Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1879-05-04 / 18. szám
VII. évfolyam. IX. szám. Kecskemét, 1879/Május 4. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve. Egész évre 5 frt — kr. Félévre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám 15 krért a bazárépületben „Spitzer J. és Fia“ könyv- és papirkereskedésében is kapható.(III . AL Kt ) A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztői iroda : II. tized, Korona utca 355/b. sz. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény s hirdetmény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért : 1- szer iktatva 20 kr. 2- szer ., 15 kr. 3- szor , 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. A „Nyílt tér“ díjazása a szerkesztő által állapittatik meg. Kiadóhivatal: II. tized, Templom utca 347. sz., a „gazd. gőzmalom“ átellenében. A tengeri kígyó. (Vége.) Sokoldalú kérdés a szegénymenház és kórház kérdése, az intéző testületeknek pedig gyönge oldala — a sokoldalúság. Mindezek dacára meg kell erősíteniök magukat, minden tekintetre kiterjeszteniük figyelmüket, hogy intézkedéseiknek sem hiánya, sem hibája ne legyen, hogy egészet és jót létesítsenek. A kérdés csak így lesz befejezettnek tekinthető, mivel különben a hiányos intézkedésekkel veszedelmes lépést tehetünk, s nem tudjuk merről zuhanunk bele egy olyan verembe, melyből nem könnyű a szabadulás, s ezzel elrontjuk a dolgot, mintha épen roszat létesítettünk volna. Egészet és jót tehát. Előre látható ennélfogva, hogy egy kellőleg előkészített közgyűlésnek is nehéz és hosszadalmas munkája lesz megküzdeni a feladattal, hogy minden oldalát kimerítve és felölelve a kérdésnek , a kiválasztott szálakat úgy egybe szőhesse, hogy a mű egész legyen, és hogy műve jó legyen. De ne sajnálja a fáradtságot, mert a kérdés megérdemli, s mit tesz, nem annyira magának, mint a jövő népe számára készíti, mely tevékenységét bírálat alá veszi és az eredményhez képest méltányolja. Jelentékeny kérdést képez az, hogy a kórház, mely telken építtessék fel. A szegénymenház telkéről nem szólunk, mivel az már — legalább ez idő szerint — bevégezett tény, hogy a szegénymenhát a mostani kórház kiépítése, illetőleg átalakítása által létesíttessék. E kérdés mellett leginkább szeretnek időzni azok, kik az ügyet tárgyalják, mivel ezen kérdés kétségtelenül a legérdekesebb , mindamellett az előadottakban érintett kérdéseket ezzel oly szorosan egybefüggőknek tartjuk, hogy azok nélkül erről megemlékezni az egyoldalúság hibájába estünk volna. Két áramlat küzd egymással, hogy a tengeri kígyót magával ragadja, azt pedig épen az áramlatok tartják fenn. Egyik a budai nagy utca végén levő tért, s a másik az ,,epreskertet“ szemelte ki a kórház telkéül. Egybevetvén mindazokat, melyek , mint előnyök, vagy hátrányok egyik, vagy másik telekre nézve jelentkeznek, érdektelen bírónak nem nehéz a választás. A budai nagy utca végén levő terület előnye, hogy útja gyalogjáróknak is eléggé kényelmes, habár nem épen közeli, hacsak ahhoz nem, akinek leginkább hivatása a kórházba járni. Hátránya, hogy temető mellett fekszik , mely már a jó ivóvíz nyerhetése szempontjából is kedvezőtlen körülmény, mint azt szakértőktől kitudnunk sikerült. Hátránya tehát a temető közelsége a kérdéses jeleknek, mindannak dacára, hogy a főorvos úr az ellenkezőt állítja. Lélektani szempontból sem ajánlatos csak egy lábadozó betegnek is a temetőre való szomorú kilátást nyújtani. Hátránya továbbá e teleknek az is, hogy a város éjszaki részén, tehát leginkább uralkodó szél által elsőbben érintett vidéken fekszik, s egy járványos betegségnek, mely a levegő m megfertőztetése folytán áll elő, a kórházba szállított betegekben egy oly forrása nyittatnék , melyet a városon átvonuló megfertőztetett légáramlat reánk nézve végzetessé tehetne. Végül ezen teleknek a pénzügyi szempontok folytán is hátrányai tűnnek elő. Nevezetesen a