Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-01 / 77. szám
Eljen és viruljon népi demokráciánk alapja, a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség! foll. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1955. ÁPRILIS 1. A FELSZABADULÁSI SÉRLEGÉRT A Szovjetunió baráti segítségével A magyar gördülőcsapágygyártás születése és minden lépése elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió nevével. Debrecen legfiatalabb üzeme, a Gördülőcsapágygyár — amely új iparágat honosított meg hazánkban, a szovjet mérnökök testvéri támogatásával épült fel. A műszaki terveket kiváló szovjet szakemberek készítették, az építkezés is ilyen segítséggel indult, a gyártási dokumentációik szintén a Szovjetunióból érkeztek az üzembe. A gyár korszerű gépparkjának jelentős része is a baráti támogatást példázza. Az elmúlt esztendőben a Vörös Proletár gyárból, a Kaganovicsi Golyóscsapágygyárból és több üzemből közel 40 forgácsoló, köszörű és speciális csiszológépeket kaptak a gyár dolgozói. A termeléshez szükséges szervezési és technológiai tapasztalatok megszerzéséhez 1952 óta már két bizottság járt a Szovjetunióban. Várhegyi János, Pikó Ferenc, Bonhádi János után legutóbb Nagy György, acélgépészeti osztály vezetője, Bíró Gábor gyártóeszköz gazdálkodási osztályvezető, Morva József technológiai osztályvezető és Prókai Pál tanulmányozták a Kaganovicsi Golyóscsapágy gyár munkáját. A kaganovicsi üzem — mely a Szovjetunió egyik legnagyobb ilyen vállalata — 1932-benkezdte meg a termelést. A gyár dolgozói jelenleg már a legkorszerűbb technológia mellett évente többszázmillió golyóscsapágyat adnak a hatalmas szovjet országnak. A gyárban szerzett hasznos tapasztalatokat a küldöttség tagjai azóta már itthon hasznosítják. Megnyilvánul a kölcsönös testvéri segítség abban is, hogy a kaganovicsi gyár két kiváló dolgozója: Szergej Szaginov 21 IEO-s és Alezaji cser Szkoradumov technológus már nyolc hónapja a debreceni Gördülőcsapágygyárban tartózkodnak és közvetlen szaktanácsokkal segítik a munkát. A dolgozók a Szovjetuniótól kapott állandó támogatást szakmai tudásuk növelésével, a termelés emelésével és a minőség állandó javításával viszonozzák. Az utóbbi hónapokban az anyagellátás azonban igen akadozik, ami nagyban gátolja a munkát. A gyár januárban például 70 000 forint munkabért fizetett ki állásidő címén. A dolgozók és a vezetőség elvárja a Kohó- és Gépipari Minisztérium anyagellátási osztályától, hogy szüntesse már meg ezt a hátrányos állapotot! Azt mindenki tudja, az import anyagok beszerzése sok nehézségbe ütközik, de ennek ellenére is határozottabb és bátrabb cselekvésre van szükség, hogy biztosítva legyen a magyar golyós- és gördülőcsapágygyártás további fejlődése. a Járműjavítóból Két mozdony, öt kocsi elindult győzelmes útjára A Járműjavító dolgozói is jó munkájukkal teszik ünnepélyessé április negyedikét, hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. Jó munkájukkal fejezik ki hálájukat, szeretetüket a Szovjetunió, a párt, a dolgozóik állama iránt. A felszabadulási ünnepségek tiszteletére a mozdonyosztály dolgozói két 326-os sorozatú mozdony fejavítását vállalták — terven felül. A kocsiosztály pedig két személykocsi és három mozgó posta kocsi teljes újjáépítését. Mind a két mozdony, mind az öt kocsi március 30-án elkészült, s délután négy órakor már zászlókkal, virággal és különböző feliratú táblákkal feldíszítve