Kecskeméti Lapok, 1885 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

TIZENNYOLCZADIK ÉVFOLYAM, 31. szám. KECSKEMÉTI LAPOK ELŐFIZETÉSI DÍJ : Egész évre 6 frt—kr.­­ Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre . . 2 „ 50 „­­ Egy szám ára 12 kr. Előfizetni az év folytán minden hónap elején lehet. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP SZERKESZTŐ LAKIK: KATONA J.-UTCZA, 35. SZ. KIADÓ-HIVATAL: BUDAI-UTCZA, 186. SZ. HIRDETÉSI DÍJ , 4 hasábos petit sor 5 kr., többszöri vagy terje­delmes hirdetésekn­él árleengedés adatik. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. 1885. július 28. A „Kecskemét“ I. évi 30-ik számá­ban „Kaszárnyaépités“ czím alatt hossza­sabban foglalkozik az építendő lovas­sági laktanya építésével és számítást tesz arra, hogy ezen laktanya felépí­­tése miatt a város milyen nagy költ­ségbe kevertetik és arra, hogy ezen laktanya mily óriási összegben álland­ó végül helytelenítvén az építés eszmé­jét, négy sorban javaslatot ad, hogy a várost a nagy költekezéstől és a la­kosságot a katona beszállásolás vesze­delmétől miként lehetne megmenteni. Az, hogy a „Kecskemét“ épít-e vagy nem épít kaszárnyát, előttünk igen mel­lékes dolog, kivált most már. Mert mi ugyan egészen más véleményben va­gyunk mint ő, de mégis ma az építés­ről vagy nemépítésről beszélni feles­legesnek tartjuk, mert az építés már évekkel ezelőtt elhatároztatott s nem mernénk a törvényhatósági bizottságról feltenni azt, hogy a­mit bizonynyal jól megfontolva határozott, azt most a,,Kecs­kemét“ kétszerkettő annyi mint öt­­­féle számítása miatt megváltoztatná. Ne tes­sék tehát azt mondani, hogy „elég té­vesen“ emlegetnek túl­haladott állás­pontot. Ámde hírlapbról tisztünket akként fogjuk fel, hogy a nyilvánosság előtt czélzattal vagy a nélkül ferde módon tárgyalt ilyen nagyfontosságú kérdést, kötelességünk helyreigazítani, nehogy a kevésbé beavatottak a nagyhangú közle­ménynek valahogy hitelt találjanak adni. A­mi a számítást illeti, melyet a „Kecskemét“ mint megc­áfolhatlan igaz­ságot szeretne feltüntetni, arra az a megjegyzésünk, hogy a mi „egy ütő helyben“ nem sikerült, nem sikerült lesz az ,,egy ütő helyben“ sem, t. i. helyes számítást tenni. De lássuk az építés ellenzőjének ér­veit. Azért nem akar kaszárnyát épí­­teni, mert a­mint kiszámítja, az bizo­nyos évi 30,150 frt veszteséggel járand és azonkívül tisztogatásra a kantin jö­vedelmének levonásával keilend évi 8000 frt, tehát együtt 38,150 frt, a­melyhez még jövend ezen borzasztó nagy épület adója. És ezenkívül a la­kosság nem lesz megkímélve a katona­tartás terhétől, sőt még azután a ka­tonabeszállásolás sűrűbben fogna elő­fordulni. A számítással majd alább számo­lunk, itt pedig előbb állapítsuk meg, hogy vájjon tehát nincsen e ennek a dolognak más oldala s vájjon ezen fel­tevés, mit a „K.“ felállít, megállhat-e? Látni való, hogy nem. Mert a­mi a katonabeszállásolást illeti, ahol tudni kell, hogy Kecskemét város (nem a lap) egy egész ezred számára óhajtott volna kaszárnyát építeni, de fél ezred katonát is alig kapott, minek oka az, hogy az országban mindenfelé épülnek a kaszárnyák; pedig alig tehető fel, hogy azok ne tudnák, a­kik épít­­nek, hogy mennyi a kétszerkettő. Ha­nem azt, hogy most, midőn a város jó kényelmes és czélszerű kaszárnyát akar építeni, katonát nem adnak , aztán pedig majd itt a városban szétszórt elhelye­zésre azonnal ide rendelni fognának, talán még a ,,..