Pestmegyei Hirlap, 1897 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1897-01-02 / 1. szám

2. szám, Színház. E héten volt az első jutalomjáték: An­­day Blankáé, mely épp oly fényesen ütött be jutalmazottnak úgy erkölcsileg, mint anya­gilag, a­minő nagy a közönségnek az iránta való rokonszenve. Az előadás természetesen bérletszünetben ment, de azért nem maradt egy páholy sem üresen, telve voltak az ülő­helyek is, s még inkább az állóhelyek, hol lelkes fiatalság már régen készült ezen előa­dásra, hogy tiszteletének (és sokak­ titkos ér­zelmének) ha más egyébbel nem is, legalább tenyereket nem kímélő tapsokban adjon kife­jezést. A nagy tehetségű s fényes jövő előtt álló bájos primadonna iránti csodálattal vegyes tiszteletet és rokonszenvnek legszembetűnőbb kifejezését az a viharos taps képezte, a mely­­lyel megjelenésekor üdvözölték, s egyes ének­számait megújráztatták, s a mely nem csak ama bizonyos ifjúság köréből hangzott fel, ha­nem a színház minden zugából. Valóban nagy veszteség a kecskeméti közönségre, hogy jö­vőre már nélkülöznie kell Andayt, nem élvez­heti, nem gyönyörködhet tiszta, ezüst csengésű, kedves hangjában. Rendkívüli nagy nehézség­gel fog az új igazgatónak járni egy olyan primadonnát hozni ide, a­ki képes lesz csak megközelíteni úgy az ő egyszerű, természetes kedvességét, mint nagy reményekre jogosító, szépen iskolázott, hatalmas koloratúráját. Jutalomjátékául egy ósdi darabot a »Kisasszony feleségem«-et választotta, a­me­lyet azonban jól összecomponált, szép zené­jéért szívesen meghallgat az ember. Minden egyes ének száma nagy tetszést aratott, de talán legnagyobb hatást a »Miért nincs meg­engedve játszani a rozsok között?«,a »Kakuk« és azzal a duettal ért el, a­melyet Tordayval énekelt. Sok, sok tapsot, és két hatalmas vi­rágcsokrot kapott. Tordaynak is ez alkalommal teljes elis­meréssel adózunk. Még ilyen szépen nem hal­lottuk egyszer sem énekelni. A sikert folyto­nos haladása, hangjának fejlődése, meg az okozhatta, hogy ennek az operettnek zenéje hangjában feküdt. Márray jól játszott, s nem énekes létére elég jól énekelt is. Ferenczy megint elemében volt, de az már igazán sok, a­mennyit ilyen alkalmakkor megenged magának. Torossy picziny szerepében igen kedves, rendkívül csinos volt, s szépen énekelt. Jó volt Pesti is. Dóczi »Csók«-ját nem valami fényes előadásban láttuk. Már mindjárt az a körül­mény lehangolólag hatott a közönségre, hogy Solermus kicsiny, de semmi esetre sem jelen­téktelen szerepet megmagyarázhatlan okból (mert másnap már játszott az, kinek e szerep szánva volt) Kelemen játszotta. Hisz Matray nem játszott az­nap, hát miért nem vette ő át az abbé szerepet? Voltak, kik sokszor akadoztak. Lehet, hogy szerepüket nagyon is átérezték, a csók utáni vágyból származott mámor tette dado­­góvá őket. Sikerük­ volt Mátrayné részéről a csók. Pesti részéről pedig a nő és férfi definiálása, igazán szépen, és érzéssel sza­valtak. Morvay jó, s Gyurmann kedves volt. Verus, hasonló fényű, hasonló előkelő gazdabál, s eme előkelőséghez bizony nagyban hozzájá­rult a tánczterem csinossága, de különösen az ottlévő nagy publikum előkelő volta is. Növelte a tánczmulatság előkelőségét még az is, hogy azt városunk képviselője, dr. Nagy Mihály és még számosan tisztelték meg jelenlétükkel. Folyt a jókedv, a fesztelen derültség