Nyírségi Magyar Nép, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-01 / 228. szám
N 'TlyikLégl || Magyar Nép Ifjabb győzelem! A Tervkölcsönjegyzés meghaladta az 509 millió forintot! SZOMBAT, 1949. OKTÓBER 1. VI. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM. ÁBAN FILLÉR Rákosi Mátyás, elvtárs hatalmas beszédében leértékelést adott a banda aljas működéséről, a politikai helyzetről és megmutatta azt az utat, amelyen Pártunknak haladnia kell Tegnap délután 5 órakor tartották meg a Nagybudapesti Pártbizottság aktívaülését a Sportcsarnokban. A hatalmas teremben ezrek és ezrek várták Rákosi Mátyás szavait. A terem falain kívülpedig a magyar dolgozó nép egy emberként várta vezetőjének iránymutatásait. A hatalmas transzparensek a hároméves terv diadalmas befejezéséről, az ötéves tervkölcsönről beszélnek. Leírhatatlan lelkesedés, óriási taps fogadja a belépő Rákosi Mátyás elvtársat. Percekig zúg az „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!” Rákosi elvtárs nyomában a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjai lépnek az emelvényre. Kovács István elvtárs, a Nagy. A budapesti Pártbizottság titkárának megnyitószavai után hatalmas ünneplés közepette kezdte meg beszédét Pártunk vezére, Rákosi Mátyás elvtárs. Lelepleztük az Imperialisták ötödik hadoszlopát Tisztelt Pártaktíva! összehívtuk Pártunk nagybudapesti vezetőit, hogy megtárgyaljuk velük a Rajk és kémbandájának felszámolásával kapcsolatos tanulságokat és azokat a teendőiket is, amelyek a legközelebbi időben Pártunk és a dolgozó magyar nép előtt állnak. Rajk kémbandájának leleplezése ma már teljes jelentőségében áll előttünk. Sikerült lelepleznünk az ■ellenség veszedelmes ötödik had■oszlopát. A leleplezéssel kapcsolatban fény derült az amerikai imperialisták stratégiai tervére, amely nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy az új világháború bevezetéseképpen az összes népi demokráciákat kiszakítsa a Szovjetunió vezette béketáborból és az imperialisták táborába vigye át. Egy esztendő óta arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialistáknagyon magabiztos hangon beszéltek valami ,,Operation X.” nevű tervről, amelynekegyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák ■vezető pártjaiba. Nem totális háborúra vették az irányt. Ehelyett bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak irányt venni. Ilyen cél lett volna a népi demokráciák leszakítása a Szovjetunió oldaláról, a hidegháború fokozódása is hozzátartozott a terv előkészítéséhez. Az imperialisták tervének tengelye és alapja az az árulók, hól, kémekből, Gestapo,ügynökökből álló banda lett volna,amely ma Jugoszlávia élén áll. Ennek lett volna a feladata, hogy faltörőkosként szerepeljen a népi demokráciák ellen. Rajkék leleplezése végre a maga meztelenségében világította meg a jugoszláv árulók üzelmeit. A Rajk-per folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem tavaly júniusban kezdődött. Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internálótáborokból. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban a hősök mellett ott settenkedtek az áruló Rajkék is, úgy Jugoszláviában a mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mellett ott voltak a Titók, Rankovicsok, Kardeljek, Gyilaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek egyik főgondja a jugoszláv nép legjobb fiainak, Jovanovicsnak, Zsujkovnak, Hebrangnak a halálba küldése volt. Rajk vallomásából most már tudjuk, hogy az egész jugoszláv „szocializmus” csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellékcéllal hozták létre, hogy Titóék így hatásosabban tudják leplezni az imperialisták terveit a népi demokráciák és a Szovjetunióval szemben. Amikor a reakciót a népi demokráciák leverték, akkor voltak kényVégül fény derült arra is, hogy mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. Magyarország aféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg. Rajk imperialista megbízói nyilvánosan terjesztették, hogy Rajk valami „nemzeti” vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletárszárnyával szemben valami „értelmiségi” irányzatot jelent. Rajk vallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá demokratikus kormányra szólt, de amikor a vád kezdte jobban megvizsgálni ezt a burzsoádemokrata tervet, akkor egyszeriben kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszert akarták visszaállítani. Le kell vonnunk egyéb tanulságokat is — folytatta Rákosi elvtárs — elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. Rajk vallomásából megtudjuk: a jugoszláv árulók nem azért vizezték fel pártjukat, nem azért olvasztották bele a népfrontba és helyezték a pártot féktelenek az imperialisták a Tito-ban. hátai harc első vonalába dobni. Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapitalizmust. Az utasításban benne volt, hogy az ország minden reakciós erejére támaszkodni kell, de a terv végrehajtásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűlt nyilasokat, csendőröket, horthysta tiszteket és ami még fontos, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Ennek a tervnek a fényénél értjük meg többek közt, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez képest óriási, időnként 700.000 főnyi hadsereget. Ezután Rákosi elvtárs rámutatott arra, hogy Tito és a görög monarchofasiszták együttműködésének terve utár tavaly kész volt. