Kecskeméti Lapok, 1914. január-június (47. évfolyam, 1-146. szám)
1914-01-01 / 1. szám
1. szám, Közigazgatási bizottság ülése. Tegnap délután 3 órakor volt a közigazgatási bizottság ülése Sándor István polgármester elnöklete alatt, a tagok mérsékelt érdeklődése mellett. Az ülésen a szokott tárgyak kerültek szőnyegre, miután Sándor István üdvözölte a megjelenteket és megnyitotta az ülést. Gyalókay Sándor ügyész bejelentette, hogy az ügyészség fogházában november hóban azátlagos napi létszám 123 elítélt és 92 vizsgálati fogoly volt. Betegség 6 eset volt. Halálozás nem fordult elő. Fegyelmi eset 10 volt. Munkával 190 fogoly foglalkozott. A tanfelügyelői kirendeltség működéséről a helyettes tanfelügyelő, Kovács Gyula tett jelentést, melyben bejelenti, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter a kisebb gazdasági tanfolyamok felett való felügyelettel Beke András lajosmizsei áll. gazdasági tanítót bízta meg. Bejelenti továbbá, hogy a közgyűlés által az óvónőknek megszavazott fizetéskiegészítését a miniszter helyben hagyta. Dr. Csabay Géza főorvos bejelentette, hogy a közegészségügy november hóban a járványos betegségek miatt nagyon kedvezőtlen volt. Az élveszületés 225 volt; 8 gyermek halva született. Elhalt 148 egyén, ezek között 45 volt 1 évesnél fiatalabb. Erőszakos módon 3 egyén halt meg. A novemberi népesség szaporulat 77. A szegényházban 69, a kórházban 180 egyént ápoltak. Ez az utolsó szám azért olyan nagy, mert most minden ragályos beteget kivisznek a kórházba. A gondnoksági ügyek november havi állapota a következő volt. Gyámolt volt az egész hónapban 6069. Ezek közül elhalt és felszabadult 60, tehát maradt a hó végén 6009 gyámolt. Gondnokság alatt volt és maradt a hó végéig 110 ágyén. A gyámpénztár bevétele 51 ezer, a kiadás pedig 46 ezer korona volt. Ezután még volt több jelen is, így az állategészségügyi jelentés szerint fellépett a baromfi vész az egyes kerületekben. A javadalmi, zálog és rendőrkapitányi pénztár vizsgálatok a jelentés szerint mindent rendben találtak. Kimondta a közigazgatási bizottság, hogy a földrengési károk címén az elengedett adók után járó útadókat törlik. Végül néhány apróbb ügyről tettek jelentést a bizottságnak és a bizottság a jelentéseket egyhangúlag tudomásul vette. A bizottság tárgyalása délután 4 órakor ért véget. — Igen és maga igen kényelmesen beleélte magát ebbe a gondolatba, s nem jutott eszébe soha az előbbi kérdést hozzám intézni, pedig talán nekem is van akaratom, szívem és életem felett én is rendelkezem. Megnyugodott abban, hogy végigélvezi a fiatalság örömeit, s a végén biztosra kopogtathat egy ajtón, melyen át feleséget fog kivezetni. Alig találkoztunk kora ifjúságunk óta egészen az esküvőig. Maga folytatta tanulmányait, nagy városokban, külföldön élt, bizonyára nem a kolostorok unalmas csendjében, s aligha vette magára a könyvmoly szerepét és igaza is volt. Azért fiatal és független az ember, hogy kivegye részét az élet vidám, gondtalan élvezeteiből, hisz’ marad még idő a halálos unalomra a házasélet igájában, mikor az embert odakötik egy rég kiszemelt kisvárosi, szende lányhoz, kinek szűk látköréhez kell alkalmazkodni, kinek gondolatai, vágyai, egész lelki élete oly nevetségesen egyszerű, mint a kisváros és annak berendezése. Ej, érdemes is erre gondolni! — Tehát még léha fráternek is tart, ki tanulás ürügye alatt végig mulattam a világot, s kifáradva hazajöttem és elfoglaltam kijelölt helyemet az elkészített részekben. Arra nem gondol, hogy egy ifjú élete idegőrlő, megfeszített munkában is eltelhet, melynek küzdelmeit csak azért