Kecskeméti Ujság, 1915. július (8. évfolyam, 150-176. szám)

1915-07-01 / 150. szám

2. oldal. HÍREK Kecskemét, 1915. június 30. Drága a kecskeméti élet ! Hiába írja a sajtó, hogy lehetetlen meg­élni Kecskeméten, hogy világos nappal ra­bolják ki az emberek zsebéből a drága élelmiszerekért a pénzt, az illetékesek gyors eljárásáról abszolúte semmit sem hallottunk. Pedig a közgyűlés már egy hete is határo­­zott e tárgyban. Azt hisszük, hogy hiába. Hogy mennyire igazunk van, idézzük Az Újság múlt heti egyik számát, ahol ép­pen úgy mint nálunk, a főváros is „tizes bizottságot“ küldött ki az állapotok javítá­sára. És ami a fővárosban történt, megtör­ténhetik Kecskeméten is. Íme a cikk : „A tizes bizottság feladatául tűzte ki magának, hogy Budapest közélelmezésének vezetőit jó tanácsokkal lássa el. Ez a bi­zottság, mint valami titokzatos areopag, el­zárja magát teljesen a nyilvánosság elől. Minden ülésről kiadnak egy-egy felesleges közleményt, a­miből kiolvasni semmit sem lehet. Pedig a közérelmezés kérdése áll ma a közérdeklődés homlokterében. A közönség, tudni akarja, hogy miért drága minden, mit akarnak tenni, hogy ez a drágasság ki ne szipolyozza a lakosság minden erejét. A közönség tudni akarja, hogy ez a felelőtlen tizes bizottság micsoda nagy terveket és gondolatokat produkált, hogy a drágaság közveszedelmét elhárítsa. Bárczy István polgármester vette, hogy a nyilvánosság elől való ez az elzár­­kózás hamis helyzetet teremtett. Érezte, hogy a sajtó révén a nagyközönséget okvetlenül tájékoztatni kell ennek a titokzatos bizott­ságnak a működéséről. A polgármester ma összehívta a sajtó képviselőit s elmondotta, hogy mit tett és mit szándékozik a város tenni a közélelmezés javítása, illetőleg a drágaság leküzdése érdekében. A­mit mon­dott, mind igen érdekes dolog. Kiderült azonban, hogy a zöldségfelho­­za­tal gondolata, az egyedüli sikeres akció, nem a tízes bizottság fejéből került ki, mert azt már korábban elhatározták, mielőtt a tizes bizottság létezett volna, s kiderült, hogy a hús, a tej, a tojás s a baromfi olcsóbbá tételére nem volt a bizottságnak egyetlen gondolata sem. Ez a bizottság konstatálni volt kénytelen azt, amit a közélelmezési ügy­osztály folyton hangoztatott, hogy ezen se­­gintis a városi hatóságnak nem áll módjá­ban A liszt és a kenyér kérdésében sem volt a bizottságnak egyetlen ötlete sem. Ahhoz nincs e bizottságnak semmi köze, hogy az ify érmésből a város egy teljes esztendőre biztosította magának a keveretlen lisztm­eny­­nyiséget, mert ezt is megtette már koráb­ban a főváros tanácsa, mielőtt ez a bizott­ság megszületett volna. Mire való tehát ez a bizottság ?“ Így szól a cikk, azt hisszük, hogy ná­lunk sem lesznek jobb állapotok. Legradicálisabban intézkedett Debre­cen városa, ahol a belügyi kormány enge­délyével vasárnap megtörtént az élelmisze­rek árainak megállapítása. A főbb tételek ezek: 1 kg. disznóháj 1 „ másodrendű marhahús, nö­vendékmarha, szalonna, disznóh­úsfélék 360 fillér 340 „ ipár rántani való csirke 300 ff 1„ paprikásnak 360 ff 1 „ tavalyi kacsa 600 ff 1 „ idei kacsa 500 ff 1 „ liba, tyúk, kappan 800 ff 1 liter piaci tej 28 ff 1 „ házhoz szállított tej 30 ff 1 „ lefölözött tej 18 ff 1 „ tejföl 140 ff 1 kg, túró 80 ff 1,, vaj 320 ff 1 „ idei burgonya 8 ff 1„ vereshagyma 50 ff 1„ zöldbab 30 ff 1liter zöldborsó 50 ff 1 „ cseresznye 20 ff 1 „, m­eggy 30 ff 1 drb tök 40 ff 1 drb tojás 10 fillér 1 „ salátatej * 3 „ A legkisebb zöldségnemű árait is meg­állapították. A maximális árak elsőrendű árukért kérhetők, aki másodrendűkért is maximális árat kér, uzsorát követ el. Külön büntetés jár a vásárlókkal szembeni dur­­váskodásért. Kérjük a közönséget olvassa el tízszer is ezeket az árakat, ez Debrecenben van, de az ország sok helyén van már így, csak nálunk alszanak az emberek? Lehetetlen volna! Ezúttal eltekintünk, mint utóbb tet­tünk, az összehasonlítástól, rábízzuk az il­letők bölcsességére és lelkiismeretére, váj­jon ilyen körülmények között tarthatók-e Kecskeméten az állapotok, ahol sokkal, de sokkal drágábban élnek az emberek, mint a túldrága Budapesten.