Kecskeméti Napló, 1917. június (6. évfolyam, 65-77. szám)
1917-06-01 / 65. szám
2. oldal Kecskeméti Napló 65. szám, mert napról-napra növekedik a rokkantak száma s igy a rokkantkérdés megoldása már igen sürgős. A polgármester bővebben fejtegeti a kérdést s legnagyobb feltételnek tartja, hogy mindenki, aki rászorul részesüljön e jótéteményben, nemcsak a földmivesek, hanem a rokkant iparosok s más foglalkozásúak is, úgyszintén az árvák és özvegyek. Minthogy a kérdés megoldásánál sok szempont és sok körülmény jön tekintetbe , a rokkantjaink és hadiárváink végleges létszámát még nem tudjuk, a javaslatot nem lehet már márólholnapra beterjeszteni. Ha az összeírás megtörténik, megalakítjuk a kecskeméti Hadigondozó Bizottságot. Egyelőre tehát várni kell a javaslat gyors beterjesztésével. A polgármester részletesen körvonalazza meg az erre vonatkozó terveket s körülményeket. A közgyűlés lelkesedéssel magáévá tette a tanácsnak e nemes s a hazafias kötelesség- szülte javaslatát. Választások. Több kevésbé lényeges tárgy után rátért a közgyűlés a bizottságok újjáalakítására A pártok megjegyzése folytán a választás simán folyt le s csupán a megüresedett helyekre választottak új tagokat. Uj tagok lettek : Az iskolaszékben: Hannig István, Gömöry Sándor és Füredi Lajos. Múzeum és könyvtárbizottságban : Sárkány Béla és Barcza József tanárok. A mezőgazdasági bizottságban: Poór Sándor. a jogakadémiai igazgató tanácsban : Gömöry Sándor. A közegészségügyi bizottságban : Sárjkány Béla. A közlekedésügyi bizottságban: dr. Dömötör László, Borbás Béla és Farkas Kálmán. A közgyűlés még délelőtt véget ért. Bipniekléle^Védelein. A közül három év óta tartó borzasztó háború egyik legelszomorítóbb következménye a gyermekek eldurvulása, lehetne mondani elvadulása. Nem a züllöttgyermekekről, a fiatalkorú bűntettesekről szólnak e sorok, kiknek száma — mint ezt a „Magyar Kultúra“ legutolsó számában dr. Angyal Pál is mondja — ijesztő módon elszaporodott s kiknek javítása bőséges anyagi eszközök — javító intézetek — nélkül lehetetlen. De a gyermekekről általában akiknek lelki neveléséhez, mindnyájan, kivétel nélkül minden anyagi eszköz nélkül hozzájárulhatunk. A gyermekek eldurvulása feltűnik azok- nak is, akik eddig azt tartották vagy tartják, hogy elég mindenkinek a saját bajával törődni, nemcsak azoknak, akik mindenkor résztvevő szívvel észrevették a más baját. Lépten nyomon látjuk az utcán, hogy ütik verik, lökik fel az erősebb gyermekek az egész kicsi gyöngéket s látjuk ezekben a kis megkínzottakban a tehetetlen mérget, a vadságot fejlődni. Jól öltözött kis leányok hihetetlen kegyetlenséggel — polgári iskolába járók — egész csokor virágokat szednek össze a temetőkben a sírokról s ha idegen kérdőre vonja őket ezért, merészen letagadják. Szén dolgokból gúnyt űznek s a legdurvább szidalmakkal illetik egymást. Az ádáz világharcban dúló kegyetlenkedés mérges lehelete eljutott a legeszményibbhez, a tiszta gyermeklélekhez. Mert van-e eszményibb, mint a gyermeklélek ? Ha nemesszivű felnőtt embert akarnak röviden jellemezni, azt szokták mondani, olyan jó, mint egy gyermek s ha egy gyermek meghal azt mondják „az Úr Istennek angyal kellett“. Olyan közöttünk a gyermek, mint az édes illatú nyíló virág, a növérnyek közt. Felüdítő, felvidító, gyönyörködtető a látása. Vájjon kit hagyna érintetlenül , ha a tavasz számtalan, páratlan szépségű illatos virága, kellemetlen leheletü, mérges,* szúrós növénnyé változna ? Ha sivár, szó- imoru igy a táj ? S ha lehetne, nem tennénk-e meg minden tőlünk telhetőt, hogy ezt megakadályozzuk ? Épen igy nem hagy- hat bennünket érintetlenül a gyermekek lel-ki eldurvulása. Sokan egyszerűen azt mondák: „Ezen nem lehet segíteni, ennek is a háború az oka“, vagy pedig: „Én nem avatkozom bele, minek törődjem én más gyermekével, az anyja az oka, miért nem neveli jobban.