Kecskeméti Napló, 1917. február (6. évfolyam, 14-25. szám)

1917-02-04 / 15. szám

2. cím a: Kecskeméti Napló 15. szám. vihara korbácsolja fel és a rákövetkező vál­­­ tozás csendesíti le. Mióta a múltak hagyo-­­ mánya elhomályosult, mióta a morális érzék vesztett finomságából, mióta a panamák di­vatja vagyonokat hódít, azóta a néphangulat bizalmatlan, leselkedő állást foglal, minden­kor készen, hogy zugó morajával a legjobb szándékú közeledést is elriassza közeléből. És a néphangulat megnyilvánulása sokszor csak a felületes impresszióknak az igaztalan kifejezője. A népnek, a tömegnek judicium­a amely máskor az érintetlen lelkek becsületes gondolkozásának, véleményének összetalál­kozása volt, ma inkább szorongó aggódás­féle, amely minden a tömeget érintő újdon­ságnál összeolvad egy kifejezésben : vájjon micsoda disznóság sül ki ebből is. Mert a nép a háború előtt és a háború alatt is, főleg az utolsó két évtizedben sokat csaló­dott. Ezért veti fel a fejét minden új intéz­kedésnél a bizalmatlanság. Ezért van az, hogy nálunk a rendeletek végrehajtása ál­landóan egy nehéz akadályba ütközik, a­melynek neve a kellemetlenség. Az a kel­letlenig, mely mindenkor ellenzésre leír a leghasznosabb rendelet, legjobb szándéká­val szemben is. Nem az a jóindulatú szán­dék nyilvánul meg, hogy a szükség terem­tette intézkedés teljes egészében érvényre jusson, hanem pontosan az ellenkezője, mi­ként lehet ügyesen kijátszani azokat. A rossz politika, a közállapotok betegsége teremtette meg azt az idegenkedést, amely minden nyí­­tást nyomon követ, a másik elmaradhatatlan kísérője ezeknek még a gyanúsítás. E kettőre alapozódik egész életberendezésünk, e kettő váltja ki a népfurfangot amely odatörekszik, hogy kijátszon mindent amit a hatalom ár-­­­nyékából gördítenek az életbe, ezért van az, hogy míg az egyik kukoricakenyeret is alig tud enni, a másik fehércipót, kalácsot majszol reggeltől­ estig, ezért van az, hogy az egyik holta fárad a munkában, hogy nagy nehezen megélhessen, a másik a kisuj­­ját billenti csak meg és dől a pénz, mint a polyva. Az a politika, amely megrontotta a népjelket, kell, hogy helyre is állítsa. És pedig úgy, hogy a szigorúságot a protekci­ósokkal és nagyfejűekkel szemben érezteti először és ítélete lefelé csak akkor ér, ha már fen végigsujtott az arra érdemeseken. Ha a nép látja, hogy nincs kivétel, csak egyformán érvényesített igazság, úgy meg­javul az a bizalmatlankodó néphangulat, amely ma minden újítást fogad.­geket, amely a fejkvóták egységesítése tár­gyában 12000/1916 szám alatt kibocsátott rendeletemmel engedélyezett maximumot meghaladják. Épen úgy a gazdasági szük­ségletek mérvének megállapítása sem történt a jelenlegi súlyos viszonyok megkövetelte szigorú takarékosság szemmeltartásával. Pol­gármester úr fenthivatkozott hirdetményének erre vonatkozó megállapításait nem óhajtom tételenként és külön-külön megbírálni, csu­pán a leginkább kifogásolható rendelkezé­sekre utalok. A fejős tehenekre általánosságban nem állapítható meg szemes takarmány, csak ki­vételesen oly fajtehenészeteknél, amelyek eddig is szemes takarmányon éltek és más takarmányfélével nem rendelkeznek, félévnél idősebb borjú részére szemes takarmány szintén csak kivételesen engedélyezhető, semmiesetre azonban a polgármester úr ál­tal megállapított mennyiség. Lovak ellátására árpa nem hagyható vissza. A sertések kihizlalására megállapított 5 méter mázsa morzsolt tengeri jelentékenyen csökkentendő. A baromfiállomány részére kizárólag csak a rostaalj (borsóhulladék) ve­hető igénybe. Felhívom polgármester urat, hogy a fejkvóták egységesítésére vonatkozó 12000/1916. számú rendeletemnek haladék­talanul feleljen meg, a gazdasági szükség­letek fedezésére visszahagyott mennyiségeket pedig sürgősen vegye revízió alá s a leszál­lítás következtében előálló különbözetek igénybevétele iránt sürgősen intézkedjék, eljárása eredményét pedig jelentse. Budapest, 1917. január 30-án. Ki­rthy sk. fyirt­ly Szigorú leirata a polpmesterijez. Országos Közélelmezési Hivatal elnöke. 