Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

1955.N­APIIA.13­0. S 2BRPA N­É­P­LAP ♦ Hálatelt szívvel, forró szeretettel köszöntjü­k felszabadítónkat, segítőnket, a dicső szovjet népet ! Díszünnepség Debrecenben hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján ♦ A felszabadulási ünnepségek során vasárnap este, a nagy év­forduló előestéjén Debrecen élenjáró dolgozói jöttek, össze a Köz­ponti Kultúrotthon nagytermében, hogy méltóképpen megünne­peljék hazánk felszabadulásának tizedik évfordulóját. A hatal­mas díszterem már 7 órakor zsúfolásig megtelt, mintegy 1400 em­ber szorongott a nézőtéren. A jelenlévők soraiban ott voltak azok a szovjet katonák, akik 1044 őszén részt vettek városunk felszabadításában. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Szabó István elv­­társ, altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MDP Köz­pontú Vezetőségének tagja, Barczi Gyula elvtárs, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság első titkára, Kulcsár Ferenc elvtárs, a Hajdú-Bihar megyei Pártbizottság másodtitkára, Baranyai György elvtárs, a Debrecen Városi Pártbizottság titkára, Tatár Kiss Sa­rs elvtárs, a Hajdú-Bihar megyei Tanács vb. elnöke, Ménes Já­nos elvtárs, a Debrecen Város Tanácsa vb. elnöke, Bartha János elvtárs, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei bizottságának elnöke, Bencsik István elvtárs, a Hazafias Népfront debreceni bizottságának elnöke, Szénás Sándor, a DISZ megyei bizottság szervező titkára, Mester Sándor elv­társ, a Belügyminisztérium Hajdú-Bihar megyei Főosztályának vezetője, Farkas István elv­társ, az SZMT elnöke, Selmeczi Gyula elvtárs, honvéd alezredes, Laboncz András elvtárs, a „Munka Vörös Zászló Érdemrendjével“ kitüntetett kőműves, Kádár László elvtárs, az egyetem rektora, Ladányi Józsa elvtársnő, egyetemi tanár, Stozicski Ferencné, az MNDSZ Hajdú-Bihar megyei titkára. Helyet foglalt az elnökség­ben Nyikoláj Petrovics Gladkov és Lucenko szovjet ezredes elv­­társak. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Bencsik István, a Hazafias Népfront debreceni bizottságának elnöke nyitotta meg az ünnepi gyűlést, majd Barczi Gyula elvtárs, a Hajdú-Bihar me­gyei Pártbizottság első titkára tartott ünnepi beszédet. Barczi Gyula elvtárs ünnepi beszéde Tisztelt ünneplő közönség, kedves elvtársak! Tíz esztendeje annak, hogy a dicső szovjet hadsereg 'hősi 'har­cok során kiűzte hazánkból a fasiszta hordáikat. 1945. április 4-én egész Magyarország felsza­badult, hazánk visszanyerte nem­zeti függetlenségét és négyszáz év küzdelme után először lett valóban szabad és független or­szág. Hazánk felszabadítása a fasiszta rabság alól döntő for­dulópontot jelent egész nemze­tünk életében. A német fasizmus szétzúzásával együtt a szovjet hadsereg szétzúzta a magyar uralkodó osztályt s vele együtt a népel­lenes rendszert is. Ezzel lehetővé vált, hogy a hatalom a nép fiai, a munkások és parasz­tok kezébe kerüljön. A hazaáru­lásban oly jártas magyar uralko­dó osztály látva bukását, ural­mának pusztulásával együtt akarta pusztítani országunkat, népünket is. Nem e „dicsőséges“ nagy ura­kon — az ország akkori vezetőin — a nyilas söpredéken múlott, hogy nem lett több rom, halott, özvegy, árva és nyomorék. Ha több idejű it lett volna, egész biz­tos ez az izig-vérig népellenes banda még több üzemet, hidat, vasutat, intézményt és életet pusztított volna el, hurcolt volna nyugatra, mint arait elpusztított és elhurcolt. E vezetőik jóvoltá­ból hazánk, Németország utolsó csatlósaként vett részt a háború­ban. Az, hogy a német és a ma­gyar