Kecskeméti Ujság, 1915. július (8. évfolyam, 150-176. szám)
1915-07-01 / 150. szám
2. oldal. HÍREK Kecskemét, 1915. június 30. Drága a kecskeméti élet ! Hiába írja a sajtó, hogy lehetetlen megélni Kecskeméten, hogy világos nappal rabolják ki az emberek zsebéből a drága élelmiszerekért a pénzt, az illetékesek gyors eljárásáról abszolúte semmit sem hallottunk. Pedig a közgyűlés már egy hete is határozott e tárgyban. Azt hisszük, hogy hiába. Hogy mennyire igazunk van, idézzük Az Újság múlt heti egyik számát, ahol éppen úgy mint nálunk, a főváros is „tizes bizottságot“ küldött ki az állapotok javítására. És ami a fővárosban történt, megtörténhetik Kecskeméten is. Íme a cikk : „A tizes bizottság feladatául tűzte ki magának, hogy Budapest közélelmezésének vezetőit jó tanácsokkal lássa el. Ez a bizottság, mint valami titokzatos areopag, elzárja magát teljesen a nyilvánosság elől. Minden ülésről kiadnak egy-egy felesleges közleményt, amiből kiolvasni semmit sem lehet. Pedig a közérelmezés kérdése áll ma a közérdeklődés homlokterében. A közönség, tudni akarja, hogy miért drága minden, mit akarnak tenni, hogy ez a drágasság ki ne szipolyozza a lakosság minden erejét. A közönség tudni akarja, hogy ez a felelőtlen tizes bizottság micsoda nagy terveket és gondolatokat produkált, hogy a drágaság közveszedelmét elhárítsa. Bárczy István polgármester vette, hogy a nyilvánosság elől való ez az elzárkózás hamis helyzetet teremtett. Érezte, hogy a sajtó révén a nagyközönséget okvetlenül tájékoztatni kell ennek a titokzatos bizottságnak a működéséről. A polgármester ma összehívta a sajtó képviselőit s elmondotta, hogy mit tett és mit szándékozik a város tenni a közélelmezés javítása, illetőleg a drágaság leküzdése érdekében. Amit mondott, mind igen érdekes dolog. Kiderült azonban, hogy a zöldségfelhozatal gondolata, az egyedüli sikeres akció, nem a tízes bizottság fejéből került ki, mert azt már korábban elhatározták, mielőtt a tizes bizottság létezett volna, s kiderült, hogy a hús, a tej, a tojás s a baromfi olcsóbbá tételére nem volt a bizottságnak egyetlen gondolata sem. Ez a bizottság konstatálni volt kénytelen azt, amit a közélelmezési ügyosztály folyton hangoztatott, hogy ezen segintis a városi hatóságnak nem áll módjában A liszt és a kenyér kérdésében sem volt a bizottságnak egyetlen ötlete sem. Ahhoz nincs e bizottságnak semmi köze, hogy az ify érmésből a város egy teljes esztendőre biztosította magának a keveretlen lisztmenynyiséget, mert ezt is megtette már korábban a főváros tanácsa, mielőtt ez a bizottság megszületett volna. Mire való tehát ez a bizottság ?“ Így szól a cikk, azt hisszük, hogy nálunk sem lesznek jobb állapotok. Legradicálisabban intézkedett Debrecen városa, ahol a belügyi kormány engedélyével vasárnap megtörtént az élelmiszerek árainak megállapítása. A főbb tételek ezek: 1 kg. disznóháj 1 „ másodrendű marhahús, növendékmarha, szalonna, disznóhúsfélék 360 fillér 340 „ ipár rántani való csirke 300 ff 1„ paprikásnak 360 ff 1 „ tavalyi kacsa 600 ff 1 „ idei kacsa 500 ff 1 „ liba, tyúk, kappan 800 ff 1 liter piaci tej 28 ff 1 „ házhoz szállított tej 30 ff 1 „ lefölözött tej 18 ff 1 „ tejföl 140 ff 1 kg, túró 80 ff 1,, vaj 320 ff 1 „ idei burgonya 8 ff 1„ vereshagyma 50 ff 1„ zöldbab 30 ff 1liter zöldborsó 50 ff 1 „ cseresznye 20 ff 1 „, meggy 30 ff 1 drb tök 40 ff 1 drb tojás 10 fillér 1 „ salátatej * 3 „ A legkisebb zöldségnemű árait is megállapították. A maximális árak elsőrendű árukért kérhetők, aki másodrendűkért is maximális árat kér, uzsorát követ el. Külön büntetés jár a vásárlókkal szembeni