Kecskeméti Ujság, 1912. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-01 / 122. szám
2. oldal jogért. Viszont azt se hisszük, nem akarjuk hinni, hogy a szociáldemokraták hajlandók lennének fegyverbarátságot kötni a „hús- és kenyérdrágító grófok“ pártjával. Ha tehát a Justh-pártról kénytelenségből mindent el is hiszünk, ezekben elég indokát látjuk annak, hogy hitelt adjunk a látszatnak és feltételezzük, hogy az ellenzéki pártok mai szövetkezésének nem a harc a célja, hanem a béke. De azért el vagyunk készülve az ellenkezőre is. Hallunk a megegyezésről olyan részleteket is, amelyek harcos szándékra vallanak. Halljuk például, hogy az ellenzéki pártok nem hajlandók a véderőreformot átengedni a 43. szakasz törlése nélkül. Olyant is hallunk, hogy az általuk megszabott feltételeket mint olyan minimumot akarják a kormány elé terjeszteni, amelyből lealkudni semmit sem lehet. Azt is halljuk, hogy az ellenzéki urak egy része még mindig személyi követeléseken töri a fejét, ha nem pozitív, de legalább is negatív követeléseken, bizonyos személyek mellőzését követelvén. Ha mindezek a híresztelések igazaknak bizonyulnának, akkor nemcsak béke nem lesz, de az egész akció nem fog eljutni még a kormánnyal való tárgyalás stádiumáig sem. Lukács László, úgy amint ragaszkodott ahhoz, hogy minden békeakció elengedhetetlen föltétele az obstrukció teljes elejtése és a parlamenti munka normális rendjének helyreállítása, éppen úgy ragaszkodik, illetve ragaszkodni fog ahhoz is, hogy a béketárgyalásoknak szubsztrátumát egyáltalában nem alkothatja semmiféle olyan követelés, melynek teljesítése a kormány és a többség részéről valami meghátrálással, valami lényeges elvbeli differálással, vagy valamely programmpont elejtésével járna. Ezekből következik, hogy az ellenzék új koalíciójában nem elég a békét óhajtani és a harcot nem akarni. Szükséges az óhajtáson és akaráson vagy nem akaráson kívül még egy adag erkölcsi bátorság. Szükséges még egy olyan elhatározás, mely az ellenzéki megegyezést csakugyan békealappá teszi és éppen ezért kizár a támasztandó követelések sorából mindent, aminek teljesítése a kormánynak és a többségnek lehetetlen. Tehát semmi rezoluciós gondolat, semmi választójogi túlzás a nemzeti élet biztonságának rovására, semmi ultimátum és ami fődolog, nem szabad megfeledkezni a házszabályrevízióról, mert mindennek a kezdete és mindennek a vége, a parlament föltétlenül biztosított munkaképessége. Látható, hogy minden optimizmus mellett is a békéből ma még csak a remények vannak meg. Ezek lehetnek nagyon kecsegtetők, lehetnek indokoltak, sőt vérmesek. De ez még nem a béke. Egyelőre még nem a béke az ellenzéki pártok közt. Még kevésbbé a béke a parlament és a közélet összes faktorai között. És éppen ezért helyesnek és szükségesnek találjuk, hogy a nemzeti munkapárt ezzel a helyzettel szemben maradjon szigorúan és óvatosan várakozó állásponton. Mindenre készen várja meg, hogy mi következik? Várjon csakugyan békeajánlat lesz-e vagy pedig olyan ultimátum, mely inkább beillik a hadüzenetnek ? A kormány és a többség helyzete mindenesetre a legegyszerűbb és leglogikusabb. Az ő útjük a legegyenesebb. Programmja: a parlament munkaképességének helyreállítása, a véderőreform megalkotása, a demokratikus és nemzeti választójog és a házszabályrevízió. Ha ezt a programmot békésen végrehajthatja, szívesen teszi. De ha békereményében csalatkoznék és az ellenzéki békekoalíció álarca mögül netalán egy harci szövetség pattana ki: ez sem találja a kormányt és a többséget készületlenül. Akkor ez a programm, a nemzeti érdekek kielégítésének ez a programmja érvényesülni fog az ellenzék nélkül, sőt az ellenzék ellenére is öreg asszony egyre emeli az árat. S végül még rossz cikket hoz: kölyköket, akik majd szétcsattannak, nem kiáltoznak s hidegen hagyják az arramenőket. Harminc frank három kölyökért, akit az ápolónők darabonként hat frankért kölcsönöznek ennek az uzsorás boszorkánynak. Egy perc alatt 12 koronát kap. Égbekiáltó ! Hirtelen megállt egy tükör előtt. Egy cigarettacsutka karmával befesti a szeme alatt s egy elszegényedett tisztviselő arcvonásait veszi fel.