Kecskeméti Ujság, 1913. január (6. évfolyam, 1-23. szám)
1913-01-01 / 1. szám
Kecskemét, 1913. január 1. Ara 4 fillér. Szerda, VI. évf., 1. sz. (1069.) TOKEMETIUjSAG # w Politikai napilap. Felelős szerk.sitó és laptulajdonos: DR. RÉTI GYULA Előfizetési ár helyben . 8 korona Vidékre.........................14 korona Telefonszám 176. A választójogi reform. Magyarország állami és politikai fejlődésének korszakos eseménye játszódott le ma a képviselőházban. Lukács László miniszterelnök általános feszült figyelem közt ma nyújtotta be a választójogi reformról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat ismertetése. A magyar választói jogrendszer mélyreható reformálását általánosan ismert okok teszik elkerülhetetlenné. Választói jogunk egészben véve ma is az 1848. évben lefektetett alapokon nyugszik, mert az 1874. évi választói törvényünk lényegileg megtartotta azt a vagyoni és értelmi cenzust, amelyet az 1848. évi törvényhozás megállapított. A parlamenti reform szükségét ennek a nagyon is elavult választói jognak szűkkörű és igazságtalan rendszere érlelte meg, különösen pedig az a két viszásság, hogy egyfelől a ma uralkodó választói jogcím, a földbirtok, illetőleg a földadóminimum egyes országrészek, vármegyék, sőt egyes választókerületek területei szerint is kirívó aránytalanságokat mutat s hogy másfelől az ipari munkásság a választói jogból jóformán ki van zárva. A választójogi visszáságokat fokozza a választókerületek aránytalansága és a választókerületek székhelyén végbemenő centralizált választási eljárás tarthatatlan volta. Mindezeknek a visszásságoknak orvoslására törekszik a kormány választójogi reformjavaslata és az azzal kapcsolatos további törvényhozási intézkedés. A törvényjavaslat az értelmi cenzus alapján épül fel. A politikai jogok gyakorlásához az értelmiségnek, vagy iskolavégzés útján közvetlenül, vagy ennek hiányában más módon közvetve igazolt bizonyos mértékét követeli meg. Az értelmiség különböző fokához képest különbözőképp állapítja meg a javaslat a választói jog feltételeit. A javaslat négy értelmiségi fokozatot különböztet meg és e fokozatok szerint a választóknak négy csoportját. Az első csoportba tartoznak a középiskola nyolc osztályát végzettek, ezek huszonnégyéves kor elérése után minden különös feltétel nélkül választók. A második csoportba tartoznak az elemi iskola hat osztályát, vagy az ennek megfelelő kereskedelmi, vagy ipari tanfolyamot végzettek: ezek a harminc éves kor elérése után bírnak választójoggal, ha a gazdasági önállóság vagy egyéni megbízhatóság minimális mértékét megütik, aminek ismertető jele vagy az, hogy az illető adót fizet és pedig bármilyen csekély összegűt, vagy bármilyen foglalkozás, vagy alkalmazás a kereskedelem, vagy ipar körében, vagy jobbfajta munkakör (munkavezető, kertész, vincellér stb.) az őstermelés körében, vagy a katonaságnál ért altiszti fokozat, stb. A harmadik csoportba a csak írniolvasni tudók tartoznak, szintén harmincéves korhatárral. Ezeknél az előző csoportnál felállított feltételek némelyikét hosszabb (2—5 évi) szolgálat megkövetelése csekély mértékben szigorítja, aki pedig ebben a csoportban minimális vagyon alapján választó, annál 20 korona adóminimumot vagy nyolc holdnyi ingatlant követel meg a javaslat. Végül a negyedik csoportba az analfabéták tartoznak, szintén harmincéves korhatárral. Ez az egyetlen csoport, amely csak vagyoni cenzus — 40 korona adóminimum, vagy 16 holdnyi ingatlan alapján szerzi a választójogot. A jelenlegi törvény alapján választójoggal bíró egyének e jogukat a személyekre vonatkozólag megtartják. A javaslat rendszerében tehát minden feltétel nem korlátozás, hanem ellenkezőleg, a választók egy-egy kategóriáját a közéleti megbízhatóság valamely ismertető jele alapján meghatározó kellék, tehát a jogkiterjesztés egy-egy mértföldjelzője. A jelen javaslat nem elvileg, hanem csak annyiban tér el az előző tervezetektől, amennyiben a többi ismeretes javaslat egy csapásra majdnem 50 százalékkal szaporítaná, vagyis közel 3 millióra emelné a választók számát, amivel egyszerre felidézné a radikális választói jog minden veszélyét; míg a mostani javaslat egyelőre a mi viszonyainknak megfelelő olyan arányú jogkiterjesztést