Kecskeméti Lapok, 1879. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

Tizenkettedik évfolyam. 42. szám. Október 19. 1879. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: F.gész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 k­r., negyedévre 1 frt. 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető. Megjelen hetenként egyszer,­­ Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: VASÁRNAP, B D D AI-N A G­Y -­­J TC Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik, úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- -----­„rájának“ czimzendok. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. mst.XKstixBaimL­iBM.vatJBiixGaaLzJx&Yjammn !■■■ nif————h——c——ao—— VEGYESTARTALMÚ HETILAP. A foreáltanoda állapota. Miután a legközelebb múlt tanév­folyama alatt néhány reáliskola­ faló, kik különben a miniszteri tányérokhoz is nagyon közel járnak, annyi port vert fel a reáliskolák beszüntetéséről vagy átváltoztatásáról szóló hírével, hogy már-már aggodalmat keltett még az értelmesebb osztályban is a reál­iskolák jövő­je, nem tartjuk fölöslegesnek értésére adni a nagyérdemű olvasó közön­ségnek , hogy az a porfelleg, mely május és június hónapokban oly tömegesen szeny­­nyezte az üde levegőt, még a vidéki váro­sokban is nem volt más, mint a rosz akaratú machinatio szüleménye , a­milyen a legközelebbi napokban nálunk is erősen napi­renden volt a jogakadémia ügyében. Amott is, itt is arra számítottak a na­póleoni féltudósok, hogy ha az intézetek beszüntetésének hírét terjesztgetik, a szü­lőket elidegenítik az illető intézetektől, s a növendékek száma tetemesen csökkenni fog, ekkor azután amazok futnak a magas kor­mányhoz , emezek a fentartó testületekhez, s tele trombitálják mindenik fölét, hogy lám a szülők kijózanodtak, nem kell már nekik reáliskola, de még ily csekély számú növendékre nem is lehet oly sokat költeni stb. stb. s ezt a dicséretes de jóra való emberhez nem illő kortesfogást, mióta a józanabb gondolkozású magyar nép nagyobb számmal küldi gyermekeit a reáliskolába, évenként megújítják, és pedig oly aljas ha­zugsággal fűszerezve, hogy , mint a múlt évben is történt, magának a minisztériumnak kell őket meghazudtolnia hivatalos kibo­­csájtvány által. Nálunk a beiratás alkalmával is történtek machinatiók a reáliskola népesedése ellen, sőt Kr. P. úr annyira ment ebbeli buzgósá­­gával, hogy az egyik szülő, kinek magá­nak és gyermekének is elhatározott kívánsága volt a reáliskolába jönni, kénytelen volt a tolakodó lebeszélő, kikerülve más utczára térni, és úgy jönni a beiratáshoz, pedig­­ látja az a szerencsétlen furulyás, hogy ha nálunk egy irnoki állomás megüresedik , 30—40 folyamodó van rá, s pedig közöttük több jogvégzett egyén is, a kataszteri mun­kálatok végezhetése miatt meg minden szomszéd országot össze kell járnunk, hogy a legegyszerűbb mérnöki munkákat elvé­geztethessük, sőt még a cséplő-, arató-­s más egyszerűbb gépek vezetéséhez is mindig vi­dékről kell hoznunk gépészeket, mert még a reáliskola fiatalabb nálunk, semhogy efféle munkákra végzett embert adhatna, vagy talán annyira tüzeli fent tisztelt urat városunk iránti jó hajlama, hogy ezt a technikai nyomorúságot folyton fentartani kívánná ? hát nincs két gymnásiumunk , mely nekünk kellő mennyiségű teoretikus tudóst­, papot és jogászt neveljen, vagy nincs-e azoknak mindeniknek több növen­déke, mint a reáliskolának; s mégis épen ez utóbbi ellen