Kecskeméti Közlöny, 1920. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-29 / 23. szám

Kecskemét, 1920. január 24. Csütörtök ____________, II. évfolyam 23. szám. KECSKEMÉTI HOZSCHY Előfizetési ára: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség: HL kér Szabadság-tér Egész évre...........................120 kor. --------- 1. szám, II. em. 3 ajtó. Telefon: 120 Fél évre.................................60 „ Egyes szén ára 50 fillér­­ Megjelenik minden nap Kiadóhivatal: Arany János­ u. 6. sz. A jövő felé. Irta: TOLLAS BÉLA. Ami ezekben a sorsdöntő napokban egynegyedül foglalkoztatja a haza sorsán tépelődő emberek lelkét, az a békének és a jövőnek a kibontakozó képe. Itt állunk a szomorú jelenben s mint valami bűnbánó Magdolna, országunk rommá lett oltárának hideg kövein siratjuk azt, ami elmúlt. A magyar lélek valamikor mosolygás­hoz volt szokva, ma pedig olyan, mint egy tépett kendő, mely könnyeket törülget. Sze­­münk visszakalandozik a múltba, mert csak ott talál pihenést, a jelentől visszaretten, mert az hideg és sivár, a jövőtől sok mindent várunk, mert az még reményaég. Úgy állunk a jelen futó perceiben, mint az utas a kivándorló hajó fedélzetén, szomorúan, de mégis reménykedve,­­ vár­juk, hogy elszakadjon a kötél, amelyik még hozzáköt a múlthoz s azután elinduljunk az új haza felé. Páriába nem soká ismét elindul a békevonat, kísérője millió vágy és kevés re­mény. De akárhogyan tér is vissza az a vonat, a jövőnk álmát, hazánk boldogságát nem az hozza meg. A jövő felé mi máskép haladunk. Megtanított a múlt, hogy senki­ben se bízzunk, csak a saját erőnkben. És ha emncs is barátunk széles e világon, ha visszaretten is tekintetünk a jelen sáppadt arcától, a jövőtől nem szabad visszaretten­nünk, mert annak az alapja lelkünkön, aka­ratunkon és erőnkön nyugszik. A békevonat hozhat új országhatárt, de új életet és új Magyarországot csak mi teremthetünk. Éppen ezért ezekben a sorsdöntő órák­ban meg kell éreznie minden magyarnak a maga szent hivatását, meg kell vizsgálnia lelkét, hogy milyen hittel, milyen remény­séggel, mekkora akarattal és szeretettel halad annak a jövőnek a kapuja felé, amelyre ez van írva: Új Magyarországi Párisban felállíthatják a Golgoskát és ráírhatják keresztünkre, hogy: elvégeztetett. De abból az ezeréves történelemből, amit mi irtunk bele a világ lelkébe, nem töröl­hetnek ki még egy pontot sem, sem el nem tilthatnak attól, hogy azt tovább írjuk s ak­kor majd mi mondjuk meg, hogy elvégez­tetett-e vagy sem. A jövő fehér lapja mindenkinek a ke­zében van s az egyes emberektől függ, hogy mit írnak reá: Istent és hazaszeretet-e, vagy pedig átkot és kicsúfolt erkölcsöt ? ! De úgy fontolja meg mindenki, hogy ez a nemzet nem akar többé átokhordozó és idegen rém sújtottja lenni, mert aki azt vinné a jövendő felé, arra kérlelhetetlenül lesújt a nemzeti öntudat igazságosztó ereje. A jövő felé nem lehet mást vinni, mint a múltak mélységes tapasztalatait, Istennek és a Hazának végtelen szeretetét, mert csak az adhat boldogságot. Hiszen nagy és dicső volt ez a nem­zet mindig, még szomorú tragédiáiban is, amikor a Kárpátok kéklő koszorúján imád­­ságos lélek lebegett. Szent volt mindig, ami­kor ősei sírja felett a harmatot a könnyek hullatták. Az országszerte lobogó fekete zászlók bizonyságai a nemzeti gyásznak s a sze­mekből alápergő könnyek bizonyságai a fáj­dalomnak, mely megüli a romok­ felett ke­sergő nemzetnek a lelkét. De ezek a köny­­nyek bizonyságai annak az erőnak is, amit a hazaszeretet vált ki a szivekből és amely képes uj életet teremteni. Ma már minden szem megtanult sírni s nemcsak az ő szivük dobban meg, ami­kor Erdély megszentelt sirkantjait bocskorok tapossák és nemcsak a csehektől kiűzött tisztviselőknek a szive rezdül össze, mikor rátekintenek a vagonokban didergő gyerme­keik, hitveseik és öreg édesanyáik szomorú arcára,­­ hanem visszhangra talál az min­den magyar szívben. Azokban a könnyekben azonban nem­csak a fájdalom reszket, hanem a jövendő is, mert bennük szeretet él,­­ egy nemzet­nek és egy hazának a szeretete. Ezért lehet rájuk építeni. S amire ma igazán szükség van, az a szeretet. Szeretet, amely hőség, áldozatkészség, hit és reménység, akarat és diadal eggyé fonódva. Ma minden magyar­tól csak azt kívánhatja a jövendő, légy jé, légy hit, légy áldozatkész, akaró és diadal­maskodó ember, mert ez a legnagyobb, amit adhatsz a hazának. Értse meg minden ember, hogy a jövő felé indulunk és ma, még ha lefelé van is fordítva a régi dicsőségünk fáklyája és sáp­padt tekintetünk homályba merülve nézi is a ravatalos gyászt, de el fog jönni az az idő, mert el kell jönnie, amikor az a fáklya boldog, piros arcokat világit be. Laetitius e trunco florebat — mondja a latin s ennek a mondásnak az igazsága a magyaron már nagyon