Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-04-08 / 14. szám
1877. 14 szám. „KECSKEMÉT.“ Júl mennek és a munkások kikkel az úton találkoznak, útját ásják, megvámolják, azaz tovább nem bocsátják míg nekik kalácsot vagy aprópénzt nem ad. A hozományszekérnek pontban 12 órakor a vőlegény háza előtt kell lenni, ki menyasszonyát már ekkor, kezében egy kancsó borral várja, s őt abból megkínálja ; ő pedig neki egy pár cipőt és egy általa szövött és vart inget ajándékoz és átadja neki a hozománynyal teljes láda kulcsát. A szekérről mindent leszednek, a házba bevisznek s ott ízlések szerént elhelyeznek. A nagy kettős nyoszolyába való töltött szalmazsákot a vőlegénynek magának kell bevinni. Midőn minden rendben van , azokat a pap megáldja. Este a menyasszony az üres szekéren egyedül vissza megy, a vőlegény őt csak egy kis darabon kiséri. Azon esetben, ha a vőlegény a menyasszonyi házba megy lakni, hozomány szekeret annak kell oda küldeni. A lakodalom kezdődik reggelivel mind a vőlegény, mind a menyasszonyi háznál, és az áll sülthúsból, kolbászból és fehérkenyérből. Ezután a ..Hochzeitlader“ (nász nagy) válogatott szavakban a menyasszonytól , midőn az az apai házat el akarja hagyni érzékeny búcsút vesz. Ezután a menyasszonyt a „Kranzeiherren“ (vőfények) és azok barátjai , zeneszóval s lövöldözéssel, azon faluba kísérik, hol az egybeadás vagy esketés fog történni. A faluba érve a lakodalmi menet alakul, a szokásos szabályok szerint a templomba menésre. Elöl mennek a zenészek, azok után a férfiak. A vőtények, a vőlegény és menyasszony apjai és násznagyok rozmaring szálat viselnek fehérszalag csokorral, mint szinte a vőlegény is egyet, kalapja sötét violaszínű szalagja mellé tűzve. A férfiak után mennek a nők, elöl a menyasszony a nyoszolyólyányokkal, utánnak a vőlegény és menyasszony anyjai, és ezek rokonai, a bevett szokás és illemszabályok szerint, melyeket szigorún megtartanak. A templomból a lakodalmi házhoz menve gyakran a fiúgyermekek, kőszénbányászok , vadászok és mások gyalog versenyt futnak. Midőn a menyasszony az ő új lakásába lép, a főzőnő egy csésze levessel kezében fogadja és kéri őt, hogy azt sózza meg. Neki mint az új háziasszonynak, a levest meg kell ízlelni és azt kellőleg megsózni, mielőtt új állásába beigtattatnék. Ezután jön a valódi lakodalom, melynek nagyszerűsége, minősége már mutatja az összekeltek vagyoni állását, hogy azok gazdagok-e, meglehetős módúak vagy szegények. Szegény lakodalomban a vendégek száma 40—70, a falu és az illető személyek vagyonosságához képest; a középszerűben 100, s a gazdagban 100—200. A lakodalomban hívatlan vendégek („Draufgeher“) is vesznek részt. Ez gyakran gazdálkodási szempontból történik, mert az olyan vendégnek nemcsak az ételért és italért kell fizetni, hanem azonkívül illő ajándékot is kell neki tenni a násznagy előtt álló tálba. Az asztal sokféle és jó ételekkel bőven láttatik el, melynek nagy részét a vendégek az otthonn maradtak számára félre teszik. Napjában többször esznek. Először makaróni leves megy az asztalra, azután kolbász, becsinált, marhasült , és kenyér gombócok Némely helyeken szokás köleskását is adni fel, sőt az még a bajor hercegi lakodalomból sem marad el. Délután mindegyik vendég kap 102 font marhahúst (rendesen nyersen), és a lakodalom végén árpakása-levessel szolgálnak. Hal és vadhús a köznép lakodalmában nincs, mert az — mint ők mondják — „csak nemes uraknak való.