Kecskemét, 1910. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
4. oldal szerint fogadtam a partira. A fogadás úgy szólt, hogy a játszmát az nyeri meg, aki száz egységet hamarabb ér el. Éjjel egy órakor a partnerek bemondták a „mestert“ és az utolsó játszmára is tíz koronát tettem. Most jön maga az érdekes eset. Az utolsó partinál mindkét játékos kilencvenötig vitte föl és mivel az utolsó játszmáról volt szó, meghosszabbították a rádlit százötvenig. Ha, mint rendesen, százig játszottak volna, akkor a fogadást én nyertem volna meg, mert a százat az a partner csinálta, akinek kártyájára fogadtam. A kitolt határhoz azonban a másik partner, akivel fogadtam ért el és így a játszmát ő nyerte meg. Én, jó uram, azon az állásponton voltam, hogy nekem semmi közöm ahhoz, hogy a „rádlit“ meghoszszabbították, mert ha százig játszanak, akkor kétségtelen, hogy az asztalon lévő húsz kroncsi engem illet. Ebből kifolyólag zsebre is vágtam a húsz koronát. Ellenfelem ellenben azt vitatta, hogy nekem, mint kibicnek semmi közöm ahhoz, hogy a partnerek milyen megállapodást kötnek és nekem, mint kibicnek szó nélkül tudomásul kell vennem a játszma meghoszszabbítását. Most már rövid leszek. A vitatkozásunk kölcsönös tettlegességgel ért véget, de a probléma eldöntetlen maradt. Az ellenfelem a rágalmazásaim és a húsz korona miatt járásbíróság elé vitte az ügyet és a jövő héten lesz a tárgyalás. Nem akarom magam kellemetlenségekbe sodorni. Önhöz, mint hazánk első alsós tekintélyéhez fordulok azon kérésemmel : én nyertem-e meg a fogadást, vagy sem? Jogom volt-e a húsz kroncsit zsebre tenni, vagy nem? Forduló postával esedezem válaszáért és vagyok Miként ha a nyár bucsucsókja volna Ez az utolsó tiszta ragyogás, És mintha csak viszontlátást susogna Ez a borongó szellő suttogás. Oly megható a válás pillanatja, A napnak arca bágyadt, szomorú, S a földnek minden kis atomján rajta A lemondás fájdalma, a ború.. És lelkem e nagy égi bucsuzásban Az áhítattól megtermékenyül: E fájó, néma megnyilatkozásban, Látom: az Isten lelke hévül! Peterdi Andor, kártyakollegiális tisztelettel Ady Gáspár. Szegény Ady Gáspár barátunk! Még máig is várja forduló postával válaszomat. Már három éjszaka hiába fordulok jobbrabalra az ágyban, ezt a fogas problémát képtelen vagyok megoldani. Hogy lelkiismeretemen könnyítsék, nyilvánosságra hoztam ezt a problémát. Tegyenek önök igazságot, döntsék el önök ezt a problémát és adjanak tanácsot sürgősen Ady Gáspár kartársunknak, még a tárgyalás előtt! . . . Előre is örök hálájáról biztosítja önöket Pinty Urfi. SZÉPIRODALOM. ŐSZ FELÉ. A nap lenevet szelíd ragyogással. Sugárban fürdik hegy, völgy és berek. Az égi fény titokzatos varázszsal Elmossa mind az őszi színeket. A csarnótai molnár lánya. Ha: Váry István. I. Erdei találkozás. A Gerendfalváról Csarnótára vezető út lombkoszorús akácfái a május végi piros sugarú napnyugtakor pompás akácillattal árasztották el az útmenti rétet és erdőt. A kanyargós út végén ott magaslett a gerendfalvi karcsú torony rézteteje, fényesen csillogva a májusi napsugárban, sőt még egykét faluszéli házikó is odafehérlett az akácsoros útra. A falun túl magas hegyek emelkedtek, elől a Tenkes napsugárba burkolt erdős oldala látszott, odább pedig a derékon alul messze erdőségektől sötétbarna, azon felül pedig kopár, szürke színű harsányi hegy meredezett az ég felé. Az akácos út másik végén a csarnótai zömök torony fehér lett, erősen kiválva a határtalan messzeségben szürkéllő Zengő homályos hátteréből. Az út egyik oldalán dombok emelkedtek, elzárva a kilátást a Mecsek felé, mig a másik oldalán beláthatatlan sík rónaság terült el. A domboldal illatos erdeje kihatolt szinte az útig s csak az út mellett hagyott egy keskeny rézszalagot, egy kis tisztást, mely a mezei virágok ezerféle virító színében tarkállott. A másik oldalon rengeteg búzatáblák kalászai között szántott barázdát az akácillatos szellő. Az egész táj fölött némaság honolt. A mély csendet csak alig-alig szakította meg a búza között fészkelő pacsirta