Kecskeméti Lapok, 1899. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-01 / 1. szám
4 szinmifi énekes, akire már a fővárosi színházak figyelnek, tudva van s igy a dalok érvényesülésének kész biztosítéka volt. Igen szép a románcz (3. sz.) melyet Pogány Janka a fonóban, úgyszintén az „Alkonyatkor“ kezdetű dal (6. sz.), melyet a csárdában énekel. Mélabús hangulat uralkodik akkor a szereplőn s e dalok annak kifejezői. Selejtes dalokhoz szokott fülnek első perezre meglepőek, de a ki nem csupán csárdásnak nézi a magyar dalt, szívesen hallgatja. Hogy egy fokkal magasabban állanak a tiszavirág éltű nótáknál, külön érdemük is. A Lévay Margit k. a. és Bethleni kettőse az első felvonásban, és Lévay kisasszony víg, mókázó dalai a csárdajelenetben fülbemászó frissek. Az egyes számok így következnek: „Nem szeretem én a nyíló virágot“ (énekli Bethleni allegretto !), „Idres bodros, iczi piczi kislány“ (kettős, éneklik Bethleni és Lévay Margit, kedélyesen) az első felvonásban; „Megy a kislány a fonóba“ (románcz, énekli J. Pogány Janka, largo !) a második felvonásban ; „ Korcsmárosné, hallod-e?“ (kar, allegretto); „Olyan vagyok mint a dalos pacsirta“ és „Pi pi pi pipi-pi-piros a keszkenőm“ (énekli Lévay Margit), „Alkonyatkor“ (énekli Pogány Janka) és „Ki az urát nem szereti (allegretto scherzando) a 3-ik felvonásban; „Őszi napfény hull a kihalt berekre“ (largo, énekli Bethleni) az 5 ik felvonásban. Nem szóltunk még a dalok hangszerelé-séről, amivel a zeneszerző szintén eltért a biallontól. Akik a magyar zene fejlesztését komolyan akarják, az ilyen kísérleteket kiváló figyelemben kell hogy részesítsék. Utóvégre nem maradhatunk "mindig az akkordszerű kíséretnél. Mikor Langer Viktor a 70-es években először próbált ilyesmit, a czigánybandákon nevekedett fülek wagnerista népdaloknak hallották zenéjét. Azóta mélyebbre néztünk már a magyar zene lényegébe s az új irány erőteljes fejlődésnek indult. Üdvözöljük e téren Szent-Gályt is. A karnagyi emelvényen maga a zeneszerző ült, aki valamivel többet hozott ki a gyönge zenészekkel, mint más népszínműi előadások alatt. Minden számot megtapsoltak, többet megújráztattak és hívták a zeneszerzőt is, aki azonban nem jelent meg a lámpák előtt. ünnepnap lévén, a bérlőközönség meg sem jelent s a nézőteret megtöltő ad hoc hallgatujig jól fogadta a művet. Mindenesetre érdemes lenne megismételni. A zeneiskola érdemes igazgatója iránti figyelemből is. '5 ..__ ________ IRODALOM. Az Olcsó Könyvtár új, olcsóbb sorozatában folytatólag a következő munkák jelentek meg: Hoffmannsegg utazása Magyarországon (581—82. szám), mely a múlt századbeli magyar állapotoknak élénk színekkel megrajzolt képét adja. Coppée Severo Torelli-je (583—84.) a kiváló franczia költő legértékesebb drámai alkotása, mely nemzeti színpadunknak is állandó műsor darabja. Csiky Gergely fordása jó tolmácsa az eredeti sok költői szépségének. Még két idegen drámai alkotás van az új sorozatban Seribe Clermont-ja (585—86.) és Medea Grillparzertől (612 — 14.), melyet Jászai Mari nagy alkotása oly népszerűségre emelt. A hazai dráma nemzeties alkotása Szigligeti pompás verses vígjátéka Fenn az ernyő, nincsen kas (588-90.), míg Simai Kristóf Igazházija (601—603.) a régi magyar színpadnak egyik legnépszerűbb darabja és az első drámai alkotás, melyben egy századdal ezelőtt magyar színpadon a drámai múzsa megszólalt. A hazai elbeszélő irodalmat Pálffy