állt a vállalat központi épülete előtt. Négy óra után néhány perccel, a munkaidő végeztével több mint ötszáz dolgozó jelenlétében a legnagyobb részt azok, akik keze munkája nyomán megszépültek, „megfiatalodtak“ ezek a vasúti járművek — átadták a forgalomnak a kocsikat, mozdonyokat. Gellért László elvtárs, az üzemi bizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket, s köszönetet mondott jó minőségű, eredményekben gazdag munkájukért. Gellért elvtárs szavai után Tóth Gyula, a mozdonyosztály műhelybizottság elnöke és Kozma József, a kocsiosztály egyik kiváló fényezője adta át a forgalomnak a járműveket. Mindketten megígérték: munkájukat továbbra is eredményesen végzik, hogy megtarthassák az élüzem címet, s hogy kiérdemeljék a SZOT vándorzászlaját és a felszabadulási verseny vándorserlegét. A két mozdonyt s az öt kocsit Jámbor István és Bartucz Sándor vették át a MÁV Igazgatóság részéről. A kis szerelvény tegnap, március 31-én reggel indult el futópróbára, úgy ahogy előző nap délután volt,„ feldíszítse zászlókkal, virágokkal, feliratokkal, hogy hirdesse. ' **. .y.ágyan javító Vállalat dolgozóinak nagyszerű tenv Harmincegy felszabadulási serleget adhat, az iparágak szerint az ország legjobb munkát végző üzemeinek, vállalatainak. A serlegek elnyeréséért a debreceni üzemek is eredményesen küzdenek. Kiváló brigádok Nagy az öröm a bútorgyári dolgozók körében: a Szabad Nép csütörtöki számában olvasták, hogy gyáruk a felszabadulási serleg elnyerésének egyik esélyese lett. Méltán, mert hosszú hónapok óta először zárták adósságmentesen a negyedévet. Túlteljesítették mind a belföldi, mind az exporttervüiket. A nagyszerű eredményt a dolgozók lendületes munkaversenye szülte. A hajlító üzemrészben páros versenyre léptek egymással az Esze Tamás és Petőfi brigád tagjai. Főként az üzemrész legégetőbb problémájának megoldására, a selejt csökkentésére adták szávaikat. Megfogadták, hogy 3,3 százalékkal csökkentik a selejtet. A negyedévi terv teljesítésekor értékelték a két brigád negyedévi eredményét. Kiderült, hogy nemcsak állták a szavukat, hanem még többet is tettek, mint amit megfogadtak. Az Esze Tamás brigád tagjai 6,1 százalékkal, a Petőfi brigád tagjai pedig 4,8 százalékkal csökkentették a selejtet. Az Esze Tamás brigád a tervteljesítésben is megelőzte versenytársát: 222 százalékos átlagteljesítményt értek el a negyedév során a brigád tagjai, a Petőfi brigád munkásai pedig „csak“ 206,2 százalékos átlagot. Mindkét brigád tagjai együtt örülnek a nagyszerű eredményeknek. Úgy hírlik, hogy a Petőfi brigád vissza akar vágni a vereségért: a május 1-i murisa - versenyben maga mögé akarja utasítani az Esze Tamás brigádot. A Kossuth-díjas Labancz Mihály és Kiss István rekord teljesítménye Vasárnap röppent fel a hír,hogy Kiss István brigádvezető és Labancz Mihály Kossuthdíjas kőműves március 25-én 441 százalékot értek el gyorsfalazási munkával. Péntek óta egy hét telt el. Hol tart most a két kiváló kőműves? Mi újság a Szabadság úti lakásépítkezéseknél? Csütörtökön talán a „legmelegebb“ napja volt a felszabadulási műszak során kibontakozott nagyszerű versenynek. Kezdődött azzal, hogy Mile Lajos építésvezető éppúgy, mint a múltkor újból hajnali 3 órakor ébredt. Utána már el sem aludt. Térdről hegyire meghányt mindent, hogyan biztosítja a habarcsot, a téglát a két „nyugtalan embernek“ és nyolc társának. Valóságos haditervet készített, mert