“ A táncuk kellemes mozgásokból áll, szépnek mondható. Estefelé történik a mulatságos „menyasszonyi ellopás“, melyben a vendégek jókedvvel vesznek részt, s a mindenféle pajkos ajándékadásokkal jól mulatnak. A hegyilakók jó természetű és erkölcsű, jóakaratú, nem tanult ugyan de értelmes és elég természeti észszel biró néppapjok iránt, a béke kedvéért, még saját helyesebb ítéletük dacára is engedelmesek; tetteikben átaljában önérdek őket nem vezeti, és lekötelezők ; bár ők józan életűek, csendes magokviseletűek, néha mégis megtörténik, hogy fölös élénkségök néha komoly következménye egy kis verekedésbe tör ki. A legények a lányokkal szabadon jönnek össze, s átalános szokás, hogy a legény éjszaka szeretője ablaka alá megy — ennek szülei tudtával — azzal édesdeden csevegni. Ezen szabadságért a legény gyakran drágán fizet, s minthogy néha messzire kell neki haza gyalogolni, hogy korán reggel munkájában lehessen, mintha othoni halt volna, megtörténik hogy vetélytársai őt útközben jól eldöngetik. Ezen a módon már sok haláleset történt, de a nép összetartása a gyilkosnak elitélhetését rendesen megakadályozza. A bajornak kedvelt közmondása, hogy „Auf der Alm gibt’s Keine Land“ (az Alpesen nincs bűn.) tárca A darwinista. (Claus Hall után.) (Folytatás.) Adatokban gazdag művének végén egy több ívre terjedő körülményes felvilágosítást adott Bovisius az emberi nemnek jövője iránt és pedig a nagyszerű tökéletesedési elméletnek világító fáklyája mellett. A tudós szerzőnek e tekintetben nézete az volt, hogy miután a természet a maga nagyszabású átalakulási folyamatait befejezte , egyedül még csak az ember és ugyan kiváltkép annak agyveleje az, mely magasabb fejlődésre képes marad. Ez lassan kint majd akkora méreteket fog ölteni, hogy azt a cultur-ember vállain már-már viselni is alig lesz képes. Mihez képest szerencséjére rengeteg szárnyai képződnek, melyeknek segélyével lebegve fogja vinni magával öblös agyvelő-dobozát, értelmi képességeinek pedig ehhez mért fejlődése folytán a föld — e siralomvölgy — átalakuland paradicsommá, melynek virányain a jövő embere nehézkes szárnycsapásokkal fog szelíden tova lebegni. Meg kell vallani, hogy a tanár úrnak ezen egyátalán igen érdekes agyvelődobozelmélete , minden egyébtől eltekintve , már maga elegendő lehetett arra, hogy megalapítsa teremtéstörténeti művének hírét és annak nemcsak megjelenését, de kelendőségét is több mint bizonyossá tegye a tájékozatlan, de tudományszomjas közönség szemében. VI. Történt pedig, hogy míg a tanár úr egész hévvel dolgozott művén, Juno Lucinának egy éltes, tiszteletreméltó matrónája (szülésznő), kit műtőeszközei minden becsülésre méltóvá tettek , ki meglehet az emberi nem származása körül jóval több érdemet mutathatott fel, mint a természetnek legnagyobb mérvű átalakulási folyamatait búvárló tudósok , ez irányozta lépteit sebren a tudósnak háza felé és abba kellőképen felfegyverkezve belépett. Bovisius épen azzal volt erősen elfoglalva, hogy az embernek jellegző sajátságait épen olyan szellemdúsan , mint eredeti modorban vezesse le egy nagyobb táblán az állatvilágból, mely munkálatnál azon nézetből indult ki, hogy az ember és állatok közötti különbség szembeötlőleg csupán abban áll, hogy az ember, e kis világ, az állatoknak minden jellegző tulajdonságait saját személyében törekszik egyesíteni: így vette át a majomtól a jellemtelenséget, a birkától az együgyűséget, a szamártól a röstséget, a cápától a torkoskodást, a borztól az arcátlankodást, a sündisznótól a körültekintő óvatosságot___ Ekkor jött tudomására a tanárnak, miszerint igen közel van ahhoz, hogy atya legyen. E hír kevéssé zavarta a tudóst könyvírási foglalkozásában. A közönséges halandóknak sajátos szülői szeretete idegenszerű érzelemvilág volt a tudomány férfia előtt és ha már meg kellett lennie, hogy valamikor ilyen örömeket ízleljen , úgy óhajtania rá nézve