Kecskeméti Lapok, 1879. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1879-10-19 / 42. szám
Tizenkettedik évfolyam. 42. szám. Október 19. 1879. KECSKEMÉTI LAPOK Előfizetési dij: F.gész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető. Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó-hivatal. Hirdetési dij: VASÁRNAP, B D D AI-N A GY -J TC Z A 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető leengedés adatik, úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó- -----„rájának“ czimzendok. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. mst.XKstixBaimLiBM.vatJBiixGaaLzJx&Yjammn !■■■ nif————h——c——ao—— VEGYESTARTALMÚ HETILAP. A foreáltanoda állapota. Miután a legközelebb múlt tanévfolyama alatt néhány reáliskola faló, kik különben a miniszteri tányérokhoz is nagyon közel járnak, annyi port vert fel a reáliskolák beszüntetéséről vagy átváltoztatásáról szóló hírével, hogy már-már aggodalmat keltett még az értelmesebb osztályban is a reáliskolák jövője, nem tartjuk fölöslegesnek értésére adni a nagyérdemű olvasó közönségnek , hogy az a porfelleg, mely május és június hónapokban oly tömegesen szenynyezte az üde levegőt, még a vidéki városokban is nem volt más, mint a rosz akaratú machinatio szüleménye , amilyen a legközelebbi napokban nálunk is erősen napirenden volt a jogakadémia ügyében. Amott is, itt is arra számítottak a napóleoni féltudósok, hogy ha az intézetek beszüntetésének hírét terjesztgetik, a szülőket elidegenítik az illető intézetektől, s a növendékek száma tetemesen csökkenni fog, ekkor azután amazok futnak a magas kormányhoz , emezek a fentartó testületekhez, s tele trombitálják mindenik fölét, hogy lám a szülők kijózanodtak, nem kell már nekik reáliskola, de még ily csekély számú növendékre nem is lehet oly sokat költeni stb. stb. s ezt a dicséretes de jóra való emberhez nem illő kortesfogást, mióta a józanabb gondolkozású magyar nép nagyobb számmal küldi gyermekeit a reáliskolába, évenként megújítják, és pedig oly aljas hazugsággal fűszerezve, hogy , mint a múlt évben is történt, magának a minisztériumnak kell őket meghazudtolnia hivatalos kibocsájtvány által. Nálunk a beiratás alkalmával is történtek machinatiók a reáliskola népesedése ellen, sőt Kr. P. úr annyira ment ebbeli buzgóságával, hogy az egyik szülő, kinek magának és gyermekének is elhatározott kívánsága volt a reáliskolába jönni, kénytelen volt a tolakodó lebeszélő, kikerülve más utczára térni, és úgy jönni a beiratáshoz, pedig látja az a szerencsétlen furulyás, hogy ha nálunk egy irnoki állomás megüresedik , 30—40 folyamodó van rá, s pedig közöttük több jogvégzett egyén is, a kataszteri munkálatok végezhetése miatt meg minden szomszéd országot össze kell járnunk, hogy a legegyszerűbb mérnöki munkákat elvégeztethessük, sőt még a cséplő-, arató-s más egyszerűbb gépek vezetéséhez is mindig vidékről kell hoznunk gépészeket, mert még a reáliskola fiatalabb nálunk, semhogy efféle munkákra végzett embert adhatna, vagy talán annyira tüzeli fent tisztelt urat városunk iránti jó hajlama, hogy ezt a technikai nyomorúságot folyton fentartani kívánná ? hát nincs két gymnásiumunk , mely nekünk kellő mennyiségű teoretikus tudóst, papot és jogászt neveljen, vagy nincs-e azoknak mindeniknek több növendéke, mint a reáliskolának; s mégis épen ez utóbbi ellen acsarkodnak sokan, pedig csak