Néplap, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-01 / 152. szám

. NÉPLAP 1952 JÚLIUS 1. KEDD A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június i párt felvilágosító munkája a tömegek közöttAz MDP Központi Vezetőségének ülése Horváth Márton elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén Központi Vezetőség ülésén ott beszámoló elején Horváth "ton elvtárs a szocializmus épeiben elért eredményeink ."ól kell hangsúlyozva: legjelentősebb ts címünk a dolgozó nép öntudatok fejlődése. Népünk öntudatúé■ fejlődésében döntő része vanunk felvilágosító munkájának, kiletesebb, állandóbb, gazdagabb , érvelő és erősebben a termelésré forduló agitációnknak.— E kedvező fejlődés azonban ezm általános. Pártunk gyakorlata az bizonyítja, hogy pártszervezetink és pártbizottságaink elég jeentős, része még mindig nem ismerte fel eléggé az agitáció döntő j-mentőségét a tömegek nevelésében mozgósításában — noha párttározatainak egész sora izza ezt, magyarázza, — folytatta elvtára — szembetűnő íveink mellett is agitációnkvégét? Először: az önélétűsség, az eredményeken való megpihenés. Rákosi elvtárs emlékeetes 1000 február 10-i beszédében már figyelmeztetett ennek veszéyeire, amikor ezt mondotta: ,,.ahol elharapódzik az önelégült ■ség, az elbizakodottság, az a szellem, hogy elég erősek vagyunk egyedül is, hogy nincs szilkségezütik a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvész a párt és a tömegek egészséges kapcsolata. Pártunk elszigetelődik a dolgozó idéntől.'' A párt funkcionáriusunkígy gondkozik, hogy a pártvezetés jó polkája, a helyes párt- és állami intézkedések, eddig megszerzett tekintélyünk bizonyos értelemben önmagukért agitálnak. Pártbizottságaink gyakran a könnyebb végén fogják meg a feladatot : túl egyoldalúan támaszkodnak pártunk vezetőinek megnyilatkozásaira, az agitáció központi eszközeire, a Sajóra és rádióra. Túl egyoldalúan ímnatív,kodnak arra, hogy pártunk klitikája, államunk intézkedései a magukért beszélnek”. Természesen helyes, ha minderre játszkodnak, de nem helyes, ha adoz megnyugvásban, az eredényekkel való megelégedésben, ami politikai tömegmunka jebentésében nyilvánul meg. Ellenkeleg: a párt tekintélye és jó polkája, a tömegek jó hangulata pilladó hűsége nem ürügy a pirnésre, hanem ok az erősebb mozgósításra, a nagyobb feladatok vállalására és alaposabb elvégzésére. A tömegfelvilágosító munka lebecsüléseinek másik oka a párt motilhelyzetével kapcsolatos. Vanok, akik úgy képzelik, hogy a harmon lévő osztály és párt számán nincs olyan jelentősége a meggyőzés és tömegmozgósítás erőfeszítéseinek, mint a hatalomért vivőtt harc szakaszában. De ha a kérdés másképpen is áll ma, a lényeg ugyanaz maradt. Az ellenséget szétvertük. A tömegeket megnyertük pártunk és politikánk számára. Kivívott győzelmeinket nem fordíthatja visszájára semmi más, csak, ha karbatesszük kezünket, ha megpihenünk hallérainkon, ám nem látjuk továbbra is elsőrendű harci és napi feladatunknak és kitejességünknek a tömegek megnyerését és mozgósítását. Az önhittség, az elbizakodottság és az ebből folyó opportunizmus az ellenség szövetségesévé válik. Megakadályozza erőfölényünk kihasználását, a vereséget szenvedett ellenség megsemmisítését. Az éles politikai és ideológiai harc eltomlsulásához, gyakorlatias, adminisztratív rendszabályokkal való helyettesítéséhez vezet és egyértelmű az ellenséges ideológiákkal vívott aktív harcról való lemondással. 1. A politikai nevelőmunka lebecsülésének, a megnyugvás hangulatának egyik legsúlyosabb következménye : az ellenséggel vívott harc is az éberség gyengülése. A szociáldemokratizmusról :ltalános jelenség a szociáldemokratizmus veszélyességének lebecsülése. Sokan elintézettnek vélik a kérdést azzal, hogy nyílt szociáldemokrata szervezetekje nem ütközünk többé. Tudnunk kell, ha küzdenünk kell egyes munkásrétegek elmaradottságával, ha fontos harci kérdésként vetjük fel a munka- és bérfegyelem ügyét, ha a munkaverseny itt-ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia, ha ellemnléges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben, akkor nemcsak általában „polgári maradványokkal”, hanem konkréten szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben, üzemeinkben ma is akadnak olyanok, akik tudatosan, vagy öntudatlanul szociáldemokrata nézeteket hangoztatnak és „utánpótlást” kapnak a munkásosztályba beáramló deklaszszált elemektől és az új munkások legelmaradottabb rétegeiből. A legteljesebb mértékben időszerű, amit Rákosi elvtárs a szociáldemokrácia leleplezéséről mondott már a Dl Síkongresszuson. Rendszeresen meg kell mutatnunk a szociáldemokrácia áruló magatartásét az osztályharc legkiélezettebb történelmi szakaszaiban : az 1914—18-as imperialista háború ügynökei, az 1910-es proletárforradalom orgyilkosai, Horthy fehérterrorjának segédcsapatai, 1945 után a reakció álcázott szövetségesei, akiknek veszélyességét különösen fokozta, hogy a munkásosztályon belül vetették meg lábukat. Meg kell mutatnunk mai nemzetközi szerepüket az imperializmus támogatásában. Mindezt elsősorban az ifjúság számára, amely alig ismeri tevékenységüket, a volt szociáldemokrata munkások számára, akiknek a szociáldemokratizmus elleni élesebb ideológiai harc testvéri segítséget jelent a kommunista ideológia és öntudat megszilárdításához. Ennek az ideológiai harcnak ugyanakkor számottevő napi gyakorlati jelentősége is van. Alátámasztja harcunkat a szociáldemokratizmus helyi, üzemi aknamunkája ellen, amely fegyelmezetlenségre, bér- és táppénzcsalásra uszít, rémhíreket terjeszt, de ha kell, Szakótól is, önelégültségünk miatt és éberségünk hiánya következtében nem egy helyen tapasztalható bizonyos szociáldemokrata tömörülés olyan budapesti és vidéki nagyüzemekben, amelyekben a fordulnt éve előtt erős szervezeteik voltak. Az ilyen üzemekben a terv gyenge teljesítése, a magas selejtszázalék, egyes rétegek politikai magatartása arra, enged következtetni, hogy egyik-másikban bizonyára szervezett ellenséges szocdem tevékenység folyik. A szociáldemokratizmus elvi és gyakorlati leküzdése a kapitalizmus befolyása ellen vívott harcunk legfontosabb feladata üzemeinkben. A klerikális reakcióról Nem kisebb hiba, hogy párt- és állami szervezeteink elhanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció „ártalmatlanságáról” szóló illúziók. A Mindszenty- és Oroszper, a Wall Street és a Vatikán magyarországi megbízottaira mért csapások persze az ellenség számára súlyos vereséget jelentettek, az egyházak és az állam között létrejött megegyezések persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt higygyük: Mindszenty és Orosz embereiből, a tegnapi farkasokból mára ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy pártfunkcionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártfunkciótól idusok részt vesznek , egyházi megnyilvánulásokon. Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd piktmunkáját, amelynek elvonnhatatlan része a kleriális reakció elleni harc, aki saját gyermekének nevelésébe olyanoknak enged beleszólást, akik lelki terror minden eszközét felhasználják arra, hogy szembefordítsák a gyerekeket az illammal, az iskolával, a tanulással és nem utolsó sorban a kommunista szülőkkel is. A mi elvtársainkat gyakran megtéveszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenty és Orosz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok mellett merev ellenállással elsősorban ő jár pórul, - taktikát változtatott és kényszerűségből részben „demokratának” álcázza magát. A mi álláspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos keretek között be is kell vonni őket a békemozgalomba, bár ugyanakkor óvakodni kell a politikai vagy vallási tevékenységükkel kapcsolatos illúzióktól. Sok helyen nemcsak a béke hívének ismerik el tíz ilyen papot, hanem mindjárt be is vonják a tszcs.