sokszor bevált, mert volt a lelkünkben hit, a karunkban erő­s a szívünkben élni akarás. A jövő felé akarattal kell indulnunk, még­pedig nagyon erős akarattal és nagyon erős kötelességérzettel, mert akarat nélkül nincs erő és nincs diadal. »Egy hajó áll a tengeren — mondja Peabody — fölkészülve, hogy elinduljon a kikötő felé, kedvező szél fekszik neki a vi­torláknak és ösztönzi a mozgásra. Éa mégis a legkedvezőbb szél, mit Isten küld, sem képes előbb vinni útját, ha az emberek nem teszik rajta kötelességüket." Isten lelke ma is lehajol hozzánk, — hogy elindulzon a jövő szent céljai felé, — csak ne hiányozzon belőlünk a jó akarat. Még mindig nem késő, hogy jobbá, szebbé, erősebbé és boldogabbá tegyük Magyar­­országot. A monda szerint katalauni csatát nem tudták eldönteni az élők, tehát a halottak lelkei harcoltak tovább. Magyarország új jö­vendőjét eldöntik az élők, csak el ne veszít­sék a tespedő, halott szivek közönyös ár­nyékai. ... A jövő felé bízva indulunk, hiszen tudnak még a magyar szivek a hazáért imádkozni, tudnak még a magyar karok a hazáért imádkozni, tudnak még a magyar karok a hazáért küzdeni és tud még a min­denható Isten erre a gyászoló népre egy szebb, boldogabb jövőt deríteni. A vonat csak hadd induljon Pária felé reménységgel, h­a a jövőt mi töltjük meg tartalommal. — Oroszországi foglyok hozzátartozói figyelmébe. Az oroszországi foglyok hozzá­tartozóinak egyesülete nevében értesítem azokat, akik hozzátartozóik hazaszállításáért a 200 dollárt annak idején a Vörös Kereszt­nek befizették, hogy Montandon dr. főmeg­­bízott értesítése szerint a hazaszállítás nem lehetséges. Amennyiben a hozzátartozók óhajtják, hogy Montandon dr. az illetőknek személyesen átadja a pénzt, szíveskedjenek ez óhajukat írásba foglalni és hozzám jut­tatni mielőbb, mert ez esetben a Vörös Ke­reszt Egyesület távirati uton fogja utasítani főmegbizottját. Muraközy Gyula, ref. lelkész. Választott az ország. Lezajlottak a nemzetgyűlési választások s a holnapi nap folyamán ismeretesek lesz­nek a megcsonkított Magyarország minden kerületéből a választási eredmények. Az eddigi jelentésekből is kiviláglik már, hogy Magyarország sok szenvedésen átment népe hatalmas hitvallást tett a ke­resztény világfelfogás és keresztény politikai irány mellett. A Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártja és a Kisgazdapárt, melyek a keresztény erkölcs és közélet uralmát kíván­ják az új Magyarország fundamentumául, óriási többséghez jutottak s a kívülök álló pártbelieknek még morzsák is alig jutottak. A pusztulás riasztó árnyképe előtt végre visszatértünk az ezer éves Magyaror­szág ősi alapjához. Oh, hol állnánk, ha 50 évvel előbb történt volna ez! A keresztény politika diadalának érté­két végtelen becsessé teszi az a körülmény, hogy a destruktív és liberális rétegek által annyira üdvözölt általános választói jog sö­pörte el a keresztény és nemzeti politika el­lenségeit. A magyar nép e nagy pál­fordulása a liberalizmustól e szomorú, nehéz történelmi pillanatban is biztató reményt ad egy új év­ezredes nagy magyar jövendőre. A választások eredményéről , mint budapesti tudósítónk jelenti, ma délig a kö­vetkező jelentések érkeztek a fővárosba: A választás eredménye ismeretes 150 kerületben. Ebből a Keresztény Nemzeti Egye­sülés pártját 62 kerület, a Kisgazdapárté 55, demokratáké 4, pártonkívülieké 2. Pótválasz­tás lesz 27 kerületben. Csongrádon dr. Schandl Károly győzött Huszár Károllyal szemben. Haller Istvánt 3 helyen választották meg. Ism­ert tipli bizottság kipájti: Akik még nem jelentették be képvise­letüket a fogadáson, szíveskedjenek azt mi­előbb pótolni, hogy a rend szempontjából a kellő intézkedések megtehetők legyenek idejében, későn jelentkezők nem helyezked­hetnek el. Akik a tisztelgő küldöttségekben részt akarnak venni, ebbeli szándékukat jegyez­tessék elő a polgármesteri irodában. Ez al­kalomra szintén jegyek lesznek kiadva a hallgatóság részére is, erre is lehet jelent­kezni. Akiknél még aláírási ívek vannak, szí­veskedjenek a gyűjtést mielőbb befejezni, az íveket és a gyűjtés eredményét a központi bizottság irodájába (Városház, bizottsági te­rem) beszolgáltatni, hogy a készülő arany­könyvbe az adományok bevezethetők le­gyenek. A fővezér tisztelére adandó ebéd a le­hető legszűkebb körben fog megtartatni Kecskemét város egész társadalmát képvi­selő kisszámú meghívottak részvételével.­­ Hogy azonban a szokásos üdvözlések s a fővezér válasza szélesebb körben is közvet­len tudomásra jusson, fölkéri a bizottság a különböző egyleteket, társaságokat, hatósá­gokat és hivatalokat, hogy legyenek szíve­sek két-három személyből álló képviseletü­ket már most bejelenteni, hogy az ezen üd­vözlések meghallgatására jogosító, névre szóló belépő­jegyeket mielőbb kézbesíttet­­t­essük.­

Next