Testvériség, 1888 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
Egy képviselő, aki beáll rágalmazónak. Ha választási zűrzavarok között, itt vagy ott, létetik nyilatkozat, mely más körülmények között sértő volna, azt fel sem veszi az ember, mert hát akkor az a „TESTVÉRISÉG* egyház pénztárából számlára kivett 25 írt néhány krajczárnak zsoltárokra és egyébb vallásos könyvek beszerzésére leendő fordítására beleegyezésemet adtam és pedig olyképp, hogy ezen könyvek a félegyházi egyház részére küldessenek meg. Hát én azt mondtam a Nt. ixrnak, hogy nem emlékezem ilynemű megállapodásra, de ha történt, helyesen történt, s ha az egyszerű erkölcsi támogatás mellett a leányegyházzal szemben egy lépéssel tovább megy egyháztanácsunk, csak vallásos kötelmét teljesíti, tehát megadtam volna a kívánt nyilatkozatot mondom, még akkor is, ha erre nem emlékezem, föltéve, hogy a könyvek csakugyan beszereztettek és rendeltetési czéljuknak átadattak. De én időközben kérdést intéztem Félegyházára Felméri Albert tanár úrhoz az ottani leányegyház jegyzőjéhez, s ime itt van levele, amelyben tudatja velem, hogy Kecskemétről oda semmiféle könyv és zsoltár nem nem érkezett. Ily körülmények között én a kívánt, nyilatkozatot Nt. úrnak meg nem adhattam. Ez az amit a dologra nézve elmondhatok annak kijelentésével, hogy e vallomás megtevésénél semmiféle gyűlölet nem vezetett, noha oly körülmények között váltunk meg egymástól, hogy talán más könnyen bosszút ipardlodnék állni, de én tiltakozom az ellen, hogy e vallomásomat bárki másként magyarázza, mint egyedül a tiszta és való igazságnak elmondását. A jegyzőkönyvet aláírja. Péter D. tanácsbíró: Mihó László ének vezér úr, kérem legyen szíves elmondani mit tud ezen ügyről ? Mikó László tanú: A félegyházi leányegyház megnyitásának ünnepélyesebbé tétele végett átmentem én is 11 deákkal Nt. úr felszólítására annyival is inkább, mert Nt. úr azt mondá, hogy az egyháztanács a fölmerülő költségeket megfizeti. Át is mentünk. Ott létünk alatt azonban meghalt egy gépész és megkértek bennünket, hogy maradjunk ott a temetésen. Én hazajöttem ugyan 4 deákkal, hogy hátha itthon is lesz reánk szükség, de a temetésre visszamentem a deákokkal és fungáltunk ott. Kaptam összesen 40 físot. Nt. úr azt mondá, hogy ő semmit sem kapott, tehát hihetőleg az a díja is bent foglaltatik a 40 írtban, s azt mondá, hogy ha már itt ily tisztességes stólát kaptunk, amelyre nem is számítottunk, hát ne terheljük az egyházat az útiköltség megfizettetésével, hanem fedezzük a 40 írtból, ő a maga részét szívesen fölajánlja. Beleegyeztem és ki is fizettem a fölmerült úti költséget és a deákokat, maradt pár firt, s azt beletettük a vallástanítás alapra a perselybe. Később azonban tudomásomra jött, hogy az útiköltséget Nt. úr fölszámította 25 írt 70 krt és azt egy általa kiállított és aláírt nyugtára az egyház pénztárából fel is vette tudtom nélkül. Nt. úr azt állítja, hogy a pénzen a félegyházi egyház részére zsoltárokat vett. Ennyit tudok vallani ez ügyben. Vallomását tanú aláírja. Péter D.