Kecskeméti Közlöny, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-17 / 114. szám

1936. május 17. KECSKEMÉTI KÖZLŐIM 3 Lányok, lányok, sírjatok... Kiss József rajzai. ^Mátészalka gyászba’ van. Halta Biteké zárva van és oda a sok szép parti. — Néhány felvétel a lelakatolt házasságközvetitő fény­képalbumából. Bizalomgerjesztő gentlemann áldozat­kész szakácsnő levelét kéri. Jelige: Bentkosz­­tos. 10555 Megértő élettársat ke­res vagányos úriem­ber Márianosztrai ne­­velésnek előnyben. 11 leány vidítaná fel­zárkózott természetű pechvogel borús nap­jait? Jelige: Ráspolyi cipóban. 09909 Lebilincselő modorú fiatalember nősülni óhajt. Levelek nagy jövő jeligére. 200000 Vállalkozó szellemű kétkézmunkás benő­sülne vasesztergályos famíliába. Jelige: Fel­tételes szabadságon. Dolgos sajtirányitó kéri gazdák (orgaz­dák) levelét. Esküvő 15 év múlva jeligére. c­i -fidua... A BÉKÉT is meg akarja nyerni Musso­lini. Ezt hangsúlyozta legutóbbi messzehang­­zó nyilatkozatában, amikor kijelentette, hogy Abesszínia bekebelezése visszavonhatatlan és ha valaki megkísérelné, hogy elragadja az annyi áldozattal kivívott győzelem gyümöl­csét, készen találja Olaszországot a végsőkig menő ellenállásra. Hozzáfűzte még, hogy a gazdasági megtorlás szigorítása Európa térké­pének újjáalakítását idézné fel. Még a mindig kemény és határozott Mussolini ajkát is rit­kán hagyta el olyan rendkívül erőteljes nyi­latkozat, mint ez, így tehát teljes mértékben jellemző a pattanásig feszült nemzetközi lég­körre. Mussolini azonban bölcsen gondosko­dott arról, hogy a megoldás lehetőségeinek re­ményét is elénk vetítse: „Megnyertük a hábo­rút, megnyerjük a békét is.“ Ezt a nagy és áldást hozó győzelmet, amely nagyobb lesz a legnagyobb háborús győzelemnél is, remény­kedve, áhítozva várja mindenki Európában és az egész világon. * A 121 SZÁZALÉKOS ADÓHÁTRALÉK szomorú mementója a Kecskemét történetében örökké emlékezetes 1935-ik esztendőnek. A közel kétmilliós hátralékkal és a folyó évi két és egynegyed milliós előírással együtt négy és egynegyedmillió pengő Kecskemét idei együttesen kezelt közadója. Óriási ösz­­szeg, kevés híján annyi, mint a város egész évi költségvetése. Mégis harmada csak an­nak, ami tavaly kihullott a kecskeméti adó­fizetők zsebéből... * A VÁROSI DALÁRDA sikere egész Kecs­kemét sikere és öröme. E helyen sem mu­­laszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy írja: Horváth Ödön dr. EURÓPA VÁLSÁGA még ritkán volt olyan éles és fenyegető, mint most A prob­lémák akkora tömege zúdult a Népszövetség­re, hogy azoknak kicsiny hányadával sem tud megbirkózni a nemzetek gyülekezete, amely hozzá volt szokva ahoz, hogy kompro­misszumokkal mindent el lehet intézni. A né­met kérdés, majd pedig az olasz-abesszín vi­szály megmutatta, hogy akadnak mégis prob­lémák, ahol hiába keresnek közvetítő meg­oldást, ezek a dolgok csak úgy oldhatók meg, ha egyszer az életben százszázalékos ál­lásfoglalásra szánja el magát a Népszövetség. Ez azonban annyira újszerű és járatlan út a genfi nagy palota urai számára, hogy bekö­vetkezésére nem lehet számítani. Az elnapo­lások és halogatások politikája egyelőre vi­ruló egészségnek örvend a Népszövetségben. De, ha az idő nem hoz váratlan megoldást, a régóta lappangó válság kirobbanása elkerül­hetetlenül megtörténik. * büszkék vagyunk a kecskeméti zenekultúra országos dicsőségére. A gyönyörű eredmény­sorozat, amelyet az utóbbi esztendőkben »CK8›^·3-ca«2SaKS·3Sa! ›^CSOK8CSCH§C§›S›®›3SCWSOSO! ! Kecskemét ország-világ előtt produkált, új­ra- r­gyogó gyöngyszemmel bővült. Ismét valami,­­ amiben Kecskemét példát mutat és vezet. K­odály Zoltán Jövőre újra találkozunk — mondotta A Városi Dalárda csütörtöki or­szágra szóló sikerű zeneakadémiai hangversenyét bankett követte, ame­lyen megjelent Kodály Zoltán is fele­ségével, valamint a fővárosi lapok ze­nekritikusaival együtt. A vacsorán Sándor József