durváskodásért. Kérjük a közönséget olvassa el tízszer is ezeket az árakat, ez Debrecenben van, de az ország sok helyén van már így, csak nálunk alszanak az emberek? Lehetetlen volna! Ezúttal eltekintünk, mint utóbb tettünk, az összehasonlítástól, rábízzuk az illetők bölcsességére és lelkiismeretére, vájjon ilyen körülmények között tarthatók-e Kecskeméten az állapotok, ahol sokkal, de sokkal drágábban élnek az emberek, mint a túldrága Budapesten. Hát az állapot, hogy a piacon a magánfogyasztókat nem engedik vásárolni, s nap nap után nem lehet hozzájutni baromfihoz. Hát tűrhető-e ez egy napig is! Hát csak Debrecenben erélyesek az emberek? Nálunk 50—100 százalékkal drágább, mint Debrecenben vagy Budapesten. Pedig itt minden terem, ide nem kell behozni árut, sőt kiviszik, hogy másutt — legtöbbször olcsóbban elkótyavetyéljék! Sürgősen várjuk a radicális, s nem tétevázó sikeres megoldást! — A Polgármester Budapesten, Sándor István polgármester hivatalos ügyek intézésére ma délelőtt Budapestre utazott. — Van nappali áram ! De nincs köszönetbenne, ismét egy sajnálatos ügyetlenségről kell tudomást vennünk. A városban van vagy 200 villanymotortulajdonos, ha nem több, akiknek legnagyobb része félüzemet használ, mert nem kap nappali villanyáramot. De Kecskemét a titokzatosság hazája, úgy kell kerülő után megtudni, hogy itt már három hete van nappali villanyáram, amelyet a jéggyár kap csupán, a többinek — csipisz, lesheti, mint mondják a vilanygyárban. Pedig a reggel 4-től déli egy óráig a gépek üzembetartására még tíz mázsa szén szükséges, tehát alig 25 korona, hát ezt nem érdemli meg a kecskeméti iparpártolás, mikor ez az összeg többszörösen bejönne naponta a fogyasztott áram díjában ? Hiszen itt hadseregszállítók is vannak és egyike-másika elfogyasztana ilyen értékű áramot, hát még a többi ? Itt határozottan mulasztás történt az ipar kárára, s tetézi mindezt az a körülmény, hogy annak idején, amikor kimondották, hogy legyen nappali villanyáram, azzal idokolta éppen a mérnöki hivatal a nappali áramot, hogy így a jéggyártás, amelynek külön kellett volna a gépeket üzembehozni, tetemesen olcsóbb lesz! Úgy látszik, felejtenek az emberek, szerencse, hogy mi nem! Ezen abszurd dolgon pedig 24 órán belül illik változtatni! Mert a város világos kárára van. — A közérelmezés bizottsági ülés. Kecskemét város törvényhatóságának közélelmezési bizottsága ma délelőtt 10 órakor Sándor István polgármester elnöklete mellett ülést tartott. Közélelmezést érintő folyó ügyeket tárgyaltak. — Hősi jutalom. A hadsereg főparancsnoksága az ellenség előtt teljesített vitéz magatartásuk elismeréséül az I. osztályú ezüst vitézségi érmet adományozta: Raskó István és Teuchmann János őrmestereknek, a 4. honvédhuszár ezredben. — Elment az önkéntes iskola. A cs. és kir. 95-ik gyalogezred önkéntes iskoláját Kecskemétről Zomborba helyezték át. Az önkénteseket tegnap délben már el is szállították. — Jelentkezés a hadifogságból. Vértes Rezső honvédzászlós, az 1. oszt. vitézségi érem tulajdonosa — mint már megírtuk — Drohobytznál orosz fogságba került. Tegnap szülei levelet kaptak tőle, melyben tudatja, hogy jelenleg Penza városában tartózkodik és tiszttársaival együtt pár nap múlva viszik Oroszország belseje felé. — Hősi halál, Monori Kovács Emil, a cs. és kir. 13. számú huszárezred hadnagya, a hadidiszitményes Signum laudis tulajdonosa, e hónap 25 én Dobronoutznál, csapata élén hősi halált halt húszéves korában. Holttestét bajtársai ideiglenesen a zasztavnai temetőben temették el. A pályályát rajongásig szerető fiatal katona az irodalom terén is szép