Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

­. NÉPLAP y. M. Msietsu beszélgetése W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal (Folytatás az 1. oldalról) cégével kapcsolatban. Erre azért volna szükség, hogy elősegítsék Csang Kaj-sek csapatainak kivo­násét a kínai partmenti szigetek­ről (Tacsen) és hogy elkerüljék azokat a nagy áldozatokat, ame­lyek mind­két részről valószínűek, ha kísérlet történik e szigetek erőszakos elfoglalására. Ez elősegítheti azt is, hogy el­háruljon a konfliktus kiterjedésé­nek veszélye, ami pedig a jelen körülmények között lehetséges. Kingsbury Smith ehhez hozzá­fűzte, hogy ezt ideiglenes intéz­kedésnek kell tekinteni és talán első lépésnek az egész probléma ese­tleges rendezése felé, a­bban az esetben, ha ez idő szerint nem lehet állandó tűzszünetet terem­teni a két fél fegyveres erői kö­zött. MOLOTOV közölte, hogy er­re röviden válaszolhat: Ha Csan­g Kaj-sek ki akarja vonni csapa­tait bármiféle szigetekről, akkor ebben őt aligha akadályozza meg bárki is. KINGSBURY SMITH meg­kérdezte, azt jelenti-e ez, hogy ha Csang Kaj-sek úgy dönt, hogy ki­vonja csapatait, akkor a kínai szá­razföldien lévő csapatok nem tá­madnak rá a csapatok kivonása során, de nem támadják meg azo­kat a hajókat sem, amelyeket az­ ilyen csapatkivonások elősegíté­sére használt­ak­nak fel? MOLOTOV azt válaszolta, nincs felhatalmazása arra, hogy a Kínai Népköztársaság kom­ánya nevében nyilatkozzék, és ezért ezt a kérdést a kínai kormányhoz kell intézni. KINGSBURY SMITH meg­kérdezte: Hajlandó lesz-e a szov­jet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kí­nai Népköztársaság kormánya előtt felvetni? MOLOTOV megkérdezte: ..Vajjo­n az Egyesült Államok kor­mánya kér-e bennünket erre?“ HEARST Molotovnak azzal a megjegyzésével kapcsolatban, hogy nincs felhatalmazása a kínai szárazföldön lévő kormány nevé­ben nyilatkozni, kijelentette, ő, Hearst szeretne rámutatni arra, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem Csang Kaj-sek, vagy az Egyesült Államok kormánya nevében nyilatkozik, vagy tesz javaslatot. Hears­t ezután közölte,­­hogy már feltették a Távol-Keletre vo­natkozó valamennyi őket érdek­lő kérdést és megköszönik Molo­tov válaszait. Hearst engedélyt kért Molotovtól arra, hogy az eu­rópai ügyekre vonatkozó néhány kérdést intézhessen hozzá. MOLOTOV beleegyező vá­laszt adott. HEARST azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió közötti fe­szültségnek az a fő oka,­­hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetuniós és a vele kapcsolatban lévő álla­mok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével megin­duljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlan­dó lesz-e a szovjet kormány még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a ma­ga ausztriai megszállási övezeté­ben lévő katonai és légi támasz­pontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlókép­pen járnak el a maguk övezeté­ben. Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel, MOLOTOV azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített ame­rikai katonai támaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov feltételezi, hogy Hearst, eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül lé­tesített amerikai katonai támasz­pontok kérdését illeti, ez a kér­dés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról ta­núskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Álla­mok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szem­ben és a szovjet határok közelé­ben létesített t­á­maszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nem­zetközi feszültség enyhülését s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdé­sében, pedig ez széles körök érde­ke minden országban. Természe­tesen a Szovjetunió határai köze­lében lévő amerikai katonai tá­maszpontok kérdése egyike azok­nak a kérdéseknek, amelyek aka­dályozzák több más kérdés, és nemcsak az osztrák kérdés ren­dezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egye­­sült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. KINGSBURY SMITH azt mondta, hogy ő és Hearst termé­szetesen nem értihet egyet azzal, hogy az Egyesült Államok csele­kedetei a támaszpontok kérdésé­ben barátsá­g takfel­ lépést jelente­nek. Ezek a cselekedetek bizton­sági meggondolásokkal és a béke biztosításának óhajával magya­rázhatók. 