­­ Hát az állapot, hogy a piacon a ma­gánfogyasztókat­­ nem engedik vásárolni, s nap nap után nem lehet hozzájutni ba­romfihoz. Hát tűrhető-e ez egy napig is! Hát csak Debrecenben erélyesek az emberek? Nálunk 50—100 százalékkal drá­gább, mint Debrecenben vagy Budapesten. Pedig itt minden terem, ide nem kell be­­hozni árut, sőt kiviszik, hogy másutt — legtöbbször olcsóbban elkótyavetyéljék! Sürgősen várjuk a radicális, s nem té­tevázó sikeres megoldást! — A Polgárm­ester Budapesten,­­ Sándor István polgármester hivatalos ügyek intézésére ma délelőtt Budapestre utazott. — Van nappali áram ! De nincs kö­szönet­­benne, ismét egy sajnálatos ügyet­lenségről kell tudomást vennünk. A város­ban van vagy 200 villanymotortulajdonos, ha nem több, akiknek legnagyobb része félüzemet használ, mert nem kap nappali villanyáramot. De Kecskemét a titokzatosság hazája, úgy kell kerülő után megtudni, hogy itt már három hete van nappali villanyáram,­­ amelyet a jéggyár kap csupán, a többinek — csipisz, lesheti, mint mondják a vilany­­gyárban. Pedig a reggel 4-től déli egy óráig a gépek üzembetartására még tíz mázsa szén szükséges, tehát alig 25 korona, hát ezt nem érdemli meg a kecskeméti iparpár­tolás, mikor ez az összeg többszörösen be­jönne naponta­ a fogyasztott áram díjában ? Hiszen itt hadseregszállítók is vannak és egyike-másika elfogyasztana ilyen értékű áramot, hát még a többi ? Itt határozottan mulasztás történt az ipar kárára, s tetézi mindezt az a körülmény, hogy annak ide­jén, amikor kimondották, hogy legyen nap­pali villanyáram, azzal idokolta éppen a mérnöki hivatal a nappali áramot, hogy így a jéggyártás, amelynek külön kellett volna a gépeket üzembehozni, tetemesen olcsóbb lesz! Úgy látszik, felejtenek az emberek, szerencse, hogy mi nem! Ezen abszurd dol­gon pedig 24 órán belül illik változtatni! Mert a város világos kárára van. — A közérelmezés bizottsági ülés. Kecskemét város törvényhatóságának köz­élelmezési bizottsága ma délelőtt 10 órakor Sándor István polgármester elnöklete mel­lett ülést tartott. Közélelmezést érintő folyó ügyeket tárgyaltak. — Hősi jutalom. A hadsereg főpa­rancsnoksága az ellenség előtt teljesített vi­téz magatartásuk elismeréséül az I. osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta: Raskó István és Teuchmann János őrmestereknek, a 4. honvédhuszár ezredben. — Elment az önkéntes iskola. A cs. és kir. 95-ik gyalogezred önkéntes isko­láját Kecskemétről Zom­borba helyezték át. Az önkénteseket tegnap délben már el is szállították. — Jelentkezés a hadifogságból. Vértes Rezső honvédzászlós, az 1. oszt. vi­tézségi érem tulajdonosa — mint már meg­írtuk — Drohobytznál orosz fogságba ke­rült. Tegnap szülei levelet kaptak tőle, mely­ben tudatja, hogy jelenleg Penza városában tartózkodik és tiszttársaival együtt pár nap múlva viszik Oroszország belseje felé. — Hősi halál, Monori Kovács Emil, a cs. és kir. 13. számú huszárezred hadna­gya, a hadidiszitményes Signum laudis tu­lajdonosa, e hónap 25 én Dobronoutznál, csapata élén hősi halált halt húszéves ko­rában. Holttestét bajtársai ideiglenesen a zasztavnai temetőben temették el. A pályá­­lyát rajongásig szerető fiatal katona az iro­dalom terén is szép sikert ért el; hangula­tos lírai költeményei hazafias meleg szívé­ről tesznek tanúságot, egy társadalmi drá­máját pedig a kecskeméti színházban az­nap adták elő nagy sikerrel, amikor köte­lessége a harctérre szólította. Monori Ko­vács Gyula udvari tanácsos, a Kereskedel­mi Múzeuma igazgatója a fiát gyászolja bene.