fasisztáknak nem sikerült az országot teljesen kifosztani, még jobban felperzselni, az fel­szabadítónknak, a dicsőséges szovjet hadseregnek és Sztálin elvtársnak "köszönhető. Joggal állapította meg tíz év­vel ezelőtt a Magyar Kommunis­ta Párt — mondotta többek kö­zött Barczi elvtárs —, hogy „Mo­hács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország“. Milyen kevesen voltak, akik elhitték a kommunista pártnak, hogy ezt az ezer sebből vérző, porba sújtott, a fasiszták és a nyilas pribékeik által mélyen megalázott országot talpra lehet állítani. Tíz év iga­zolja, hogy nem a kétkedőknek, a kishitűséget tápláló, hazudozó, fenyegetőző imperialistáknak és belső ügynökeiikne­k, a sötét, nép­ellenes reakciósoknak lett iga­zuk, hanem a magyar újjászüle­tést meghirdető, a népben bízó és e hatalmas újjáépítő munkát vezető, irányító pártnak, a kom­munisták pártjának. Arról beszélt ezután Barczi elvtárs,­­­hogy­ milyen mélyreható átalakuláson ment keresztül az ország, hogy hazádik szabad és független ország lett. Köszönet ezért elsősorban azoknak a hő­söknek, akik életüket és vérüket áldozták népünk szabadságáért, hazánk függetlenségéért. Hajdú-Bihar megyében 85 volt az ezer holdon felüli nagybirto­kosok száma, ezen belül négyen tízezer holdon felüli nagybirto­kon gazdálkodtak. Az 50 holdon aluli birtokosok kezén a megye területének csupán 33 százaléka volt. Több ír m­in­t 23 ezer uradal­mi cseléd, mintegy 35 ezer tel­jesen föld nélküli, nincstelen család nyomorgott, tengette ma­gát máról holnapra. Élt a legna­gyobb kilátástalanságban. Nem volt jobb a munkásosztály, az értelmiség sorsa sem. Megyénk­ben még 1635-­ben, a fellendülés időszakéban is több mint 17 ez­ren jelentkeztek ínségmunkára. Ugyanakkor a debreceni szelle­mi munkanélküliek száma 1172 fő volt. Aztán arról beszélt Barczi elvtárs, hogy milyen volt a közegészségügy helyzete, az orvosi ellátás a falusi nincstelen szegénység sorsa. Aki ma dol­gozni ak­ar, az dolgozhat, aki pe­dig becsületesen dolgozik, az biz­tosítja a maga és családja meg­élhetését. Nálunk a munka a be­csület és a dicsőség dolga lett. Pártunk, kormányunk a kiváló dolgozókat magas kitüntetésben, jutalomban részesíti. A munkások és dolgozó pa­rasztok gyermekei a múltban csaknem teljesen ki voltak re­­kesztve a felsőfokú és középfokú oktatásból. 1937-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetemre csak egyetlen dolgozó paraszt gyerme­ke iratkozott be, az iskolaév vé­gére „valami okból kifolyólag“ ez­ az egy is kimaradt. És kik vezették a dolgozó népet? A tör­vényhatóságban, a közgyűlések­ben földbirtokosok, népnyúzó kulákok, ügyvédeik, főszolgabírók és malomtulajdonosok foglaltak helyet, akik aztán vágóhídra is küldték a nemzet színe-javát, a magyar fiatalokat. Beszéde további részében is­mertette azokat, az eredményeket, amelyeket a földosztás után a földhöz juttatott kisparasztság el­ért a párt és a kormány segítsé­­gével. A megyében ma 289 termelő­­szövetkezetben folytatják mind sikeresebben a nagyüzemi gaz­dálkodást. Az egyénileg dolgozó parasztok nagy többsége is jó munkával viszonozza a párt, a munkásosztály, a Szovjetunió se­gítségét, s így segíti elő az or­szág felemlekedését, saját jólété­nek növekedését. Felsorolta azo­kat az új gyárakat, amelyek a­­ közelmúltban a három- és az öt-­­­éves tervben épültek. Ismertette­­ a debreceni üzemek dolgozóinak­­ kiváló termelési eredményeit,­­ amelyeket a szocialista munka­verseny során felszabadulásunk tizedik évfordulójának tiszteleté­re indítottak. Barczi elvtárs megcáfolhatatlan számokkal és tényekkel