1238/IV.1917 sz. A város polgármesterének Kecskemét. Folyó évi január 4-én 33884­ szám alatt kelt igazoló jelentését, bár a polgármester ur által felhozott nehézségeket elismerem és hazafias igyekezetében nem kételkedem, tudomásul nem vehetem, mert a törvényhatóság területén elért rendkívül kedvezőtlen rekvirálási eredmény részben annak is tulajdonítható, hogy a rekvirálás tekintetében kibocsátott rendelkezések nem mindenben nyertek megfelelő alkalmazást, így a lisztszükséglet kiszámításánál polgár­­mester úr igazoló jelentésében az ősterme­lőkre nézve 31067/1916 számú hirdetményé­vel ellentétben 18, illetve 14 kilogrammos adatokat vesz alapul, vagyis oly mennyisé­­ g. Kopitsánszky - gr. Teleki - hangverseny. A kecskeméti Vöröskereszt javára jóté­­konycélú hangversenyt rendezett u. Koriz­­sánszky Rózsi és gr. Teleki a. A ref. kollé­gium díszterme zsúfolásig megtelt városunk előkelőségeivel. Műértő közönségünk ez al­kalommal disztingvált ízléssel összeállított programmot élvezhetett. Megnyitóul Brahms nemesen megfinomodott romantikájából kap­­­­tunk négy bájos dalt. Korizsánszki Rózsi már­­ az első dalok könnyed interpretálásával mély-­­ hangulatot keltett; a dalokból Brahms finom­­ tüzes rímei ércesen csendültek ki, majd a : „Vergebliches Ständchen“ frappáns ötletes­sége, könnyed, szellemes, üde tónusa élve­­­­zetes hangulatképpé alakult előttünk. A Csaj­­kovszki szám (A Bálban) poetikus, mélabús melódiájával keltett figyelmet, Wagner finom álomképe méltóan zárta le az énekszámok sorát. „Modern klasszikusokat­ élveztünk, melyekben ének­művészetet, kellemes, finom felfogást, biztos és határozott intonálást, mély zenei átélést és átérzést találtunk. Az énekszámokat gr. Teleki A. ízlésesen simuló zongorajátékával kísérte, majd ugyanő Strauss R. hangulatképeit mutatta be zongorán. Strauss tisztán kicsengő melódiája, majd mozgalmas, csillogóan gyöngyöző ritmikája pompásan hatottak. Gr. Teleki kitűnő kísérő­ként mutatkozott be és önálló zongoraszá­mokban pedig frappáns ritmusérzéke, itt—ott kissé elmosódó dinamikája mellett is meg­ragadott. Le style e’ est­e homme s erről a sokat idézett tételről újból és újból meggyő­ződünk. Teleki gr. mindenüvé behatói mű­vészi egyéniségével, határozott stílusával: hyperpianos disztingvált finom romantikát­­ árasztanak a zeneművekbe: a kedves, mese­mondó hangulat bájosságát hozza magával minden számában, e­ könnyedén átsugárzó hangulat nem maradt hatás nélkül. Közön­ségünk elragadtatva újabb és újabb finom pompásan perdülő ornamentikája, könnyed technikája egyformán hatottak a művész elő­kelően higgadt felfogásával. Meglepetésben volt részünk, amidőn az ifjú komponista saját énekszámait mutatta be a következő három dal. Míg az elsők egy elegáns hangverseny stílusból szövődtek ki, (melódiájuk korántsem minden érdekesség nélkül való), a harmadik („Der Ganges rauscht") sok eredetiségről tesz tanúságot.. Kellemes reminiszcenciák, az antik pásztor­jelenetek finom nyugalma hatalmas erővel csap át egy mélyen ritmizált és megkompo­nált lendületbe. Nem óhajtunk csupán udva­riasak tenni, amidőn az ifjú zeneszerzőnek tehetségét kiemeljük s kifejezzük reményün­ket, hogy még számos értékes alkotás áll előtte, az utolsó számok ismét Strauss dalai,,­melyek feltétlen sikerét úgy az ének, mint a kíséret interpretációja egyenlő arányban vív­ták ki. A „Ständchen“ pompásan csillogó ékszerhez hasonlóan oly elragadtatást keltett min­t a modern klasszikusaink nálunk még kevéssé tudtak kiválta­ni. O. Korizsánszky Rózsi énekművészete határozott arányokban bontakozott ki. Tiszta, csengő hangja, mond­hatni érces bizonyosságú tanalítása mindvé­gig biztosították műélvező közönségünk fe­szült figyelmét. Sőt meglepetését. Határozot­tan kialakult énektechnikája, nem kevéssé meglepő volt, mint az a biztos művészi ön­tudatosság, amely az egész estét művészi jelentőségűvé avatta. (dr. Dr.) Hornyik Jancsika és Temesvár. Hogy dédelgetett primadonnánkat, ked­ves vendégművésznőnket, Hornyik Jancsikát nemcsak Kecskemét szereti és kedveli, ha­nem hogy valósággal rajonganak érte a te­mesváriak is, azt élénken bizonyítja a Te­mesváron megjelenő Temesvári Színház ct lap legújabb számának vezércikke is, melyet egész terjedelemben itt közlünk : Nincsen abban semmi túlzás, semmi nagyzolás, amikor azt mondjuk, hogy Hor­nyai Janka ma a temesvári színházlátogató közönség legdédelgetettebb kedvenceinek egyike. Az a körülmény, hogy a mostani mű­sor sajátos alakulásánál fogva nagyobb idő­közökben lép a közönség elé, annál nagyobb értéket ad művészetének. Hornyai Janka most már harmadik éve tagja a temesvári színháznak és ezen idő óta egész sereg régebbi szerepében lépett fel, ezenkívül pedig egész sor új szerepet is kreált. Minden fellépése új diadal volt szá­mára és új alkalom a tapsra a közönségnek. Ha játszik mintha sellő mozogna a színpadon. Legszebb, legnagyobb művészete azonban a tánca, amelyben szinte utólérhe­­tetlen. Ha végiglejt a színpadon, mintha nimfa lebegne a lámpák világításában. És mi mindent tud táncával kifejezni ? Örömet bánatot, szerelmet, kétségbeesést, félelmet, reményt, gyűlöletet, barátságot egyaránt. Könnyed, libegő a járása, a tánclépése, mintha lába nem is érintené a földet, mintha látha­tatlan szárnyak vinnék.

Next