“ sem fogja a katonai kormányzatra ráfogni! Igaz az, hogy a most itt levő,­­ ez idő szerint is kiszállásolt mintegy 80—120 baka, a lovas laktanyába be nem megy, de ezeket a most meglevő kaszárnyákba, azok kibővítése után, talán nem lesz lehetetlen beferelni; de különben is nem a gyalog katona tar­tása a nagy teher a lakosságra, mert hiszen annak kosztot sem ad. Igaz lesz az is, hogy esetleges há­ború esetén , néha tán máskor is, át­vonuló katonák 2—3 napra beszállásol­­tatnak, sőt gyakorlatok alkalmával a gyakorlatra berendeltek 15—35 napra itt elszállásoltatak, de, hogy ezt 100—120 ezer forint kiadás árán érde­mes volna-e és lehetne-e elkerülni, az egészen más kérdés , és ha érdemes, úgy azt a kaszárnyától függetlenül meg le­het tenni. De az is igaz ám, hogy ezen ka­szárnyában körülbelül 700 ember fog lakni közel 650 drb.­lóval, a­mely szük­ségletét innen fogja fedezni s bizony csak a kecskeméti gazda embereknek lesz abból hasznuk, de ezenkívül még körülbelől 30 tiszt 60—70 lóval és a szolgaszemélyzettel állandóan bérelt la­kásokban lakik s szintén nem keveset fogyaszt. Ezek pedig a lakbérekre fog­nak a házbirtokosok előnyére, jótékony hatást gyakorolni s ez úton bizonynyal azt is megérjük, hogy az építkezési kedv emelkedni fog. Csodálatos dolgokra jó rá az ember, ha ezen ügyet komolyan vizsgálja ! Mert ime nyilvánvaló, hogy a kaszárnyaépí­­tésből a honoratioroknak világos káruk lesz, mert drágább lesz a piacz, drá­gább lesz a lakás, a gazdaközönségnek pedig világos haszna lesz belőle és mégis ezek közt, kik pedig ezelőtt 4—5 évvel még tisztán pótadóból is hajlandók let­tek volna építeni, akadnak most az építésnek ellenzői! Elég bűnösök érte azok, kik őket félrevezetik, de bűnö­sök ám ők maguk is, a­kik olyan meg­gondolatlanul mennek minden kolomp után és még csak annyi fáradtságot sem vesznek maguknak, hogy megválogat­nák azon derekukat, kik érdemesek le­gyenek őket vezetni! A „K.“ számítása még gyengébb lábon áll, mint feltevései, a­melyek egyébiránt azért is rombadőlnek, mert a számítás, tehát az alap, merőben helytelen. Mert hát micsoda számítás az, hogy az évi 38,500 frt törlesztési részletet felszámítja mint évi kiadást és vesz­teséget, holott annyit már mégis csak tudnia kellene, hogy ezen évi 38,500 írttal a 700 ezer forint 38­­/2 év alatt letörlesztetik és ehez még felszámítja az épitkezés éveiben elveszendő áren­­dának — szerinte 68.000 írtnak — évi 5% .3400 frt kamatát is, és ezután ilyen számítás mellett a harmadik ha­sábon kimondja, hogy a kaszárnya 38 1/2 év múlva egy millió forintnál is többe lesz! Az ember azt sem tudja, hogy boszan­­kodjék-e vagy nevessen!? Mert világos az, hogy az évi 38 ’­2 ezer forinttal hétszáz­ezer forint tör­lesztve lesz, a­mit tehát ha czikkíró által kiszámított egy millió forintból le­vonunk, kisül, hogy a 750 ezer forin­tos kaszárnya épen 300 ezer forintba lesz , a­mennyit talán még a,,K.“ szerint is megér! De nem aként kell számítani, mint a­hogy czikkiró számít, hanem úgy, a­­­mint lapunk ez évi 28-ik számában az felszámítva volt, vagy úgy, mint a czikkiró által hézagosnak nevezett jelen­tésben van, mert a mi számításunk ehez sokban hasonlít s ezt pedig már a tör­vényhatósági bizottság el is fogadta és ha úgy ejti meg a számítást, ilyen szar­vashibákat ejteni nem fog. Mert sze­retnénk tudni, hogy ugyan ki fogja annak a hat millió téglának az 5% kamatát, szerinte 4500 forintot, megadni? Várjon hiszi e a ,,..