tudja diadallal megvívni, mert lelkében oltárt emelt egy szent képnek, mely kitartásra bátorítja, melyhez fáradalmai között megpihenni tér, s elnyerésének rémére minden akadály leküzdésére képessé teszi. Ehhez az oltárképhez örökké hű marad, s ha ezt a képet lelkéből ki akarják tépni, ki akarja tépni épen a . . . — Ne izgassa fel magát, inkább elhiszem, hogy szerzetesi jámborságban szívta magába a tudományokat. Azalatt a szülők mindent szépen elintéztek, maga hazajött, s mi hivatalosan férj és feleség lettünk, mi, akik nem ismertük egymást. Mert vallja meg őszintén, ismert maga engem és akart megismerni? Ugye nem? — Dehát lehetségesnek tartja, hogy egy leány és egy férfi teljesen megismerheti egymás gondolat- és érzelemvilágát, mielőtt házastársak lennének, hiszen sokszor egy egész hosszú élet tartama alatt sem ismerik meg egymást teljesen. Az előzetes megismerést gyakran lehetetlenné teszik a körülmények, s később gyöngédségből respektálják egymás gondolkodását, elveit, szeszélyeit. — Ez nagyon helytelen felfogás, mert hogyan bátorkodnak összekapcsolni életüket, ha nem ismerik egymást. Hiszen már maga ez a körülmény is okot rejt magában a boldogtalan életre. Ne is vitatkozzunk efölött többé! Be fogja látni, hogy igen helyesen cselekedtem, amikor őszintén megmondtam magának ... .. . Többet nem hallhattam. Jött fel a másodkapitány, felváltotta a parancsnokot és sokáig elbeszélgettünk, míg végre elálmosodtam és elaludtam. Utazásunk további folyamán nem igen találkoztam a különös házaspárral. Ők rendesen magukban voltak, én más társasághoz csatlakoztam, honfitársakkal különben sem szoktam ismerkedni, mert azokkal itthon is érintkezhetik az ember, meg aztán hamar tolakodásnak minősíthető az ilyen közeledés. Mikor a harmadik nap reggelén megérkeztünk a ködből kiemelkedő csodaszép török főváros hihetetlen forgalmú, mozgalmas kikötőjébe, ott láttam őket utoljára, amint a férfi udvariasan lesegítette nejét a hajólépcsőn az alant libegő csónakba. Nem tudták meg, hogy honfitárssal utaztak, aki esetleg hallhatta néha beszédjüket, mert még akkor is, midőn podgyászuk fölhordásakor egy kis dobozt elejtettek s felemelve átnyújtottam a hölgynek, az ő internationális »merci, monsieur«-jére én is, meghajolva »avec plaisir, madame«-mal feleltem. Mentek az útjukra, én pedig távcsővön kémleltem a kiköpő hajótömkelegében a magyar hajót, a hamuszürke, páncélerős »Kelet«-et, mely a nagy nemzeti felbuzduláskor Rákóczy Ferenc hamvait hozta Rodostóból, s melyen ezúttal én szerettem volna röpülni haza minél előbb. Ismeretlen útitársaimat akkor, elválásunk után, elfeledtem. De azóta sokszor fülembe cseng különös beszélgetésük, melynek akaratlanul is tanúja voltam. KECSKEMÉTI LAPOK Közgyűlés. Tárgyalják a költségvetést. Nem lesz pótadó. Régen volt ilyen népes közgyűlése Kecskemétnek — pedig ma még csak tisztviselő választás sem volt. Mégis az a benyomása volt mindenkinek, hogy valami nagy arányú választás foroghat szőnyegen, mert ugyan mi másért jöttek volna elő a városatyák ilyen nagy számban. Csakugyan nagy dolog hozta össze a város atyáit: a pótadó felemelésének kérdése. Izzó hangulat uralkodott már fél 9 óra tájban is, midőn egymás után szálingózni kezdtek a bizottsági tagok. Kilenc órakor már emberember hátán tolongott a közgyűlési teremben. Mindazonáltal nyílt kérdés maradt a vita végéig, hogy emelik-e vagy sem a pótadót. Kilenc óra után néhány perccel az elnöklő gróf Ráday Gedeon főispán megnyitotta a közgyűlést. Polgármesteri jelentés: Stringovics Gyula aljegyző olvassa fel a polgármesteri jelentést a közigazgatás