Kecskeméti Közlöny, 1928. november (10. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

2 Kecskeméti Közterv 1928. november 3. Tízezrek zarándokoltak Mindszent ünnepén a pazar fénytengerben úszó kecskeméti temetőkbe. Talán nincs ünnep az ember szívé­hez közelállóbb a Mindszentnél. Nincs ünnep, mely nagyobb tömegeket tudna megmozgatni. Amely annyira társadalmi. Különbségre való tekintet nélkül mindenki ünnepe lenne — mint ez a tegnapi volt. Mindenkinek nyugszik valakije, mindenki felkeresi valakinek a sírboltját, mindenki érzi, hogy a temető, az utolsó pihenőhely, a csodálatos varázsú anyaföld a sors, az elkerülhetetlen, amely ellen nincs felebbe­­zés, kevés az emberi erő. 50 pengős koszorú a virágpiacon. Az idei virágpiac a maga szomorúan pazar pompája mellett sem érte el a tava­lyinak méreteit. Az idén későn nyílnak az őszi rózsák s nem volt annyi virág mint tavaly. Az árak is jóval magasabb hatért értek el. A forgalom azért nagy volt. Csomó virág töves 30 fillér, a legkisebb őszirózsacsokor 20 fillér, szép krizantém szála 35—40 fillér, töves 1 pengő —1 pengő 20 fillér, a cserepes ahány szál, annyi pengő volt. Az élővirág koszorúk 1­50— 2 pengőnél kezdődtek és­ 12 pengőnél végződtek. Láttunk elkelni 50 pengős mű virágkoszorút is. Tízezrek vándorolnak a temetőkbe. A közönség nagyobb zöme délután kezdett megindulni kifelé. Percről percre nagyobb tömegek lepték el a temetőkbe vivő utakat, különösen a Szentháromság felé özönlött, mint valami hömpölygő folyam. Az alkonyat beállakor érte el a forgalom tetőpontját. Tízezrek vonultak kifelé a városból A Szentháromság teme­tőben csak lépésről lépésre lehet haladni. Rend van. A rendőrség példás tapintattal, dicséretre méltó buzgalommal és teljes sikerrel irányítja a forgalmat. Millió gyertyafény. Lenyűgöző, csodálatos kép. Minden temető ki van világítva, de a Szenthárom­ság az valami bámulatba ejtő. Úgy lobog ég felé a millió gyertya összefolyó fénye, mintha lángban állna az egész határ. Pe­dig talán nem is ég annyi gyertya, mint tavaly. Vadludak húznak el felettünk a sö­tétben. A sokezer ember felnéz , gyönyörű. A narancssárga láng megvilágítja V-alakú csoportjukat. Alacsonyan szállnak s riad­tan gágognak. Később újabb kisebb csa­pat. Kelet—délkelet felé mennek ... A Tiszára. Jó idő lesz. Katona József sírjánál. Messziről — mint valami belül égő háromemeletes palota tűzben álló ablak­sorai — úgy hat a temető régi részéből a főútra látszó nagy kivilágítás. Katona József sírja az. Az odavezető út, a sír környéke gondos kezek munkáját mutatja. 150—200 égő üveggömb, két hatalmas kandeláber csendben lobogó fénye hir­deti : itt átmonja a nagy magyar tragédiát­­. Friss koszorú a sírkőn. A piarista diá­kok kegyeletének jele. Katona József siri szomszédai Fel kell jegyeznünk, kik nyugszanak közvetlen az ő porai mellett. Baloldalt egyik sir: Szepesi Józsefné Nagy Rozália, meghalt 30 éves korában 1873-ban. A másik sir felirata: „E sírban nyugszik Csolnoki Ferencné Botsa Johanna asszony, férjével boldogult élt 18 éven által, élt 35 évet, meghalt 1866. decz. 11.