mert arcai szebbek azénál A hajnal csak azért lett szégyent vallva pirossá,“ és „Lajomok közt a hajnal teremtett: Rózsa arcod épen az övé.... Ringatód volt illatos szellője S álmaidat sugárból szövé.... És szemed a nefelejcsre hullott Harmat cseptöl nyerte bájait, Harmat cseptöl, melyben egy szerelmes Csillag füirdeté sugárait.“ És ön egy kérdésemre, mégis olyan feleletet adott, amelyben vétek rejlik a nők közös gondolkozása s egyúttal az igazság ellen. Kérdeztem , hogy Ilma, az ön kedves , de általam nem ismert baráta szép-e s Ön ezzel vélt kielégíteni: „az ízlés dolga.“ Megvoltam lepve s csodálkozni még most sem szűntem meg azon, hogy a kit óvatlan pillanatban oly sok gyújtó tekintet, s oly sokszor hiába ostromla, miként hozható azt zavarba egy régóta, országszerte barangoló zavaros kifejezés. Hanem meglepetésem, mióta a gondolatok s divatos kifejezések története kulcsot adott kezembe — teljesen eloszlott. Mire tanított engem a kifejezések és gondolatok története s mi a hiba e kifejezésnél: „az ízlés dolga“? Arra, hogy a gondolatok és kifejezések sorsa hasonló a pénzéhez. Sok közös vonással bírnak. Azok ajkról-ajkra szállnak, ezek kézről-kézre járnak — mindegyik utazik. És valamint van jó, igazi és rósz, hamis pénz, épen úgy van jó , helyes s rósz, hamis gondolat és kifejezés. A pénz jósága különösen abban áll, ha bír a képviselt értékkel — a kifejezésé is; igazi, valódi a pénz , ha illetékes helyről van kibocsátva — épen így áll a dolog a gondolattal is. Ah, de vannak kibocsátási, készítési joggal nem biró emberek, a kik mégis készitnek és forgalomba hoznak pénzt — ezek a hamis pénzverők s vannak igaz gondolat s megfelelő hű kifejezés létrehozásától a képesség hiánya által eltiltott emberek, a kik mégis produkálnak s bocsátnak szárnyra gondolatokat — ezek a hamis gondolat faragók. Van mindkét fajtából — több az elégnél. Hamis pénz , hamis gondolat! A hamis pénzverő túl ad készítményén, az elfogadó jónak tartja , ismét tovább adja s több-kevesb ideig kézről-kézre jár, mígnem valaki közelebbről megtekitvén, a hamis voltot felfedezi s ezzel a pályafutás útját bevágja. Nem igy van-e ez a gondolatokkal és kifejezésekkel? Sokszor egy-egy gondolatot kimond valaki , a meghajló kényelem szeretetből vizsgálat nélkül elfogadja igaznak, sajátjává teszi , forgalomba hozza s csak később, néha sok , sok idő múlva akad, a ki a gyakran már igen is nagy körben elterjedt gondolatot figyelemmel vizsgálja s felfedezi, hogy az, a mi igaz gyöngyként szerepelt, nem egyéb hitvány, értéktelen kövecsnél, mely csak a mocsáros talaj eltöltésére jó, csak lábunk alá kerülésre érdemes. Ilyen, nagy körben elterjedt gondolatot ölel fel az Ön által is használt kifejezés, mely szerint valakit szépnek vagy rútnak mondani merészség, mert az „ízlés dolga.“ A tárgy milyenségének megítélésénél, az ítéletre, kétség kívül, nagy befolyása van az alanyi Ízlésnek s ha csak ezt és enyit akarna mondani a felhozott kifejezés , akkor nem is lehetne ellene alapos kifogást tenni. Azonban, ha valaki ezen kérdésre: „szép-e ez a szobor, festmény, hölgy stb?“ ezt feleli „az Ízlés dolga,“ ezzel már sokkal többet mondott, azt, hogy határozottan senki sem mondhatja , ez vagy az szép vagy rút, hanem csupáncsak enyit: „ez nekem szép, az nekem nem tetszik.