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös üzelmeinek. Mindszenty különböző nagyhatalmi körök és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni — mondta Rankovics —, hogy január végére odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki, amelyet 1944—45. telén a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört. Amikor Rajkót sarokba szorították, megmondta: a legmeszszebbmenő kegyetlenség, mészárlás következett volna. Sohasem felejtem el, hogy 1919. nyarán a magyar Vörös Hadsereg egy századának politikai megbízottja magyarázta katonáinak: — ezelőtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán, Ha most kicsavarják a fegyvert kezünkből, akkor vasjárműt kapunk.” Én hozzátehetem: ha Rajkék, Titóék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára vassárom került volna, éles szögekkel kiverve. Pálfy Görgy szavait mi is megjegyezzük magunknak: nincs langyos középút, vagy — vagy illegalitásba, mert nem voltak tisztában szerepével. Azért nyomták el a Kommunista Pártot, mert egy ilyen párt feltétlenül kikristályosodási pontja, gyűjtőmedencéje a forradalmi szocialista erőknek. Nekünk most az ellenség tettein keresztül kell újra megtanulnunk, hogy népi demokráciánk, szocialista építésünk gerince pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, hogy minél erősebb ez a párt, annál erősebb a népi demokrácia. Újra mgtanultuk azt is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint a szemünk világát. Brankovék és Rankovicsék tudatosan terjesztették az imperialista sajtóban és rádióban azt a hírt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem egységes, hogy abban van egy Rajk frakció. Meg kell tanulnunk ennek a pernek a fényénél, hogy szorosabbra kell vonnunk a pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmunka, sem a termelés terén semmiféle pongyolaságot, lazaságot, liberalizmust és nem szabad megengedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés, vagy repedés is legyen. A szabad vallásoktatásról Ezekre a lazaságokra vonatkozólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolatban. A sajtóban egyetlen cikk, vagy utalás sem jelent meg, amely a szülőket befolyásolni akarta volna, még kevésbbé történt hivatalos, vagy félhivatalos intézkedés a szülők szabad választásának befolyásolására. A katolikus püspöki kar azonban, ahelyett, hogy hasonlóan viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, mint hogy kiadott egy harcias körlevelet, megspékelve Mindszenty idézetekkel és egyheti mozgósította minden erejét, bizonyítva, hogy megegyezési készségünket gyengeségnek tekinti. Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban, ma a demokrácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak hittanra és eddig 14 pedagógust kellett rövid úton kivágni az iskolákból, mert az ilyen üldözésben részt vettek. Hibát követtünk el, amikor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségek. Éberségünk felfokozására felbecsülhetetlen szolgálatot jelentett a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának tavaly júniusi határozata. Ez a határozat felrázott bennünket önségültségünkből és megnyugvásunkból. Rákényszerített arra, hogy szakítsunk azzal a munkamódszerrel, amellyel eddig egyik napról a másikra dolgoztunk és elvesztettük szem elől a szocializmus építésének széles perspektíváját, különösen a kel. Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. A magyar dolgozók, benne a magyar katolikus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, hogy egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másikkal építenek, ha tűrik, hogy gyermekeiket az iskolákban a dolgozók ellenségei neveljék. Mi természetesen változatlanul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűrjük a lelkiismereti terrort. Fokozzuk az éberséget A legfontosabb tanulság azonban számunkra, hogy fokoznunk kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell vallani őszintén, hogy ezen a téren Rajk áruló bandájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. Ismertük Lenin és Sztálin elvtársak tanítását arról, hogy az osztályharc a proletárdiktatúra viszonyai között még elkeseredettebbé válik, mint előtte volt. És mégsem gondoltunk arra, hogy ez nálunk is megismétlődhet. Elnézők voltunk Rajk és társai pártszerűtlenségeivel és hibáival szemben. Ezekben nem az ellenség kezét gyanítottuk, hanem az illetők tapasztalatlanságát, járatlanságát, műveletlenségét. Nem volt gyakorlatnak az ilyen ügyek felgöngyölítésében és tudtuk, hogy nem lehet kényelműen hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása és megvallom, hogy sok álmatlan éjszakámba került, amíg a végrehajtás terve alapot öltött. De amint felismertük Rajk és bandájának árulását, akkor megszűnt a türelmesség, a tépelődés, akkor azzal a gyorsasággal, kemény kézzel és vadkövetkezetességgel nyúltunk hozzá, amely Pártunk döntő akcióit jellemzi és amit joggal tanult meg félni az utolsó öt esztendő folyamán az ellenség. Azelőtt sem haboztunk. Amikor Rajkot tavaly augusztus első napjaiban eltávolítottuk a belügyminisztériumból, ez nem valami véletlenség volt. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szeptemberben, szocializmus építését a falun. Nem véletlen, hogy a Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala után öt héttel Rajkot leváltottuk a belügyminisztériumból. A munka, amit az összeesküvők letartóztatásával kapcsolatban az Államvédelmi Hatóság Péter Gábor elvtárssal az élen végzett, nem volt rossz. Sikerült felderítenünk az ellenség szervezetének jelentékeny részét. Mi történt Tolna, ha Rajkék aljas térré sikerül ? A Párt döntő jelentőségéről A Tájékoztató Iroda határozatának jelentősége