6. Kingsbury Smith azonban feltételezi, hogyha hoz­zálátnak a Szovjetunió közelében, Ausztriában lévő támaszpontok felszámolásához, akkor ez idővel ki­terjeszthető más térségekre is. HEARST megjegyezte, hogy valahol el kell kezdeni. MOLOTOV azt kérdezte Hearsttól, mi a véleménye arról a lehetőségről, hogy egy térség­­ban megkezdve, más térségekre is kiterjesszék a katonai támasz­pontok felszámolását. Hogyan képzeli ő el annak lehetőségét, hogy Ausztriával kezdjék és más térségekben folytassák a támasz­pontok felszámolását. KINGSBURY SMITH meg­jegyezte, hogy ez maga után von­hatja a többit. MOLOTOV a maga részeiről megjegyezte, hogy ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, ak­kor ez aligha lesz elegendő. HEARST azt mondotta, hogy­ha az amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Álla­mok egész történelme során soha sem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégis csak meg kell kezdeni. (T. i. a támaszpontok fel­számolását"— A szerk.) MOLOTOV azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében sem trcatonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti,­­kide­rül, hogy biztonsága szempontjá­ból elengedhetetlen számára tá­maszpontok fenntartása pl. a Szovjetunióval határos Norvégiá­ban, Törökországban, amely szin­tén határos a Szovjetunióval, sőt kis híjján Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidékeiről. Az­ is kiderül, hogy biztonságá­nak szavatolása szempontjából Tajvanra is szüksége van az Egye­sült Államoknak. Ha ilyen­­éle­sen értelmezik az Egyesült Álla­mok biztonságát, akkor ak­ár azt is állíthatják, hogy biztonsága szempontjából valamennyi ál­lamban támaszpontokra van szü­­­­ge. Az ilyen tervek aligha ta­lálhatnak rokonszenvre és meg­értésre olyan népeknél, amelyek tudják mi az a szuverenitás, füg­getlenség, tudják, mit jelentenek a nemzetközi jogok és érdekek. Molotov hozzáfűzte, a Szovjetuniónak megszilárdult az a véleménye, hogy az Egyesült Államok mindezekkel a táplasz­­pontokkkal semmi jót sem érhet el, sem saját érdekei, sem a béke érdekei szempontjából. De melyik tárgyilagos ember érthet egyet azzal, hogy a sok országban, ne­vezetesen egy másik állam hatá­rai közelében létesített katonai támaszpontok az Egyesült Álla­mok biztonsága érdekeiből követ­keznek. D, Molotov úgy gondolja, hogy ilyen naiv ember nem akad. Mindez nem magyarázható az Egyesült Államok biztonságának érdekeivel, mert az Egyesült ál­lamok biztonságát senkii sem fe­nyegeti. Am­i pedig a Szovjetuniót­ illeti, az egyáltalán senkit, egyet­len országot sem­ fenyeget A Szovjetunió a maga belső ügyei­vel foglalkozik, amilyen akad elegendő és természetesen érde­ke a béke biztosítása, éppúgy, mint ahogy ez más népeiknek is érdeke. Ami pedig azt illeti, hogy az amerikai katonai támaszpon­tok létesítése nem tanúskodik a Szovjetunióval szembeni barát­ságtalan magatartásról, erre a kö­vetkezőket lehet megemlíteni: Az országaink közötti kapcsolatok megjavítását sokban elősegítené e támaszpontok felszámolása, és az olyan helyzetre való áttérés, amely az egymással egészséges kapcsolataik­at fenntartó államok között rendszerint kialakuit. KINGSBURY SMITH azt mondta, hogy ő és Hearst tüzete­sen megmagyarázhatná azokat az okokat, amelyek miatt az Egye­sült Államok kormánya és népe úgy véli, hogy az amerikai kato­nai támaszpontok létesítése meg­felel biztonsági érdekeinek, és az egyetemes béke ügyének, ő és Hearst azonban attól tart, hogy ha elindulnak ezen az úton, ak­kor dialektikus vitába sodródnak Molotoval és meggyőződésük, hogy nem állhatják meg a helyü­ket vele szemben. Ezenkívül minthogy már túlságosan igénybe vették Molotov idejét, elnézést kérnek és köszönetüket fejezik ki a nekik szentelt időért és figye­lemért. Befejezésül Hearst köszönetet mondott Molotovnak azért, hogy fogadta őket és azért, hogy Mo­lotov annyi időt szentelt kérdé­seinek megválaszolására. 1955. PEr­RUAR 1. KEIJU EMLÉKEZÉS fajúkénál Vitéz J­ihálsra „Nem íkezd-e szívedbe nemes öröm szállni. Látván, hogy az ember emberré kezd válni?