Kecskeméti Napló, 1917. november (6. évfolyam, 131-143. szám)

1917-11-04 / 132. szám

VI.évf. 132 sz. Ara 6.fill. Vasárnap ^ Kecskemét, 1917. november 4 n . . .. Megjelenik minden héten háromszor ^ u»r. Független politikai lap, ^en. és szombaton .*»«,*». Mfin irr. X. 12— f,é.t irr. . . X. It— ö 2 e i* Ft e s 21 ő s e g 6 S kí a d ó h ív a < a I ti i­t. .... I Fii im . . . . S— w Széchenyi-tér 1 sz. — 7.hhnaiim't 2t\ ****'••• '­­ • • *­ Felelős szerkesztő: DIOSZEGJffJ JÓZSEF ~ s * , ^lcTli\ Z'T\ ,• tgg taim 6 _______ ° yr tC § X t­ME TI XX PLD l.phi.aHaisa Wekerle miniszterelnök a hadikölcsönről. Mialatt a délnyugati harctéren a védelemben oly rendíthetetlen bá-. torságot tanúsított hős katonáink az olaszokat saját földjükön üldözik, hogy hitszegő, áruló szövetségesünknek az utolsó kegyelemdöfést megadják,­­ megmutatván ellenségeinknek, hogy kimerülésünkbe vetett hitük hiú kép­zelődés, addig itthon serényen folyik­­ a munka, amely azt célozza, hogy hadseregünknek megadassák mindaz, ami a most folyó döntő győzelem ki­vívásához, é­s ehhez a békéhez fel­tétlenül szükséges. Kölcsönt kell adnunk az államnak e cél elérésére minden fillérünket, amelyből a háborús évek kedvező gazdasági viszonyai folytán sokat te­­f­hettünk félre. Oda kell adnunk min­­­den felesleges pénzünket, mert az­ szent ügyet szolgál, s mert az állam­nál a legbiztosabb helye van. Akiknek vannak már hadikölcsön­­kötvényei, tapasztalhatták, hogy a hadikölcsönjegyzés a legbiztosabb tő­kebefektetés. Inkább el kell pusztul­nia minden vagyonnak, de a hadi­­kölcsönnek akkor is az első vagyon­nak kell lennie, mondotta dr. Teleszky János volt pénzügyminiszter legutóbb a képviselőházban tartott beszédében, kinek szavait dr. Wekerle Sándor, a pénzügyminisztérium vezetésével meg­bízott miniszterelnök mindenben meg i­s erősítette. Sőt ezt Wekerle miniszterelnök legutóbb még azzal toldotta meg, hogy a hadikölcsönnek biztonsága nemcsak minden kétségen felül áll, hanem ka­matait az állam mind a körülmények között biztosítja a jegyző feleknek, konvertálás esetén pedig biztosítja a teljes tőkevisszafizetést. Ezenfelül azt mondá, hogy azokat, akik a kibocsáj­­­tandó VII. hadikölcsönre jegyeznek, a­­ vagyonadónál különös kedvezményben részesíti. Ezek után bátran mondhatjuk te­hát, hogy sem föld, sem ház, se más vagyon a hadikölcsön biztonságát fel nem múlja, miért is nem indokolatlan az a feltevés, hogy a legközelebb ki­­bocsájtandó VII. hadikölcsönnél a ta­karékbetétek milliárdjai valamint a sok millióra menő heverő tőkék a hadikölcsönbe helyeztetnek át. A VII. hadikölcsön aláírása november 10-e körül kezdődik. A hősök sírjának ünnepe­­ i­ megpróbáltatások nehéz idejében a halottak napjának ködös estélye negyedszer köszöntött reánk, negyedszer gyúltak ki ked­veseink sírján megemlékezéseink, szeretetünk és kegyeletünk mécsvilágai és fáklyalángjai a feltámadásba vetett reményünk éltető fü­zétől. Az erős hit, hogy feltámadunk, a meg­törhetetlen remény, hogy látni fogjuk azokat, kik csókunk és ölelésünk nélkül hanyatlot­tak el és dőltek sírba, csitítja az árva jaj­­veszéklését, mérsékli az özvegy hitves ful­dokló zokogását s