Kecskeméti Lapok, 1913. január-június (46. évfolyam, 1-148. szám)

1913-01-01 / 1. szám

1. szám. Kecskeméti Lapok a mai állapotainkat. Valamelyik Bonifácius pápa mondását idézte, hogy egykor fakely­­hek voltak az oltáron s arany­ emberek az oltár előtt, ma aranykehely van az oltáron s fajankók azok, akik az oltár előtt álla­nak. így van ez a nemzet oltáránál, a par­lamentben is. Mert néhány száz év múlt el ugyan azóta a korszak óta, melynek jellem­zésére ezt Bonifácius pápa mondta, de cso­dálatosan igaz, ha mai viszonyainkra alkal­mazzuk. Ennek a tudata él benn a nép lelké­ben s ez az, ami a választói jog reformját halaszthatatlan szükséggé érlelte. Ezért nem lehet semmiféle ravaszkodással, a választók számának szaporításával és hasonló fogá­sokkal megcsinálni a reformot. Nyílt, be­csületes és őszinte reform kell. Nem «jog­kiterjesztés», hanem maga az egész «jog». Nem könyöradományképen akarja a nemzet az általános választói jogot, hanem mint a saját jogát, amelyet sem kijátszani nem enged, sem a kiváltságos osztályok önző gyámkodását tovább eltűrni nem hajlandó. Arzén a vágóhídon. A Kecskeméti Lapok I. évi 294. szá­mában fenti cím alatt közöltekre vonatkozó­lag, a következőket tartottam szükségesnek a Kecskeméti Lapok olvasó közönségének tudomására hozni. Ezelőtt négy évvel a közvágóhíd egész területén egész hirtelen annyira elszaporod­tak a patkányok és egerek, hogy a hűtő­kamrákban tartott húsárukat összerágták és élvezhetlenné tették, azért az iparosok kellő kártalanítása mellett sok —­ egyébként kifo­gástalan húsárut kellett megsemmisíteni. Ezen időben minden rendelkezésemre álló eszközt igénybe vettem, ezen állatok kiirtá­sára s a hatóság sok költséggel és szorga­lommal iparkodott ezen közegészségügyileg tarthatatlan állapot megszüntetését célzó intézkedéseimet elősegíteni. Az első intézkedés az volt, hogy kő­­művesekkel cementbe ágyazott üvegtörme­lékkel tömettem be a lukakat, sűrű erős sodronyhálókkal zárattam el a léghűtőbe­­rendezés bevezető nyílásait és fémlemezek­kel védtük meg a hiányos padlásolás egy­­egy kamrára eső felületét. Evvel egyidőben egy oltóanyagtermelő intézetből egér-tifusz bacillus culturát ho­zattam (t. i. a termelőtelep állítása szerint az ezen anyaggal fertőzött egerek és patká­nyok között más állatra s az emberre nem veszélyes tífusz fejlődik ki s ez volna az irtási mód) de vele eredményt nem tudtam elérni. Ezen anyag után a széles körben használatos Ratin nevű egér és patkány irtó anyagot hozattuk meg, de bár a hasz­nálati utasítást betartottuk, eredményt ez sem hozott. A Ratin után pirított töpörtő közé tengeri hagymát kevertem s azt helyeztem el a hűtőkamrába, de ez is hatástalannak bizonyult. Ekkor t. i. 1909. november 22-én a városi tisztiorvosi hivatal hozzájárulásával 300 gramm arzénporra kaptam a rendőr­­kapitányságtól engedélyt — kimondottam a közvágóhidra patkány­irtás céljából. Az arzént a közvágóhídi hűtőüzem megszüntetése után (t. i. november 15-től, március 1-ig nem tartható hús a hűtőkam­rákban, sőt a levágott állatokból nyert hús­árut a feldolgozásból egyenesen kocsira kell rakni), elkobzott húsáru darabokra szórva a hűtőkamrákba helyeztem. Megjegyzem, hogy minden egyes hű­tőkamrát négy vastag ajtó és egy aszfalto­zott folyosó választja el a