“ Csokonai Vitéz Mihály örök­szép mondatát tolmácsolják a színpad piros- és kékszínű dra­périái közül kifehérlő betűk. Mellette, valamivel lejjebb a költő arcképe Félegyházi Lász­ló Munkácsy-díjas festő művé­szi kivitelezésében. A színpad derűs összhatását, — amiből szinte „kielevenedik” az élet­teli arckép — zöld buxusok és dísznövények gazdagítják v­asárnap délelőtt 11 óra. El­ül a színházi közönség mo­raja. Kezdődik az ünnep­ség, emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra, Debrecen nagy poé­tájára. Bevonul a színpadra a díszelnökség: Barczi Gyula, a megyei pártbizottság első titká­ra, Baranyai György, a városi pártbizottság titkára, Tatár Kiss Lajos, a megyei tanács végrehajtó bizotságának elnö­ke, Ménes János, a városi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, Kádár László, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem rektora, Barta János és Juhász Géza egyetemi tanárok, Wald­­apfel József egyetemi tanár, Bencsik István, a Hazafias Nép­front debreceni bizottságának elnöke, Zsíros Lajos, a városi DISZ bizottság titkára, Téri Árpád, a Csokonai Színház igazgatója és Parti Ernő, a Cso­konai Gimnázium igazgatója. Téri Árpád bevezető szavai után Ménes János elvtárs mond rövid megnyitó beszédet, aztán Waldapfel József elvtárs lép a szónoki emelvényre, hogy meg­tartsa ünnepi előadását. — Debrecen büszke lehet nagy szülöttjére, aki a felvilá­gosodás korainak nemcsak leg­nagyobb költője, de egyben leg­műveltebb férfia is volt. Örök­sége olyan gazdag hagyaték, amelyből bátran tanulhat nyel­vi szépséget és következetes eszmeiséget egyaránt a ma és a holnap írógenerációja mon­dotta előadásában többek kö­zött. A nagy tetszéssel fogadott előadás után szünet követke­zett, majd az ünnepi program második része a Csokonai iro­dalmi és szavaló verseny díjai­nak kiosztásával kezdődött. Parti Ernő osztotta ett a jutal­makat. A közönség különösen Kövesdi Erzsébetet jutalmazta nagy tapssal. Nemcsak az iro­dalmi, de a szavalóversenyben is első helyezést ért el a kö­zépiskolások versenyzői előtt. Megérdemelte a tapsot. Szabó Lajos és Rónai Judit az isko­­lán kívüli versenyzők népes ,,me­zőnyében” került az élre. Az ünnepség további részé­ben a Csokonai Színház művé­szei, a Kollégiumi Kántus és a szavalóverseny győztesei léptek színpadra Csokonai műveinek tolmácsolásával. Balogh Éva a költő megzenésített műveiből nyújtott át egy kis csokorra valót a közönségnek sokszínű, finom tolmácsolásban. Solti Bertalan Ady egyik Csokona­­iul szóló írását tolmácsolta egy­szerűségében megrázóan, szív­­bemarkolóan. Mensáros László, aki egyébként a színház egyik legkiválóbb előadója, ezúttal bizonytalankodott „Az estve” című vers előadásában. Örké­nyi Évát bájos, kedves, közvet­len hangú szavalatai után alig akarták leengedni a színpadról. Nagy sikere volt a Kollégiumi Kántusnak is. Meg kellett is­mételni a Szigethy Gyula ve­zénylete mellett előadott „Tiha­nyi echót“, szervezettségében és tar­talmában egyaránt színvo­nalas ünnepi rendezvény méltó volt ahhoz az örökséghez, melyet Debrecen Csokonai ré­vén büszkén vallhat magáénak. V 4 Bemutatták a Pillangókisasszonyt Szombaton az első, majd va­sárnap a második szereposztás­ban mutatta be a Csokonai Színház Puccini: Pillangókis­asszony című világhírű operá­ját. A közönség mindk­ét sze­reposztásban nagy tetszéssel fo­gadta az opera előadását, me­lyet Vámos László rendezett és Slum Tamás vezényelt. Az ope­­rabemutató, részletes méltatásá­ra rövidesen visszatérünk. Hterpi- üzem lesz az eisa ? Komád! ? — Dobai-pu­szta ? — Porcsalma ? — Tuka ? — Rétköz ? A Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat több üzemében nagy erőfeszítéseket tesznek a dolgo­zók, hogy lelkes, áldozatkész munkával megszerezzék a vál­lalaton belüli elsőséget. Ez a si­keres verseny eredményezte, hogy a Tiszántúli Rostkikészítő Vállalat dolgozói hazánk felsza­badulásának 10. évfordulója tiszteletére tett fogadalmukat együttesen a második dekádban 102,7 százalékra teljesítették. A verseny azonban folyik, kérdés, ki lesz az első. Komádi? Dobai­­puszta? Porcsalma? Tuka? Rétköz. Néhány eredmény a legjob­bak közül. A Komádi Kender­gyárban Krucsó Mária tilos, Pál­fi Antal tilos állnak az élen. A Dobai-puszta ivenaexigyaruan Vass Mária és Vass Júlia tilo­sak, a porcsalmai üzemben Szabó Zsigmond, Bernáth Mag­da, Császár Etelka, Szász Ilona tilosak, Tukán Cseh Margit ti­los és Emődi András törés bri­gádja, a rétközi üzemben pedig Nagy János tilos és Kovács Miklós rázós brigádja az első. AZ EGYMILLOMODIK NÉZŐ... Szombaton, a Pillangókisasz­­szony premierjén a jegyszedők izgatottam számolták a belépő­ket. Az egymilliomodik színház­látogatót várták. Képünk őt mutatja (Fehér blúzban.) Ju­hász Lászlóit­­gozó lépte­­ egymilliomod kapuját. A könyvekkel e szelvénnyel­­ húsz Lászlóm Megélte a Magyar Zilit A Magy. Együttes 120­sárnap este rizsba érkeze A magyar non-Palace-k hétfőn réggé tartottak a dán, ahol ej este fejezte­­ végjátékát Együttes.

Next