november havi állapotáról. A részletes jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Indítvány: Grassely biz. tag azt indítványozza, hogy a közgyűlés mondja ki, hogy a költségvetést soron kívül délután tárgyalja a közgyűlés. Az indítványt a közgyűlés olyan formában fogadta el, hogy soron kívül mindjárt a tárgysorozat 3. pontja előtt fogják tárgyalni a költségvetést. Interpeláció. Dékány Károly a sok vizet nem igen zavaró biztag, antialkoholista elnök interpelált: »Mi az oka, hogy ilyen későre maradt a költségvetés tárgyalása.« A választ gróf Ráday Gedeon adta meg és a közgyűlés a választ helyeslőleg tudomásul vette. A gyorsírás érdekében. A gyorsírásnak a középiskolában való kötelező tanítása érdekében — javasolja dr. Kiss Kálmán, hogy írjon fel a közgyűlés a miniszterhez. Az indítványt a közgyűlés elfogadta. Költségvetés: Tormássy Ferenc főszámvevő az 1914. évre a pénzügyi bizottság által megállapított költségelőirányzatot terjeszti elő s kéri a közgyűlést, hogy fogadja azt el a javasolt 20°/6-os pótadó emeléssel együtt. Dr. Iványosi Szabó László szólt hozzá először a költségvetéshez. Először is köszönetet mondott Sándor István polgármesternek és a főszámvevőnek a költségelőirányzat ilyen pontos összeállításáért, mert sokkal jobb az ilyen optimisztikus, reális költségvetés, mint amilyeneket a múltban állítottak mindig össze, úgy, hogy krónikussá vált a deficit. Az előállt 135 ezer korona hiány fedezetéről gondoskodni kell. Ennek két módja van: vagy a pótadót kell felemelni, vagy egy átmenetileg felveendő kölcsönből kell fedezni. Mivel több jel arra mutat, hogy a költségelőirányzat a jövőben javulni fog, azt indítványozza, hogy kölcsönből fedezzük a hiányt. Ezután Farkas Ignác bit tag emelkedett szólásra. Kifejtette, hogy a múlt agyondicsért korszaka nagyon is tékozlóan bánt a város vagyonával, így rengeteg pénzt beleöltünk a piactérbe, a telepítésekbe, a művésztelepbe. Nem volt helyes a kórház helyén levő szőlők kivágása idő előtt, ráért volna az akkor, midőn az első téglát oda viszik. A vízvezetéki kutak is rosz helyen vannak, mert azokat szanaszét a városban kellett volna elhelyezni. A mozi építése is pénzbe került, pedig arra nem is lett volna olyan nagy szükség. Végül kijelenti, hogy nem is szabadna pótadónak lenni Kecskeméten. Dékány Károly biztag nagy hangon kezdett beszélni és mindjárt elkezdte az újságírókat gyalázni. A közgyűlés »eláll«, »levele« kiáltásokkal zavarta meg és hurrogta le Dékány gyanúsító szavait. Rózsa Jenő kéri a főispánt, hogy utasítsa rendre Dékány Károlyt a sértő kijelentéseiért. Dékány magát exkuzálja és kijelenti, hogy maga sem hallotta mit mondott. A főispán kijelenti, hogy mivel Dékány Károly maga sem tudja mit mondott, térjünk felette napirendre. Ezt a közgyűlés nagy derültség mellett tudomásul vette. Vértessy József csatlakozott Iványosi Szabó László indítványához. Ugyancsak ilyen értelemben szólt Gonda Izidor is. Sándor István polgármester válaszolt a felszólalásokra. Elsősorban Farkas Ignác szavaira válaszol és érvel-évre halmozva dönti meg Farkas biz. tag állításait. Vértessy biz. tag szavaira kijelenti, hogy igenis tett a város eddigi vezetősége sokat a lakosság teherbíró képességének fokozására. Hiszen a 680 ezer korona állami adóból csak 100 egynéhány ezer korona a földadó, tehát az adóterheket igazán az iparos és kereskedő osztály viseli. Ami a költségelőirányzatot illeti, a pénzügyi bizottság azt tárgyalta és több tételt irreálisan vett be a költségvetésbe, hogy lehetőleg a legkisebb legyen a deficit. A pénzügyi bizottságnak körülbelül 3. oldal.