Kecskeméti Lapok, 1913. július-december (46. évfolyam, 149-299. szám)
1913-07-01 / 149. szám
149. szám. KECSKEMÉTI LAPOK — Gyorsírás-tanfolyam. Mint már jeleztük a Kecskeméti Gyorsírók Egyesülete július és augusztus folyamán is tart fenn tanfolyamot azok részére, kik a levelezőirást már tanulták, de vagy nem fejezték be, vagy nem gyakorolták be kellőképp. Az órák a kereskedelmi iskolában lesznek a hét két délutánján 5—6-ig. Tanfolyamdíj az egész kurzusra egyesületi tagoknak 3 korona, másoknak 4 korona. Akik részt akarnak venni, azok 2-án, d. u. 5 órakor jelentkezzenek a kereskedelmi iskola földszint 3. sz. termében, hol az előadás meg is kezdődik. — Festőnövendékek a művésztelepen. Az orsz. magy. kir. képzőművészeti főiskola 10 növendékét július 1-től szeptember 8-ig, 70 napra tervezett tanfolyamra a kecskeméti művésztelepre küldötte. A növendékek nevei a következők: Engelmann Sándor, Erdélyi Béla, Gulyás Sándor, Halász Ferenc, Janesitz Henrik, Ketting Ferenc, Markovics István, Péter Gyula, Szacsvay Alajos és Vitéz Mátyás. Gazdasági tanfolyamra felvett tanítók. Az Adán tartandó szünidei gazdasági tanfolyamra a földmivelésügyi miniszter a kecskeméti tanítók közül Makáry István és Nemcsik Zsigmond elemi iskolai és Fodor István siketnéma-intézeti tanítókat vette fel. — Tanítók személypótléka. A vallás- és közoktatásügyi miniszter értesítette a tanfelügyelőséget, hogy a községi és felekezeti tanítók illetményeiről szóló 1913-iki t.-c. értelmében nyugdíjba is beszámítható személyi pótlékot engedélyez mindazon tanítóknak, akik 1893. okt. elseje előtt már szolgálatban voltak, mivel ezen idejük a fizetésbe be nem számítódik. — Footballmérkőzés. A Kecskeméti Athlétikai Club tegnap a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club I. csapatával mérkőzött. A mérkőzés egyenlő erők képét mutatta, de míg a BEAC a játék végén egy gólt lőtt, addig a KAC csatársora ismét gólképtelennek bizonyult. Eredmény: 1:0 a BEAC javára. — Népgyűlés. Vasárnap d. e. a Szociáldemokrata munkások nyilvános népgyűlést tartottak Kecskeméten, a Kossuth-szobor előtti téren. A gyűlésen Soós Albert elnökölt s a napirendet Hajdú Sándor és Horváth Ambrus ismertették. Rámutattak azokra a lehetetlen állapotokra, amelyben az ország népe szenved, s azokra a korrupt állapotokra, amelybe a mostani uralom sülyesztette az országot. Ha a munkásság és polgárság fokozottabb mértékben tovább harcol, tovább küzd, sikerülni fog az általános egyenlő titkos választójogot megvalósítani s megteremteni Magyarországra a népjólétet. A jól sikerült népgyűlés fél tizenkét órakor lelkes hangulatba véget ért. — Megint a bérkocsisok. Hartyányi Gábor 23-as és Vincze Sándor 10-es sz. bérkocsisok ellen feljelentést tettek a rendőrségen, mivel hosszabb ideig tartó korcsmai mulatozásuk alatt lovaikat befogva és őrizetlenül hagyták. — Tűz. Vasárnap 1/212 óra tájban Szabó Mihály földbirtokos Köncsög 32. sz. alatti tanyáján, — valószínűleg a nyitott léckémény kigyulladása folytán — elhamvadt egy 50 m. hosszú és 11 m. széles, náddal födött istálló és cselédlakás. A körülbelül 2000 koronára rúgó kár biztosítás révén megtérül. — Talált tárgyak. A kiskunhalasi rendőrkapitányság a kecskemétihez átküldött egy bőr pénztárcát, melyben több okmány és Dudás Pál meg Dobos József kecskeméti lakosok nevére kiállított marhalevelek voltak. A tárca tulajdonosát talán majd ezek utján meg lehet állapítani. — Bauer Béla Rákóczi-úti lakos a Széchenyi-téren zálogcédulát talált. — Rendőri hírek. Molnár András cseléd a tegnapi nap folyamán alaposan beszeszelve ment haza gazdájához, akit ok nélkül szidalmazni és fenyegetni kezdett, mire az a közelben lévő rendőr segélyével tette ártalmatlanná. Feljelentést tettek ellene. — Laczi Ferenc Gáspár András utca 15. sz. alatti hentest a záróra be nem tartása miatt jelentették fel. Sikkasztó számvizsgáló. Mintegy három hete suttogtak utonútfélen az emberek egy számvizsgáló sikkasztásáról, akit állásától fel is függesztettek. Az élő szóban hordott hír elterjedt, miközben már nemcsak suttogtak róla, hanem egész nyíltan beszéltek az esetről és hallatszottak olyan hangok is, melyek a sajtót megvádolták azzal, hogy azért nem írnak róla az újságok, mert el akarják az egész ügyet »tussolni.