“ Jobboldalt egy teljesen jeltelen, rendbehozott sirbant. S a költő sírboltja mögött egyszerű fejfa. Szegekkel beleverve : Cs. I. 18 .. . vala­mennyi. Nem lehet tisztán kivenni az évet. De véletlenül megtudjuk. Épen ehhez a sirhoz jön egy idős egyszerű asszony, egy fiatal férfi és egy kis gyerek. Az asszony mondja, hogy Cs. I. az ő nagyatyja, Cson­tos Imre juhász volt. Hetven éves korá­ban hunyt el 1847-ben. ő­­az unokája, özv. Holló Györgyné, 60 éves, már neki is vannak unokái. Szól a lélekharang. Hét óra. A tömeg lassan vonul haza s lassan hunyni kezd a millió gyertya fénye. A némán porlado­­zók pedig tovább álmodják az örök csend mindennel kibékítő, megnyugtató álmát. Hősök emléktáblájának megkoszorúzása a törvényszéken. A bírói, ügyészi és az ügyvédi kar bensőséges ünnep keretében koszorúzta meg délelőtt az elesett kartársak emlék­tábláját a törvényszék épületében. A Pol­gári Daloskor Kremán karnagy vezetése mellett gyönyörű énekszámokat adott elő, Dékány Pál dr. ügyész, és Kiss Kálmán dr. kamarai elnök magasszárnyalású be­szédet mondtak a nagyszámú közönség előtt. Innen a Szentháromság temetőbe vonultak, hol dabasi Halász Lajos buda­pesti főügyész koszorúzta meg Gyalókay Sándor volt kecskeméti ügyészségi elnök sírját, tragikus halálának 10 ik évfordu­­­­lója alkalmából a­dandó hatás mellett. Az evangélikus ve­­gyesker Szarka Jenő karnagy vezetése mellett szép énekszámot adott elő. Sárkány Béla főesperes-lelkész felemelő imája és a kezének méltóan zárta az ünnepélyt. A reformáció 411-ik évfordulója. Kecskemét protestáns társadalmának gyönyörű ünnepe. Méltó keretek között ünnepelte szer­dán Kecskemét egész protestáns társa­dalma a reformáció 411-ik évfordulóját. Az ifjúság ünnepe délelőtt 8 órakor volt a ref. templomban, melyet a tanuló­ifjúság százai, a tantestületek, intézetek vezetőségei s az egyház vezetősége töl­tött meg. Közének után imádkozott He­tessy Kálmán ref. reálgimn. Vili. o. tanuló, majd a gimnázium énekkara adta elő szépen Kremán Sámuel karnagy vezetése mellett az ősi éneket: „Erős várunk né­­künk az Isten...“ Hatásosan szavalt Faragó Sándor ref. reálgimn. VIII. oszt. tanuló, s igen szépen elgondolt, emelke­dett hangú ünnepi beszédet mondott Szemerey Miklós joghallgató, jogászelnök. Ügyesen szavalt Szabó Margit képezdei növendék, majd a tanítónőképző ének­kara Lovass László zenetanár vezetésé­vel a „Győzhetetlen én kőszálam ..." éneket adta elő. Viktor Gabriella tanárnő záróbeszéde, majd közének fejezte be az ünnepélyt. A ref. egyház ünnepe délután 5 óra­kor volt a ref. templomban zsúfolásig megtöltő közönség jelenlétében. Mtt láttuk a ref. egyház vezetőségén s a városi ta­nács tagjain kívül az összes kecskeméti hatóságok, testületek, egyesületek, hivata­lok, stb. képviseleteit. A gyülekezési ének után Szabó Ambrus dr. szavalt mély ha­tással, majd a t tanítónőképző énekkara adta elő Lovass László zenetanár veze­tése mellett igen szépen az „Óh kérünk jó Atyánk. ..“ és a „Győzhetetlen én kő­ szálam .. . énekszámokat. Ünnepi beszé­det Fáy István főispán mondott nagy figyelem mellett „A reformáció egy nagy visszatérés volt a forráshoz, az evangé­liumhoz.“ Nagyvonalú emlékezésében szólott a reformáció, a protestantizmus fejlődéséről — megállapítván, hogy maga a protestantizmus, az egyház, az intézmé­nyek állandó fejlődésszerű változáson mennek keresztül — egy van változhatat- lan és örök : az evangélium. Végül Isten áldását, segedelmét kérte a protestantiz­mus és a magyar haza jövőjére. Mikó Ida énekművésznő Büchner: „Óh Iste­nünk, Kegyelmes Atyánk ...