“ azt, hogy az a hat millió tégla itt rögtön elkel? Kivált így ha bizonyos áramlat még ezt a kis váro­siasodást is el akarná számítani, a mire most a többség szert tenni akar? Bizony holt tőke maradna az és inkább hihető, hogy ott állva önmagától emész­tődnék. Azután egyébbel is jó lesz a ,,K.“-nek tisztába jőni, azzal nevezetesen, hogy soha senki sem mondta azt, hogy tud­nánk kaszárnyát semmiből építeni, de még azt sem, hogy az közvetlenül va­lamely kincses bánya lenne, de elha­tároztatott azért, mert a közvélemény még áldozatok árán is követelte és mikor ügyes kombináczió útján oda jutottunk, hogy ime kimutatható az, hogy az a kaszárnya­­hoz képest a milyen java­inkból felépíteni tudjuk, tisztességes jö­vedelmet hoz, úgy, hogy tényleg mint­­egy 4­­/2 százezer forintot belefektetve azon egy 750 ezer forintos kaszárnyát megveszünk, és ezt mind a lakosság külön terheltetése nélkül, annak kézzel fogható előnyére, akkor domesztika eme­lést jósolgatni s a kérdéseshez hasonló furcsaságot írni, ez bizony csak a „K.“­­nek való mulatság. Végül még tájékozásul megsúgjuk, hogy kaszárnyától adót fizetni nem kell, a­mit szintén jó tudni, nehogy az em­ber alaposságában a borzasztó nagy épület adójával argumentáljon, mikor olyan nincsen. KÖZÉRDEK. Soroksár—Kecskemét—Csongrád— Szentesi vasút. Hogy a biztos közlekedés mily emeltyűje egyes vidék, sőt ország anyagi jólétének, szük­ségtelen itt ecsetelnünk, minthogy ezt már megszámlálhatatlan sokan elmondották előt­tünk ! Tehát — mert ez megdönthetően igaz­ság— nem adhat eléggé fájdalmának keserű s kitörő szavakat azon vidék vagy város , mely Istentől megverve a közlekedés biztos körén kívül esik! Ilyen tekintélyes város Szentes, ilyen Csongrád is, mely két város évtizedek óta küzd, hogy vasútja legyen , de az osztrák állam­­vaspálya-társaság szűkmarkúsága, — s ne mondjuk — kapzsisága s többszörös ígérete s igy valótlan állításai következtében mint Szentes, úgy Csongrád város is kivül marad­tak a vasút hálózatán! Szentes város már-már majd odajut, hogy talán lesz vasútja Kunszentmártontól, bár ezen közlekedési út reá nézve üdvtelen leend, minthogy nem csatlakozhatván Cson­grád várossal, jöhet ide, egy aszályos, egy általános jégesővel pusztított év, amikor Szen­tesnek nem lesz mit szállítania vasúton , míg Csongráddal egyesülve, mindig lenne valami kereskedési tárgya, mely szállítást igényelne. Olykor óriási itt a szállítási tárgy, ve­gyük csak az 1862-ik évet, midőn Szentes város maga 3.000.000 - három millió mérő búzát szállított tengelyen Kun-Félegyházára a vasútra! De még mindig láttuk a közel­múltban is százával a kocsikat, melyeken Szentes hízott sertéseket és ludakat szállított Félegyházára elannyira, hogy a vasúti tisztek állításaként Kun-Félegyháza volt az egész vonalon az egyik leggazdagabban jövedelmező vasúti állomás! Megfoghatatlan tehát az indolenciája az osztrák államvasút-társaságnak , hogy föl nem karolta ez ügyet és Szentest s Csongrádot ma­gához nem ölelte, mely két város fölé rendett két tót vármegyével. De tekintsünk el Szentestől s vegyük figyelembe Csongrád várost s ennek szállí­tásra vonatkozó tárgyait, meglátjuk , ha érde­mel-e ez némi figyelmet. Minden előtt vegyük figyelembe, hogy Szentes és Csongrádnál mintegy 100,000 em­ber központosul, hiszen maga e két város 50,000 lelket számlál. Csongrád dohányter­melő vidék , hogy Csanynyal együtt 40—50,000 m.