Üzenet, 1944 (9. évfolyam, 1-39. szám)
1944-01-09 / 2. szám
Evangélikus lap A „nagy tűz“ írta Dr. Raffay Sándor püspök D. Raffay Sándor evangélikus püspök, akit betegsége egy idő óta meggátol abban, hogy közvetlenül vegyen részt az egyházi és közéletben, a Magyar Értesítő utján üzenetet küld híveinek az újév alkalmábó. Az a világalakulás, amely napjainkban a földkerekség ábrázatát gyúrja át, evangélikus egyházunk felett sem múlhatik el hatások nélkül. A szenvedésekre el vagyunk készülve, de azzal a tudattal vállaljuk azokat, hogy az Isten mindeg velünk van. A magyar társadalomnak szőlő testvéri üzenetem, hogy kevesebbet beszéljünk a magyar összetartásról és legyünk erősebbek egymás eltűrésében és támogatásában. Me híyan sok szó esik a közéletben öszszetartásról, nemzeti egység szükségességéről, lássuk már egyesek és társadalom részéről a tetteket Mi, magyarok boldogabb jövőt csak akkor várhatunk, ha nem keresi az egyes csak a magátét, hanem tekintettel van embertársára is, akinek a boldogsághoz éppen olyan joga van, mint neki. Nemzetképpen csakúgy érhetünk boldogabb jövendőt, ha öntudatosabbak vagyunk magyarságunkban, kitartóbbak a tisztes erkölcsökben és erősebbek a közjó szolgálatában. Az egész világ boldogsága pedig attól függ, hogy a népek sorsának intézői mennyire tudják megérteni az Isten parancsainak testvériségre kötelező útmutatását. Nyugalmat és békességet csak a szeretet teremthet. Raffay Sándor püspök arra a kérdésre, hogy több mintfélszázados közpályája és huszonöt éves püspöksége alatt mi volt a legmélyebb tapasztalása, így felelt. Legmélyebb tapasztalásom az, hogy az emberek nem olyan roszosak, mint amilyenek a cselekedeteik. Valahány ember, mind szereti a jót, a tisztát, az erkölcsöset, de a környezet, a csalódás, a kísértések, a hálátlanság viszi legtöbbjüket olyan cselekedetre, amelyeket aztán maga is szégyell és megbán.. Hiszek A leventék legutóbbi nagyváradi ünnepségén maga Béldy Lajos altábornagy, országos vezető fejezte ki magát úgy, hogy ezzel lezárult a leventék 1943-as 'Mátyás király éve« és kezdetét veszi az 1944-es Szent László éve!« — Az Országos Rákóczi Szövetség pedig nyomtatványain, meghívóin, azt adta tudjuk szinte kényszerítően, aki csak kezébe vette ezeket, hogy az 1943-as év Szent Hona év« volt! Ezekkel a kinyilvánításokkal párhuzamosan a magyarhoni evang. egyetemes egyház megtehetné az 1944. évet »Szórvány év«-nek! Mindent a szórványokért ! Az Evang. Élet legutóbbi 5. számában egymásután. " jöttek cikkek Élet a végéken« tárgykörben.. Bennük sorban, feltárul az Erdélyben Kárpátalján, s fiacskában, szétszórtan élő evang. testvéreink minden veszecselme, nyomorúsága, vesztesége , sorozatos elkallódása. De ugyanott jött egy cikk dr. Várhegyi Miklóstól arról, amilyen szomorúan, kell tudomásul vennünk, hogy nem tudják kellően támogatni az egyházakat, pedig az elvesző evangélikusokban magyarok vesznek el... A legutóbbi Harangszó számban is volt egy kis cikk arról, miként gyűjti össze G. L.-né a 6 polgárista evang. diákot a lakásán,, hogy közösen hallgassanak legalább rádión evang. istentiszteletet! Mintha, ott bujkálna "jobban és jobban az evangélkusok lelkiismeretén már a szórványkérdés égető volta. Nem akar elhalkulni; férfinek, nőnek, hol itt, hol ölt üti meg szívét a vész, mely jöhet keletről, délkeletről, délről... Újévben általában tulajdonságunk, hogy valami szépet, nagyot határozunk el, tűzünk ki, megvalósításra az esztendőben.. Nos, tűzzük ki valóban, hogy az 1944. év, teljes nekifogással a szórványoké lesz. Többek között egy pár a bíróságot hadd ajánljak.Maga az üzenet, mint a szórványok lapja, tüntesse fel a felső fedőlapján ezt észrevehetően! A cikkek között kis mezőben az oldalakon ugyancsak hirdesse, kiáltsa. A Református Életben olvastam legjobb emlékezetem szerint, hogy volt olyan javaslat az egyke elleni harcban: minden egyházközség állapítsa meg önmagára, hogy az országosan megkívánt szaporodási százalékon mennyivel vannak alatta, mennyi a hiány, ezt mint valami plakáton tegyék ki a templom előcsarnokában, feltűnő helyen, minden belépő és távozó ezt olvassa először és utoljára mikor templomába lép és távozik. Így tárhatná fel az üzenet minden evang. egyházközségről, számonként 4—5-ről, a mit tett eddig a szórványokért, mennyivel maradt alatta az ország összes evangelikaisságából az egyházközségre arányban, megállapítottnak! De ugyancsak levelezőlapjainkon, hivatalos nyomtatványainkon, meghívóinkon is mindenütt tehetne minden evangélikust naponként, óránként így figyelmeztetni a szórványok ügyére! 1944 a szórványoké! Biztató példa rá a közelmúltban olyan szépen zárult Luther-szoborra való országos gyűjtésünk, mely szolid propagandával is megelégedésre zárult, hogy egy országos átfogó munka sikert hozzon a szórványok javára. 1944, a szórványoké ! írta Tomcsányi László Megjelenik minden vasárnap IX. évf. 2. szám Kecskemét, 1944. jan. 9. Felelős szerkesztő F r i e »1 rieh L a j < ■*. tehát az erkölcsi jó felsőbbrezndulágégésből az emberiség ki fog vérségében és diadalában. Meg vagyott gődni Isten segítségével s ez a »nagy arról győződne, hogy a mostani m. Híz« kiégeti belőle a rosszat Budapesti és Budapest-környéki OLVASÓINKAT szeretettel értesítjük, hogy budapesti Erzsébet-körút 19. sz. alatti terjesztési irodánk megszűnt. Minden küldeményt és levelezést Kecskemétre kérünk küldeni. Üzenet szerkesztőség és kiadóhivatal. Postafiók 86. Ára 16 fillér