Kecskeméti Közlöny, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
2 Kecskeméti Közterv 1928. november 3. Tízezrek zarándokoltak Mindszent ünnepén a pazar fénytengerben úszó kecskeméti temetőkbe. Talán nincs ünnep az ember szívéhez közelállóbb a Mindszentnél. Nincs ünnep, mely nagyobb tömegeket tudna megmozgatni. Amely annyira társadalmi. Különbségre való tekintet nélkül mindenki ünnepe lenne — mint ez a tegnapi volt. Mindenkinek nyugszik valakije, mindenki felkeresi valakinek a sírboltját, mindenki érzi, hogy a temető, az utolsó pihenőhely, a csodálatos varázsú anyaföld a sors, az elkerülhetetlen, amely ellen nincs felebbezés, kevés az emberi erő. 50 pengős koszorú a virágpiacon. Az idei virágpiac a maga szomorúan pazar pompája mellett sem érte el a tavalyinak méreteit. Az idén későn nyílnak az őszi rózsák s nem volt annyi virág mint tavaly. Az árak is jóval magasabb hatért értek el. A forgalom azért nagy volt. Csomó virág töves 30 fillér, a legkisebb őszirózsacsokor 20 fillér, szép krizantém szála 35—40 fillér, töves 1 pengő —1 pengő 20 fillér, a cserepes ahány szál, annyi pengő volt. Az élővirág koszorúk 150— 2 pengőnél kezdődtek és 12 pengőnél végződtek. Láttunk elkelni 50 pengős mű virágkoszorút is. Tízezrek vándorolnak a temetőkbe. A közönség nagyobb zöme délután kezdett megindulni kifelé. Percről percre nagyobb tömegek lepték el a temetőkbe vivő utakat, különösen a Szentháromság felé özönlött, mint valami hömpölygő folyam. Az alkonyat beállakor érte el a forgalom tetőpontját. Tízezrek vonultak kifelé a városból A Szentháromság temetőben csak lépésről lépésre lehet haladni. Rend van. A rendőrség példás tapintattal, dicséretre méltó buzgalommal és teljes sikerrel irányítja a forgalmat. Millió gyertyafény. Lenyűgöző, csodálatos kép. Minden temető ki van világítva, de a Szentháromság az valami bámulatba ejtő. Úgy lobog ég felé a millió gyertya összefolyó fénye, mintha lángban állna az egész határ. Pedig talán nem is ég annyi gyertya, mint tavaly. Vadludak húznak el felettünk a sötétben. A sokezer ember felnéz , gyönyörű. A narancssárga láng megvilágítja V-alakú csoportjukat. Alacsonyan szállnak s riadtan gágognak. Később újabb kisebb csapat. Kelet—délkelet felé mennek ... A Tiszára. Jó idő lesz. Katona József sírjánál. Messziről — mint valami belül égő háromemeletes palota tűzben álló ablaksorai — úgy hat a temető régi részéből a főútra látszó nagy kivilágítás. Katona József sírja az. Az odavezető út, a sír környéke gondos kezek munkáját mutatja. 150—200 égő üveggömb, két hatalmas kandeláber csendben lobogó fénye hirdeti : itt átmonja a nagy magyar tragédiát. Friss koszorú a sírkőn. A piarista diákok kegyeletének jele. Katona József siri szomszédai Fel kell jegyeznünk, kik nyugszanak közvetlen az ő porai mellett. Baloldalt egyik sir: Szepesi Józsefné Nagy Rozália, meghalt 30 éves korában 1873-ban. A másik sir felirata: „E sírban nyugszik Csolnoki Ferencné Botsa Johanna asszony, férjével boldogult élt 18 éven által, élt 35 évet, meghalt 1866. decz. 11.