acsarkodnak sokan, pedig csak beláthatják, hogy nálunk, a két fő­gymnasium mellett, a reáliskola, melyet még nem is a közönség tart fenn, hanem a kormány költ rá évenként 15—16 ezer frtot, mely szintén itt oszlik sz­ét közöttünk, való­ságos jótétemény. Mi csak annak örülünk, hogy daczára a nemtelen agyarkodásnak , ma a beiratások végén 147 növendéket tudunk felmutatni , kik közül szüleik polgári állása szerént van az értelmiségi osztályból 30, múlt évben volt­­ 7; őstermelő 35, előbb 54; kereskedő- és iparos osztályból 64, előbb 67; magán­tiszt­viselő 14, előbb 16; munkásosztályból 4, előbb 2. Ebből világosan kitűnik az örven­detes haladás a reáliskolák iránti jó haj­lamban , és épen az biztosítja a reáliskola jövőjét, hogy az értelmiség hozza évről-évre nagyobb számmal ide gyermekét, a­mely­nek híjába beszélnek a tények állásából merített tapasztalat ellen. Nyelv szerint csak magyarul beszél: 48, magyar németül 61, német magyarul 27 ; csak németül 6; német, magyar, szláv nyelven 4, német, román nyelven 1. Nem­zetiség szerint van magyar 110, német 35, szláv 1 , román 1. Származási hely szerint van: helybeli 65, a szomszéd megyékből 80, a szomszéd országokból 2. Vallás sze­rint van: 83 róm. kath., 17 helv. vallású, 6 ágostai, 42 mózes vallású. Osztályok szerint van: az I. osztályban 32, II. 32, III. 20, IV. 12, V. 13, VI. 14, VII. 12, VIII. 12, összesen 147. A múlt évben volt az összeirottak létszáma 159 , vagyis 12-fővel több mint a jelen évben. Ezen apadásokat azonban korántsem a mende-mondában keressük, mert az vajmi keveset árthat értelmes emberek között, hanem megtaláljuk keresés nélkül is a mos­toha időjárásban, mely vidékünket egymás­után annyi éven át sanyargatja terméket­lenséggel. Adja Isten, hogy jó termésünk legyen , megszaporodik a növendékek száma is min-­­­delik intézetünkben. Dr. D. R. Az eképen megszerzett kegyelmes királyi Dip­loma 1743-iki julius 29-ikén Redl Ferencz József kir. kamarai tanácsos és Bácsmegyei kincstári ura­dalmak igazgatója által — Latinovics Péter Bács­­megye táblabirája, Zbiskó Mihály kamarai fiscalis, Baranyai Miklós megyei biztos, Valprum Mihály biró, Temesváry András tanácsnok, Kárász Miklós főjegyző szegedi, Péter István és Bóné István ha­lasi küldöttnek jelenlétében felolvastatott, meghir­­dettetett és a nép nyelvén — lingua vernacula — megmagyaráztatott; a szerb lakosok beleegyezésü­ket megtagadván és ellentmondván — Coiicolis nostris Graeci rítus non consentientibus et contra­­dicentibus. Ezen ellenmondásból azonban maradandó súr­lódások vagy épen békebontó visszavonások nem támadtak. A meghirdetés után augusztus 2-ikán tartott tanácsülésben ugyanis a hatvan tagú külta­nács megválasztása napirendre tűzetvén , negyvenkét állomás betöltetett, tizennyolc­ pedig üresen ha­gyatott oly végből, hogyha a görögkeleti lakosok a polgári állapothoz simulnának, a megállapított törvényes szám­velők kiegészíttessék. Midőn pedig a polgárosított községből a szerbeknek egy része kiköltözött, eleink ezen eltávozás elébe akadályo­kat nem gördítettek; — a megmaradottakkal a községjavadalmazást testvériesen megosztották; sőt a kiváltságlevél azon pontját, melyben a szerbek a községi hivatalviselésből kizáratnak, időjártával elavultnak véve, őket ezen jogban is részesítették és közreműködésöket a város javára megnyerték. Történeti múltúnk ezen adata dicsőítő fényt vet őseink emlékére, és mi méltó büszkeséggel hivatkozhatunk azon — a mai világban egyeseknél is ritkán észlelhető erkölcsi talajra, mely akkor egy egész néptömeg tulajdona volt; — és a mely politikai és tudományos kiképeztetés nélkül is a megtorlás ingerét távol tartva a közbéke és test­véries összetartás malasztját az utódok javára is megszerezte. Őseinknek ezen közjóra irányzott törekvései az elért eredménynél meg nem állapodtak, hanem szünet nélkül a község közjogi állásának emelésére irányoztattak.