egynél több ok volt, sőt kedvesebben is vette volna, ha számára gyermek helyett egy kis majom születnék e világra. Ez utóbbi gondolat oly hatalmasan foglalta el egész lényét, hogy meg is feledkezvén említett táblázati kimutatásáról, teljesen átengedte magát egy hasonló eshetőség kellemes várásának , sőt azt előlegesen is közelebbi megfontolás és kritikai vizsgálat alá véve. Ez alkalom mélyen merített a visszafejlődés (atavismus) eshetőségeinek titkaiba, azon sajátszerű átöröklési törvénybe, melynek következtében egészen lehetőnek, sőt nagyon valószínűnek is tartá , hogy az emberi nem őseinek hasonképe ekép teljesen váratlanul jelenjék meg valamely új utódon oly formán, mint a daguerrotyp-lapon az elmosódott kép felújul, •— és ugyan-e feltűnés a fejlődési fokozatnak bármely lépcsőjén , akár az ősféreg, akár a hal, vagy hüllő, vagy épen a majom alakjában valahol egyszer majd csak előtérbe lép. És ha véletlenül most történnék ez meg, mily magasra emelkednék akkor az ő elmélete azon szánandó emberek fölé , kik sajnálatraméltó értetlenségükben és vigasz nélküli tudatlanságukban mindenkép nevetségessé törekedtek azt tenni a nagy tömeg előtt! Ez alatt azonban az anyós a tanár úr lakosztályának azon részében, hol a várt új polgár épen most vezéreltetett be a világba , egészen sajátszerű dolgokon törte fejét. Sikerült ugyanis egy kis páviánt kerítenie , melyet annak minden ellenkezése dacára izgalom nélkül csomagolt be egy erős zsinegekkel felszerelt hosszú párnába és bármennyire erősködött is a négykezű, minden tettleges protestatiója dacára, végig lett a mosdatás és szépítésnek minden egyes részletein vezetve, az egész pedig azzal jön befejezve, hogy csinos kis bölcsőbeli fejkötőt húztak fejére. Miközben a leleményes nagymama nem egy aggályteljes pillantást vetett unokájára, ki a maga tehetetlenségében legtávolabbról sem lehetett képes sejteni, hogy ezúttal minő sajátságos, minden emberi számításon felül álló, finom fogásokkal viselt létérti harc vívatik érdekében , melynek létét köszönheti, elkészült a páviánnak teljes felszereltetése. Erre átadta a jól lebilincselt és lehetőleg kiöltöztetett ál-unokát az előre betanított dajkának, ki azt gyors léptekkel vitte a tanár dolgozó szobájába. Teljesen bele volt a tudós mélyedve teremtéstörténeti munkájának azon fejezetébe , mely a visszafejlődésről szólt. „Valóban meglepő tény az“ mormogta épen olvasva magában, „hogy a fi utódok általában atyjokra ütnek. “ E pillanatban lépett be a dajka, hogy bemutassa tanár úrnak az ál-gyermeket. Az mély csodálkozásba esve sokáig nézte jóhiszemű sarjadékát és reszkető kezekkel nyúlva érte, átvette a rejtélyes páviánt. Neki hevült képzelődése teljesen elhitette vele, hogy itt titkos módon az atavismusnak keze működött. Leirhatlan öröm vett rajta erőt, mely mind nagyobb és nagyobb lett, minél tovább nézte az ál-gyermeket, amily diadalt ül most az ő elmélete, mely rendkívüli örömünnep virradt a tudománynak egére ezen sarjadéknak kiszámithatlan fontosságú születésénél! A tanár úrnak ez ál-fia, mely kezdetben félénken meresztgette szemeit tudásunkra , utóbb már bizalmasabban kezdett pislogni és úgy látszott, mintha valóban észrevette volna, miszerint ezúttal egészen rokoni körben van. Miután felalkotásának jellemző jegyei után ítélve abban állapodott meg Bovisius, hogy a kis vendég fiú gyermek, mind közelebb vonta őt arcához és végre túláradó boldogsága és atyai örömeinek érzetében egy szívből jövő forró csókot nyomott rá. A pávián, mely ilyen kedveskedő nyalánkságokhoz szokva nem volt, és nem is sokra látszott becsülni azokat, barátságos viszonzás fejében keményen beleharapott a tanár úr