szegénymenházi és kórházi administrate együttesen elláthatónak tartjuk, s ennélfogva kevesebb pénzbe kerülőnek. Másrészről e helyen egy malom is kisajátítandó lenne, mi tetemes költségbe kerül. Kisajátítandó lenne ezen malom, mivel azt nem hiszszük elfogadhatónak, hogy a kórház a malom kikerülésével, tehát a malomnak a kórházba beszögelésével építtessék fel. Ezen fentebbiek szerint egyetlen előny ellen, három jelentékeny hátrány mutatkozik, s azon előny nem is anynyira jelentékeny, mivel jó gyalogút más telekhez is visz, így például, ha az „epreskerthez“ vivő út nem is annyira kényelmes, de járható. A budai utcához igaz, hogy messze esik, de a budai utca külső vége ép oly messze esik a 10-dik tizedhez. Ezek tehát nem hátrányai az epreskertnek, pedig egyebet még eddig ellene nem hallottunk felhozni. Előnyei azonban számosak. A pénzügyi tekintet e hely választásához hajlik, mivel az együttes administratió csak így lehetséges, és mert eként nem kell malomtelket vásárolni, különben nagyon alászállott értékén felüli áron. E hely, mint kert, a szemlélődőnek kellemes kilátást nyújtó, e hely víznyerés tekintetében kitűnő, e hely délkeleten fekszik, honnét a szél legritkábban fúj-Itt volna a kórház legcélszerűbben felépíthető. Csodálkoznunk kellene azonban, hogy az érvek eme kétségtelen győzelme mellett is még folyton tart a másik áramlat — ha nem tudnák, hogy hiszen két összekapcsolt ágy — tengeri kígyó. Váljon hányszor bukik még alá és jő fel ismét amiatt, hogy fenn az ernyő, — de nincs kas valahára eszibe jutott hasznos dologba is fogni, tárgyalás alá vette „a magyar nyelv kötelező tanításáról“ szóló törvényjavaslatot; ezen törvényjavaslatot a nemzetiségi képviselők támadták meg, különösen kikelt ellene Román Sándor ismert román képviselő , aki azon indítványt terjesztő elő, hogy a ház „a törvényjavaslatot mellőzve, térjen napirendre.“ Az apró fejedelmecskék száma a múlt héten egygyel szaporodott, ugyanis a bulgárok választás útján fejedelmükké tették Babenberg Sándor herceget, egy 22 éves porosz gárda hadnagyot; az új fejedelem I. Sándor név alatt fog uralkodni, hogy meddig azt majd a bolgárok mondják meg. Az orosz cár Livadiába utazott, előtte és utána egész sereg katona és rendőr, drága életére nagyon vigyáznak. Az orosz gazdálkodásra jellemző, hogy az ostromállapot alatt levő orosz kormányzóságok egészen elnéptelenednek, a tehetősebb lakosok a keleti tartományokba költöznek , a főnemesség tömegesen odahagyja Oroszországot és Nyugat-Európába megy. Solowjeff merénylő állítólag társait elárulta volna, ezt azonban még hinni nem lehet. POLITIKAI SZEMLE. Az országgyűlés újra összeült a szünetelés után s miután megszavazott minden bosnyák miniszeri kivonatot, most már végre Fenntarthatjuk-e a jogakadémiát? A „Kecskeméti Lapok“ legutóbbi számában épen annyi tájékozatlansággal, mint elfogultsággal foglalkozik a reform, egyháztanácsnak a jogakadémia iránt tett intézkedésével. Mivel az illető újdonságira sajnált egy kis utánjárást az ügy mibenlétének megismerésére fordítani s a nélkül fogott — a talán őt kellemetlenül érintő hit — szellőztetéséhez, tévedéseinek megszüntetésére, felvilágosításul s cikkének helyreigazításául, engedje meg a t. szerkesztő úr, hogy egyet mást elmondjak. A cikk író által megemlített urak, mint a pénzügyi bizottság tagjai, a bizottság többi tagjaival együtt a pénztári számadások megvizsgálására s költség előirányzat megtételére lettek kiküldve, mely megbízásuknak midőn eleget tettek; egyszersmind jelentették, hogy az egyház és a gymnasium tőkepénzeiből is szükséges volt a folyó kiadások fedezésére elkölteni, midőn tehát az egyháztanácsnak a tőkék helyrepótlásáról minél előbb gondoskodni kell, vizsgáltassék meg, miféle kiadások azok, melyek, mint alappal nem bírók, a más címen tett alapokat támadják meg? A vizsgálatból aztán kitűnt, hogy a jogakadémia tandíjakban évenként befizet az