sikert ért el; hangulatos lírai költeményei hazafias meleg szívéről tesznek tanúságot, egy társadalmi drámáját pedig a kecskeméti színházban aznap adták elő nagy sikerrel, amikor kötelessége a harctérre szólította. Monori Kovács Gyula udvari tanácsos, a Kereskedelmi Múzeuma igazgatója a fiát gyászolja bene. -- Elpusztult szőlőtermés. A földmivelésügyi minisztériumnak szombati jelentése jelezte, hogy a budapesti és a kecskeméti szőlőkerületben peronoszpora és fürtperonoszpora mutatkozott, amely az utóbbi kerület jó terméskilátást napól-napra csökkenti. Most Horgosi Királyhalomról azt írja nekünk Szobonya Bertalan szőlőbirtokos, hogy a Duna-Tisza közének homokos vidékén a szőlőtermés tönkre ment. A levélperonoszpora nyomában fürtperonoszpora lépett föl, oly rettenetes módon hogy termésről alig, vagy éppen lehet beszélni. Hiába volt a permetezés, a porozás, a fürthozam már tönkre van téve. Hozzá még a legtöbb embernek nem volt, s ma sincs rézgalica, vagy rézkénpora. Valósággal katasztrófa érte az Alföld homokszőlőit, a melyekben nem fogunk szüretelni. . . Figyelmeztetés a gazdáknak. A magyar államvasutak igazgatósága fölhívja mindazokat a gazdákat, akiknek gabona földjük van, hogy a gabonakészleteket a vasúti vonaltól legalább 130 lépés távolságra ráírják, néhány barázdával pedig tűzmentes vonlat húzzanak tarlójukon. A rendelet különösen a mostani körülmények között bir fontossággal mert minden szem gabonára szükség van. — Ünnepély a Kada Gyermek Otthonban. Péter Pál ünnepének délutánján könnyeket fakasztóan megindító, bájos ünnepélynek volt színhelye a Kada Gyermek Otthon udvara. A nemes intézménynek vezetősége beszámolót adott a nagyközönségnek arról az eredményes munkáról, melyet a gyermekotthon nyolc hónapos fennállása alatt szegény, elhagyott és árva gyermekek nevelésének érdekében fáradt, s mondhatjuk, hogy ez az eredmény hihetetlenül nagyszerűnek bizonyult. A Kada Gyermek Otthon nemes szívű és törhetetlen ambíciójú hölgyek és urak fáradozása gyümölcseként a háború első hetében úgyszólván a semmiből lett megcsinálva, hirtelen, a pllanatnyi szükségesség kielégítésére állították fel — jólehet, az eszme megvalósítása már régebben elhatározott volt, s az intézmény a legáldásosabb béke idejében is hiányt pótló — ma már el sem tudnók képzelni, hogy ez a sok elhagyott, árva ésszegény gyermek hol is találna meleg otthonra, ha a Kadar Gyermek Otthon nem volna. Hál’ Istennek megvan, s alapjai szilárdan vannak megépítve, Kecskemét társadalma szivébe zárta ezt az intézményt, s ezt érdemül a buzgó, az intézmény érdekében fáradni soha nem szűnő vezetőségének, legfőképp Kada Elekné őméltósága, és dr. Fodor Jenőné úrasszony kiváló szervező tehetségének tudjuk be, akik az úrhölgyek sorából lelkes gárdát tudtak teremteni az intézet vezetésére, ellátására és istápolására, de akik egyszersmint a legszélesebb rétegek érdeklődéseit is állandóan ébren tudják tartani az intézet érdekében. A tegnapi ünnepség is ezt a célt szolgálta. A bájos apróságok — az intézet gyermeklakói — kik s pódiumon felvonultak, s énekükkel, szavalataikkal, játékaikkal a közönséget gyönyörködtették élő bizonysággal szolgáltak arról az áldásos gyermeknevelésről, mely a Kada Gyermek Otthonban folyik, s azok az ékes szavak, melyeket Sándor István polgármester és Révész István praelátus a közönséghez intéztek, az intézmény iránti szeretet tovább biztosítására soha termékenyebb talajra nem akadhatott volna. Adja is az Isten, hogy Kecskemétnek minden nemes szivü polgára mindig szeretettel adózzon a Kada Gyermek Otthonnak / 150. (1849.) szám. KECSKEMÉTI ÚJSÁG