orrába. Ijedten ugrott fel Bovisius és zavarodásában elejtette a hosszú párnát gonosz tartalmával együtt. A négykezű pedig, megtágulván esés következtében a burkolat kötelékei, felhasználta kedvező alkalmat, hogy magát a kényelmetlen helyzetből lehető gyorsan kiszabadítsa , mi sikerült is neki, miért fejkötőstül együtt villámgyorsan ugrott ki a nyitva maradt ajtón a házi kertbe. A tudós utána iramodott a táguló sarjadéknak. Erre a pávián az utcára rohant. Újdonságok. Hymen. Pataki Bertalan barátunk eljegyezte a bájos Bódog Róza kisasszonyt. Fogadják a boldog jegyesek őszinte szerencsekivánatunkat! Egy ízben már felszólaltunk az ellen, hogy a vitéz bakák közvetlenül a város szólón tanulják a dobolás és trombitálás mesterségét, úgy látszik, hogy felszólalásunk nem lett figyelembe véve, mert a félváros lakosságát a katonaság pokoli hangszerével még most is gyötri. Ismételve figyelmeztetjük tehát a hatóságot, hogy eziránt a lépéseket megtenni, a lakosság nyugalma érdekében ne mulaszsza el. Gyászhír: Nagy Imre barátunkat fájdalmas csapás érte. Elvesztette f. hó 2-án jó édesanyját, özv. Nagy Istvánnét, szül. B. Kiss Mária asszonyt. A boldogult 55 évet élt, mindenki által, ki őt ismerte, tisztelve és becsülve. Nyújtson némi vigaszt egyetlen fiának, Imrének azon tudat, hogy mi, — barátai — is osztozunk fájdalmában. Áldott legyen a jó édes anya emlékezete! A reáliskola épületének homlokzatán a felírat elkészült , s ezen felírásban az intézet határozottan államinak van feltüntetve. Nekünk ez ellen nincs is kifogásunk , de miután azt hallottuk, hogy a másik két kőtáblán sem akarják megemlíteni, hogy ezen épületet Kecskemét város törvényhatósága építette, ennélfogva az építtető bizottságot el nem mulaszthatjuk annak felvésetésére figyelmeztetni. A húsvéti ünnepek alatt, városunk ezermestere, prof. Barnai, a külső sétányon egy ördögmalmot állított fel, mely folytonos forgásnak örvendett. Mi pedig gyönyörködtünk a kintorna lélekemelő hangjában. Tóth József tanfelügyelőnek anynyira tetszik az ő papos-birós felhívása, hogy azt jónak látta még egyszer elküldeni városunk törvényhatóságának. Öngyilkossági kísérletet tett a napokban egy helybeli fiatalember, azonban sikerült őt szándékának kivitelében megakadályozni, úgy halljuk, hogy szerelmi bánat vitte volna őt e sötét elhatározásra! Kéri Károly szabómestert és egyháztanácsost a „Népkör“ választmánya, durva s helytelen magaviselete miatt, a „Népköriből kicsapta. ” Kéri Károly szabómestert és egyháztanácsost a függetlenségi párt választmánya kebeléből kitaszította, illetve kirekesztette. Helyreigazítás. Kéri Károly egyháztanácsos a „Kecskeméti Lapok“ ápr. 1-jén megjelent számában szóról szóra ezt mondja: magamat a „Népkör tagjai közül kilépettnek nyilvánítom“, ez hazugság és bolondítani akarás; akit már kicsaptak, az ki nem léphet többé, az ki van csapva. Az igazság érdekében ezen helyreigazítással tartoztunk a közönségnek. A „Kecskeméti Lapok“ legutóbbi számában egy durva, piszkos támadó cikk jelent meg, melynek Kéri Károly írta alá a nevét, s amely minket bántalmaz azért, hogy Kéri Károlyt úgy a függetlenségi párt választmánya, mint a „Népkör“ választmánya egyhangúlag kicsapta. Ha meggondoljuk , hogy mily iszonyú büntetés az , midőn testületek mondják ki egy emberre azon megsemmítő ítéletet, hogy kebelükből kirekesztik, kicsapják, akkor érthetjük azon dühösködést, mely oly ocsmányságokban nyilvánul a műveletlenek részéről, mint Kéri Károlyé. Nem szólunk ezen eljáráshoz lapunkban , de lesz tér és idő, amelyen és amikor Kéri Károlyt figyelmeztetni fogjuk eljárása csúfságára. Most csak anyit jegyzünk meg, hogy a napokban a „N. H.