Kecskeméti Napló, 1914. augusztus (3. évfolyam, 178-203. szám)
1914-08-01 / 178. szám
111-ik évfolyam, 178. szám SzOTTllszt Kecskemét, 1914. augusztus Előfizetési árak: * # , Megjelenik minden nap délután Helyben házhoz küldve: Vidékre postán küldve: FUCfCfGtlGTl politikai napilap vasár- és ünnepnap kivételével. *♦’ Egész évre K 8.— Egész évre K 14.— Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fél évre „ 4.— Fél évre „ 7.— Arany János utca 6. •+. Telefonszám: 274. Negyedévre., 2.- Negyedévre 3.50 Felelős szerkesztő: GYENES SÁNDOR dr. * Laptulajdonosé, kiadó: * Egy szám 2 fill. Vasár-és ünnepnap 4 fill. a „Kecskeméti Napló“ lapkiadó-társaság. Egyházi beszéd a császári és kir. 38-ik gyalogezred eskütétele és hadbaszállása előtt... Kecskeméten, 1914. évi julius hó 30-án. Tartotta: Kovács József káplán. Magyar katonák! Hazám díszes virága ! Valamikor régen, valahányszor ellenség támadt erre a sok vihartól tépett és sok vértől ázott hazára, a koronás király véres kardot hordoztatok körül az országban és az a kard minden kiáltásnál hangosabban, minden parancsnál hathatósabban hívta csatasorba a nemzet fiait. Az a véres kard a szivek legmélyéig nyilalló szózat volt, mely végigzúgott a Kárpátoktól az Adriáig, behatolt a kunyhókba épugy, mint a hegyekre épitett várkastélyokba és vitte, ragadta magával az örökké dicső hősöket, hogy győzelmes csatákat vívjanak, szörnyű halált osztogassanak s ha kellett, életüket is feláldozzák... mert veszélyben volt a haza! Testvéreim! Hát titeket nem véres kard hívott ide az ország minden részéből? Szólt a király, a jóságos, ősz pátriárka, a legfőbb hadúr: veszélyben a haza és már ti itt vagytok! Tényleg veszélyben a haza. Alattomos ellenségek törnek már évek óta ellenünk és a trón ellen. Meg akarnak rabolni legdrágább örökségünktől, darabokra akarják szaggatni ezt a hazát, melyhez ezeréves jog fűzi a magyart, melynek minden röge, minden porszeme szent és drága minekünk apáink kihulló vére által. Titokban, sötét összeesküvésekkel, őrült lázításokkal gyűrűt készítenek körülöttünk, amely mindig öszszébb szoruljon, végre megfojtsa a magyart, hogy földönfutó legyen a saját hazájában s migrénáin és bércein idegen népek ütnek tanyát, addig neki még az se engedtessék meg, hogy haló porai összevegyülhessek az ősök hamvaival. A gyáván és orozva támadók keze már a trón zsámolyáig jutott. Aki reményeinknek és jövendő nagyságunknak felejthetetlen eszményképe volt, a birodalom legelső katonája, a trón várományosa nincs többé. Ő és angyali hitvese már áldozatul estek a sötétben dolgozó összeesküvőknek. És mi tűrnénk ezt ölhetett kezekkel? Mi, a világot megremegtető hősök ivadékai? Mi, akik úgy tanultuk meg apáinktól, a régi, győzelmes csaták tanulságát, hogy: ne bántsd a magyart! Szabad még a lehetőségét is nyugodtan tűrni, hogy az orozva támadók csak közelébe is juthassanak a legelső magyar embernek, annak a jóságos öreg királynak, aki eddig is egy hosszú emberéleten át békességben és bölcseségben kormányzott bennünket? Ő szólt: veszélyben a haza, mert nálunk még a királynak is mindenekelőtt legelső a haza. S ti már itt vagytok indulásra és harcra készen! Úgy vagytok itt, mint a megsértett igazság bosszuló angyalai. Úgy vagytok itt, mint a honszeretet és királyhűség lelkes katonái, mint önfeláldozó, mindenre kész hősei a hazának és trónnak, védelmezői a szüleiteknek, hitvesieknek, gyermekeiteknek, az itthon maradt gyöngéknek és elaggodtaknak. Testvérek ! Tudjátok meg, hogy rajtatokon kívül sok ezer és ezer szívbe elhatott a fölkent király szava. Úgy állott talpra ez az egész magyar nemzet, mint a nyugalmából felriasztott oroszlán, hogy egyetlen csapással összetörjön minden ellenséget és egy szebb, boldogabb, békés jövőnek vesse meg alapját. — Tudjátok meg, hogy ezekben a napokban egy világ szeme függ rajtatok. A világ tudja, hogy mi volt régen a magyar ! Meg kell mutatnotok, hogy ti a régiek ivadékai vagytok, mert ma is ezerszer jaj annak, ki bűnös kezekkel mer hozzányúlni akár a trón, akár a haza épségéhez! Lelkesítsen benneteket nagy, hősi tettekre az a gondolat, hogy a legszentebb igazságok adták a fegyvert kezeitekbe, hogy undorító bűnöket és meglapuló gonosztevőket kell megbüntetnetek úgy, hogy a világ bámulattal teljen el a magyar önérzet, a magyar vitézség minden akadályt ledöntő erején. Hiszen még az Isten is veletek van ! A seregek Ura, Istene, a magyarok Istene, aki ezer év viharai között annyi fényt és dicsőséget rakott a magyar nemzetre, — mindannyiszor bebizonyítva, hogy ezt a hazát, mely úgy áll az idegen népek áradatában, mint apró sziget a viharzó tenger közepén, ezt az édes magyar hazát az ő mindenható karja őrzi és tartja fönn. Őt hívjátok most tanúságul, hogy szent az ügy, melynek megértéséért majd ezrek és milliók fognak keservesen lakolni. Az Isten nevére esküsztök, hogy hívek és hősök lesztek, hogy azt a zászlót, melyet a koronás király adott kezetekbe, el nem hagyjátok, hanem a csaták tüzében, a legsúlyosabb veszedelmek között is megtartjátok és akár éltek, akár haltok, győzelemre viszitek. Magyar hadfiak! Az a zászló az ezred zászlója, ami közös anyánkat, a magyar hazát jelképezi, ahol a költő szerint élned-halnod kell. Az az eskü, mely megpecsételi a szövetséget köztetek és a haza között, szent és sérthetetlen. Jaj annak ki hazug szívvel, vagy hazug alakkal hívja bizonyságul a rettenetes Istent! Az Úr elveszti az Ő szent nevének megbecstelenítőjét! De hát volna olyan magyar, aki akár gyávaságból, akár hitvány haszonlesésből árulója lenne hazájának és megszegője annak az eskünek, melyre nemcsak a hatalmas Isten neve kötelezi, hanem a vér is, mellyel át van itatva ez a föld és a sirhalom is, hol apáink hamvai nyugosznak ? Rettenetes a szó, melyet mondani fogok, de itt az Úr mindenható jelenlétében, földi és földöntuli felelősségem tudatában kimondom, hogy ha valaha bárki, bármi okból hűtlenné válna a zászlóhoz s vele együtt hazájához, átok alatt legyen. Kisérje időtlen időkig annak a nemzetnek átka és