“ Jobboldalt egy teljesen jeltelen, rendbehozott sirbant. S a költő sírboltja mögött egyszerű fejfa. Szegekkel beleverve : Cs. I. 18 .. . valamennyi. Nem lehet tisztán kivenni az évet. De véletlenül megtudjuk. Épen ehhez a sirhoz jön egy idős egyszerű asszony, egy fiatal férfi és egy kis gyerek. Az asszony mondja, hogy Cs. I. az ő nagyatyja, Csontos Imre juhász volt. Hetven éves korában hunyt el 1847-ben. őaz unokája, özv. Holló Györgyné, 60 éves, már neki is vannak unokái. Szól a lélekharang. Hét óra. A tömeg lassan vonul haza s lassan hunyni kezd a millió gyertya fénye. A némán porladozók pedig tovább álmodják az örök csend mindennel kibékítő, megnyugtató álmát. Hősök emléktáblájának megkoszorúzása a törvényszéken. A bírói, ügyészi és az ügyvédi kar bensőséges ünnep keretében koszorúzta meg délelőtt az elesett kartársak emléktábláját a törvényszék épületében. A Polgári Daloskor Kremán karnagy vezetése mellett gyönyörű énekszámokat adott elő, Dékány Pál dr. ügyész, és Kiss Kálmán dr. kamarai elnök magasszárnyalású beszédet mondtak a nagyszámú közönség előtt. Innen a Szentháromság temetőbe vonultak, hol dabasi Halász Lajos budapesti főügyész koszorúzta meg Gyalókay Sándor volt kecskeméti ügyészségi elnök sírját, tragikus halálának 10 ik évfordulója alkalmából adandó hatás mellett. Az evangélikus vegyesker Szarka Jenő karnagy vezetése mellett szép énekszámot adott elő. Sárkány Béla főesperes-lelkész felemelő imája és a kezének méltóan zárta az ünnepélyt. A reformáció 411-ik évfordulója. Kecskemét protestáns társadalmának gyönyörű ünnepe. Méltó keretek között ünnepelte szerdán Kecskemét egész protestáns társadalma a reformáció 411-ik évfordulóját. Az ifjúság ünnepe délelőtt 8 órakor volt a ref. templomban, melyet a tanulóifjúság százai, a tantestületek, intézetek vezetőségei s az egyház vezetősége töltött meg. Közének után imádkozott Hetessy Kálmán ref. reálgimn. Vili. o. tanuló, majd a gimnázium énekkara adta elő szépen Kremán Sámuel karnagy vezetése mellett az ősi éneket: „Erős várunk nékünk az Isten...“ Hatásosan szavalt Faragó Sándor ref. reálgimn. VIII. oszt. tanuló, s igen szépen elgondolt, emelkedett hangú ünnepi beszédet mondott Szemerey Miklós joghallgató, jogászelnök. Ügyesen szavalt Szabó Margit képezdei növendék, majd a tanítónőképző énekkara Lovass László zenetanár vezetésével a „Győzhetetlen én kőszálam ..." éneket adta elő. Viktor Gabriella tanárnő záróbeszéde, majd közének fejezte be az ünnepélyt. A ref. egyház ünnepe délután 5 órakor volt a ref. templomban zsúfolásig megtöltő közönség jelenlétében. Mtt láttuk a ref. egyház vezetőségén s a városi tanács tagjain kívül az összes kecskeméti hatóságok, testületek, egyesületek, hivatalok, stb. képviseleteit. A gyülekezési ének után Szabó Ambrus dr. szavalt mély hatással, majd a t tanítónőképző énekkara adta elő Lovass László zenetanár vezetése mellett igen szépen az „Óh kérünk jó Atyánk. ..“ és a „Győzhetetlen én kő szálam .. . énekszámokat. Ünnepi beszédet Fáy István főispán mondott nagy figyelem mellett „A reformáció egy nagy visszatérés volt a forráshoz, az evangéliumhoz.“ Nagyvonalú emlékezésében szólott a reformáció, a protestantizmus fejlődéséről — megállapítván, hogy maga a protestantizmus, az egyház, az intézmények állandó fejlődésszerű változáson mennek keresztül — egy van változhatat- lan és örök : az evangélium. Végül Isten áldását, segedelmét kérte a protestantizmus és a magyar haza jövőjére. Mikó Ida énekművésznő Büchner: „Óh Istenünk, Kegyelmes Atyánk ...