­mázsa dohány vár elszállításra. Csongrád­­nak van 3000 hold szőlője, hol a gyümölcs- és szőlőnemesités nagy lendületet vett. Hol e pillanatban is 50 — 60 kr. egy véka ne­mesitett kajszi; 20 — 30 kr. egy véka alma akkor, midőn a fővárosban egy szem kajszi baraczk egy ki. Zsírjában fúl itt a termelő és miért? mert nem tudja elszállítani termé­keit.­ Hiába áldozott Csongrád város pár évti­zed előtt mintegy 6000 frtot azért, hogy porosz mérnökökkel egy vasúti tervet készít­tessen, mely szárnyvonal Kun-Félegyházából indulandott ki s összeköttetett volna Oroshá­zával­ meg­őrt ezen jóakarat az osztr­­áll­ vasút­társaság könnyelmű indolenciáján , mely társaság jól érezte s tudta, hogy szegény Szentes és Csongrád rá van utalva, hogy tengelyen Kunfélegyházára szállítson mindent anélkül, hogy nevezett társaság csak egy krt is költött volna a szállításra ! Ez határozottan részakarat volt tőle! Fölébredt már a múlt évben nevezett társaság, de mint ő mondotta régebben embereivel, neki is elmondották, hogy: „zu speet“, minthogy az állam már most nem engedte meg az osztr.­á 1 1. vasútnak, hogy hidat állitson a Tiszára s igy a tula- Tiszán is közlekedhessék a magyar áll. vasút kárára. Ámde egészen másként állna a dolog, ha egy a zimonyi vasútból kiágazó vonal léte­­sittetnék aként, hogy Soroksárról kiindulva— mely mint hallatszik, bevégzett tény volna Lajos-Mizséig — a vasút, fölölelné Ócsát, két Dabast, Gyónt, Örkényt, Vacsot, Lajos-Mi­­zsét, Kecskeméten át Szikrát, Alpárt, Újfa­lut, Csongrádot, Szentest, s innen az óriási pusztákat, melyek termelnek , de nem fogyasz­tanak , ölelné föl; ilyenek: Derekegyháza , Mágócs, Árpádfalva stb. s Orosházán csatla­koznék az alföld fiumei vonallal. Ezen vonal­nak aztán szabad volna átmenni a Tiszán , minthogy ez nem osztr­­áll­ vasútvonal lenne. E sorok írója úgy nyilatkozott egyik vi­déki lapban, hogy: ,,Ha az ember és ördög elhagy, akkor Csongrád város Técsnél egyesül a kunszentmárton—szentesi vasútvonallal! Ámde ha a Soroksár—szentesi vonal léte­sülne, az esetben ezen szándéka Csongrád városnak elesnék s szívesen belemenne áldo­zattal is a soroksári vonal keretébe. Nem tudom, midőn e sorokat írom, hogy mi igaz van abban , hogy egy soroksár-mi­­zsei vasútvonal építési terve bevégzett tény , de bármint álljon is ez ügy, én nézetem, il­letve indítványom mellett maradok, bár Cson­grád városra egyelőre nem egészen előnyös ezen vonal, minthogy ha Szegeddel vagy vidékével akar közlekedni, nagy kerülőt kell tennie Kecskemét felé, de ezen kellemetlen­­némileg enyhülne később, ha t. i. említett vasút Orosházára, vagy épen Hódmezővásár­helyre vezettetnék. Azonban a főváros felé pedig sokat nyerne e vidék , amennyiben sok­kal rövidebb úton jutna föl az utazó, mint most egy nagy kerülőt használva föl. Kecskemét pedig úgyszólván, központja lenne e vonalnak s nem kell fejtegetnem azt, hogy mit nyerne ezen őt átmetsző vonal által anyagilag! Elmondhatom tehát ismételve, hogy ha ember és ördög elhagy bennünket s nincs ki­látásunk még a törvény erejénél fogva is arra , hogy az osztr. államvaspálya összeköttetésbe lépjen velünk, megragadjuk az alkalmat, bár honnan jöjjön is az, hogy Csongrádnak vas­útja legyen, mert kell vasútjának lenni. Tisztelettel kérem tehát az illetőket, kik befolyással lehetnek e dologra, hogy a 1885. AUGUSZTUS 2.

Next