fel-felhangzó dalolása, mit elmélázva hallgatott egy fiatal 24—25 évesnek látszó férfi, ki az akácos utat keresztező patak hidján állott s elmerengve nézte a patak habjain megtörő napsugarak csillogását. A férfi, ki ott állt a régi fahidon, egy alföldi nagy városból jött s most a nyarat itt tölti Gerendfalván, nagybátyjánál, a gerendfalvi tiszteletesnél. A férfinak szenvedélyes arca sokat mondó szemei, beszédes ajka erős jellemre vallottak. A régi fahid, melyen a férfi állott, egy patakot hidalt át, mely az út alatt folyt keresztül. A patak vígan csobogott medrében, folyton csókolgatva hullámaival a partján viruló vizi liliom fehér virágait. ... De egyszerre zakatolás, kerepelő hang veri fel a tájék csendjét. A férfi, ki mélyen elmerengett a patak fenekén csillogó kavicsok szemlélésében, hirtelen a zaj felé fordult s még csak most vette észre, hogy nem messze az úttól, a patak partján egy vízimalom emelkedik. A kiszélesített patak hullámai gyorsan hajtották a kelepelő kereket, melyről csillogva csörgött alá a csobogó patak hús hulláma. Közvetlen a patak mellett volt a malom épülete, honnan most már egyenletes, méla zakatolás hallatszott. Mellette fehér lett az új lakóház, piros zsindelyes tetejével, hófehérre meszelt falával, zöldzalugáteres ablakaival, körülvéve a patakig lenyúló gyümölcsös kerttől. A ház muskátlis ablakai előtt szép kis virágos kert illatozott, lány-s kezekre valló, gondosan ápolt virágágyakkal. A városból ideszakadt férfi ott a hídon mindezt oly regényesnek találta. S hogy poétikus gyönyöre még teljesebbé váljék, hirtelen kinyílott a piros zsindelyes ház rácsos ajtaja s kilépett rajta egy fiatal leányka szép , miként egy megzenésített költemény. Járása olyan volt, mint a vers rithmusa: talán nem is érte piciny lába a földet, csak lebegett felette; szemében egy szerelmes májusi éjszaka égett, beszédes, csacska piros ajka egy menyország igézetét rejtette magában. Göndörszőke fürtjeinek aranyos hajfonadékát talán az élet kék tavában tilolt kenderből fonta a regélő aranyrokkán valami regebeli tündérkirálylány Nincs az a költője Meseországnak, ki oly szép költeményt tudna írni, mint amilyen ez a leány volt. Ilyennek festeném én a Tavaszt, ha világhírű festő volnék . . . A leány most kicsiny locsolójával kezében lefutott a patakig, hogy megöntözgesse virágait. S az apró virágok hálásan mosolyogtak feléje harmatos kelyheikből, üde virágillattal véve körül a zöld repkénynyel befuttatott kicsiny házat. Olyan volt ez a lány, mint valami elátkozott vizitündér, ki ott lakik az erdei patak malmában, hogy a forró, szerelmes szíveken elhervadt rózsák szirmaiból a mindenható szerelem gyilkos álomporát őrölje meg. Lenge ruháját a locsolás közben gyanútlanul tűzte fel derekára s a feltüzött rózsaszínű szoknyácska alól fehéren kandikáltak ki az apró, színes papucsokba bujtatott, finom hajlású lábacskák. S még a nap is mintha szégyelné magát: elhalványult ez előtt az isteneknek való látvány előtt és elbújt a fellegek közé. Hát még mikor öntözgetés közben dalolni kezdett! Nincsen az a mezei pacsirta, nincsen az a drágán fizetett énekesnő, kinek dalai Kecskemét 27-ik szám. win—win tana« 4. lein Az orvosi kar által ajánlva: « Gümőkói» (tüdőbajok), légzőszervi bán—grutalmak, szamárköhögés, influenzánál. ^ B Ki használjon Sirolint? ^81. Jm M M M M m m m L A ki hosszú időn keresztül köhögés nalat után lényeges könnyebbülést íre ggMUjűm Q M és M bántalmaiban szenved, éreznek. ^ 8. Mindazok, kik gégehurutban szenved- L Skrofulas, mirigyduzzadásos, szem- és Bfjtt nek, Sirolin „Roche“ által rövid időn orrhurutos gyermekeknek rendkivül BBn belül meggyógyulnak. fontos szer a Sirolin. sn ^ 8. Asztmában szenvedők már rövid hass- A táplálkozást nagyban elősegíti. |j»j| if l\ULfW au eredeti csomagolású SIROLIN „Roche“-t kérjünk 6a pótszereket határosni»:||5 9» , tan ut sit'unk vissza IH «agy kapható minden gyógyszer* Ara üvegen U nt 4 korona. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co., « Basel (Svájcz).izz Grenzach (Németország). y