hát neki is szívügye, hogy ki végez első helyen a megye legjobb építőipari brigádjainak nemes vetélkedésében. Reggel 7 órakor a brigád tagjai az ,.Az épület egy újabb szekciójának alapárkában álltak. Labancz elvtárs újra szemben Kiss Pistával. A segédmunkás brigádok a gödör szélén téglahegyeskkel körülbástyázva várták az indulást. A munka hatalmas iramban kezdődött meg. A finom habarcsra rákerült az első téglasor, aztán az ötödik, tizedik. Kilenc órakor Mile elvtárs ismét telefonált. A központot hívta: — Fiúk, küldjetek újabb téglát. Ma megint elmegy vagy 20—25 000 darab. A megjavított toronydaru óriás gémnyaka is a gödör felé fordult. Egész, nap megállás nélkül szállította a téglát. Fél tízkor azonban újabb segítség kellett. . . Azok ott lent úgy „ették“ az anyagot, hogy még két segédmunka brigád sem győzte a kiszolgálást. Elő a szállító szalaggal Felbúgott a transzportáló motorja — és az építkezésnél mindenki, még a vízhordó Jászli Erzsébet is futólépésben közlekedett. Délben a brigád a rossz idő ellenére is 400 százalék felett tartott. Délután fél ötkor aztán ■megszületett a győzelem, Labancz Mihály ás Ziss István 42,4 köbméter falat húztak fel és 488 százalékra teljesítették napi tervüket. A brigádban dolgozó, de egyéni falazást végző Szító Sándor, Kiss József, ifj. Kiss István, Gál Tibor 27,45 köbméter fal felrakásával 211 százalékot értelt el. Az egész brigád csütörtökön 29 000 téglát dolgozott be és átlagteljesítménye 33,4 százalékra alakult. A segédmunkások közül Szabó Lajos segédmunkás brigád teljesítménye márciusban 206, Horváth Ferenc segédmunkás brigádmárciusban 202 százalékra alakult. „ZSUGORIAK” Négy tagja van a Majka-brigádnak: Moska József, Nagy István, Orbán István és Szabó Gyula. Négy különböző ember. Azonban a munkában egyformák: Moska József jelvényes sztahanovista, Nagy István és Orbán István a „vegyipar kiváló dolgozója“ és a fiatal Szabó Gyula sem marad el mögöttük. Még egy dologban nagyon egyforma ez a négy munkás: féltő gonddal vigyáznak minden csepp vegyianyagra, tinktúrára, szirupra , amiből orvosságot készítenek. Valahogy úgy, mint azok a zsugori emberek, akik ládába gyűjtik és még a fénytől is féltik csillogó pénzüket. A két zsugoriság között nemcsak ilyen látszólagos hasonlatosság van, hanem lényegbeli is. Minden csepp megtakarított orvosság alapanyaga megtakarított, forintot jelent. A brigád tagjai április 4 tiszteletére vállalták, hogy 5400 forint értékű anyagot takarítanak meg. Napról napra újabb összeget írhattak fel egyéni anyagtakarékossági számlájukra. A negyedév során 16 399 forintot szaporgatott össze a brigád a népgazdaságnak és magának. Ugyanis a megtakarított összeg 10 százaléka az ő markukat üti. Ez több mint 400 forint fejenként. Ebből az összezsugorgatott pénzből lehet egyet-mást venni a családnak ... Beváltott ígéret Az Orvosi Műszergyár kommunista csőhúzói a Központi Vezetőség márciusi határozatának megtárgyalásakor megfogadták, hogy terven felül 6000 méter rozsdamentes csövet húznak , le. Az üzemrész pártonkívüli dolgozói is lelkesen csatlakoztak a kezdeményezéshez. Legutóbb kapott híradás szerint a csőhúzók állták a szavukat: március 30-án este 10 órára 6800 méter csövet, húztak le terven felül. A gyár pártszervezete kollektív fényképet készített a csőmóvóhely dolgozóiról és mindegyiküket megajándéko'*"". Lsótényképpel, emlékül ez ígéret becsületes végre 4 százalékot ért »-■