Albert szép novellája A báróné levelei (606—608.) képviseli, míg az idegen irodalmakat a franczia Chateaubriand Vértanúk (591—98.) az angol Ouida Egy orgonaág (599—600.) czímű munkái mutatják be. Hivatásához híven, melylyel e kitűnő vállalat a tudományt népszerűsíti, itt találjuk Pulszky Ágost essayjét Pázmány Péterről (587.), Erdélyi János hegelista Aesthetikai előtanulmányait (615—16.) és végül Taine két híres munkáját A németalföldi művészet (619—20.) és A görög művészet bölcseletét (617—18.). Ha még megemlítjük, hogy külső csin dolgá-jban az ily olcsófajta vállalatok közt az Olcsó Könyvtár első helyen áll, mert papírja jó, nyomása tiszta s hogy egy-egy száma az új sorozatnak 10 kr., számot adtunk a Franklin-Társulat méltán népszerű vállalatáról, mely ott található minden könyvkereskedésben. )_( Komoly irány, könnyed szellem, határozott nemzeti törekvés jellemzi a „Magyarország“ politikai napilapot. Nem hajlong ideoda, nem üzérkedik politikai meggyőződéssel, egyenes és nyílt, mint a magyar ember lelke, azért fért annyira közel a magyar nemzet szívéhez. A „Magyarország“ félévtizedre viszszanyúló múltjában páratlan előhaladást tett. A művelt magyar társadalom befogadta, megkedvelte és nagyra nevelte, úgy, hogy ma már a „Magyarország“ a legelterjedtebb és isottabb lapja a magyar közönségnek,agyarország“ valósággal irányt szab és ti maga köré a művelt magyar társadalmak Bartha Miklós az ő páratlan ragyogó tollával megragadja az elméket, úgy hogy politikai és társadalmi különbség nélkül mindenki meghajlik az ő tollának szépsége és varázsereje előtt. A „Magyarország“ minden sorában komoly és emelkedett, nem hódol a modern léhaságoknak, de eleven, gyors és szórakoztató. Azért kedvelt lapja a magyar családoknak. A „Magyaroszág“ felelős szerkesztője Holló Lajos országgy. képviselő, kívüle közéletünk és íróink kitűnőségeinek egész sorozata tartozik a „ Magyarország “hoz, így Inczédy László, Pázmándy Dénes, Móra István, Vértessy Arnold, Bartók Lajos, Szabóné Nogáll Janka és a régi és új írói nemzedék sok más jeles tagja. A „Magyarország“ előállítási módja a modern technikai haladásnak igazi példaképe. Bécscsel, Berlinnel és az ország nagyobb városaival direkt telefon-összeköttetéseket tart fenn, híreit és tudósításait a leggyorsabban és a legalaposabb forrásokból meríti. Ez teszi lehetővé, hogy a „Magyarország“ a többi lapokat egy félnappal megelőzi. A „Magyarország“ reggel már az ország legtávolabbi részeiben is ott van. Hozza a kimerítő országgyűlést, a bel- és külföldi tőzsdei tudósításokat, kitűnő regényeket, tárczákat, stb. stb. A „Magyarország“ előfizetési ára egy évre 14 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetési pénzek postautalványon a „Magyarországiadó hivatalába — Budapest, küldendők. — Akartál ? . . . — Akartam. Azt hittem czigányleány és gróf nem illenek össze, kiakartalak tépni a szivemből, de nem bírtalak . . . Előttem voltál, nem tudtalak feledni . . . . . . Ha nem lett volna előtte, lehetett volna? . . . A leány kibontakozik az ölelő karok közül. Fehér az arcza, lépései ingadozók, mintha le akarna rogyni. A gróf megdöbbenve nézett reá. — Hová megy ? . . . A leány rátekint. Hová megy ? Különös kérdés az ahhoz, a ki maga sem tudja s még különösebb annak kérdezni a ki elől futnak. A gróf megfogta a leány kezét s mélyen a szemébe nézett, mint az alvajárónak szokás. — Hát már nem szeretsz ? — Kérdés