Kecskeméti Közlöny, 1920. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-19 / 215. szám

­A»«mfceinél, 1920. Szeptember­ 19. Vasárnap II- évfolyam, 215. KECSKEMÉTI KÖZLÖM » ii ELŐFIZETÉSI^. I, ii ii Felelős szerk.: Dr. KISS EMIDRE. Szerkesztőség­i III. kép., Szabadság-tér _____ 60 korona! Egyes szám éra I korona. I. szám, II. emelet, S­ajtó. Telefon 120. Egy hóra— _ _ — — — 20 korona. Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal­­ Széchenyi-tér 5. Daliás idők. Belekáprázik a szemünk a hirtelen fé­nyességbe. Végtelennek tetsző, vigasztalan, komor éjszaka után, amikor m­ár mindent elveszettnek hittünk, amikor már kiapadt, könnytelen szemekkel néztük a letört re­ménységünk koporsójára hulló rögöket és fásultan hallgattuk azok egyhangú kopogá­sát, egyszerre betelt minden vágyunk. Meg­eredt a könnyünk, tudtunk sírni, de örülni is. Néztünk dél felé, Szeged felé. Ott gyü­lekeztek az új honfoglaló hősök, darutollas, délceg magyar legények, konok hittel a szí­vükben, acélos erővel a karjukban, úgy nőtt a számuk, mint a lavina áradása. Ne­vük hallatára örömmel dobbantak össze a magyar szívek, de megcsuklott a bűnösök térde és megingott a gyáva ellenségek ha­zug bátorsága. Egy ideig csak messziről csodáltuk őket, de azután eljöttek közibénk. Úgy fo­gadtuk őket, mint a mesebeli hősöket szo­kás. A régi dicsőség feltámadását éreztük és hittünk erősen, fanatikusan a daliás idők megelevenedésében. Eleinte csak csodáltuk őket és örültünk nekik, mint a gyermek az ismeretlen, új játékszernek. De nemsokára eltűnt az első idők forró láza, amelynek aranyködében csak a jelennek éltünk és örültünk. A köd eloszlott és jöttek a ko­moly, jövőbe látó gondolatok, amelyek ket­tős lelkesedést, bizodalmat és szeretetet kérnek, követelnek mindenkitől minden re­ménységünk és tervünk letéteményese, a nemzeti hadsereg iránt. Az egész emberiség sorsa küzdelem, de a magyaré különösen az. Harc volt a létért ezer esztendő óta, de fokozottan az most és a jövőben. Ellenségeink láncba­­verték izmos tagjainkat és most halálos ölelésre gyülekeznek, hogy összeroppantsák szabadon lélegző törzsünket. De a gyilkos munka nem sikerülhet nekik, mert a ma­gyar őserő ismét életre kelt, a daliás idők vitézsége újra feltámadt, hogy ragyogó csó­vaként világítson a gyászba vont magyar égen. Van nemzeti hadseregünk, ez a ha­talmas magyar kalapács, amelynek nyelét egy egész elkeseredett nemzet görcsösen összeszorult, erős marka szorítja. Ahová ez a millió acélos kar erejétől forgatott pöröly egyszer lecsap, ott a halál üt tanyát, ott nem zsákmányolhat többé szabadon az éhes rablók serege, ott tüzes szikrák pattannak ki a vérrel öntözött magyar ugarból és azt világítják a falánk ellenség szemébe: Ne bántsd a magyart! Igen. Zrínyi szelleme kelt életre, az ő lelke irányítja karjainkat. Pusztuljon, aki bűnös, aki országunk életére tör, mert most kérlelhetetlenek vagyunk. A düh és elkese­redés vakká tesz, olyankor nincs kímélet és irgalom. Szemet szemért. . . életet életért. A rablókkal és gyilkosokkal szemben nem kötelez az elnézés, már­pedig mi rablógyil­kosokkal állunk szemben, akik undorító türelmetlenséggel várják az alkalmas per­cet, hogy megfojtsanak. És mi ezt tisztán látjuk, tudjuk, érezzük. Vagy mi, vagy ők. Inkább ők ! — A KAC ifjúsági csapatának inté­zője felkéri a csapat összes tagjait, hogy f. hó 1- án