Kecskeméti Ujság, 1912. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-01 / 172. szám
I• . — w*. . it Afc* ki u t.Jttt I CbubOi totij V • cviif i/1_t sZt ^973#I Politikai napilap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: DR. RÉTI GYULA Előfizetési ár helyben . 8 korona Vidékre.....................14 korona Telefonszám 176. Egy szál autó keringőzik a városban néhány nap óta, s különös jelentősége ennek a gépkocsinak abban van, hogy a közforgalom lebonyolítására szolgál, a bérautó. A kétfogatú bérkocsik tarifája mellett szállítja a közönséget pontosan és gyorsan ide-oda, s ámbár két nap óta van még csak forgalomban közkedveltségnek örvend. Már most miért írtuk mindezeket így le? Hogy a mondottakhoz hozzáfűzhessük kommentárainkat. — Talán egyetlenlenegy magyarországi városban sem volt annyi panasz a bérkocsikra, mint nálunk, s talán egyetlen lap sem áldozott annyi fáradságot a bérkocsi mizériák megszüntetése érdedekében, mint épen mi. És nincs még egy hete sem, mikor írtuk, hogy végkép tűrhetetlenek már az állapotok, mikor írtuk, hogy ezeken a tűrhetetlen állapotokon csak a megengedett szabad verseny segíthet. A kecskeméti közönség rá van utalva a bérkocsikra, a bérkocsisok tehát kiuzsorázzák a közönséget. Meghatározott számban vannak ugyanis, ez a meghatározott szám az évtizedek alatt megizmosodott forgalomnak elégtelen, a bérkocsisok tehát azoknak állanak rendelkezésére, kik a mind nagyobb követelményeiket kielégítik. Aki kocsin akar menni, annak fizetni kell. Ezen az állapoton csak a szabad versengés változtathat. Ha sok kocsi van, akkor a nagy forgalom kedvéért egyegy bérkocsis lemond a nagy haszonról és igyekszik magának vendégeket szerezni, különben éhen hal. És hogy mennyire igaz ez, bizonyítja a bérautó. Csak két napja szaladgál, mérsékelt díjon viszi az embert és százannyian használják, mint a kocsikat. Gyors rajta a közlekedés, könnyen kielégíti a nagyobb forgalmi igényeket. Megfigyeltük pedig azóta, hogy most már a tekintetes bérkocsis urak sem húzzák fel orrukat, ha arról van szó, hogy a Széktóba akarunk menni és egy koronáért szépen kiszállítják az embert. Mert tudják, hogy ha ők nem, hát ott az autó , az megy. Végső konzekvenciaként pedig levonhatjuk ebből azt, hogy a főkapitányság minél több bérautót engedélyezzen. Nagyon jól beválnak a forgalomba és hát szó, ami szó a rendőrhatóságnak a közönség érdekeit kell képviselni. Ugyancsak kérjük a főkapitányságot, hogy engedélyezen még bérkocsikat is, mennél többet annál jobb, Kecskemét város közönsége hálás lesz, ha egyszer végkép megszűnnek a forgalmi mizériák. A tapasztalat igazolta, hogy milyen módot kell alkalmazni, rajta hát, ne késsünk, eleget szenvedtünk már a bérkocsisok garázdálkodásaitól. TÁRCA. Az apa. Irta: Paul Busse Gondolkodva járt fel és alá az öreg közszolga. Néhány nap óta nagyon rosszul ment a sora. Csupa apró megbízatása volt amelyek édeskeveset jövedelmeztek. — Hát persze nem lehet minden hónap olyan jó, mint az előbbi volt, mormogta maga elé. Akkor három költözködés volt, csomó bőröndöt kellett szállítani, no meg azután egész tömeglevél ment a halléthez, — napjában többet is vittem — s a gavallérok, akik ilyen leveleket írnak, nem smucigok. Ezektől nagyon szépen kereshet a szegény hordár. De néhány nap óta mintha az ördög ült volna a nyakára. Minden irányban kémlelődött, hogy nem int-e neki valaki. De az emberek nem intettek. Ahá, most végre valaki közeledik. Végre! Ah, semmi, csak valamit meg akart tudni. Ezt már a közeledés módjáról megtudta. Nem csalódott. — Jobbra negyedik utca, — mondta barátságosan a közszolga. — Kérem a huszonnégyes számot keresem. Talán közelebb van, ha mindjárt befordulok ? — kérdezte az idegen. A közszolga egy ideig gondolkodott, majd így szólt: — Ja, tisztelt uram, ezt magam sem tudom, mert annak az utcának számozását megváltoztatták. — Hordárnak mindent tudnia kell, — válaszolta