tervez, amely már most választói joghoz juttatja minden társadalmi rétegnek — ezek közt a politikai nemzet köréből jelenleg jóformán teljesen kizárt munkásosztálynak is — minden arra érdemes tagját és emellett törvénymódosítás nélkül évről-évre közelebb visz bennünket az általános választójog felé. Céltalan korlátozások. A megbízhatóság biztosítékául a jelen javaslat kidolgozását megelőző tárgyalások során az egy évnél hosszabb domiciliumot — egy helyben lakást — a lakás bizonyos minőségét és a betegpénztári tagságot emlegették, de ezek egyike sem alkalmas fokmérője annak, hogy valaki megérett-e a választójogra. Ezért a javaslat e kellékek felvételét mellőzte. A lakáscenzus mellett felhozott érvekkel szemben az indokolás kimutatja, hogy a lakáscenzusnak falun nincs gyakorlati jelentősége, a városokban és Budapesten pedig a lakásnyomor következtében a legszegényebb lakáscenzus is a választójogra megértett elemek nagy tömegét zárná ki. Az ipari munkásság a reformban. A törvényjavaslat egyik fő törekvése az, hogy minél több jogcím felállításával, minél több kapu feltárásával nyitott utat az ipari munkásoknak a választói joghoz, hogy ez osztálynak minden értékesebb tagja egy vagy más módon érvényesüléshez juthasson ! Amíg másoktól, tehát az összes mezőgazdasági elemektől is, általában véve az elemi iskola teljes elvégzését kivánja meg: az ipari munkásoknál vagylagosan megelégaz ipari tanonciskolával is, amelynek elvégzését az iparostanoncokra nézve már az 1884. évi ipartörvény kötelezővé tette. Ugyancsak minősíteni fog a választói jogra az államilag szervezett különböző iparszaktanfolyamok elvégzése minden előzetes iskolai képzettség kimutatása nélkül is. Különböző címek alapján az ipari munkásság szakképzett része a maga egészében jut választói joghoz, de azonfelül egyszerre politikai jogokhoz jut a többi jogcímen egyáltalában az ipari munkásosztálynak minden számottevő eleme, mondhatjuk, a választói korban levő ipari munkásoknak olyan tekintélyes százaléka, hogy az eredmény minden méltányos érdeket és tárgyilagg.l jogos kívánságot kielégíthet. (Folyt. köv.) Közgyűlés. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 9 órakor és folytatólag tartotta e havi rendes ülését. A teremben még negyed 10 órakor is csak gyér számú bizottsági tagok lézengenek, a látogatottság akkor sem nagyobb, mikor Ráday Gedeon gróf főispán a közgyűlést megnyitja. A polgármesteri jelentés. Dr. Dömötör Lajos első aljegyző beterjeszti a polgármesteri jelentést a közigazgatás november havi állapotáról. A fiatalkorúak fegyverviselése. A város annak idején szabályrendeletileg rendezte a fiatalkorúak fegyverviselésének korlátozását. A belügyminiszter elvi indok alapján ezt a szabályrendeletet jóvá nem hagyta, a közgyűlés kimondja, hogy az ideiglenesen életbeléptetett szabályrendelet hatályát vesztette, a miniszteri leirattal szemben ellenben régi álláspontján marad. Dékány Károly indítványa. Dékány Károly bizottsági tag általunk már több ízben ismertetett indítványát a földrengési törvény módosítására Sándor István főjegyző terjeszti elő. Az indítvány lényege, hogy minden sérült ház részesülhessen államsegélyben, akkor, amikor a ház mindenkori tulajdonosa jogosult a segély felvételére. Indítványát hosszasan indokolja. Sándor István főjegyző részletesen kifejti, hogy a város vezetősége minden lehetőt elkövetett, hogy e törvény kiterjesztő magyarázatával segítsen ezen az állapoton, de a miniszter úr semmiféle irányban nem enged a törvényből, tehát céltalan volna minden próbálgatás, éppen ezért a városi tanács azt javasolja, hogy ebben az irányban a törvényhatóság semminemű lépést ne tegyen. A közgyűlés már-már elfogadja Sándor István főjegyző álláspontját, mikor Dékány ismét felszólal és ragaszkodik indítványához, melynek elbírálására név szerinti szavazatkérő ívet nyújt be. Bagi László h. polgármester a tanács álláspontját fejtegeti s arra kéri a törvényhatóságot, hogy adják ki az indítványt a tanácsnak, mely a jövő közgyűlésen jelentést tesz az ügy állásáról. Bizottsági tagsági hely. A IV. választókerületben Nóta János halálával megüresedett bizottsági tagsági hely betöltése iránt a városi tanács már intézkedett. Ezt az intézkedést a közgyűlés jóváhagyta.