dr. tisz­ti főügyész, a Dalárda elnöke köszön­tötte Kodályt és a vegyeskar tagjainak tomboló él­jenzése közben mondott hálás köszönetet azért, hogy újabb halhatatlan művének átengedésével újabb díszt és fényt adott a Kecskeméti Városi Da­lárdának és Kecskemétnek. Kérte, hogy ezt a pá­ratlan értékű támogatást, szíves jóindulatot a jö­vő­ben is őrizze meg a „híres város“ részére. Kodály Zoltán emelkedett ezután szólásra, é­s Kecskemét, a Dalárdának az illusztris zeneköltő. — Én szívesen és boldogan teszek eleget en­nek a kérésnek, csak azt ne mondják aztán végül rám, hogy: „Timeo Danaos“ . . . Mert a mi utaink rögösek, göröngyösek. Itt nem puha párnában al­szunk, hanem görcsös szalmazsákokon. Éppen ez­ért a magam részéről nem merem buzdítani a kecs­kemétieket, de ha önként és szívesen vállalják­­a nehézségeket, a keserves kenyeret, én boldogan nyújtom hozzá a kezemet: jövőre újra találko­zunk. Kodály Zoltán utolsó szavai elvesztek az ün­neplő Dalárda tagjainak lelkes éljenrivalgásában. Meghatottan vették körül az illusztris zeneköltőt, aki szívélyesen kocintott velük s egészen a vonat késő éjszakai indulásáig együtt maradt a kecske­métiekkel a fehér asztal kellemes hangulatában. Mindazonáltal — pedig nagyon szeretem __ pár napig nem kívánom a bárányt. Nekem az a pörkölt ne morogjon a tányérban. Kutyából nem lesz szalonna ? Szimath Kázmér a muszáji csodáról. Kezdettől fogva nem hittem a kutyahús-ügy­­ben, mert akármilyen kutyasorsunk is van, any­­nyira még nem kerültünk ebek harmincadjára, hogy kuvaszpecsenye legyen az étlapunkon. Ven­déglősök rovására elkövetett viccekben szerepel olykor a nyúl helyett feltálalt macska, azt is hal­lani, hogy itt meg ott pörköltnek csinálták meg a házőrzőt és a vendégeknek kutyabaja sem lett tő­le — a muszáji ebmészárszék azonban nagyon fantasztikusan hangzik. Kezdettől fogva nem hittem. Amikor mesélni kezdték, hogy a Muszájban kutya van a kertben s esténként a háztulajdonosok saját maguk ugatnak, mert a kutyát kimérték, csak legyintettem. — Valami kutyamája találta ki az egészet — mondtam — aztán terjedt, mint a veszettség. — Deisten — válaszolta egyik ismerősöm a kis kutya, nagy kutya nem ugat hiában, kell len­ni valaminek a dologban. Muszáji „azt beszélik­­, hogy a Muszáj tiltakozik az ebadó szabály­­rendelet ellen, mert a Muszájban a kutya nem luxuscikk, hogy nem csak egyszer volt kutyavásár. V hogy a Muszájban igen sok nemesi család van. A nemességet kutyabőrrel igazolják, hogy a Muszájban elrendelték az ebzárlatot. 0e hogy ezeket a híreket elhinni nem muszáj. 'tflAXdji SZENTESEN szövetkeznek a gazdák a sziklavirág-kartel ellen, amely az egypengős egységárról 60—70 fillérre leszorította a ki­lónkénti árat. MAKÓN 300 szegényt vendégelt meg a jubilá­ló Glattfelder Gyula püspök. MISKOLCON egy év alatt 22 százalékkal emel­kedett a választók száma. * DEBRECENBEN két nagy cipőgyár munkásai sztrájkba léptek. * SZOLNOKON a belügyminiszteri felfüggesztő végzés következtében a városi vezető tisztviselők közül egyedül az egyik aljegyző ellen nem indult fegyelmi eljárás. Még nem látta az 1936. Nyár divatját! Nézze meg ASZÓDI TESTVÉREK kirakatait. Áruforgalom bevásárlási helye! Teniszütők és húrozás Akik szintén nem hitték a híreknek, azok sze­rint a rágalmakat a kutyaihússal megvádolt csa­lád irigyei és ellenségei találták ki. Szóval itt van a kutya eltemetve. — Csak hadd beszéljenek — szólt eleinte az ügy szenvedő hőse, a juhvágó — amelyik kutya ugat, az nem harai­. Miután azonban tegnap már minden kutya ezt ugatta, megmérgesedett és kijelentette, hogy bün­tető eljárást indíttat. Egyszóval a hír terjesztői ku­tyaszorítóba kerülnek. Én tehát, mint mondtam, kezdettől fogva nem hittem az egészben. Pletyka, szóbeszéd, tömeghisz­téria, egy mukk sem igaz belőle, okos ember túl­teszi magát az ostoba mendemondákon, okos em­­ber nem törődik a fecsegésekkel és locsogásokkal.

Next