egész reggelig, mikor is az ottlévők, bizonyá­ra a legkellemesebb reminiszcientiákkal tá­vozhattak el, ami elég garantia a jövőben rendezendő hasonló tánczmulatság biztos si­kerére. A jelenlévő hölgyek névsorát a követ­kezőkben sikerült feljegyeznünk: Csabai Ágó, Buzsik Sári, Füredi Julis­ka, Nóta Mariska, Vajda Lidikó, Virág Ma­riska, Szeless Mariska, Sváb Kovács Esztike, Szőke Mariska, Bódog Hermin, Fekete Etel, Király Esztike, Bódog Esztike, Laczi Juliska, Király Aranka, Gáspár Etelka, Oláh Mariska, Tóth Esztike, Szabó Etelka, Lázár Mariska, Papp Ilonka, Varga Mariska, Daróczi Terus­­ka, Gál Mariska, Daróczy Esztike, Barta Ger­­gelyné, Sándor Györgyéé, Dékány Pálné stb. Az első négyest 92 pár tánczolta. Még fel kell említenünk a Casinó ven­déglősét, Kohn Bélát, kinek ízletes ételeit és zamatos borait csak általános elismerés és dicséret illetheti. * A mulatságon felülfizetni szívesek vol­tak : dr. Nagy Mihály 1 frt, dr. Kovács Mi­hály 1 frt, Vámos Béla 1 frt, Héjjas Sándor 1 frt, Koczó Sándor 1 frt, Somodi Sándor 50 kr. Szívességükért köszönetet mond az if­júság. Tiszta jövedelem 9 frt 50 kr. Felülfi­­zetés 5 frt 50 kr, összesen 15 frt. a Ron­gyos Egyesület javára fordittatott és külön 5 frt még ezen kívül, mint az ifjúság jótékony adománya. —b­. —a. A gazdaifjak tánczestélye. Múlt hó 26-án tartották városunk elő­kelőbb gazdaifjai fényesen sikerült tánczes­­télyüket. Nagy volt a mulatság iránt az érdek­lődés, aminek természetesen csak a fent em­lített páratlan siker tudható be. Azt mernék talán állítani, hogy városunkban még nem volt HÍREK. Lapunk olvasóinak és jóbarátaink­nak boldog újesztendőt kívánu­nk! A kecskeméti kitüntetett iparosokkal még ez év elején terjedelmes cikkben foglalko­zunk . Hamis pénzek Kecskeméten. Körül­belül egy hónapja lehet, hogy a hires város­ban egymást éri közkézen az egyforintos és koronás hamis ezüstpénz. A forintokat és ko­ronákat egyremásra hamisítják s hibájuk az eredetiből eltérőleg abban áll, hogy vagy tö­rékeny üvegből és edény-cserépanyagból ké­szültek, vagy pedig puha ólomféléből. Ha az­tán az előbbit keménylaphoz s a kasszamár­­ványához csapdossák , szépen összetörik, az utóbbit pedig csak meg kell fogni erősen és kézzel is össze lehet hajlítani. Különösen gyorsan került ilyen a postások kezébe és a kir. adóhivatalhoz. Persze ez nem sokáig folyt így, mert az első láz után csakhamar rajta vesztettek a beadók, akik bizony már második-harmadik kézből kapták a hamis jó­szágokat s igy azoknak alig kerül egy-két szoros vizsgálatra ura. Azért mindenki vi­gyázzon a pénz elvételénél és csapdossa ke­mény tárgyhoz az ezüst pénzeket, vagy pró­bálja meghajlítani azokat. A hamis pénzek, mind sasosak. — Ujabb tíz kötet Jókai. Közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt ma került piacz­­ra Jókai Mór összes műveinek nemzeti disz­­tkiadásából a hatodik sorozat, a mely LI.