Pestmegyei Hirlap, 1892 (5. évfolyam, 1-33. szám)
1892-10-01 / 1. szám
1. szám. t.-széki bíró, dr. Kovács Mihály orvos, Vajda Viktor, Bodrogi Lajos és Virányi Ignác főreáliskolai tanárok, Sántha Károly jeles költőnk, Baán János, Kacér J. Ödön, Tormássy Sándor, Névy Gyula, Varga Vendel, Madocs Károly, Sohlya Antal, Kiss József és Tóth István tanítók, s többeket, kik részint álnevek alatt, részint névtelenül fognak cikkeikkel az olvasók gyönyörködtetésére állni. Mint a megye minden érdekét felölelő lap, összeköttetésben vagyunk továbbá a központi közigazgatási székhellyel, Budapesttel; összeköttetésben vagyunk megyénk minden járási központjával, városával és községével, honnan a leghitelesebb forrásból kapjuk a megyei, járási, városi és községi közigazgatásra vonatkozó értesüléseinket. S hogy lapunk az egész megye vidékéről hozhasson mindennapi eseményről pontos és bő tudósítást, megyénk minden városában saját tudósítóink vannak, kiknek tollából bármely eseményről frissében értesítést nyernek olvasóink . . . így indul útnak a „Pestmegyei Hírlap“. Természetesen, a haladás elvénél fogva, azon leszünk, hogy munkatársaink sorába mindenkor minél több jeles tollú irót nyerjünk meg továbbra is s igy lapunkat minél tartalmasabbá, érdekessé és értékessé tegyük S ezzel szemben csak a közönség pártfogását kérjük, s e közönség érdekeinek mindenkor hű orgánuma leend lapunk, a „Pestmegyei Hírlap“! Rovataink. Elmondtunk fentebb, hogy mit akar a Pestmegyei Hírlap. Elmondtuk, hogyan indul útnak a Pestmegyei Hirlap. S itt elmondjuk, tájképen fogja hasábjain, keretén belül, szolgálni olvasóit a Pestmegyei Hirlap. Rövid tájékoztatót, tükröt akarunk olvasóink elé adni, hogy lapunk tartalmával előre megismerkedjenek. S e tartalmat pedig az alábbi módon fogjuk mindenkor közönségünk számára egy összetartozó, csinos egészben bemutatni. Lapunk főhelyén lesz a vezércikk. Foglalkozunk benne minden megyei kérdéssel, mi a közérdeket illeti; különösen pedig közigazgatási kérdésekkel, melyek megyénk egyes városai, községei kormányzási ügyeire vonatkoznak. Minden társadalmi és közművelődési esemény és eszme tárgyalva lesz lapunkban mindjárt a vezércikk után második és harmadik cikkben. Nevezetesebb társulati, egyleti eseményekről, nyilvános gyűlésekről bő tudósításokat hozunk egy külön e célra rendelt rovatban. Állandóan szólunk Irodalom és művészet cím alatt irodalmi és művészeti eseményekről s itt lapunk olvasói fellelhetik az új könyveket, bírálatukkal együtt s minden nevezetesebb eseményről értesülnek, mi a szép művészetek körében történik. Tanügyi rovatunk foglalkozik a tanügyi és közművelődési állapotokkal. Hír rovatunk terjedelmes alakban és bő tartalommal felölel minden nevezetes napi hírt, mi nemcsak megyénk egyes városaiban és községeiben, de az ország fővárosában s egyéb vidékein történik, s rövid híreinkben kivonatát adjuk a más országbeli újdonságoknak. S ez képessé teszi lapunkat arra, hogy napilapot pótolhasson s minél jobban elterjedjen. Csa r sok czím alatt minden számunkban állandó regény-közleményt hozunk s olvasóinknak ezzel érdekfeszitő olvasmányokat nyújtunk a legjelesebb írók tollából. Közgazdasági ügyekkel közgazdasági rovatunkban foglalkozunk. Itt közöljük mindig a megyei városok és községek piacainak árfolyamát is. Szerkesztői üzeneteinkben állandóan kész szolgálatára állunk olvasóinknak, ha bármely kérdésben hozzánk fordulnak. Végre tárcánkban rövid elbeszéléseket, rajzot, apróságot hozunk mindenkor érdekesen, változatosan; alkalomadtán egy-egy csinos költeményt s csevegéseket egy-egy fontosabb napról s heti tárczát a lefolyt hétről. Ezek lesznek rovataink. Minden olvasónk megtalálhatja tehát lapunkban kedvelt olvasni valóját s jól esik remélnünk, hogy a Pestmegyei Hírlap ennek révén állandó vendége, megszokott jó barátja lesz minden pestmegyei családnak ! lelik. Nem erősítem ugyan, hogy ez jó lesz, de vigasztal az a tudat, hogy lesznek, kik megbocsájtanak érte, az asszonyok. Az első csillagvizsgáló bizonyára egy szegény szerelmes legény lehetett. Egy szegény szerelmes legény, kit elszakítottak valami szörnyű intrikával a babájától. A szegény szerelmes legény nagyon hozzá volt szokva, hogy a babája két szemébe nézzen, s szomorú magányában mikor nem juthatott ehhez a kétségen kívül boldog állapothoz, csendes, derült éjszakákon a