Kecskeméti Lapok, 1899. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1899-01-01 / 1. szám

4 szinmifi énekes, a­kire már a fővárosi szín­házak figyelnek, tudva van s igy a dalok érvényesülésének kész biztosítéka volt. Igen szép a románcz (3. sz.) melyet Po­gány Janka a fonóban, úgyszintén az „Al­­konyatkor“ kezdetű dal (6. sz.), melyet a csárdában énekel. Mélabús hangulat uralkodik akkor a szereplőn s e dalok annak kifejezői. Selejtes dalokhoz szokott fülnek első perezre meglepőek, de a ki nem csupán csárdásnak nézi a magyar dalt, szívesen hallgatja. Hogy egy fokkal magasabban állanak a tisza­virág éltű nótáknál, külön érdemük is. A Lévay Margit k. a. és Bethleni kettőse az első felvonásban, és Lévay kisasszony víg, mó­kázó dalai a csárdajelenetben fülbemászó frissek. Az egyes számok így következnek: „Nem szeretem én a nyíló virágot“ (énekli Bethleni allegretto !), „Idres bodros, iczi piczi kis­lány“ (kettős, éneklik Bethleni és Lévay Margit, kedélyesen­­) az első felvonásban; „Megy a kis­lány a fonóba“ (románcz, énekli J. Pogány Janka, largo !) a második felvonásban ; „ Korcs­­márosné, hallod-e?“ (kar, allegretto­­); „Olyan vagyok mint a dalos pacsirta“ és „Pi pi pi pi­­pi-pi-piros a keszkenőm“ (énekli Lévay Mar­git), „Alkonyatkor“ (énekli Pogány Janka) és „Ki az urát nem szereti (allegretto scherzando) a 3-ik felvonásban; „Őszi napfény hull a kihalt berekre“ (largo, énekli Bethleni) az 5 ik felvonásban. Nem szóltunk még a dalok hangszerelé-­­­séről, a­mivel a zeneszerző szintén eltért a biallontól. A­kik a magyar zene fejlesztését komolyan akarják, az ilyen kísérleteket ki­váló figyelemben kell hogy részesítsék. Utó­végre nem maradhatunk "mindig az akkord­szerű kíséretnél. Mikor Langer Viktor a­­ 70-es években először próbált ilyesmit, a czi­­­­gánybandákon nevekedett fülek wagnerista­­ népdaloknak hallották zenéjét. Azóta mé­lyebbre néztünk már a magyar zene lénye­gébe s az új irány erőteljes fejlődésnek indult. Üdvözöljük e téren Szent-Gályt is. A karnagyi emelvényen maga a zene­szerző ült, a­ki valamivel többet hozott ki a gyönge zenészekkel, mint más népszínműi elő­adások alatt. Minden számot megtapsoltak, többet megújráztattak és hívták a zeneszer­zőt is, a­ki azonban nem jelent meg a lám­pák előtt. ünnepnap lévén, a bérlőközönség meg sem jelent s a nézőteret megtöltő ad hoc hall­­gatu­­jig jól fogadta a művet. Mindenesetre érdemes lenne megismételni. A zene­iskola érdemes igazgatója iránti figyelemből is. '5 ..­­__ ________ IRODALOM.­ ­ Az Olcsó Könyvtár új, olcsóbb soro­zatában folytatólag a következő munkák je­lentek meg: Hoffmannsegg utazása Magyar­­országon (581—82. szám), mely a múlt századbeli magyar állapotoknak élénk színek­kel megrajzolt képét adja. Coppée Severo Torelli-je (583—84.) a kiváló franczia költő legértékesebb drámai alkotása, mely nemzeti színpadunknak is állandó műsor darabja. Csiky Gergely ford­­ása jó tolmácsa az eredeti sok költői szépségének. Még két idegen drámai alkotás van az új sorozatban Seribe Clermont-ja (585—86.) és Medea Grillparzertől (612 — 14.), melyet Jászai Mari nagy alkotása oly nép­szerűségre emelt. A hazai dráma nemzeties alkotása Szigligeti pompás verses vígjátéka Fenn az ernyő, nincsen kas (588-90.), míg Simai Kristóf Igazházi­ja (601—603.) a régi magyar színpadnak egyik legnépszerűbb da­rabja és az első drámai alkotás, melyben egy századdal ezelőtt magyar színpadon a drámai múzsa megszólalt. A hazai elbeszélő