« Hát ez nem így volt. Mi is tudtuk, hamarább mint akárki az esetet, de egy tucat megkárosított szegény ember érdekében hallgattunk ez ideig és éppen ezen hallgatásunk eredménye az, hogy most már kára nem lesz senkinek, mert a sikkasztott összeg meg fog térülni az utolsó fillérig. De kezdjük egészen élülről. Szalay Zsigmond ezelőtt 13 évvel került Kecskemétre a városi adópénztárhoz, mint napidíjas írnok. Az akkor 25 éves, előkelő úri családból való rokonszenves fiatalember már mint »végzett földesúr« jött ide Alsó-Dabasról, ahol szép örökségének rövid idő alatt nyakára hágott költséges passzióival. Új életpályáján igazán szépen haladt. A díjnokból pár év múlva megválasztott írnok lett, az elmúlt tisztújításkor számtiszt, majd később számellenőrré emelkedett és a tehetségét annyira honorálták a törvényhatósági bizottsági közgyűlésen, hogy múlt év végén számvizsgálóvá megválasztották. Már évek óta a háztartási számvevőségnél működött és ellene soha semmiféle kifogás nem merült föl. Tehetséges, példás szorgalmú, pontos, józan tisztviselő volt, akire a legádázabb ellensége sem mondhatott soha semmi rosszat. Pár héttel ezelőtt Tormássy Ferenc főszámvevő az egyik számlakönyvben egy tételt talált, amely neki gyanús volt és felelősségre vonta Szalayt, aki először ötötthatolt, végre bevallotta, hogy az a tétel hamis, mert annak a tételnek a befizetése nem történt meg. Tormássy Ferenc, aki a legparányibb szabálytalanságot sem tűri és aki kegyetlenül csapott le oda mindig, ahol a legcsekélyebb hűtlenséget talált, nyomban jelentést tett az esetről és Szalay Zsigmondot ugyanabban az órában állásától felfüggesztették és a hivatalból eltávolították. Már a vizsgálat kezdetén megállapítható volt, hogy itt egy speciális sikkasztásról van szó, amiből nem a városnak, hanem magánembereknek, haszonbéreket fizető bérlőknek van kára és oly furfangos módon lett végrehajtva, hogy az ellenőrzésnek lehetetlen volt rájönnie, csak véletlen útján. Szalay Zsigmond módszere a sikkasztásnál a következő volt: A háztartási főszámvevőség hivatali helyiségben történik a számfejtés a befizetni szándékolt összegekről és ugyanott egy ablakon keresztül a főpénztárnál történik a befizetés. Szalay, mint számvizsgáló, elvette ismerős emberektől, akik vagy felkínálták neki, vagy elkérte tőlük a pénzt vagy a számlakönyvet azzal, hogy majd ő befizeti helyettük, a nyugtáért pedig eljönnek később vagy másnap, harmadnap. A felek örültek az előzékenységnek és még meg is köszönték a szívességét. Szalay pedig a pénzt zsebrevágta, a könyvecskébe bevezette a nyugtát, a hivatali számlakönyvekbe szintén beírta az összeget, mint teljesített fizetést és ezzel megakadályozta azt, hogy az illetőt végrehajtsák. De eljárt Szalay másként is. Például átvett egyik féltől 764 koronát. Ekkor csinált 64 koronáról nyugtát, azt a pénztárnál befizette, de mielőtt a félnek átadta volna, a 64 koronás nyugtát meghamisította és csinált belőle 764 koronás nyugtát. Vagy egy másik. A fél adott neki 1450 koronát. Befizetett 450 koronát, aztán mikor megtörtént a befizetés, a 450 elébe odaírta az ezret számjeggyel és szóval. Ezer korona pedig a saját zsebébe vándorolt. A hátralékos fizető megnézte a nyugtáját, azt rendben levőnek találta. Szalay Zsigmond ezt a módszert 1911. év október havától űzte és tizenegy koháryszentlőrinci