—LX. A köteteket tartalmazza. Koszorús poétánk ma­radandó becsű regényeiből jutott erre a so­rozatra is bőven, így benne van »A jövő szá­zad regénye«. Jókainak ez a népszerű fan­tasztikus műve, a­mely első sorától az utol­sóig izgató és érdekfeszítő és úgy­szintén az »Élet komédiásai«, gyűjteményes novellái kö­zül pedig a »Targallyak«. A karácsonyi könyv­piaca idején irodalmi esemény számba megy ez a tíz kötet, a­mely az eddig megjelent so­rozatokkal együtt Jókai gondos revíziója alól került ki. Méltónak tartjuk a följegyzésre azt is, hogy a mi író­fejedelmünk, miután most teljesen visszavonult a politikától, jóval több időt fog fordíthatni összes műveinek sajtó alá rendezésére, érdekesebb regényeihez új előszót ír majd, a­mi e kiadás irodalom­tör­téneti értékét nagyban növelni fogja. A ha­todik sorozat tartalmát itt közöljük: LI. kö­tet Rab Rábi; LII. —Lili. kötet: A jövő szá­zad regénye; LIV.—LV. kötet: Az élet ko­médiásai; LVI.kötet: A homokosok; LVII. kötet: Szép Mikhál L VIli. kötet: Targallyak LIX. kötet: Egész az északi pólusig! Aki a szivét a homlokán hordja; LX. kötet: Bál­ványos vár. Jókai műveinek nemzeti kiadá­sa tudvalevőleg részletfizetés útján is meg­szerezhető minden könyvkereskedésben, mi­által ez a monumentális mű a társadalom ke­­vésbbé tehetős osztályai számára is hozzá­férhetővé vált. A megszerzés módozatai felől szívesen szolgál bárkinek tájékoztatással a Révai Testvérek Irodalmi Intézet r. t. Bu­dapesten. — Sikkasztó órássegéd. Hogy mennyi­re könnyen hivő egy némely ember, annak illusztrálására elmondjuk az alábbi esetet: Weiszberger Salamon kecskeméti órás- és ék­szerész üzletében, mint segéd volt alkalmaz­va Kun István órás­segéd, ki olyan forma nyavalyában szenvedett, hogy rendesen több volt a kiadása, mint a bevétele. Ilyen körül­mények közt aztán sokan nem szokták res­pektálni az­­ enyém és tied közti különb­­séget. Valószínűleg nagy szükségben szenved­­hetett a multiteekben az ipse is, mert elment Schwartz Adolf helybeli kereskedőhöz és el­kérte annak az arany óráját kijavítás végett. Az órát megkapván eltávozott Kecskemétről, de elvitte az órát is magával — karácsonyi emlékül. Weiszberger jelentést tett az esetről a rendőrségnél, honnan a kibocsájtott köröz­­vény alapján Szegeden el is csípték Kun urat, és­ vissza­szállították Kecskemétre, hol kitűnt, hogy ez a tett már épen a gonoszok számá­nak a menyisége, t. i. a 7-ik cselekedete volt, melyek közül egy néhány tárgy már a zá­logházba volt deponálva, részben pedig még nála találtattak meg. Az is kitűnt, hogy Kun úr már évekkel ezelőtt is kultiválta az ilyen mesterséget, s minthogy Füvessy rendőrka­pitány kifáradtnak találta az órás-segéd urat, átküldte pihenés végett a kir. törvényszékhez. — Adtál uram esőt... de nincs köszö­net benne. El lehet ezt mondani a kecskeméti aszfaltokra is. Belekerült százakba, ezrekbe és annyi hasznát se vesszük, mint egy leesett mákszem. Miért ? Mert nyáron a jó időkkel nem kell, hisz akkor elmehetünk az utcza­­közepén is, mivel a homok vagy a kövezett út nem árt a czipellőnknek , télen, az­az ned­ves időkkel pedig mellette kell járni, mert mellette jó az út, az­az csak mégis szívelhe­tő, de a drága aszfaltokon egyre másra úszik a pocsolya! Sok házi úr csak a házbért sze­reti felcsipni, avagy csak bele szeret házába bújni, mint a lomha medve az odúba, de to­vább nem gondol háza elejével. Végig a Jó­kai, a csongrádi, a körösi és minden aszfal­tos utczán — alig van ház eleje, amelyik­nek hétről-hétre a téli hónapokban seprőhöz volna szerencséje. Bugyog rajta a sárkalimász és becsületes ruhával, szoknyával istenkisér­­tetes rajta végig menni. Ha aztán az a gyö­nyörű massza megfagy az aszfalton, reggelre úgy hullanak rajta az emberek, mint meleg PEMEGYEI HÍRLAP­­.

Next