“ Ezzel három is van mondva. Az, hogy a szép önálló léttel nem bír , hogy e téren a vélemény tisztán alanyi, hogy minden ember ízlése minden egyes esetre vonatkozólag más. Ez nagy tévedés. Valódi hamis pénz ez, mely csakis annak köszönheti hosszas forgalomban létét, hogy hazánkban a rendkívül fontos széptani parlagon heverő tudomány. Engedje meg édes Ellám , hogy egy levél szűk keretéhez képest, bőven foglalkozzam a tévedés kimutatásával. Vájjon Ilma szép-e, az ízlés dolga — mondá Ön — s nem kételkedem benne, hogy ha cukorért élő-haló kis húgának, a kedves Rózsának nem férne fejébe, miként lehet az, hogy Jenő bátyja a cukrot nem szereti s e tárgyban Önhöz kérdést intézne — azt fogná neki válaszolni: „Az azért van, mert más az i z 1 é s e.“ Tehát az „i z 1 é s“-nek mindenik esetben szerepet juttat, pedig az előbbi és utóbbi esetben lényegesen különböző jelentéssel van alkalmazva. Ám vizsgáljuk meg, miként jutunk ízlésünk tartalmához az előbbi s miként az utóbbi esetben? Hogy a tárgyakról, ízlésük milyenségét tanúsító véleményt alkothassunk, minden esetben segédeszközökre van szükségünk az érzékekre. Ezek gyűjtik az anyagot, a mely alakulandó véleményünk alapvonalmait viseli. Az érzékek tehát igen fontos szerepet játszanak s ezért legelébb is ezeket kell figyelmünk tárgyaivá tennünk. (Folytatjuk.) Másolat. A sáskákról, és kiirtásukra alkalmas eljárásról. Linhart György és Hechtl Sándor, a magyaróvári gazdasági akadémia szaktanárainak jelentése. (Folytatás.) Ezen nagyon is egyszerű és igen könynyen felfogható dolgot gazdáink vagy nem tudják , vagy nem hiszik el, mert különben csak megtennének mindent, hogy a felszaporodást , amennyire csak emberi erő által lehetséges, megakadályozzák. Ez irányban pedig a sáskák természetes ellenségeinek megvédése és szaporodásukra kedvező körülmények lehető előidézése által működhetünk legsikeresebben. A sáskák ellenségei: a vakond, mely főleg a peték pusztítása által használ; hasonló módon árt a cickány , de legsikeresebben pusztítják a madarak, különösen a gólya, seregély, a vetési és hamvas varjú, a gébics. Védeni kell tehát e madarakat, csakhogy ez oly követelmény, melyre már oly sokszor figyelmeztettek gazdáink , s valószínűleg még sokszor lesznek figyelmeztetve, míg azt valóban mégis teszik. Ha már azonban igen elszaporodtak, akkor a felsorolt ellenségek nem elégségesek a kiirtásra , az embernek magának kell ez esetben közreműködni. A kiirtásra, elpusztításra nézve a következőket ajánljuk : 1) A peték összeszedését. Ezen eljárás sikeresen csak a nagyobb fajok ellen alkalmazható , mert csak ezeknél képeznek a peték oly nagy csomót, hogy azokat felismerni és összegyűjteni lehetséges, minden hosszabb keresés és különös szakismeret nélkül. Azon helyeket, hova a petéket lerakják , némi gyakorlat után könnyű feltalálni , az ily helyeken ugyanis rendesen nagyobb számú döglött nőstény sáskákat találhatni. A peték keresésénél nem szükséges mélyre felkutatni a talajt, mert a peték legfeljebb 4 centi mélységben rakják le. Azon helyekre, hol a nyár folyamában és ősszel sok petét szedtünk össze, jövő év tavaszán különös figyelemmel kell lenni, mert valamennyi petét összeszedni lehetetlen, azért tavaszszal a visszamaradt petékből kikelt, kezdetben csapatokban együtt ülő fiatal lárvákat kell pusztítani. 2) A sáskák elégetését. Ahol már a sáskák pusztítanak , ott legtöbb sikerrel alkalmazhatni ezen és a következő eljárást: Az elégetést oly módon eszközöljük, hogy azon irányban, mely felé a sáskák húzódnak , egy szabad területre, ha ilyennel nem rendelkezünk , akkor lekaszálunk egy szükséges nagyságú területet, melyre szalmát, nádat vagy más könnyen égő anyagokat hordunk, ezután a sáskákat reá terelvén, felgyújtjuk. 