“ Igaz a háború okozta a gyermekek oly feltűnő eldurvulását is. A háborúnak a Mindenható irgalma mégis csak véget fog vetni, ha a bűnös emberiség az isteni igazságosságnak a múlt és jelenért elégtételt szolgáltatott. Ő jobban tudja, mint mi, rövidlátó emberek, miért kell még szenvednünk, miért kell bűnhődnünk, ahg végre reméljük bizton, hogy nemsokára szenvedések által okulva, az emberiség megtalálja a megváltó békéhez vezető biztos utat. A háború okozta bajokon pedig s így a gyermekek lelki eldurvulásán is, semmi : anyagi, semmi erkölcsi hatalaiom, semmi más segíteni nem fog, mint a mindent türedlemmel elviselő, mindent legyőző, mert mindennél erősebb, felebaráti, krisztusi szeretet. Ne ítéljük meg haragos fellobbanásra a gyermekek hibáit, hisz gyönge gyermekek s nem gonoszságból, de tudatlanságukból magukra hagyatottságból hibáznak. De hibáikért ne is ítéljük el szülőjét, édesanyját. Talán a szülőt, az anyát a körülmények, talán épen gyermeke iránt való nagy szeretete tartja kívül ettől, a jobb megélhetésért való munka. Talán egész napon dolgozik, küzd, s szenved érte s csak abból a rövid időből, amit esténkint vagy néha délben gyermeke közelében eltölthet, merít erőt az élet további küzdelmeire. S ha akkor talán túlságosan gyöngéd, gyönge gyermekével szemben nem elég higgadt, nem képes úgy cselekedni, ahogy neki és gyermekének leginkább javára lenne, ezért nem lehet elítélni, ezt lélektanilag is könnyen meg lehet ma-gyarázni. Bizonyára sok anya másként tudna tenni, ha többet lehetne gyermekével. Talán teste egész nap, késő estig idegelő munkát végez, míg lelke az anyai végtelen szeretet fájó vágyával gyermekével időzik. Lelke oda vágyódik, ahol a természet szent törvénye szerint lennie kellene s ahonnan csak a kérlelhetetlen sors tartja távol gyermekéhez. Hisz' mire nem képes az anyai önzetlen szeretet. Hány özvegy asszony egyedül csak gyermekével vagy gyermeke iránt való nagy szeretetből, utasít el magától olyan második házasságot, mely kényelmes nyugodt életet, anyagi jólétet biztosítana számára. Az anyai végtelen szent szeretet iránt való tekintettel ítéljük meg az eldurvult gyermekek hibáit. Türelemmel szeretettel. Ne mondjuk „mi közöm hozzá“, szeretettel . A cséplési szénszükséglet biztosítása. A csépléshez szükséges kőszenet a városi tanács a lakosság számára idejében biztosítani akarja és annak ide szállítása érdekében a földmivelésügyi minisztériumhoz már folyamodott is. Azonban szükséges, hogy a kőszén ide szállításának idejére az egyesek szükséglete tisztáztassék és megállapíttassék. E végből felhívom azokat, kiknek a csépléshez kőszénre szükségük van, hogy kalászossal bevetett földjeik menyiségét katasztráls holdanként a városi élelmiszer irodában (A katherház Sípos-féle üzlethelyiség) az alább megjelölt időben délelőtt 8 órától 1-ig okvetlenül jelentsék be, mert a később jelentkezők kőszénre nem számíthatnak. A jelentkezés ideje: Az I., 11., ill., IV. és V. tizedben lakosok részére június 4-ike (hétfő). A VI., VII., VIli., IX. és X. tizedbeli lakosok részére június 6-ika (szerda). Máriahegy, Budaihegy, Vacsihegy,, Kőrösihegy, Szolnokihegy, Alsószéktó, Felsőszáktó, Felsőalpár, Szikra, Árpádszállás és Kisalpár lakosai részére június 7-ike (csütörtök). Katonatelep, Urrét, Kisfái, Borbás, Kadafalva, Alsócsalános, Felsőcsalános, Urihegy, Szarkás, Hetényegyháza, Bessenyir, Külsőnyir, Ménktelek és Talfája puszták lakosai részére június 8 ika (péntek). Alsószentkirály, Felsőszentkirály,, Köncsög, Ágasegyháza, Kisbugac,, Nagybugac, Alsómonostor és Felsőmonostor puszták lakosai részére június 5 ike (kedd), Városföld, Koháryszent Lőrinc, Törökfái, Matkó, Belsőballószög, Külsőballószög és Helvécia puszták lakosai részére június 3-ika (vasárnap). A magánjáró cséplőgép tulajdonosok, amennyiben gépeik szállításához kőszénre van szükségük, az élelmiszerirodában ez iránt f. évi június 9-én szombaton kötelesek jelentkezni. A jelentkezők szénszükséglete meghatároztatik és erről igazolványt kapnak, melynek ellenében a kőszenet — ha az megérkezik — a városi hatóság köztük a vasútnál szétosztja s törődjünk minden idegen gyermekkel, ne csak itt-ott bizonyos helyeken — egyletekben — bizonyos időben, de mindig és mindenütt, a templomban, a temetőben, az utcán, mindenütt s akkor olyanok lesznek a gyermekek, amilyeneknek lenniök kell, az angyalokhoz hasonlóak.