“ énekét adta elő Kremán karnagy orgonakisérete mellett végtelen szépen, művészien. A ref. reál­­gimnázium impozáns összkara után He­vessy Kálmán dr. mondott magasröptű záróbeszédet, melynek végén a felekezeti békét állította egyik főfeladatként a szebb magyar jövőért küzdők elé. A szép ün­nepség gyülekezeti énekkel ért véget. Az evangélikus egyház szintén dél­után 5 órakor tartotta hatalmas számú, szép közönség jelenlétében lélekemelő ünnepélyét, melyen ugyancsak képviselve láttuk Kecskemét társadalmának minden rétegét, árnyalatét. Kerének után mélysé­ges áhítattal mondott imát Sárkány Béla­­ evangélikus főesperes-lelkész. Nagy hatás­sal szavalt Szakáts Piroska, igen szépen énekelt Szarka Jenő kántor hitoktató orgonakisérete mellett Kardos Ilonka. Mé­lyen átgondolt és minden részében gon­dosan kidolgozott ünnepi beszédet Salfer Károly vallástanár mondott a reformáció nagy jelentőségéről, hivatásáról — mara Visegrádb­ól Kecskemétre szökött két gyermek. Világgá akartak indulni. Az állomásőrségnél szolgálatot telje­sítő Kertli Pál rendőrtörzsőrmester teg­nap éjszaka az állomás mellett két fiúra lett figyelmes, akik a Sétatér körül őgye­­legtek. Igazolásra szólította fel őket s be­kísérte az ügyeletre. A fiúk a hosszú faggatásra azután megszeppenve beismer­ték, hogy mintegy hete megszöktek Vi­­segrádon lakó szüleiktől, azzal, hogy vi­lággá mennek. Egyik fiú 14 éves cipész­­tanonc, másik 15 éves tanuló. Feltartózta­tás nélkül sikerült eljutniok ide, részint vonaton, részint gyalog, itt azonban rajta­vesztettek. A rendőrség őrizetbe vette őket s táviratilag érdeklődik Visegrádon. I Motor és kerékpár karambolja a Rákóczi­údon. Agyrázkódást szenvedett és nem emlékszik a szerencsétlenség körülményeire a sebesült. Súlyos biciklikarambol játszódott le kedden délután fél 5 óra tájban a Rá­­kóczy-úton a Homok-vendéglő előtt. Somodi István 40 éves, Cimbalmos­ utca 12. sz. alatt lakó szolga, aki a kecskeméti Ford­­képviseletnél teljesít szolgálatot, kedden délután biciklijén a postásé indult. Mikor a Nagykőrösi-útról a Wesselényi-utcán keresztül a Rákóczi-útra fordult, egy motorbicikli jött vele szemben s neki ro­hant a Homok-kávéház előtt. Somodi nem álu­lja határozottan, hogy így történt. Az esésnél ugyanis fejét súlyosan meg­ütötte és agyrázkódást szenvedett. A sze­rencsétlenség körülményeire egyáltalán nem emlékszik. Amint magához tért esz­méletlenségéből, kíváncsian kérdezőskö­dött, hogy mi történt vele és a biciklijével. Annyit tud, hogy a motorkerékpárt látta és érezte is, hogy veszedelembe került, de a karambolról már semmit nem tud. A sérülése nem életveszélyes, de igen sú­lyos. A kerékpárjáról tejjel a keramit út­burkolatra repült. A bal kulccsontja eltö­rött. Agyrázkódást szenvedett és a fejét súlyosan összezúzta. A rendőrség a nyo­mozást megindította, hogy a szerencsét­lenség körülményeire világosságot derítsen. Csak a valódinak van értéke! Utasítson vissza „pótszereket“ vagy ,,ép oly jó“-nak feldicsért gyártmányokat és csek Aspirin-tablettákat eredeti „Bayer“­­csomagolásban fogadjon el.

Next