* Tíz perccel később elhagyja a házat s kilép az utcára, mely sötétebb, mint valaha. A jobb karján egy, a bal karján két csecsemőt visz. — Világíts legalább az utcáig — mordul az öreg asszonyra — fejenként tíz frankért megtisztelhetsz. Az asszony vele megy és anyai tanácsokat ad neki. — Ne menj a Magdaléna-templomhoz. Ott nagyon sok a koldus, minden túl van tömve. A Krisztus-templomhoz se, mert ott mindig verekedések vannak. Tartózkodj inkább a körúton. A bátyád elvehet tőled két gyermeket, te megtartod a nagyobbikat. Egy órakor légy a parkok kijáratánál, azután áraszd el a kávéházakat. Ne beszélj sokat, add a szégyenlőst, így. Szerencse fel! Igaz, a három tejes üveget ne tedd egy zsebbe, mert könnyen összetörheted.* Húsvétvasárnap, kora reggel. Egy kis szabóné megy fel lassan a lépcsőkön a Rókus-templomhoz. Sáppadt és fáradt, hajnali két óráig dolgozott egy ruhán, melyet sürgősen kellett szállítani. Egy huszonhárom éves özvegynek, akinek két szegény kis gyermeke van, gyorsan kell a tűt forgatni, ha a kicsinyekért a havi pénzt pontosan akarja megküldeni. De olyan édes dolgozni, hogyha a munka a kedvencekért folyik. Minden öltésnél így szól a fiatal anya: — Még egyet a Máliért. Ezt meg a Franciért. Még egy negyedórás narancsot vihetek nekik belőle, ha reggel odamegyek, s még egy negyedóra a villamosjegyért. S így repül a tű. Oly édes a kedvesekért dolgozni és virrasztani. Hirtelen összerázkódik a kis varrónő. Ők ezek a kicsinyek, kiket ez a koldus a karjain visz, ezek a gyerekek mennyire hasonlítanak az övéihez. A koldushoz közeledik. Hogy fáznak szegények a hideg szélben, kék szemecskéik könyben úsznak. Betakarja őket meleg tekintetével, azzal a belső anyai pillantással, melyet minden gyermek megért. Ekkor az egyik gyermek, aki úgy hasonlít az ő Francisára felé nyújtja félig megfagyott kezét. Ekkor kinyitja a kabátját s a sovány erszényének tartalmát a szegény embernek a kezébe szórja. — Hogy hívják a szegény kicsit? — Hogy hívják? — szólt a koldus siró hangon. Úgy hívják . . . úgy hívják, hogy Adler. — Igen, de a keresztneve? — A keresztneve ? ... Oh a szegény gyermeknek nincs keresztneve. — Akkor legyen Franci! — mondta az asszony anyai büszkeséggel nevetve. — Úgyis annyira hasonlít az enyémhez. — Nagyon jó, nagysága, Adler Franci, igen jól hangzik. A szavamat adom, hogy így fogják hívni. Ezután belépett a templomba a fiatal, feketeruhás asszony, s egy csendes sarokban letérdelt. Imádkozott az elhunyt uráért, a két gyermekéért, s azért a két kicsiért is, aki az ajtó előtt fázik a hidegben . . . Talán többet adott a szegény embernek mint amennyit megengedhetett magának, de annyira sajnálta a két fázó gyermeket. — Oh — mondta magában — jót cselekedtem, s azért gyalog megyek a kicsinyeimhez ki a külvárosba. Reményiem, az ápolónőjük, nem ment el velük, mint legutóbb. Szegény, jó asszony! A kicsinyeid? — Az előbb láttad őket a templomajtó előtt. KECSKEMÉTI ÚJSÁG LEGÚJABB. Érkezett délután 1 órakor. A nemzeti munkapártnak egy tagja, akinek a véleménye nagy súlylyal bír tudósítónk előtt, a helyzetről a következőket mondta: — Minél több részlet szivárog ki az ellenzéki pártok megállapodásaiból, annál kétségtelenebbé válik, hogy a baloldali pártvezérek választójogi tervezete abban a formában, amelyben is mesterdilínek,,, Cipőm szép és tökéletes, Benne járni élvezetes, Mert ha cipőt szegzek, varrok, Rajt’van ^ ^ a kaucsak sarak. Pénztakaritás minden ember célja. Pénzt takarít, ha nyomtatványait a Kecskeméti Újságnál megrendeli. 122. (II 3.) szám, azt előterjesztették, teljesen elfogadhatatlan. Súlyos hiba volna azonban ebből most már azt következtetni, hogy a kormánnyal a megegyezés most már lehetetlen. Maguk a vezérek tervbe vettek bizonyos módosításokat az esetleges aggodalmak eloszlatására. A megegyezés lehetősége mellett szól, hogy a választók számát az ellenzéki padokon körülbelül két millió négyszázezer főben állapították meg és hogy ennek a számnak nem marad jelentékenyen alatta az a határ, meddig a kormány is elmegy. A választási jogosultság feltételében, úgyszintén a szavazás titkosságának kérdésében feltétlenül szükségesek lesznek módosítások, de ha egyszer a szavazók számára nézve nincsen eltérés, úgy ezekben a kérdésekben is nem reménytelen a megegyezés lehetősége. Még csak azt teszem hozzá, hogy a kormány nagyon siettetni fogja a tárgyalásokat, mert semmiesetre sem hajlandók a helyzet elposványosítását elősegíteni. házi Dánt Halai Rákóc A le lege Szé! szoba mánk rűtől Bodi lakása.