szemrehányóan. A leány rátekint. Nemcsak az ajk tud beszélni, tudnak a szemek is s azok nem hazudnak s ezeknek a szemeknek a fájó nézése azt mondja : — Hát volt olyan idő, hogy nem szerettelek és lehet olyan idő, hogy ne szeresselek ? . . . — Hát akkor mért akarsz elhagyni ? — tört ki keserűen a gróf. Milyen jó lett volna a leánynak, ha ezt is el tudták volna mondani a szemei! De nem tudták, az ajkainak kellett beszélni, pedig milyen nehéz volt kimondani minden egyes szót: — Azért, mert nem neked teremtett az Isten, a kinek teremtett az ott nyomorog valahol egy vándorczigány-sátorban; minket a társadalom előítéletéből égig érő örökválaszfal választ el egymástól. — Megyek fölkeresni az én czigányomat az ő sátrában, te pedig menj és keresd föl a te gróf kisasszonyodat az ő palotájában . . . És az ajkak nem mondtak oly igazat, mint a szemek: nem akart ő czigányt keresni föl a sátorában . . . A gróf megragadta mind a két kezét. — Rózsikám, egyetlenem, hát még most is haragszol? A leány ráemelte szemeit a miben benne ült szerelmének egész nagysága, a megbocsátás — csak a boldogság nem. Még könyek is ragyogtak a szemében. Ez a leány most nem fog hazudni. Oda hajtotta fejét a gróf vállára s úgy suttogta : — Nem haragszom . . . A gróf boldogan vonta őt magához, megsimogatta haját és hízelegve kérdé : — És nem fogsz elmenni tőlem ? — Nem . . . Igazat mondott, nem ment el . . . E perezben a gróf anyja és nővére jöttek feléjük a kis báróval együtt. A leány fölnézett a gróf arczába s aztán hirtelen lehajolt és megcsókolta kezét s elfutott és eltűnt a fák lombjai között. A gróf elpirult arczcal mosolyogva nézett utána. — Gyermek. — Gondola. Most nem tette hozzá, hogy „czigány”. Egy helyen a fák tisztán hagytak egy kis tért, ezen a téren haladt át a leány éppen akkor, mikor a gróf anyja, nővére és a kis báró annak irányában mentek. A kis báró szemei találkoztak a leányéval, ez egyetlen tekintet, mennyit beszélt a leánynak. Keserűség vett erőt lelkén, szivére szokta kezeit, ah mért nem ezt szereti a helyett a másik helyett, ez letudná rombolni érte azt az egekig érő válaszfalat, — az nem tudja s ha talán lerombolná is, jönne egy nap, amelyen megbánná, hogy ezt tette. Milyen világból kikergető gondolat volt ez! — Ha ki lehetne futni belőle! . . . Hát nem lehet ? Visszahökkent, a tó partjához ért. Ott volt előtte a világ vége, csak egy lépés és kint lesz belőle . . . Megtegye-e ezt az egy lépést? — Mily csúf a halál, ha csak egy lépés választ el tőle ! — De hát mi köti őt a világhoz? Életkedv? Emberek? Vallás? Szerelem ? Mind kiűzik belőle! . . . Meg fogja hát tenni ezt az egy lépést, hiszen ez oly rövid út a másvilágba, nem lehet úgy elfáradni bele, mint az innenső világ utain. Föltekintett az égre, mintha csak kérni akarta volna azt, a kihez megy, hogy bocsásson meg neki úgy, miként ő megbocsát annak, a kit itt hagy . . . Behunyta szemeit, hogy igy tegye meg azt a rövid utat a másvilágba . . . A habok összecsaptak feje fölött s a meg-s kezdett halál rettenetes tusájában egy kétségbeesett kiáltást hallott s majd egy nagy KECSKEMÉTI LAPOK 1. sz. KÜLÖNFÉLÉK. — Boldog Újévet kívánunk, lapunk t. olvasóinak és kedves munkatársainknak. — Halálozás. Mély részvéttel értesülünk, hogy Mészáros János ev. ref. lelkész áldott jóságú édes anyja özv. Mészáros Károlyné elhunyt. A halálozásról a lesújtott család a következő jelentést adta ki: „Szomorodott