haszonbérlőtől mintegy kilencezer koronát sikkasztott el. Hogy erre két év alatt nem jöttek rá ott, ahol igazán kifogástalan becsületességgel és lelkiismeretességgel folyik az ellenőrzés, annak magyarázata a következő. Mint fentebb említettük, Szalay az általa jogtalanul nyugtázott és elsikkasztott összeget beírta a számlakönyvbe, mint valóban megtörtént fizetést. Ebből az következett, hogy az illető fél nem szerepelt hátralékos gyanánt és így ellene a végrehajtási eljárás sem volt megindítható. Már most minden évben a pénztári napló bevétel és kiadás tételeit összehasonlítják a könyvekbe vezetett hasontételekkel. Azoknak egyezni kell. Ám Szalay résen volt. Az összehasonlítási műveletek előtt keresztül húzta az elsikkasztott, de befizetésnek feltüntetett tételeket a könyvek lapjain, ami aztán úgy tűnt fel, mint »téves beírás,« ami előfordulhat és ezen nincs megütközni való. Ez nem is volt neki nehéz és könnyen feltűnővé sem válhatott, mert hiszen csak 9—10 tételről, a múlt évben pedig még kevesebbről volt szó. Megtette azt is, hogy kisebb, régebben sikkasztott összegeket befizetett nagyobb, újabban sikkasztott pénzből. A városnak azért nincs ebből kára, mert a befizetések szabálytalanul történtek az illető felek által. A főpénztárnál feltűnően ki van írva, hogy csak azok a fizetések érvényesek, amelyek a pénztárnok kezeihez fizettetnek le. A felek Szalaynak, mint jó ismerősnek, hogy ne kelljen soká ácsorogniok, odaadták a pénzt, hogy fizesse be a pénztárba. Szalay meg is tette nekik ezt a »szívességet.« Mint említettük, most már kára nem lesz senkinek sem. A megtévedt ember szerencsétlen családja hatezer koronát letétbe helyezett a kár fedezésére. Ezenkívül Szalaynak az árvaház mellett van egy a feleségével közös háza, amely bár adósággal van terhelve, de még mindig van benne érték a kár fedezésére. Tehát a megkárosított szegény emberek pénze is megtérül az utolsó fillérig. Eddigi hallgatásunk célja kizárólag ennek elérése volt, tudniillik, hogy a károsult emberek pénze biztosítva legyen. Szalay Zsigmond tragédiájának további fejleményéről még ezeket írhatjuk. A rendőrség Szalayt az eset óta állandóan felügyelet alatt tartotta. Ő maga nagyon apatikusan fogta fel a saját ügyét. A múlt szerdán megkapták a telekkönyvi végzést, melyből a felesége is értesült, hogy a város bűnügyi zárlatot kért és kapott a házukra. A szerencsétlen asszony látva, hogy most már nincs mentség, összepakolta bútorait és kisgyermekével elköltözött származási helyére sorsára bízva az urát. A rendőrség akkor előzetes letartóztatásba helyezte Szalayt, mert most már feltehető volt, hogy vagy megszökik, vagy kivégzi magát és megakadályozza az igazságszolgáltatás útját. Zimay Károly rendőrkapitány, a bűnügyi osztály vezetője kihallgatta és miután a terhelő adatok egész sora együtt volt, szombaton Szalay Zsigmondot átkísérték az ügyészség fogházába, ahol sikkasztás és közokirat hamisítással vádolva kerül vizsgálat alá. 3. oldal. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Anyakönyvi kivonat. Junius 30. Születések. Molnár Péter Pál rk. B. Tóth István rk. Boros László rk. Beke Klára rk. Apró Lajos Pál rk. Hardi Mária ref. Fekete István rk. Domokos Erzsébet rk. Hegedűs Ilona rk. Szőlősi Imre ref. Bende Mária rk. Gegő Marton Erzsébet rk. Újvári Lajos rk. Tóth Margit rk. Walter Erzsébet ref. Szűcs István rk. Halálozások. Végh Jánosné Kürtösi Juliánna rk. 71 éves. Apró Mihály rk. 6 éves. Özv. Vári Salamonná ref. 77 éves. Kecskés Sándor rk. 4 hónapos. Máthé László ref. 58 éves. Nagy Pál rk. 9 hónapos. Özv. Géró Jánosné Mars Anna rk. 75 éves. Özv. Ségner Adolfné Feuer Regina izr. 64 éves. Furkó János rk. 10 éves. Házasság. Deák Imre rk. Lakatos Juliánna rk. Magyar Pál rk. Vörös Mária rk. Mátok Béla ág. h. ev. Hemző Zsuzsánna ref.