szombaton délután fél 6 órakor a felsőkerületi 48 as kör helyiségében annál is inkább jelenjenek meg, mert az összes tagokat érintő fontos ügyekről lesz szó. — Azok a tagok, akiknek igazolványa nincs rendben, szintén jelenjenek meg. Esetleges jelentkezők felvételét is eszközük. Meg­volt a tanítóválasztás. Az iskolaszék ülése. Pénteken délután folyt le a községi iskolaszék tanítóválasztó ülése. Az iskola­szék tagjai részéről szokatlanul nagy volt az érdeklődés. Ötvenketten voltak jelen. Az ülést Faragó Béla iskolaszéki el­nök, mint a közigazgatási bizottság által ez alkalomra kiküldött választó­ülési elnök nyi­totta meg. A tárgysorozat első pontjaiként Domokos László és Kerekes József 3-3 havi betegségi szabadsága szerepeltek, ame­lyeket engedélyeztek. Az elnök bejelentette, hogy tévedés folytán egyes kecskeméti ta­nítók ügye a pest megyei közigazgatási bi­zottság hatáskörébe került, amelyet hivatal­ból fognak orvosolni. A pusztai iskolákra fokozottabb felügyeletet kell gyakorolni, mert a gyermekek rongálják. Tormássy Sándor 14 évi működés után lemondott az iskolaszéki jegyzői állásról. Érdemei elismeréséül jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott az iskolaszék. Egyben tisz­tázták a tanügyi bizottsági tagsági ügyét, amely ezután is fennáll. Ezután rátértek az ülés legfontosabb tárgyára, a választásokra. A 8 belterületi és 8 külterületi állásra összesen 89 pályázatot adtak be. Ebből 8 kérvényt — szabálytalanság miatt — visz­­szautasítottak. Az elnök hangosan olvassa fel a pályázók minősítési táblázatát, amely­ben 13 kitűnő s 32 jeles oklevél szerepel. Helybeli születésű 31 volt, a belterületi állásokra egyhangúlag megválasztottak: Plutzer Károly, Demján László, Kéri Menyhért, Fazekas Ernő, Jám­bor János és Orbán Erzsébet. Szavazás alá került 2 állás. Az elsőnél kétszer kellett szavazni, mert Nagy Erzsébet, Gyenes Er­zsébet 24—24 s Igó László 4 szavazatot kaptak.­ A második szavazásnál Nagy Er­zsébetet 30 abszolút többséggel megválasz­tották Gyenes Erzsébet 21 szavazatával szemben. A másik állásnál Juszt Ferenc, Fincziczky Mária és Hódy Péter voltak je­lölve. A szavazásnál a jelöltek közt nem lévő Salamon Mária 32 szavazatot kapott Fincziczky Mária 19 szavazatával szemben s igy az előbbit választották meg. A pusztai állásokra egyhangúlag vá­lasztották meg Koháriszentlőrincre Leviczky Oresztet, Monostorfalvára Sándor Margitot (helyettesnek), Borbásra Pridaska Pált, Hel­véciára Jerincy Károlyt (menekült), Kő­földre Firtling Erzsébetet (áthelyezés), Kis­fáiba Nemcsik Zsigmondot (áthelyezés), Tal­­fájába Faragó Bélát (menekült), Urrétre Kovács Lajost (menekült), Kadafalvára özv. Búzás Jenőnét, Árpádhalomra Martinovich Jolánt, Szárnyhalomra Krämer Kristófot, Felsőszéktóra Hackl Kálmánt. Bognár Fe­­rencnének Ágasegyházáról Katonatelepre való áthelyezését az iskolaszék 24 szava­zattal 22 ellenében váratlanul megtagadta s e helyre Hettesheimer Idát választották meg. Ezen nem várt szavazás folytán K. Nagy László, az egyik legkiválóbb képesítésű pályázó, aki Ágasegyházára volt jelölve, kimaradt, bár a felekezetek számaránya csorbát így sem szenvedett. A gátéri iskolához Gyenes Istvánt választot­ták meg 31 szavazattal Árendás Karolin 18 szavazatával szemben. Az iskolaszék a helyettes tanítók meg­választását rábízta az elnökségre. Örömmel szögezhetjük le, hogy az iskolaszék a vá­lasztásnál arra a keresztényi álláspontra helyezkedett — egy kivétellel — amelyet előző számainkban hangoztattunk, t. i. a szegények és árvák felkarolására s az igaz­ságosság elvére. Fehérvár püspöke. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén föl­állott Prohászka Ot­okár, Fehérvár őszhajú püspöke és hatalmas beszédben fejtette ki a magyar faj­védelem és a keresztény erkölcs intézményes biztosításának követelményeit. Ennek a beszédnek óriási jelentősége azon­ban túlemelkedik a mai nemzetgyűlés törpe színvonalán és történelmi erővé válik abban a hatalmas regenerálódási folyamatban, amely­nek első fázisát most éli a magyarság. Fehérvár püspöke cáfolhatatlan adatokkal bizonyította be, hogy a numerus claususra a leszoruló középosztály lábraállítása érde­kében föltétlen szükség van, mert csak ez tudja biztosítani a magyar szellem föltétlen uralmát. Az események megmutatták, hogy a mai középosztály nem elég erős a nem­zeti küzdelem vezetésében, enélkül pedig, nem állhatjuk meg helyünket a folytonos támadásokkal szemben. A középosztály lábra­állítása tehát az a nagy történelmi követel­mény, amelyet most szembe kell néznünk. Ennek a követelménynek fontosságát Fehér­vár tudós püspöke mondotta meg. Ezúttal is bizonyságot tett arról, hogy a helyzet követelményeit egyedül ő képes biztos szem­mel meglátni és erős kézzel fölmutatni a tétovázó magyarságnak. Az a hatalmas lel­kesedés, amelyet beszéde kiváltott, mutatja, hogy a mai magyarságban igenis megvan a becsületes akarat nagy célok kiharcolá­­sására, csak a vezér hiányzik az éléről. Erre a vezéri h­elyre előbb utóbb Prohászka Otto­kár-féle önzetlen magyaroknak kell kerülniök.. Kis sik­ert a Nagyvilágitól A lengyel csapatok Lembergtől északra előrenyomulóban vannak. Kovnót elfoglal­ták. — Lengyelországban, hír szerint, kon­zervatív államcsíny készül. — Kun Béla orosz győzelem esetén fegyverrel akart Magyar­­országba törni. — A francia szocialisták rágalmazzák a lengyeleket. — Deschanel francia köztársasági elnököt ismét szeren­csétlenség érte. Nemrégiben a vonatabla­kon esett ki, most pedig séta közben egy csatornába bukott bele. A szerencsétlensé­geket őrültségi rohammal magyarázzák. — Az angol asszonyok sztrájkellenes mozgal­mat indítottak. — Az amerikaiak kiéhezte­­téssel akarják a lemondott cseh kormányt állásába visszahelyezni. — Ausztria szept. 25 ig határzárt rendelt el Jugoszlávia ellen. — Az ausztriai szociáldemokrata pártban a választások következtében meghasonlás tá­madt. —■ A baloldali szocialisták munkakö­zösségének elnöke Frey kapitány felhívás­ban teszi kötelességévé az osztrák munkás­ságnak, hogy csak kommunista vezérekre szavazzon. Kis - magyarországitól. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén tovább folytatták a numerus clausus vitáját. A li­berális frakció Ugron Gábort és Ruppert Rezsőt küldte tűzbe. — A kormányzópárt tegnap este ülést tartott, amelyen a pénz­ügyi javaslatokat és a földbirtokrendezést tárgyalták. — A külügyi bizottságot leg­közelebb összehívják, amelyen Teleki mi­niszterelnök tájékoztatni fogja a képviselő­ket az ország jelenlegi helyzetéről a világ­­politikában. — Az újpesti ellenforradalom vérbefojtóinak bűnügyét október 4-én kez­dik tárgyalni. — Magyarország Popovics Sándort, az Osztrák-Magyar Bank volt kor­mányzóját küldi ki a brüsszeli pénzügyi értekezletre.

Next