enyhíti a fiát gyászoló anya keservét. — Ők a könnyeknek bő for­rásai nyíltak s a gyászolók megsokasodtak, mióta ágyudörgés, puskaropogás és srapnell­­sivitás zenéje mellett tartja gazdag aratását a halál. Hazánk vérszikláinak tövében, hős apák, férjek, fiúk vérétől itatott drága hazai földben a magános és tömegsírok megsoka­sodtak. Temetők támadtak ott, hol négy lom­bhullasztó november előtt még madárdal és pásztornóta járta. Most a tarolt mezők, erdők és rombadőlt falvak körül emelkedő sirhalmok felett a susogó felhő jár-kel s mintha súgná titokzatos hangon: „Pihenj csendesen dicsőséged hervadhatatlan koszo­rúján, — feltámadunk“! Négy év előtt drága koszorúk soka­­­­sága borult diszkont a sírokra, most messze messze idegen föld hantjából emelt sirhalom nyers fenyőfából vágott keresztje alatt pihen ezer meg ezer hős honvéd roncsolt teste jel­telenül, de el nem feledeztem Nincs az el­feledve, föl van az jegyezve lelkünk mélyébe, szivünk közepébe, ki szent hazánk szabad­sága és mindnyájunk nyugalmáért vérzett el az ádáz harcokban. Nincs az elfeledve, nem lehet feledve, nem­ is lesz soha! Addig mig a béke napsugaras, boldog korszaka nem köszönt reánk, csak az itthoni drága síroknál adózhatunk a szeretet­­virá­gaival, a kegyelet koszorúival s hála imáival az örökre elpihent hősök emlékére. A Szentháromság temetőben pihenő 220 hős sírkertjénél az idén is impozáns keretek­ben rótta le a hála adóját Kecskemét hivő serege Mindenszentek napján. A kath. Leány­klub s a jóban fáradhatatlan leánykörök buzgó lelkessége virágerdővé változtatta a hősök sirkantjait. Mintha minden bánatos őszirózsa az Isten tudja hol síró édesanyák ideküldött csókja lett volna, mintha minden virágszállal elszállt volna lelkünk a végtelen csataterek elhagyott, korhadt fakeresztjéhez s lelkünket elöntötte a kegyelet, a kifejezhe­­tetlen hála mélységes érzete. Szomorú erős őszi délután volt, mégis százan és százan zarándokoltak ki a hívők és katonák serege az ünnepélyre. A 94-esek csodás gyászda­rabjai, a kitűnő énnekkar, főként Révész István prelátus szárnyaló imája, békekönyör­gése a lelkek legmélyére szálltak s a leg­nemesebb, felkent érzések visszhangját vál­tották ki. Áldottak legyenek érte azok, akik a benső nemes sugallatát követve ily­­enségesen szépen fáradoznak leróni a soha eléggé ki nem fejezhető örök háláját nemzetünknek. Károlyi - párti őrület. Károlyi Mihály gróf betegesen rossz­irányú béketörekvése, úgy látszik, pártjának valamennyi tagját megzavarta már. Csakis így tudjuk megérteni az olyan, már nem­csak meggondolatlan, hanem a törvény ere­jét kihívó nyilatkozatot, mint amilyen egyik Károlyi-párti képviselő részéről a választási kortesgyűlésen elhangzott. Végre korteskedés címén az embernek nem kell föltétlenül az igazsághoz ragaszkodni, de az olyan kije­lentéstől, amely az országra egyenesen ve­szedelmes, mégis csak tartózkodni kellen A hadikölcs­önről hangzott el az a nyilatko­zat, hogy annak eredményes lebonyolílása végett kíméletlen erőszakra van szükség. Hiszen abban egyetértünk, hogy jobb volna már, ha nem kellene hadikölcsönt jegyezni, de azt nem a Károlyi-féle béke kótyagosság

Next