vágócsarnoktól, tehát itt teljesen kizárt dolog, hogy a mér­get az egér vagy patkány áthurcolhassa. De veszélytelen az arzén kezelés azért is, mert a vágócsarnokok aszfalttal burkoltak s vascement falúak, amelyeken egér meg nem állhat s úgy a falat, mint a padozatot naponta, mindennap lesorolják a szolgák. A hűtőkamrákban elhelyezett mérgezett húsárukat megrágják az egerek és patkányok, de amig az egerek, eddig minden évben elpusztultak tőle, addig a patkányok minden hátrány nélkül ettek belőle. Miután azonban ezen az állapoton segíteni kellett, a hatóság Pihorik Pál jász­berényi lakos patkány­irtó embert felfogadta a közvágóhídi patkányok kiirtására, amit az 600 korona kialkudott bér ellen teljes sikerrel el is végzett. Azóta a közvágóhíd környékén még sok patkány szaladgál, de a hűtőkamrába nem mernek belépni s hogy ennek mi a titka, azt nem sikerült kitudni. Azonban az egér minden évben újból és újból felszaporodik s miután más jó egérirtószer nem áll rendelkezésemre, eddig mindig az arzénnal küzdöttem ellenük. Amikor az állategészségügyi felügyelő úr a közvágóhídon vizsgálatott tartott, én nem voltam ott jelen (t. i. hivatalos időn kivül volt s engem erről nem értesítettek) s csupán az ottlakó szolga adhatott min­denről felvilágosítást s erősen hiszem, hogy ha a felügyelő úr velem személyesen is beszélt volna erről az ügyről, nem tartotta volna fenn továbbra is az arzénből folyó aggályait. Az pedig, hogy a felügyelő úr ezt rendetlenségnek minősítette volna, nem fedi a tényállást, mert ez ügyben a hatóságom­mal folytatott eszmecseréje kapcsán a köz­vágóhídi tisztaság és rend felől elismeréssel nyilatkozott. Igenis, lehetnek a felügyelő urnak a kecskeméti hústermelés körüli állapotok ellen alapos kifogásai, de ezek a hiányos közvágóhídi felszerelésből erednek s azok­nak a kiküszöbölése az én hatáskörömön kívül esnek. Csupán egy dologra óhajtok még ki­térni. Mindezen irtási eljárások a t­. m. kir. állatorvos úr tudtával történtek (t. i. négy évvel ezelőtt mindezen irtási módok az ő bevonásával történt szaktanácskozások eredménye után eszközöltettek é s igen cso­dálkozom rajta, hogy miután ezen ügyről csak az állatorvosi kar tudott, a Kecskeméti Lapok I. évi 294. számában közölt cikk mégis ilyen ferde beállításban kerülhetett a nyilvánosság elé. Ismerem a Kecskeméti Lapok tárgyi­lagosságát s tudom, hogy sokat dolgozott már a közélelmezés jobbá tételén s épen azért merem állítani, hogy ez esetben is a hírforrásban volt a hiba. Ami pedig azt illeti, hogy a szolgám kezelte az arzént, az igaz, de igaz az is hogy nemcsak az én szolgám van ilyesmi­nek a kezelésével megbízva, hanem minden laboratórium és gyógyáruraktár dologi ke­zelését a szolgákra bízzák (természetesen alapos kioktatás után, amit én sem mulasz­tottam el) és ezen arzén poros üvegen is rajta van a halál fej és a méregjelzés. Megjegyzem, ez a szolga már 8 éve van mellettem s ismerem a megbízhatóságát. Ezek után csak azt kérem a nagy­közönségtől, hogy a közvágóhíd jelenlegi kezelésében méltóztassék minden fenntartás nélkül bízni. F. hó 28-án az egér­irtás véget ért s épen úgy mint más években, ez alkalommal is megtétettek azon intézkedések, amelyek a mérgező anyag megsemmisítéséhez szük­ségesek voltak. „ . . . Forró Lajos, közvágóhidi igazgató, állatorvos. — A