egyház főpénztárába 1200 — 1300 frtot — és ennél több sehol semmiből be nem foly, mint olyan, mi a jogtanárok fizetésére forditható lenne,— ezen 1200—1300 forint bevétellel szemben kénytelen az egyház az iskolai helyiségek , tanári terem fűttetése, tisztogatatása és felszerelésén túl évenként 4950 — 5000 forintot, szóval ötezer forintot kifizetni. Íme ebből világosan kitűnik, hogy 3700—háromezer hétszáz forint azon összeg, melynek fedezését kénytelen az egyház, mint olyat teljesíteni , melyre egy krajcár bevétele nincs. Ezen világos tények megfontolása után veheti-e rész néven a reform, egyháztanácstól valaki, — akinek csak egy kis belátása van is — ha kijelenti, hogy felelősséget nem akar magára vállalni, hogy nem akarja tönkre juttatni az egyházat és azon intézetet, melyet alapjaiból mindig fenntarthat az egyház, t. i. a gymnásiumot. Nem helyesen értesült cikk író, midőn azt állítja, hogy a tanács a superintendentialis gyűlésen indítványkép előterjesztendi, hogy a jogtanárok tanszékeit a superintendentia vállalja magára, ez nem igaz, erről a tanácsban szó sem volt, az csak azt kívánta ott bejelenteni, hogy a jogtanári fizetések megtámadják az egyház vagyonát, tehát ennek megszüntetését óhajtja, mert ily körülmények közt felelősséget nem vállalhat. Ennyit óhajtottam ez alkalommal a dolog lényegére elmondani, ha tovább megyek, csak azért teszem, hogy visszautasítsam, mint egyháztanácsos azon alapnélküli támadást, mely „elgazdálkodással“ vádol. Ha köttetett el tőkepénz az építkezési befektetésen kívül, — melyre pedig a közgyűlés adta az utasítást — az egyedül csak a jogakadémiai tanárok fizetésére köttetett — de annak is van hirehamva, mert ha nem volna, úgy most nem tudnánk, hogy a jogakadémia menynyire támadja meg az egyház vagyonát, hogy mennyire elérkezett az ideje annak, hogy a jogakadémiára az egyház vagyonának „elgazdálkodása“ a lehető legrövidebb idő alatt beszüntettessék, ezt parancsolja az észszerűség, ezt parancsolja az egyház és a gymnasium létezhetősége. Miután cikkére ígéri, hogy folytatni fogja a jogakadémia létkérdésnek megvitatását , én is megígérem, — hogy miután nem hiszem, hogy azt a mostanihoz hasonló elfogultság mellőzésével tegye, — akkor teszem meg észrevételeimet az egyháztanács ellen emelt alapnélküli vádaknak megcáfolására, mert hogy egy szó sem igaz abból, amit az egyházi adó és a tőkepénzek kamatainak beszedése iránt tett mulasztásról állít, arra nézve az adatokat feltüntethetjük, ha összehasonlítjuk a múltban ily címeken tett bevételeket a közel múlt évek bevételeivel. Egy egyháztanácsos. Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Febuár 2. 1852. Kossuth a szállásával átellenben levő ház erkélyéről mutattatott be az az előtt összegyülekezett 7—8 ezernyi népnek, mely lelkesülésre mutató zajos izgatottsággal várta Kossuth megjelenését. Midőn Kossuth a bizottsággal az erkélyre kilépett, süketítő hurrázással, tapsolással s ágyú durrogással fogadtatott, mely közül kihangzott az „éljen Kossuth! — éljen Magyarország! — veszszen Ausztria, veszszen Oroszország!“ természetes angolul, ami a Kossuth beszéde alatt még zajosabban többször ismételtetett. Az erkély előtt volt felállítva díszöltözetben, fegyverben a polgári katonaság és ennek hatalmas zenecsapatja; az utca közepén pedig két faoszlophoz erősítve az erkélylyel szemközt volt egy ábrázolat, melyen az alakok életnagyságúak voltak, s ebből állott: egy földre tepert medvének a hasán állott egy nagy sas (az egyesült államok jelképe) s annak kelrészeit tépte, mig egy oroszlán (Magyarország) torkát szaggatta, s egyszersmind a borzasztó jelenettől megrettent s menekülni akaró hiénának (Ausztria) farába vágva jobb lába éles körmeit, azt visszatartóztatja. Mindezekre felülről egy kéz mutatott. A kép fölé volt írva: „beavatkozás, békésen .... vagy“; alá pedig ez: „Lake megye, Ohio. A magyar barátok Február 2. 1852.“