-biró: Szigeti Zoltán segédlelkész úr! Szigeti Z.: Méltóztassék. Péter D. Ön szokott-e átjárni Félegyházára ? Szigeti Z.: Egyszer voltam ott. Péter Dénes: Van-e ott a papi székben zsoltár vagy az imaházban? Szigeti Z.: Van ott zsoltár, de hogy kié, nem tudom. Péter D.: Mióta van ön Kecskeméten? Szigeti Z : Másfél év óta. Péter D.: Hát itt vannak-e letéve énekes könyvek a papi székben ? Szigeti: Van négy darab. Péter D.: Mindig ennyi szokott lenni? Szigeti: Igen! (A hallgatóság közül és a vádlók bele kiabálnak, azok már régiek!) Péter D.: Régi, viseltek már e könyvek ? Szigeti: Nem nagyon régiek, lehetnek pár évesek. Péter D.: Fördős László úr, ön már rég itt van? Fördős L.: 1883. óta. Péter D.: Ön mint vallástanító ott ül a papi székben ? Fördős D.: Igen, többször. Péter D.: Hány énekes könyv lehet ott? Fördős: Lehet négy, de úgy emlékezem, hogy ezek már a III. úr idejövetele óta ott vannak, ha jól tudom az ő idejövetele utánni első karácsonykor vették őket és azóta én semmiféle szaporulatot nem vettem észre. Ezek közül 3 az egyházé, mert annak a pecsétje is aligha bele nincs ütve. Péter D.: Kemény János! Ön régóta van az egyház szolgálatában ? Kemény J.: Tíz év óta. Péter D.: A templom tisztogatás kinek a dolga ? Kemény J.: Az enyém. Péter D.: Tehát sűrűn megfordult ott? Kemény J.: Igen. Péter D.: A papi székben tartanak-e zsoltárt ? Kemény J.: Igen. Most is van ott négy darab. Ebből 3 a NIt. úré, egy az egyházé. Itt vittem be őket. Péter D.: Mi a czélja ezeknek a zsoltároknak ? Kemény J.: Az, hogy aki nem hoz magával zsoltárt, annak oda adjuk. Hatot vittem egyszerre be, de esküvők alkalmával becsődül mindenféle ember és ellopják. Péter D.: Mikor vitték be azokat a zsoltárokat a templomba ? Kemény J.: A IIt. úr idejövetele után 4—5 hétre. Péter D.: Van-e tudomása arról, hogy ki vette azokat a zsoltárokat? Kemény J.: Nekem a NIt. úr adta az irodában, hogy vigyem be a templomba, többet nem tudok róla. Péter D.: Végre előadják Szeless Albert és társai vádjaik utolsó pontjában, hogy* Czelder Márton lelkész úr Kócsó Juliánná Polgár Józsefnéval, a ki az ő papi szőlejében mint kapásné lakik és a ki hazánál mint napszámos asszony dolgozni szokott, hogy azzal illetlen magaviseletet tanúsított. Tanúul bejelentetett maga Kócsó Juliánná, különben a vádfeljelentési iratokhoz van csatolva egy beadvány Kócsó Juliánná keze keresztvonásával ellátva, melyben részletesen előadja a vádbeli állítólagos cselekményt. Miért is felesleges részletezni, ezen a nélkül is kényes természetű dolgot, hanem azt kérdezem magától Kócsó Juliánná, ismeri-e ez írást (felmutat egy írást.) Kocsó Juliánná: (távolból) Igenis ismerem kérem a lássan! SZánthó Elek : Figyelmeztetem, hogy igazat beszéljen, mert vallomására meg is kell esküdnie. Ha netán valaki reá bíztatta e vallomástételre, még most visszavonhatja, ha netán az való nem volna. Figyelmeztetem, hogy a hamis esküvőt az Isten is megveri. De ha igaz amit itt Szeless Albert beadott, akkor álljon mellette. Kócsó Juliánná: Azt az Aless Albrent urat kérem alássan nem ösmerem, ott csak Kovács István ügyvéd úr volt, mikor én azt bediktáltam és az irta azt az írást. Péter D.: Tehát való e vád és meg mer arra esküdni? Kócsó Juliánna: Meg én kérem egész alássan, kerösztény katholikus hitemre megesküszök, hogy igaz. Ezután megtartatott a helyszíni szemle a paplakon, s ezzel a tanúk kihallgatása véget ért, s kezdetét vette a vádlottat. lelkész úr kihallgatása és védelme. (Folyt, köv.) Clarissime. 1. szám