vasúti bérlet- és szabadje­gyek meghosszabbítása. Beöthy László kereskedelmi miniszter az 1912. évre kiállí­tott államvasuti összes kedvezményes évi bérletei és szabadjegyek érvényességét 1913. január 15-ig bezárólag meghosszabbította. Ez a meghosszabbítás nem vonatkozik az időleges szabadjegyekre és a kedvezményes igazolványok egyéb nemeire, így a féláru menetjegy váltására jogosító arcképes iga­zolványok január 1-je után csak az esetben jogosítanak kedvezményes utazásra, ha azok az 1913. évre megfelelően érvényesítve vannak. ____ 3. oldal. Az elmúlt év története Az elmúlt 1912-ik esztendő nevezete­sebb eseményeiről — régi szokás szerint —• rövid kivonatban emlékezünk meg ez idén is. Míg az 1911-ik esztendőt az elemi csapá­sok esztendejének nevezhetjük, addig a most lefolyt év a politikai csapások évének viselheti a nevét. Semmi sem új a nap alatt és egyik év olyan mint a másik: baj és veszedelem mindig van a világon. Január­ 8. Hatalmas szélvihar dühöngött, mely több háztetőt megrongált és néhány hatal­mas fát derékban ketté tört. 8. A pályaudvaron két vonat össze­ütközött. Hét kocsi izzó-porrá tört. 9. A jogakadémia tanári kara kari ülést tartott, melynek tárgya a választójogi reform tárgyában a belügyminiszterhez intézendő javaslat volt. 11. A Prot. Egyesület Ill­ik téli fel­olvasása. 12. Szandtner Aladár ügyészt Buda­pestre helyezték át. 18. Kacsoh Pongrác tiszteletére ren­dezett bucsu-bankettje. 20. Az izr. tanulókat segítő egyesület hangversenye. 22. Csabay Gyula tiszteletére rende­zett bankett. 25. Dr. Mészáros Gyula előadása. 26. Városi közgyűlés. 27. A Prot. Egyesület IV-ik téli felol­vasó estélye. 29. Az úri Kaszinó első közgyűlése új palotájában. Február. 3. A Kereskedő Ifjak hangversenye. 7. A tanács városi mozgóképszínház létesítését határozta el. 8. Bankett Bagi László h.­polgármester tiszteletére. 9. Tanácsülés a vízveték ügyében. 14. A Jótékony Nőegylet színházi előadása. 17. A katholikus­ estély. 23. Zeneünnepély Liszt Ferencz emlékére. 28. Városi közgyűlés. Március. 4. Általános munkaszünet és népgyű­­lés a választójogért. 5. A közúti vasút előmunkálatára Kada Elek polgármester az engedélyt megadta. 15. Március 15-iki ünnepélyek. 16. Dr. Tassy Pál temetése. 20. Kossuth Lajos halálának évfordulója. 21. Révész Istvánt pápai praelátussá nevezték ki. 26. Szigethy Lehel jogakad. tanár 25 éves tanári jubileuma. 27. A Jótékony Nőegylet szinielőadása. 29. Városi közgyűlés. Április. 3. Gyenge földrengés az éjjeli órákban. 5. A belügyminiszter értesítése, hogy 1 milliót előlegez az államsegélyből. 14. Népgyűlés a választójog érdekében. 15. Ő Felsége Bagi Lászlót a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. 16. Gaál Mózes felolvasása. 28. A belügyminiszter a Kecskemét— ceglédi villamos vasútra az előmunkálati engedélyt megadta. 30. Városi közgyűlés. 31. Bankett Bagi László h.­polgármes­ter tiszteletére. Május. 1. Általános munkaszünet és tüntető felvonulás. 3. Ő Felsége Füvessy Imre h.-főkapi­­tányt a Ferenc József-rend lovagkeresztjé­vel tüntette ki. 13. Bankett Révész István pápai praelá­­tus tiszteletére. 25. Általános sztrájk a parlamenti ese­mények miatt. ''.....26. A jogász-majális. 29. Városi közgyűlés. 30. Dr. Péch Aladár reáliskolai igaz­gató kinevezése.

Next