­­ -- Elpusztult szőlőtermés. A föld­mivelésügyi minisztériumnak szombati jelen­tése jelezte, hogy a budapesti és a kecske­méti szőlő­kerületben peronoszpora és fürt­­peronoszpora mutatkozott, a­mely az utóbbi kerület jó terméskilátást napól-napra csök­kenti. Most Horgosi Királyhalomról azt írja nekünk Szobonya Bertalan szőlőbirtokos, hogy a Duna-Tisza közének homokos vidé­kén a szőlőtermés tönkre ment. A levél­­peronoszpora nyomában fürtperonoszpora lépett föl, oly rettenetes módon hogy ter­mésről alig, vagy éppen lehet beszélni. Hiába volt a permetezés, a porozás, a fürt­hozam már tönkre van téve. Hozzá még a legtöbb embernek nem volt, s ma sincs rézgalica, vagy rézkénpora. Valósággal ka­tasztrófa érte az Alföld homokszőlőit, a me­lyekben nem fogunk szüretelni. . . Figyelmeztetés a gazdáknak. A magyar államvasutak igazgatósága fölhívja mindazokat a gazdákat, a­kiknek gabona földjük van, hogy a gabonakészleteket a vasúti vonaltól legalább 130 lépés távolság­ra ráírják, néhány barázdával pedig­ tűz­­mentes vo­nlat húzzanak tarlójukon. A ren­delet különösen a mostani körülmények kö­zött bir fontossággal mert minden szem gabonára szükség van. — Ünnepély a Kada Gyermek Ott­honban. Péter Pál ünnepének délutánján könnyeket fakasztóan megindító, bájos ün­nepélynek volt színhelye a Kada Gyermek Otthon udvara. A nemes intézménynek ve­zetősége beszámolót adott a nagyközönség­nek arról az eredményes munkáról, melyet a gyermekotthon nyolc hónapos fennállása alatt szegény, elhagyott és árva gyermekek nevelésének érdekében fáradt, s mondhat­­­juk, hogy ez az eredmény hihetetlenül nagy­szerűnek bizonyult. A Kada Gyermek Ott­hon nemes szívű és törhetetlen ambíciójú hölgyek és urak fáradozása gyümölcseként a háború első hetében úgyszólván a sem­miből lett megcsinálva, hirtelen, a p­llanat­­nyi szükségesség kielégítésére állították fel — jólehet, az eszme megvalósítása már ré­gebben elhatározott volt, s az intézmény a legáldásosabb béke idejében is hiányt pótló — ma már el sem­ tudnók képzelni, hogy ez a sok elhagyott, árva és­­szegény gyermek hol is találna meleg otthonra, ha a Kada­r Gyermek Otthon nem volna. Hál’ Istennek megvan, s alapjai szilárdan vannak meg­építve, Kecskemét társadalma szivébe zárta ezt az intézményt, s ezt érdemül a buzgó, az intézmény érdekében fáradni soha nem szűnő vezetőségének, legfőképp Kada Elekné őméltósága, és dr. Fodor Jenőné úrasszony kiváló szervező tehetségének tudjuk be, akik az úrhölgyek sorából lelkes gárdát tudtak teremteni az intézet vezetésére, ellátására és istápolására, de akik egyszersmint a legszé­lesebb rétegek érdeklődéseit is állandóan ébren tudják tartani az intézet érdekében. A tegnapi ünnepség is ezt a célt szolgálta. A bájos apróságok — az intézet gyermekla­kói — kik s pódiumon felvonultak, s éne­kükkel, szavalataikkal, játékaikkal a közön­séget gyönyörködtették élő bizonysággal szolgáltak arról az áldásos gyermeknevelés­ről, mely a Kada Gyermek Otthonban fo­lyik, s azok az ékes szavak, melyeket Sán­dor István polgármester és Révész István praelátus a közönséghez intéztek, az intéz­mény iránti szeretet tovább biztosítására soha termékenyebb talajra nem akadhatott volna. Adja is az Isten, hogy Kecskemét­nek minden nemes szivü polgára mindig szeretettel adózzon a Kada Gyermek Ott­honnak / 150. (1849.) szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG

Next