elmenőben energikus fejbólintással az úriember. — Nagyon pedáns kuncsaftok ezek! — mosolygott szomorúan a közszolga s leült a padra kissé megpihenni. Megrohanták múltjának emlékei és körülrajzották a régi képek. Arra a kis barátságos otthonra gondolt, amelyben lakott. Megjelent előtte gyöngéd felesége, aki mindig aggódott érte, s aki olyan odaadóan ápolta és kényeztette őt. S egy napon megtörtént a szerencsétlenség. Egyetlen leánya megszökött. Honnan bujt bele a könnyelmű vér ? Mindig rajongott a színpadért s művésznő akart lenni. Az apa korholta, anyja ki akarta beszélni fejéből ezeket a gondolatokat, de a leány hajthatatlan maradt. S amikor látta, hogy akaratát semmibe se veszik, isten hozzád nélkül elhagyta a szülői házat. Később az apa egy újságból megtudta, hogy Anna, aki természetesen más nevet vett fel, egyik elsőrangú színházba szerződött jó gázsival. De azért nem akart róla tudni semmi körülmények között sem. Inkább éhezik, de a lányától nem fogad el alamizsnát. Hát nem ő volt az oka az anyja halálának? A szegény asszony nagyon is szívére vette megszökött leányának a sorsát. — Hé, hordár! Elmenne valahová ? — kérdezte egy elegáns fiatalember és könynyedén megveregette a vállát. A közszolga hamar felugrott, megtötörülte a szemét s tekintetével mintha bocsánatot kért volna. — Vigye el ezt a levelet s a választ azonnal hozza el a kávéházba. De aztán siessen. — Gizella-itt ... — olvasta a közszolga. — Nagyságos ur, azonnal itt leszek. — Csak ezt a választ kapja: Igen, vagy nem. A fiatalember a kávéházba ment. A hordár megfordította a levelet, feltette okuláréját és ezt olvasta: „Reitler Anna kisasszony, Gizella út 84.“ Megijedt. Borzongás futott végig a hátán. A levél a saját leányának szól. Szerette volna a levelet messzire elhajítani. Ki tudja, hogy mi a tartalma. Ilyen levelet nem kell elfogadnia. Elmegy az elegáns úrhoz és megmondja neki, hogy a levelet nem viheti el, mert ő az apja, igen ő, az összetöpörödött szegény, öreg ember az apja annak a hölgynek. Az úr bizonyára szégyelni fogja az ilyen siralmas apát és végkép elhagyja a leányt. Amig igy gondolkodott, már utón volt és azon vette magát észre, hogy már majdnem a Gizella-után van. De különben mi köze a levélhez és a címzetthez? A megbízatást átvette, s neki kötelessége azt teljesíteni. A többivel nem törődik. Neki nincs jogában a megbízói magánügyeit ellenőrizni. És talán bizonyára Anna vőlegénye. Nagyon csinos, elegáns ember! Gondolkodva ment tovább. Feltekintett a 84. sz. ház kapujára. Egy ur intett neki: — Hallja, adja át itt ezt a levelet. Válasz nincs. Fogja ... na csak hagyja. Mit, egész korona ? Megfordult, hadd nézze meg jobban a gavallért. Elolvasta a címet: „Reitler Anna kis..." tovább nem jutott, majd elsülyedt. Hát lehetséges ez ? Bolondot űz vele a sors ? Talán rosszul POLITIKAI SZEMLE. Kin múlik a béke? Apponyi Párisból írt levelében kijelenti, hogy amíg a képviselőházban Tisza szelleme vezet, addig neki nincs más gondolata, mint harc a végletekig. Kossuth is úgy nyilatkozik, hogy az egyesült ellenzék folytatni fogja a legelszántabb harcot a kormány ellen. Zichy Aladár gróf is azt írja egy bécsi lapban, hogy az ellenzék ezzel a kormánnyal nem fog békét kötni, s még csak béketárgyalásokba sem bocsátkozik. Mezőssy után, aki azt hirdette, hogy a delegációban fog eldőlni a kisebbségnek a többség ellen való nagy küzdelme és vagy az egyik, vagy a másik fél a porondon marad,smegy nyilatkoznak most az új koalíció vezéralakjai. Ezzel ellentétbe Tisza István gróf ismételten hangsúlyozta annak a szükségességét, hogy a parlamenti pártok megértsék egymást, s azt is kifejezte, hogy ennek az óhajtandó eredménynek létrejöttét az ő és a többség részéről nem fogják subjektív okok hátráltatni. Beöthy Pál, a képviselőház érdemes alelnöke pedig azt is hozzáteszi a többség békehajlamának a megállapításához, hogy senki sem kívánja, hogy a magyar