beláthatják, hogy nálunk, a két főgymnasium mellett, a reáliskola, melyet még nem is a közönség tart fenn, hanem a kormány költ rá évenként 15—16 ezer frtot, mely szintén itt oszlik szét közöttünk, valóságos jótétemény. Mi csak annak örülünk, hogy daczára a nemtelen agyarkodásnak , ma a beiratások végén 147 növendéket tudunk felmutatni , kik közül szüleik polgári állása szerént van az értelmiségi osztályból 30, múlt évben volt 7; őstermelő 35, előbb 54; kereskedő- és iparos osztályból 64, előbb 67; magántisztviselő 14, előbb 16; munkásosztályból 4, előbb 2. Ebből világosan kitűnik az örvendetes haladás a reáliskolák iránti jó hajlamban , és épen az biztosítja a reáliskola jövőjét, hogy az értelmiség hozza évről-évre nagyobb számmal ide gyermekét, amelynek híjába beszélnek a tények állásából merített tapasztalat ellen. Nyelv szerint csak magyarul beszél: 48, magyar németül 61, német magyarul 27 ; csak németül 6; német, magyar, szláv nyelven 4, német, román nyelven 1. Nemzetiség szerint van magyar 110, német 35, szláv 1 , román 1. Származási hely szerint van: helybeli 65, a szomszéd megyékből 80, a szomszéd országokból 2. Vallás szerint van: 83 róm. kath., 17 helv. vallású, 6 ágostai, 42 mózes vallású. Osztályok szerint van: az I. osztályban 32, II. 32, III. 20, IV. 12, V. 13, VI. 14, VII. 12, VIII. 12, összesen 147. A múlt évben volt az összeirottak létszáma 159 , vagyis 12-fővel több mint a jelen évben. Ezen apadásokat azonban korántsem a mende-mondában keressük, mert az vajmi keveset árthat értelmes emberek között, hanem megtaláljuk keresés nélkül is a mostoha időjárásban, mely vidékünket egymásután annyi éven át sanyargatja terméketlenséggel. Adja Isten, hogy jó termésünk legyen , megszaporodik a növendékek száma is min-delik intézetünkben. Dr. D. R. Az eképen megszerzett kegyelmes királyi Diploma 1743-iki julius 29-ikén Redl Ferencz József kir. kamarai tanácsos és Bácsmegyei kincstári uradalmak igazgatója által — Latinovics Péter Bácsmegye táblabirája, Zbiskó Mihály kamarai fiscalis, Baranyai Miklós megyei biztos, Valprum Mihály biró, Temesváry András tanácsnok, Kárász Miklós főjegyző szegedi, Péter István és Bóné István halasi küldöttnek jelenlétében felolvastatott, meghirdettetett és a nép nyelvén — lingua vernacula — megmagyaráztatott; a szerb lakosok beleegyezésüket megtagadván és ellentmondván — Coiicolis nostris Graeci rítus non consentientibus et contradicentibus. Ezen ellenmondásból azonban maradandó súrlódások vagy épen békebontó visszavonások nem támadtak. A meghirdetés után augusztus 2-ikán tartott tanácsülésben ugyanis a hatvan tagú kültanács megválasztása napirendre tűzetvén , negyvenkét állomás betöltetett, tizennyolc pedig üresen hagyatott oly végből, hogyha a görögkeleti lakosok a polgári állapothoz simulnának, a megállapított törvényes számvelők kiegészíttessék. Midőn pedig a polgárosított községből a szerbeknek egy része kiköltözött, eleink ezen eltávozás elébe akadályokat nem gördítettek; — a megmaradottakkal a községjavadalmazást testvériesen megosztották; sőt a kiváltságlevél azon pontját, melyben a szerbek a községi hivatalviselésből kizáratnak, időjártával elavultnak véve, őket ezen jogban is részesítették és közreműködésöket a város javára megnyerték. Történeti múltúnk ezen adata dicsőítő fényt vet őseink emlékére, és mi méltó büszkeséggel hivatkozhatunk azon — a mai