Kecskeméti Napló, 1918. november (7. évfolyam, 132-140. szám)
1918-11-10 / 133. szám
VII. évf. 133 sz. Arif 10 fill. Vasárnap Kecskemét,1918.november 10 ___ Megjelenik minden héten háromszor «A: Adv.: Független politikai lap. kedd|;e“'s ét “ZT Egész évre 12 K. Egész évre 16 K. berke... tőség és kiadón,/alul Fél évre § „ Fél évre 8 „ Széchenyi-tér 1. sz. — Telefon 274 Negyed évre 3 „ Negyed évre 4 „ „iAqtupuv .azCRK Laptulajdonos és kiadóhivatal Egyes számára 6 fill. szerkesztő: DIÓSZIGHY JÓZSEf Kecskeméti N p(j lapkiadó ,álMsig Hazajönnek. Néhány nap múlva hazajönnek a narctér tépett fáradt fiai, hazajönnek a katonák, akiket virágcsövel, zeneszóval zsebkendő lobogtatással kísértünk ki, mikor a véres mezőkre indulak.S Hazajönnek ők, a megöregedett, öszszetört fiatal aggastyánok, a szenvedés és ember előtti nélkülözések hősei, a régi rendszer mártírjai. Szívünkben a békés munka, a csöndes és biztos megélhetés utáni áhítatot hozzák, azt az általunk minden módon és minden eszközzel megvalósítandó reményt, hogy 1200 nap halál verejtékét idehaza az eke és a kalapács verejtéke váltja fel. De ők, akik majdnem négy és fél évig távol voltak, gyámoltalanok lesznek az új élet forgatagában, kezdők az elhelyezkedés nekik szokatlan tülekedésében. Amikor elmentek virággal búcsúzunk tőlük és ezzel azt dekonertáltuk, hogy szeretetünkkel kisérjük minden lépésüket, most pedig, amikor visszajönnek, kifejezést kell adnunk annak, hogy ez a szeretet nem szűnt meg, hanem a nehéz évek alatt megsokszorozódott. Mert így kell, hogy legyen ! Az ott maradt, idegen földben porladó hőseinket mindig siratni fogjuk — de a visszatérők örömkönnyeket lopnak a szemünkbe és a boldogság érzését ébresztik fel szívünkben. Ha bevonulak , elfelejtünk sok mindent, csak azt fogjuk tudni, hogy a mi győztes fiaink ezek, akik hosszú hónapok borzalmas harcaival kivívták a független Magyarországot, visszaadták a mi szabad hazánkat. Ez a tudat pedig kötelességeket parancsol. Szent kötelességeket, amelyeket teljesíteni mindennél előbb való. Munkát, kenyeret kell adni nekik, akik kitartottak a forradalom győzelméig. Munkát, megélhetést kell adni nekik, mégpedig rövid idő alatt, azonnal. Nem szabad, hogy egyetlen pillanatra is érezzék nemtörődömségüket. Mindjárt, a legelső pillanatban lássák azt, hogy hazajöttek, itthon vannak, hogy az új Magyarországban, amelyet ők szereztek meg, mindenki testvér és mindenki boldog. A mi kötelességünk az, hogy széppé tegyük a megérkezésük pillanatát. Az egész polgárság kötelessége, hogy a fogadtatás méltó legyen hozzájuk, az új honszerzőkhöz. Ne felejtsük el, hogy ők adták nekünk azt a nagy ajándékot, amelyre oly régen várunk: a szabadságot. Hulljon a virág, lobogjanak a zászlók, follyon az az örömkönnyek kristálypatakja és két kát karunk öleljeőket egyenkint a szívünkre. De ezek csak külsőségek. A Nemzeti Tanács a Munkaközvetítő Hivatallal karöltve fog gondoskodni arról, hogy a hazatértek minél hamarabb munkát kapjanak. Már az az állomáson terített asztallal várjuk őket és azután is, amíg mindnyájan elhelyeződnek gondoskodni kell róluk. A vagyonos osztály, a gazdag polgárság kötelező adónak tekintse ezt, épen úgy, amint kötelező adó volt nekik a vérük, az életük. Ne alamizsnát adjanak, hanem igenis a tartozásukat fizessék vissza azoknak, akik mindenüket odaadták. A szenvedők hatalmas tábora követeli és az emberi méltóság parancsolja ezt. *gyillnek az adományok. A hazatérő szegény katonák és az itthon lévő szegények részére megindított gyűjtés, mint értesülünk, igen szép eredménnyel folyik. Mindenkihez ! A béke napja felvirradt. A szabad Magyarország négy évi harcban kifáradt katonái útban vannak hazafelé. Sokan jönnek csonkán-bénán, nyomorékon. Sokan a családjukat, a gyermekeiket kenyér és ruha nélkül találják itthon és nem tudják régi munkájukat megkezdeni, vagy iparukat folytatni segítség nélkül. Testvérek ! Magyar emberek ! Ti hozzátok fordulunk, akik hálával gondoltak az értünk szenvedett katonáinkra , akik meg akarjátok óvni családotokat és az új Magyarországot belső zavaroktól! Nem engedjük, hogy az új szabad Aagyarország egyetlen hazatérő katonája is éhezzen, fázzon vagy nyomorogjon. Segítenünk kell, hogy becsületes, munkás és polgári életet kezdhessenek ! Erre a célra mindenkinek adakoznia kell. Jobb, ha ad szabadon, önként, semhogy az egész vagyona veszélyben forogjon. Nem alamizsnák kellenek, hanem áldozatok. Evégből fordulunk Kecskemét város minden egyes lakosához, iparosaihoz, kereskedőihez, gazdáihoz, pénzintézeteihez, egyházaihoz, egyesületeihez, mindenki adjon amit és amennyit tud a hazatérő katonák felsegítésére. Minden adománnyal az új rend a biztonság, a béke megteremtését segítjük elő. Adni lehet mindent, amivel segíteni tudunk: pénzt, élelmiszert és ruhát. Adományokat, a pénzbelieket a városi házi pénztár (Városháza) és minden kecskeméti pénzintézet, a természetbelieket a javadalmi hivatal fogadja el, nyilvánosan nyugtázza és nyilvánosan számol el vele. Testvérek ! Kecskemét Népe ! Senki se legyen, aki e szent áldozat elől kivonja magát, minden adakozót számon tartunk. Adjatok, abból amitek van jó szívvel, és szeretettel, adjatok a testvéreinknek, hazatérő katonáinknak, a szabad, erős uj Magyarországnak ! A Nemzeti Tanács. * Fölhívás. Felhivatnak mindazon üzlettulajdonosok, kik szöveteket, ruhaneműeket, fehérneműeket és lábbelieket árusítanak, hogy készleteiket f. hó 10 napjának d. e. 12 órájáig Tormássy István rendőrkapitánynál jegyzék mellett jelentsék be. Nemzeti tanács.