­­ A kiváltságlevél által ugyanis azon eshetőség, hogy a város újabb adományozás vagy eladás útján magán kezekbe kerüljön, kizárva nem lévén — őseink azon voltak, hogy a város elide­geníthetetlen koronái jószágnak nyilvánittassék; s ezen czéljukat — hónapokon át Pozsonyban és Bécs­­ben időző — küldöttségek által szorgalmazni meg nem szűntek. — Midőn pedig ezen óhajtásukat is — a kincstár javára évenkint fizetendő hétezer forintot lekötve, elérték, — a megkezdett úton tovább ha­ladtak , s a felséges királyi szék zsámolyához já­rulva — a szabad királyi városi törvényes rang­­czimet kérelmezték. A városalapítás ezen második stádiumáról szó­beli hagyományok és latin nyelven vezetett jegyző­könyvekből bővebb tudomással bírunk. Az ekkori kezdetleges állapotokat visszatükröző adatok szer­felett érdekesek ugyan, és nekünk — késő uno­káknak — kellemes és épületes hallomásul szolgál­nának , — de kiszabott időhöz kötött közgyűlési emlékbeszédbe szoríthatók nem lévén, ezúttal ki­merítő előadás tárgyát nem képezhetik s általam mellőztettek azon reményben, hogy a közgyűlésileg szándékba vett Monographiában köz­hajtásunkat e részben teljesítve látni és bírni fogjuk. — Hogy azonban az akkori és mostani állapotok közti kü­lönbségről a tisztelt közgyűlés ez alkalommal is némi tudomást szerezhessen, és őseinket magasztaló e mai ünnepélyt egy-két részletes adattal is igazolva lássa; — a következő töredékes korrajz meghallga­tására a tisztelt közgyűlés türelmét ezennel igénybe veszem. I. A városhoz tartozó egész terület kezdetben a község közös birtoka volt, mely csak időjárásá­val , és különböző módon vált egyéni birtokká. A háztelket az elöljáróság adományozta, de az csak a ház felépítése után s ez által lett a birtokos tu­lajdonává, és adás-vevés vagy örökség tárgyává. A város északkeleti szomszédságában elterülő hó­ Szabadka évszázados ünnepélye. (Folytatás) Az eképen szándékba vett polgárosítást a gö­rögkeleti szerb lakosok — daczára az azzal járó és félre nem ismerhető előnyöknek — ellenezték, és azt megelőzendők már 1741-ben követelték, hogy a város és a megszállott terület ketté osztassák, és saját illetőségük az akkor még kizárólagosan szerbek által lakott tiszamelléki katonai végvidék­hez csatoltassék. Ezen­­ a város egész jöv­ét fenyegető szándék a községnek önállóságra törhevő buzgalmán meg­törvén, az óhajtott szabaditék­evelet Mária Terézia dicső emlékezetű királynénk Prágában 1743. évi május 7-ikén — uralkodásánál harmadik évében kelt aláírásával —Kárász Mikós szegedi főjegyző, községi felhatalmazott— Vojnits István, Bukvics Illés, Krizsanovics Gergely küldöttségi tagok meg­hozták, mely az eddigi szabadkai „Szent Mária“ elnevezéssel királyi kiváltságos mezővárossá ne­vezi , — azt nagybecsű kiváltságokkal felruházza —­­ privilegia multis usque moviestoris libertatibus con­­decorata — és a községnek szerzett érdemeinél fogva — a megszállott terület név szerint felsorolt tizenhét pusztáját adományozza.

Next