világban egyeseknél is ritkán észlelhető erkölcsi talajra, mely akkor egy egész néptömeg tulajdona volt; — és a mely politikai és tudományos kiképeztetés nélkül is a megtorlás ingerét távol tartva a közbéke és testvéries összetartás malasztját az utódok javára is megszerezte. Őseinknek ezen közjóra irányzott törekvései az elért eredménynél meg nem állapodtak, hanem szünet nélkül a község közjogi állásának emelésére irányoztattak. A kiváltságlevél által ugyanis azon eshetőség, hogy a város újabb adományozás vagy eladás útján magán kezekbe kerüljön, kizárva nem lévén — őseink azon voltak, hogy a város elidegeníthetetlen koronái jószágnak nyilvánittassék; s ezen czéljukat — hónapokon át Pozsonyban és Bécsben időző — küldöttségek által szorgalmazni meg nem szűntek. — Midőn pedig ezen óhajtásukat is — a kincstár javára évenkint fizetendő hétezer forintot lekötve, elérték, — a megkezdett úton tovább haladtak , s a felséges királyi szék zsámolyához járulva — a szabad királyi városi törvényes rangczimet kérelmezték. A városalapítás ezen második stádiumáról szóbeli hagyományok és latin nyelven vezetett jegyzőkönyvekből bővebb tudomással bírunk. Az ekkori kezdetleges állapotokat visszatükröző adatok szerfelett érdekesek ugyan, és nekünk — késő unokáknak — kellemes és épületes hallomásul szolgálnának , — de kiszabott időhöz kötött közgyűlési emlékbeszédbe szoríthatók nem lévén, ezúttal kimerítő előadás tárgyát nem képezhetik s általam mellőztettek azon reményben, hogy a közgyűlésileg szándékba vett Monographiában közhajtásunkat e részben teljesítve látni és bírni fogjuk. — Hogy azonban az akkori és mostani állapotok közti különbségről a tisztelt közgyűlés ez alkalommal is némi tudomást szerezhessen, és őseinket magasztaló e mai ünnepélyt egy-két részletes adattal is igazolva lássa; — a következő töredékes korrajz meghallgatására a tisztelt közgyűlés türelmét ezennel igénybe veszem. I. A városhoz tartozó egész terület kezdetben a község közös birtoka volt, mely csak időjárásával , és különböző módon vált egyéni birtokká. A háztelket az elöljáróság adományozta, de az csak a ház felépítése után s ez által lett a birtokos tulajdonává, és adás-vevés vagy örökség tárgyává. A város északkeleti szomszédságában elterülő hó Szabadka évszázados ünnepélye. (Folytatás) Az eképen szándékba vett polgárosítást a görögkeleti szerb lakosok — daczára az azzal járó és félre nem ismerhető előnyöknek — ellenezték, és azt megelőzendők már 1741-ben követelték, hogy a város és a megszállott terület ketté osztassák, és saját illetőségük az akkor még kizárólagosan szerbek által lakott tiszamelléki katonai végvidékhez csatoltassék. Ezen a város egész jövét fenyegető szándék a községnek önállóságra törhevő buzgalmán megtörvén, az óhajtott szabaditékevelet Mária Terézia dicső emlékezetű királynénk Prágában 1743. évi május 7-ikén — uralkodásánál harmadik évében kelt aláírásával —Kárász Mikós szegedi főjegyző, községi felhatalmazott— Vojnits István, Bukvics Illés, Krizsanovics Gergely küldöttségi tagok meghozták, mely az eddigi szabadkai „Szent Mária“ elnevezéssel királyi kiváltságos mezővárossá nevezi , — azt nagybecsű kiváltságokkal felruházza — privilegia multis usque moviestoris libertatibus condecorata — és a községnek szerzett érdemeinél fogva — a megszállott terület név szerint felsorolt tizenhét pusztáját adományozza.