“-ból olvastuk, hogy három gonosztevőre mondta ki egy törvényszék a büntető ítéletet , s azok elkezdték szidni az ítélő bírákat azt mondván, most már úgy is mindegy, el vannak ítélve és az az ítéletet meg nem változtatja. Ezen hírlapi közlemény Kéri Károlyt és eljárását juttatá eszünkbe. A Cigány háború. Két zenebanda versenyzett egy mulatság alkalmával a zenészi szerep elnyerhetéséért; a versenyzés vége az lett, hogy a győzött a jobb , de a vert had ezzel nem elégedett meg, hanem — miután igen csinos összeget kapott az alkalmazott zenekar — elhatározta , hogy a a vereséget hasonlóval fizeti vissza, a nosza lesbe állott az egész banda és várta a másik, a gondtalanul haladó hadviselő fél megérkeztét. Mégis érkezett és az érkezés keserves jajgatásra ösztönző a győzedelmi ünneplőket, mert nagyszerű fogadás rendeztetett számukra, kő kőre....... azaz hogy cigányra esett, — volt véres fő , jajgatás és legvégül gyors megfutamodás. Nagy sérelem hasonló elégtételt követel,— a „vert had“ rohan az igazság emberéhez, s elpanaszolva a szomorú eseményt fényes elégtételt követelt, különösen azért, mert ,a vereség mellett még azon fenyegetést is nyerték, hogy agyon veretnek , erre aztán az igazság embere azt felelte nagy bölcsen, hogy „hiszen próbálják meg , majd becsukatja őket.“ Ez megtörtént , de nem Kecskeméten. Pataky Albert, a jó hírű Pataky (Klingert)-féle sütő üzletet átvette s azt csinosan berendezve folytatja. Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. A rendőrkapitányról azt beszélik, hogy a heti piacra apró halakat behozó hal árusokat megbüntette; ezt bár mondja bár akárki, nem hisszük el. .. Parragh Gedeon főiskolai tanár úr e hó 8kán a „Népkörben“ a torpedókról tartandó felolvasására a t. közönség figyelmét felhívjuk. A kaszinó udvarát igen díszes virágkertté alakíttatja át a kecske vid. gazdasági egylet azon célból, hogy ott a nyár folytán gyümölcs ízleldét állíthasson fel; — egyúttal Dékány Imre sör csarnoka is ott maradván, a dísztelen udvar valahára megcsinosíttatik. Bizony rég óhajtott hiányt pótol ez által az egylet. Egy nő jelent meg szerkesztőségünkben s igen érzékenyen panaszolta el azon bánásmódot , melyben Szappanos László adóvégrehajtó tanácsnok által részesült. A nő ugyanis kevés határidőt kért adótartozása kifizetésére, de Sz. L. által elutasíttatott azon kijelentéssel, hogy ő nem fog úgy tenni, mint elődje — ki a kérelemnek helyt adott — hanem irgalmatlanul eladatja a párnákat stb. S szavát be is váltotta. Egy kis jószívűség talán Sz. L. úrnak sem ártana meg ? ~ Értesítés. A kecskeméti közs. tanítótestület vasárnap , április 8-kán , d. e. 10 órakor a szokott helyiségben rendes havi közgyűlést tart, melyre a t. tagtársak tisztelettel meghivatnak. Götsch József, jegyző . Barátaim és ismerőseim közül többek intézték hozzám azon kérdést, hogy a Kéri Károly-féle támadó cikkre felelek-e? Van szerencsém tehát kijelenteni, hogy részemről semmi feleletet nem adok, miután a támadás és támadó arra nem érdemes. Akik pedig ezen ügyben jóindulatú tanácsokat adtak nekem, fogadják köszönetem. Szűcs Ferenc, a „Kecskemét“ szerkesztője. A „Vasárnapi Újság“ 13-dik száma következő tartalommal jelent meg: ,,A nagyhét Rómában“ (kilenc képpel, u. m. 1. Szent Péter ércszobra, 2. keresztet vivő püspök, 3. a pápa gestorialis székén, 4. bibornok a 3-as koronával, 5. A pápa trónterme , 6. a pápa legyező hordozói, 7. húsvéti vezeklők, 8. a nagyhéti bűnbocsánat, 9. szerzetesek a Vatikán várótermében). — „Föltámadnak a halottak.“ Költemény Bartók Lajostól. — Déryné naplójából, II. — „Adriai képek: A tenger szinén.“ Herman Ottótól. — Servadac Hector kalandos van Április 8.