“ énekét adta elő Kremán karnagy orgonakisérete mellett végtelen szépen, művészien. A ref. reálgimnázium impozáns összkara után Hevessy Kálmán dr. mondott magasröptű záróbeszédet, melynek végén a felekezeti békét állította egyik főfeladatként a szebb magyar jövőért küzdők elé. A szép ünnepség gyülekezeti énekkel ért véget. Az evangélikus egyház szintén délután 5 órakor tartotta hatalmas számú, szép közönség jelenlétében lélekemelő ünnepélyét, melyen ugyancsak képviselve láttuk Kecskemét társadalmának minden rétegét, árnyalatét. Kerének után mélységes áhítattal mondott imát Sárkány Béla evangélikus főesperes-lelkész. Nagy hatással szavalt Szakáts Piroska, igen szépen énekelt Szarka Jenő kántor hitoktató orgonakisérete mellett Kardos Ilonka. Mélyen átgondolt és minden részében gondosan kidolgozott ünnepi beszédet Salfer Károly vallástanár mondott a reformáció nagy jelentőségéről, hivatásáról — mara Visegrádból Kecskemétre szökött két gyermek. Világgá akartak indulni. Az állomásőrségnél szolgálatot teljesítő Kertli Pál rendőrtörzsőrmester tegnap éjszaka az állomás mellett két fiúra lett figyelmes, akik a Sétatér körül őgyelegtek. Igazolásra szólította fel őket s bekísérte az ügyeletre. A fiúk a hosszú faggatásra azután megszeppenve beismerték, hogy mintegy hete megszöktek Visegrádon lakó szüleiktől, azzal, hogy világgá mennek. Egyik fiú 14 éves cipésztanonc, másik 15 éves tanuló. Feltartóztatás nélkül sikerült eljutniok ide, részint vonaton, részint gyalog, itt azonban rajtavesztettek. A rendőrség őrizetbe vette őket s táviratilag érdeklődik Visegrádon. I Motor és kerékpár karambolja a Rákócziúdon. Agyrázkódást szenvedett és nem emlékszik a szerencsétlenség körülményeire a sebesült. Súlyos biciklikarambol játszódott le kedden délután fél 5 óra tájban a Rákóczy-úton a Homok-vendéglő előtt. Somodi István 40 éves, Cimbalmos utca 12. sz. alatt lakó szolga, aki a kecskeméti Fordképviseletnél teljesít szolgálatot, kedden délután biciklijén a postásé indult. Mikor a Nagykőrösi-útról a Wesselényi-utcán keresztül a Rákóczi-útra fordult, egy motorbicikli jött vele szemben s neki rohant a Homok-kávéház előtt. Somodi nem álulja határozottan, hogy így történt. Az esésnél ugyanis fejét súlyosan megütötte és agyrázkódást szenvedett. A szerencsétlenség körülményeire egyáltalán nem emlékszik. Amint magához tért eszméletlenségéből, kíváncsian kérdezősködött, hogy mi történt vele és a biciklijével. Annyit tud, hogy a motorkerékpárt látta és érezte is, hogy veszedelembe került, de a karambolról már semmit nem tud. A sérülése nem életveszélyes, de igen súlyos. A kerékpárjáról tejjel a keramit útburkolatra repült. A bal kulccsontja eltörött. Agyrázkódást szenvedett és a fejét súlyosan összezúzta. A rendőrség a nyomozást megindította, hogy a szerencsétlenség körülményeire világosságot derítsen. Csak a valódinak van értéke! Utasítson vissza „pótszereket“ vagy ,,ép oly jó“-nak feldicsért gyártmányokat és csek Aspirin-tablettákat eredeti „Bayer“csomagolásban fogadjon el.