irodalmat Pálffy Albert szép novellája A báróné levelei (606—608.) képviseli, míg az idegen irodal­makat a franczia Chateaubriand Vértanúk (591—98.) az angol Ouida Egy orgonaág (599—600.) czímű munkái mutatják be. Hiva­tásához híven, melylyel e kitűnő vállalat a­­ tudományt népszerűsíti, itt találjuk Pulszky Ágost essayjét Pázmány Péterről (587.), Erdélyi János hegelista Aesthetikai előtanul­­­­mányait (615—16.) és végül Taine két híres­­ munkáját A németalföldi művészet (619—20.) és A görög művészet bölcseletét (617—18.).­­ Ha még megemlítjük, hogy külső csin dolgá-­j­ban az ily olcsófajta vállalatok közt az Olcsó Könyvtár első helyen áll, mert papírja­­ jó, nyomása tiszta s hogy egy-egy száma az új sorozatnak 10 kr., számot adtunk a Frank­­lin-Társulat méltán népszerű vállalatáról, mely ott található minden könyvkereskedésben. )_( Komoly irány, könnyed szellem, ha­tározott nemzeti törekvés jellemzi a „Magyar­­ország“ politikai napilapot. Nem hajlong ide­­oda, nem üzérkedik politikai meggyőződéssel, egyenes és nyílt, mint a magyar ember lelke, azért fért annyira közel a magyar nemzet szívéhez. A „Magyarország“ félévtizedre visz­­szanyúló múltjában páratlan előhaladást tett. A művelt magyar társadalom befogadta, meg­kedvelte és nagyra nevelte, úgy, hogy ma már a „Magyarország“ a legelterjedtebb és­­ isottabb lapja a magyar közönségnek,­agyarország“ valósággal irányt szab és ti maga köré a művelt magyar társa­dalmak Bartha Miklós az ő páratlan ragyogó tollával megragadja az elméket, úgy hogy politikai és társadalmi különbség nélkül min­denki meghajlik az ő tollának szépsége és varázsereje előtt. A „Magyarország“ minden sorában komoly és emelkedett, nem hódol a modern léhaságoknak, de eleven, gyors és szórakoztató. Azért kedvelt lapja a magyar családoknak. A „Magyaroszág“ felelős szer­kesztője Holló Lajos országgy. képviselő, kívüle közéletünk és íróink kitűnőségeinek egész sorozata tartozik a „ Magyarország “­­hoz, így Inczédy László, Pázmándy Dénes, Móra István, Vértessy Arnold, Bartók Lajos, Szabóné Nogáll Janka és a régi és új írói nemzedék sok más jeles tagja. A „Magyar­­ország“ előállítási módja a modern technikai haladásnak igazi példaképe. Bécscsel, Berlin­nel és az ország nagyobb városaival direkt telefon-összeköttetéseket tart fenn, híreit és tudósításait a leggyorsabban és a legalaposabb forrásokból meríti. Ez teszi lehetővé, hogy a „Magyarország“ a többi lapokat egy félnap­pal megelőzi. A „Magyarország“ reggel már az ország legtávolabbi részeiben is ott van. Hozza a kimerítő országgyűlést, a bel- és külföldi tőzsdei tudósításokat, kitűnő regé­nyeket, tárczákat, stb. stb. A „Magyarország“ előfizetési ára egy évre 14 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfize­tési pénzek postautalványon a „Magyaror­szágiadó hivatalába — Budapest, küldendők. — Akartál ? . . . — Akartam. Azt hittem czigányleány és gróf nem illenek össze, kiakartalak tépni a szivemből, de nem bírtalak . . . Előttem voltál, nem tudtalak feledni . . . . . . Ha nem lett volna előtte, lehetett­­ volna? . . . A leány kibontakozik az ölelő karok kö­zül. Fehér az arcza, lépései ingadozók, mintha le akarna rogyni. A gróf megdöbbenve nézett reá. — Hová megy ? . . . A leány rátekint. Hová megy ? Különös kérdés az ahhoz, a ki maga sem tudja s még különösebb annak kérdezni a ki elől futnak. A gróf megfogta a leány kezét s mélyen a szemébe nézett, mint az alvajárónak szokás. — Hát már nem szeretsz ? — Kérdé­s szemrehányóan. A leány rátekint. Nemcsak az ajk tud beszélni, tudnak a szemek is s azok nem ha­zudnak s ezeknek a szemeknek a fájó nézése azt mondja : — Hát volt olyan idő, hogy nem sze­rettelek és lehet olyan idő, hogy ne szeres­selek ? . . . — Hát akkor mért akarsz elhagyni ? — tört ki keserűen a gróf. Milyen jó lett volna a leánynak, ha ezt is el tudták volna mondani a szemei! De nem­­ tudták, az ajkainak kellett beszélni, pedig milyen nehéz volt kimondani minden egyes szót: — Azért, mert nem neked teremtett az Isten, a kinek teremtett az ott nyomorog valahol egy vándorczigány-sátorban; minket a társadalom előítéletéből égig érő örökválasz­fal választ el egymástól. — Megyek fölke­resni az én czigányomat az ő sátrában, te pedig menj és keresd föl a te gróf kisasszo­nyodat az ő palotájában . . . És az ajkak nem mondtak oly igazat, mint a szemek: nem akart ő czigányt keresni föl a sátorában . . . A gróf megragadta mind a két kezét. — Rózsikám, egyetlenem, hát még most is haragszol? A leány ráemelte szemeit a miben benne ült szerelmének egész nagysága, a megbocsá­tás — csak a boldogság nem. Még könyek is ragyogtak a szemében. Ez a leány most nem fog hazudni. Oda hajtotta fejét a gróf vállára s úgy suttogta : — Nem haragszom . . . A gróf boldogan vonta őt magához, meg­simogatta haját és hízelegve kérdé : — És nem fogsz elmenni tőlem ? — Nem . . . Igazat mondott, nem ment el . . . E perezben a gróf anyja és nővére jöttek feléjük a kis báróval együtt. A leány föl­nézett a gróf arczába s aztán hirtelen le­hajolt és megcsókolta kezét s elfutott és eltűnt a fák lombjai között. A gróf elpirult arczc­al mosolyogva nézett utána. — Gyermek. — Gondola. Most nem tette hozzá, hogy „czigány”. Egy helyen a fák tisztán hagytak egy­­ kis tért, ezen a téren haladt át a leány ép­pen akkor, mikor a gróf anyja, nővére és a kis báró annak irányában mentek. A kis báró szemei találkoztak a leányéval, ez egyetlen tekintet, mennyit beszélt a leánynak. Keserű­ség vett erőt lelkén, szivére szok­ta kezeit, ah mért nem ezt szereti a helyett a másik helyett, ez letudná rombolni érte azt az egekig érő válaszfalat, — az nem tudja s ha talán lerombolná is, jönne egy nap, a­melyen megbánná, hogy ezt tette. Milyen világból kikergető gondolat volt ez! — Ha ki lehetne futni belőle! . . . Hát nem lehet ? Visszahökkent, a tó partjához ért. Ott volt előtte a világ vége, csak egy lépés és kint lesz belőle . . . Megtegye-e ezt az egy­­ lépést? — Mily csúf a halál, ha csak egy lépés választ el tőle ! — De hát mi köti őt a világhoz? Életkedv? Emberek? Vallás? Szerelem ? Mind kiűzik belőle! . . . Meg fogja hát tenni ezt az egy lépést, hiszen ez oly rövid út a másvilágba, nem lehet úgy el­fáradni bele, mint az innenső világ utain. Föltekintett az égre, mintha csak kérni akarta volna azt, a kihez megy, hogy bocsás­son meg neki úgy, miként ő megbocsát annak, a kit itt hagy . . . Behunyta szemeit, hogy igy tegye meg­­ azt a rövid utat a másvilágba . . . A habok összecsaptak feje fölött s a meg-­s kezdett halál rettenetes tusájában egy két­ségbeesett kiáltást hallott s majd egy nagy KECSKEMÉTI LAPOK 1. sz. KÜLÖNFÉLÉK. — Boldog Újévet kívánunk, lapunk t. olvasóinak és kedves munkatársainknak. — Halálozás. Mély részvéttel értesülünk, hogy Mészáros János ev. ref. lelkész áldott jóságú édes anyja özv. Mészáros Károlyné elhunyt. A halálozásról a lesújtott család a következő jelentést adta ki: „Szomorodott

Next