csillagokat nézegette, — mert azok hasonlítottak nagyon, de nagyon ragyogó fényességükben az ő babája két szép szeméhez. Én bámulom ugyan Flammarion Kamillt, a mai kor legnagyobb csillagászát, hanem az igazat megvallva, nem olvastam még el egyetlen sorát sem írásainak. De annak a szegény szerelmes legénynek gondolatait, amelyek akkor támadtak lelkében, a mint bús árvaságában az égbolt csillagait hasonlítgatta össze tőle messzire szakadt babája két szeme szépségével, szívesen olvasnám, ha különben ortográfiai hibákkal telien volnának is papírra vetve. Elismerem, hogy nincs szebb tudomány a csillagvizsgálásnál, de csak úgy, ha két szép szem tündöklő egén gyakoroljuk azt. És bizonyára elolvasnám csekélyke magam is Flammarion Kamill elmeszüleményeinek utolsó szavát is, ha ezen a tündöklő égen szerzett prakszisát mondaná el bennük. Pedig az ő ritka ügyes tollához, virágos stílusához s fennséges gondolatvilágához szebb tárgyat keresve sem találna. Költő tollához, festő ecsetéhez, szobrász vésőjéhez nincs is méltóbb tárgy két szépséges szép szemnél, az asszonyszemeknél! ... Valami excellenciás urat fogadtak egykor. Díszes, szép közönség állt a perronon várakozva s a pályaudvarnak a sínek mellett elvonuló árnyas fasorában fel-alá hullámzott a tömeg. Fiatal leányok, fiatal aszszonyok. Láttam közöttük feketeszeműt nem egyet. És azoknak a fekete, éjsötét szemeknek izzó volt a fényük, égető a sugaruk. És azokban a fekete szemekben megtaláltam az ég villámait, felleltem a szikrát lángra lobbantó vulkántüzet. És azokban a szemekben láttam a menybolt minden csillagát, most sugárzó nappá tömörülve, majd eloszolva millió fényparányává. De láttam közöttük egyet, egy kéket. Karcsú, sugármagas fiatal asszony oválalaku tejfehér arczából ragyogtak elő. Bennük a tavaszi derült ég összes kéksége; rajtuk a bárányfelhő, mely nem töri meg a nap félnyét, sőt maga is ragyogó lesz tőle; s mélyükben a tenger mélysége, ezernyi ezer ismeretlen, csodás titkával. És egy cseppet se vágytam az ünnepelt excellenciás úr dicsőségére, de irigyeltem azt a boldog halandót, kire az a két szem ragyogott, s ki megismerhette csodás titkait. Máskor meg az orient-express robogott el a mi szegényes omnibusz-vonatunk mellett. És az egyik kupé ablakából újra láttam egy pillanatra két szép szemet, aszszonyszemet. Az is kék volt s szakasztott olyan, mint az a két másik. S mélyükben otthonolt az a csodálatos titokzatosság is. S nem láttam bár mellette senkit, nem tudtam bár, hogy asszony, mégis meg voltam győződve, hogy az. Mert az a boldog titokzatosság, az a csodás ismeretlenség csak asszony szemében van meg, s csak egy szerencsés földi lény ismerheti ki szépségeit, kit az asszonyszív szeret. S csodálom bár a leányszemet, de az aszszonyokéit bálványozom. És ha jártam a nyüzsgő emberárban s láttam még több kék szemet, még több feketét, barnát, kökény és tengerszinűt, szürkés, sárgás fényűeket, mindig felismertem bennök, hogy piros-pozsgás leányarczból, vagy habfehér, kedves asszonyképből ragyognak-e rám. Ha láttam őket derülten, boldogan, PESTMEGYEIHIRLAP. 3. Irodalom és művészet, én világom, - Költemények. Irta: HORVÁTH ELEMÉR. - Ára írt. A mai kor poétáit is a modernizmus elvei szerint mérlegelik. S van egy tábor, mely csak azokat tartja, hireszteli jó poétáknak, kik a modernizmust tűzték jeligéül verses könyveikre s szerelmet, hazát, boldogságot, életet és mindent modernül énekelnek meg. S ez a modernizmus keveréke egy kis realizmusnak, egy kis pesszimizmusnak, egy kis epikureizmusnak, feleresztve affektált grandezzával kendőzött pikantériával s erőltetett szókimondással. Olyan század végére illő, kiforratlan, de forrongó valami ez a modernizmus, mely iskolának nem hagy ugyan maga után állandó eredményt, de átmenetnek elég jó. Nos hát az „Én világom“ írója nem tartozik a modernizmus hívei közé. És mégis jó poéta. Nem találunk benne semmi nagy realizmust, pesszimizmusa sem világrendítő, affektáltság nem vezeti soha s nem híve az epikureizmusnak, pikantériának. És mégis jó poéta. A század végének fia ő is; kiforratlan, de forrongó tehetség, ki énekel a szerelemről, a hazáról, a szülőkről, az életről, de mindenütt szíve szerint énekel egyszerűen, mesterkéltség nélkül, igazán. És épen ezért jó poéta. Az „Én világom“ első kötete Horváth Elemérnek. S ez első kötet sikerével a fiatal