-be, mint Kuncsorba községiben történt (Szolnok megye), sőt felkérik, hogy a tízesvezetőségben lássa el a gazdasági vezetést, mint Nemesbük községben (Veszprém megye). A klerikális reakció módszerei rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell számolnunk az egyházi reakció állítólagos „békés” szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres propagandamunkával világossá kell tenni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öntudatosabb párttagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a téren is, egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt ezt pártszervi formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik részt vesznek (vagy máskép segédkeznek) egyházi rendezvényeken, vagy gyermekeiket hittanra járatják. Figyelmeztetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, ahol szükséges, alapos nevelő, felvilágosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan, vallásos elmaradottságot leküzdjék magukban. Nem kisebb aktivitást kell kifejtenünk a kevésbbé öntudatos elemek, a pártonkívüli hívők tömegei közt. Nem szabad megengedni, hogy elhalványuljon az az éles fény, amelyet Grősz és cinkosainak leleplezése a klerikális reakció földalatti, sötét tevékenységére vetett és sokkal tervszerűbben és intenzívebben kell felhasználni a népnevelő munkában ennek a pernek a tanulságait. Tovább kell szélesíteni az előadásos, természettudományos és világnézeti felvilágosító munkát. Különös figyelmet kell fordítani olyan politikailag és gazdaságilag fontos rétegre mint a bányászság, a nők jelentős tömegeire és az ifjúságra, amely a klerikális reakció, erkölcs- és fegyelemrontó tevékenységének központjában áll. A kuttikok aknamunkájáról Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formája az a, megengedhetetlen liberalizmus, amelyet falusi párt- és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szemben tanúsít. A falusi osztályharc első vonalában harcoló elvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok legerősebb és utolsó képviselője a kulák. A nem nevezhető másnak, mint az osztályérzék eltompulásának az a gyakorlat, hogy gyakran a kulák beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok vattáira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot édik a kutakkal szemben és nem megfordítva. A sertésbeadási kötelezettség elszámoltatása során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mind~~~ ' Zaláknál történt igény-27-én és 28-án ülést tartott. Az ülés napirendje a következő volt: 1. A párt felvilágosító munkája a tömegek között (előadó Horváth Márton elvtárs), 2. A párt munkája a ifjúság között (előadó Farkas Mihály elvtárs). A Központi Vezetőség beható vita után, melyben Rákosi Mátyás elvtárs is felszólalt, mindkét beszámoló politikai irányvonalát egyhangúlag jóváhagyta. bevétel. Somogyban csak a kuláhét nevezni a csapda, amellyel a kok 30 százalékára vetettek ki dolgozó parasztságot akarja megsertésbeadást, de ebből is csak 30 téveszteni. A törvény teljes szigaszázalék teljesített határidőre. Ferával kell lesújtani a feketevágó, tér megyében a dolgozó parasztság adócsaló, a beadást és a földmeg 88,2 százaléka, a kulákok 45,7 szóművelést szabotáló, a rémhírtartaléka teljesítette sertésbeadási kiijesztő, a szövetkezetbe csalárd kötelezettségét. Miközben egyes tanúdón befurakodó kulákra, csaink a kulákokkal különbékét kötnek, a hiányt jogtalanul kive- A vezetés színvonalához tik a dolgozó parasztokra. Például .... , „ . , , a seregélyed kulákok 67 sertéssel A » meggyőzésének legtartoznak, de ahelyett hogy raj- hívóbb hiányossága, amely szólóink keresték volna, egyszerűen ki- ÜBszerül az, .«»5TM vetették azokra a dolgozó parasz- gyengülésével es agítaciónkokra, akik már teljesítették köte- elkenyerdeskedesevel, az, hogy letettségüket. Vannak párt- ésa,atbadtsagawk nagy részénél a nácsszerveink. Például a mátészal- megmozgottas es politikai nevekai járási begyűjtési osztály, a me- «t «allan feladó lyek azt válaszolják erre, hogy azok közvetlen végzése kerül elé kulákok szegények. Természetesen: (['' ... a kizsákmányolás jogában” korlá- » arányosság olyan jelentkozett kulák különösen, l.a nem ff/1,Ilogy nwu(*tik, a tömegűi. nagyon fűlik a foga a munkához, kafa “ 112 hely[, remélhetőleg valóban „szegényebb”. vei*té* l akításaz akadály mint volt. S az ls természetes, hogy «Mánl így határ' a becsületesen dolgozó parasztok D*eg...a vetés legfontosabb, egyetlen kategóriájára sem illik azUtal • ma már a „szegény” jelző. Vájjon „Mit jelent a vezetés, ha a tudják-e egyes falusi párt- ás ta- politikája helyes, s az él nácaszerveink, hogy az ilyen „vedd,•'* as osztály közti hely ahol éred" begyűjtéssel a párt he- szuny zavartalan? -4 rezélyes paraszti osztálypolitikáját de- feltételek mellett azt jelyettesitik észrevétlenül ellenséges meg tudjuk győzni az»' osztálypolitikával'! A tények azt a párt politikájának bizonyítják, hogy tanácsszerveink olyan jelszavakatuk-.va a kulákok nagy részére nem vezet- adni és megvalósitas ennek ki hízottsertés beadási kötele- a tömegeket elviszik Pár tettséget a félévi különkivetés ke-láspontjához és mermntretében. Nem követelik meg a föld- kik azt, hogy saját Pas~'. .lüknek megfelelő számú állat tar alapján felismerjef Vartusát és eltűrik, hogy a kulákok Utcájának helyesség a~' az állatállomány lecsökkentésével U, hogy a, tömeg a Pó szabotálják beadási kötelezettségű tudatának szint ,19 . két. A Központi Statisztikai Híva- emelni, s ezeket*- CS''J tál jelentése szerint egy év alatt tömegek támogótó "és kerek százezer kát. holdra tehető h'et a döntő ha az a kultik földterület, amelyet a Eleget teszünk-e omeg meg fennálló rendelkezések megsértése és a mozgósítás , követeln vei a helyi tanácsok különböző cí- nek't A párt ífjbb* helyeken nem kulák földdé minősítettek, osztály és a pj közöttiei Eltűnik a kulákföld, sokszor a általában zavarna a kulák és az állatállománya, — ké- párt szervünk tervezetünk jebb a kulák megkerül, mint „új kajában a ma 1**. helyet belépő dolgozó paraszt a tszcs.-be”, adminisztUá ernsd a ge2 a földje pedig valamelyik sógor. Legtöbb szám: lehet a küli vagy koma „dolgozó paraszti tagot tenni a ’ei 08 járásilajdonaként”. Elég lesz egyetlen" bizottság, tC. a ángyélé szégyenletes példa erre. A csöng- m ási végrelij*130“*5^ ható rád megyei Csorvás község Kissai között ‘»-ve® P ormányi Imre termelőszövetkezete arról az kedésekkel£f°'athanope elvtársról van elnevezve, akit két állami fe'? /.Súrolását éve a kulákok állatiasan meggyiltalmazza „f ,A Partéit holtak. Ennek a szövetkezetnek a zés gyak,.?6*2“ Pontjel vezető tisztségeibe kulákok épültek és ősszel az állami e be és kiüldözték a dolgozó paraszt őrzés fi ■tokát. Kulák volt a tsz.-elnök, a Mindenfizetesen nem tanácselnök és a tsz. párttitkár, jelenti Pártbizottságaink akinek,a múltban 26 hold földje valahlyenek, az állami, és fűszerüzlete volt Minderről tu melds'13*011^1’ Fártsaervdott a járási bizottság, de mindad- felelő.“V'^nlelő állami .ddig szemet húnyt, amíg a sajtó és vek iSl irányító és a felsőbb pártszervek közbe nem lencse'^Tk^^ te,jos kibont, léptek. Amint mondták, attól fél- zást^ •n .m^g kell tatek, hogy a szövetkezet felbomlik, nuTa !,arfl;)iz°ttságaink ha a kulákokat kizárják. 37 3*Iam szer Fel kell vetni elvtársak : mi az ~ alapja az ilyen nem egyedül álló, '^megvannak még a túl rothadt opportunista magatartás maradt „mindenes műn nak? Az éberség és az osztályérzék f'tradványai pártunk g eltompulása és sok esetben cimbo- han: ez egyik oka, hiválys az ellenséggel. Fel kell lépni.y^Imrületen a párt még u a falusi felvilágosító munkában ?" J!.m helyett próbál c kulák veszélyességének lebecsülése "“iS’észt azért is vonz: vei, a „szétvert ellenség” hangulat??1‘^Uzainkat azigen áltával szemben. Fel kell tárni a medszerek”, mert adminiszt falu népe előtt a mai meghunyálo "fűknél fogva könnyebb írodó kulák múltbeli tevékeny11.3“ Jennek, mint a helyeségét. Meg kell szólaltatni azo,a fil'anyitás és az állami s akiket közvetlenül kizsákmány?01. Politikai tömegmunka volt cselédeit, napszámosokat, mo .11 .támasztása. Különös" kölcsönvevőket. A falusi agi^r,, titno az adminisztratív renoban a kuláksugor nemcsak sz‘ ‘ "'ágé húzódás a terveszerint, hanem mint ellenség. . !"Apszi!fírdítása, vagy a beadás tályt is le kell leplezni, azrt,u.«Mces. nagybirtok-rendszer utóvédje A . tömegmozgósító rovwnvni imperialisták háborús falunk’a. Megjavításához emelni szrfjvetségese. Háború árán a vezetés színvonalat- r-visszanyerni régi kizsál Vezetőségünk országos szerepét a nagybirtok-ren-v,.l.Iistak tehát a kérdéseket és a csendőrterrorral, a dőlj 'oh'han orszságos érvénnyel rasztok nyomorával egyiti fel- Pártbizottságaink munkáját t„ják „passzivitása” —( J 1 fe" ezt az elbújást passzivit us a. S. oldalon.)