3) Fogó árkok ásását. Oly vidéken, hol a tüzelőanyag sokba kerül, munkaerő pedig elég van, ezen eljárás ép oly sikerrel alkalmazható, mint az előbbeni. Itt szintén azon irányban , mely felé a sáskák húzódnak, a még meg nem lepett területen 50—60 centiméter mélg ily széles árkot húzunk, a kihányt földet a túlsó oldalra, az árok partjára felhalmozzuk , ezután a sáskákat az árokba hajtjuk, és itt agyon tapossuk s egy réteg földet behintjük. Jó az árkok fenekén egyes mélyebb fogógödröket alkalmazni, melyekbe az árok fenekén mászkáló sáskák belebuknak, összegomoolyodnak, s így könnyebb őket agyontaposni. A sáskák hajtásánál a következőkre kell figyelemmel lenni. A hajtók lombos faágakkal felijesztgetik az állatokat, anélkül azonban, hogy agyonverdesnék őket, mert különben ezek olyannyira összezavarodnak, hogy nem haladnak a kívánt irányban, hanem vagy nyugton maradnak, vagy visszafelé ugrálnak. Ezen hátráltató körülmény elkerülése céljából, a hajtóknak még arra kell figyelni, hogy a nagy sáskatömegtől mindig bizonyos távolságban álljanak, ne pedig közötte járjanak , és ha a sereg egy vagy más okból megakad, nem akar haladni , a hajtóknak bizonyos távolra vissza kell húzódniok s csak */„—1 óra elteltével szabad a hajtást folytatni A hajtásnak továbbá lassan kell történni , mert különben a sáskák elfáradnak és nem haladnak előre. A legalkalmasabb idő a hajtásra a kora reggel, a míg a harmat fel nem szállt, a vándorsáskákat , midőn szárnyasok, már csakis erdőben lehet hajtani, a kisebb fajokat azonban, szintúgy a vándorsáska lárváit egész napon át lehet terelni. A hajtást ugyanazon területen többször kell ismételni mindaddig , míg elegendő sok sáskát lehet ily módon összehajtani és elpusztítani. Ezen három pontban foglalhatjuk össze azon intézkedéseket, melyeket a sáskák ellen sikerrel alkalmazhatni. Azonban ezek felsorolásával korántsem említettük fel mindazon intézkedéseket, szereket, melyek a sáskák ellen ajánltattak. A meg nem említett segédszerek azonban vagy babonaságra, vagy e tárgy nem ismerésére, vagy üzérkedésre vezethetők vissza. A sáskák elé harangozást még csak megbocsájthatni a tudatlan népnek, habár ezzel is többet árt magának , mint a sáskának , de mit szálljunk ahoz, ha komoly férfiiak gazdasági szaklapokban a sáskák ellen carbolsavat, hamut, korai és késői vetést ajánlanak! Feltéve , hogy a carbolsav megöli a sáskát, mily roppant mennyiség volna erre szükséges , mennyi munkaerőbe kerülne , annyi vizet és carbolsavat a meglepett területre felhordani. E szer csak akkor használhatna, ha az egész területet carbolsavval elárasztanák , ennél talán azonban mégis csak olcsóbb az égetés vagy árokásás. (Folytatjuk.) Januárius 7. Színészet. „Zsidó apáca.“ Regényes korrajz 3 szakaszban. Irta: Lukácsi Sándor; előadatott jan. 2-kán, kedden, Báródiné javára. A jutalomjátékok kezdenek „névben“ élni; maga a jutalomjáték szó kezd új fogalmat jelölni. Jutalomajáték , ma már egyenlő jelentésű ezzel : játék jutalom nélkül. Jutalomjátéki előadás és üres színház, mintha csak házastársak volnának, rendesen együtt járnak. Ugyan , ki volt az összeházasító ? Ugyan ki adta e természetellenes szövetségre a szentesítést? Talán a közönség, melynek közönye, részvétlensége jutalmat nem ad ? Erre mondjuk ki kárhoztatásunkat? Nem tehetjük. Mi azt hisszük, hogy ha egyoldalúlag a közönséget okolnák — hibát követnénk el. Vétkeznénk a közönség és az igazság ellen. Régebb idő óta kisérjük figyelemmel, a