érzékel­tette a megye dolgozó népének életszínvonal emelkedését. Pél­dául: 1937-ben a megyében 7200 rádió volt, s ma 46 500 rádió szól a dolgozók otthonában. Ma min­den községnek mozija, könyvtá­ra, kultúrotthona stb. van. Befejezésül ezeket mondotta Barczi elvtárs: Felszabadulásunk tízéves évfordulója alkalmából hálatelt szívvel, forró szeretettel k köszöntjük felszabadítónkat, se­gítőnket, a dicső szovjet népet. A megye dolgozói tudják, hogy szabadságukat, megjavult életü­ket elsősorban a Szovjetuniónak, a szovjet népnek köszönhetik. Az elért eredmények nem választha­tók el a magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja vezető, irányító munkájától. Tovább kell erősíteni barátsá­gunkat felszabadítónkkal, a béke­harc zászlóvivőjével, a nagy szov­jet néppel és a baráti népi demo­kratikus országokkal, a béke és a szabadság minden őszinte hí­vével. Ezt az utat jártuk az el­múlt 10 évben, ez volt sikereink fő záloga, ezt az utat fogjuk jár­ni a jövőben is. Nem kétséges, hogy eredményeink a következő 10 évben összehasonlíthatatlanul nagyobbak lesznek, mint az el­múlt 10 év eredményei. Ezután megható, kedves ünnep­ség következett. Ménes János elv­­­társ, Debrecen Város Tanácsa el­nöke orosz nyelven üdvözölte azokat a jelenlevő szovjet kato­nákat, akik részt vettek Debre­cen város felszabadításában. Mintegy 15 szovjet tisztnek nyúj­tott át a város dolgozói nevében emléktárgyakat a hála és a sze­retet jeléül. , Lucenko ezredes mondott rövid beszédet. A szov­jet katonák és a szovjet nép for­ró testvéri üdvözletét tolmácsol­ta. Ezután Nyikoláj Petrovics Gladkov ezredes elvtárs átnyúj­totta Ménes János elvtársnak a város dolgozóinak ajándékozott gyönyörű nagy vázát és egy zász­lót. Ezzel az ünnepség első része véget ért. Befejezésül felhangzot­tak az Internacionálé akkordjai. ★ A díszünnepség második részét Kodály—Virág Benedek: „Békes­ség óhajtás 1810. esztendő“ című művének előadásával a Debreceni Népi Együttes kórusa nyitotta meg, Czövek Lajos vezényletével. A kiváló énekkar műsorán a to­vábbiakban Bárdos: „Kossuth szvit“-je, valamint Járdányi: „Hajnali tánc“-a szerepelt — ze­nekari kísérettel. Az együttes táncosai a „Szakácsasszonyok tán­cát“ és a nagysikerű „Dübögőt“ adták elő. A Csokonai Színház művészei közül Hoffi Éva Benjámin László:, „Örökké élni“, Solti Bertalan Kossuth-díjas Darvas József: „Város az ingoványon“ című mű­vének egyik részletét, Téri Árpád Illyés Gyula „Az építőkhöz" című versét adta elő. Fellépett az ünnepi műsorban Mátyás Mária Kossuthn-díjas, a Magyar Állami Operaház tagja. Vers, ének, tánc nagy színes csokorban fonódott össze. Tíz éve szabad a népünk — erről beszélt a műsor is. Kimondatlanul is er­ről szóltak a csillogó szemek, ezt sugározta a szívekből áradó de­rűs szenvedély. Tíz éve szabad a nép. Tíz éve szárnyal olyan szabadon a dal, ahogy azelőtt soha sem szárnyal­hatott. Így csak­ szabad emberek szabad fiai tudnak dalolni... ♦ ­1 ** Churchill angol miniszterelnök lemondott A BBC jelenti: A Buckingham palotából hivatalosan közölték, hogy­­V­i­n­ct­­on Churchill kedden délután kihallgatáson jelent meg II. Erzsébet királynőnél és benyújtotta lemondását a miniszterel­nöki tisztségről. Churchill 81. életévében van. A BBC parlamenti tudósítója szerint politikai körökben álta­lában azt várják, hogy a királynő Anthony Eden külügymi­nisztert fogja kinevezni miniszterelnökké. ­gy ünnepelt Hajdúböszörmény... A nagy hajdúsági város, Haj­dúböszörmény ünneplőbe öltö­zött felszabadulásunk nagy napjára. Lobogódíszt öltött a város és a szorgalmas hajdúbö­szörményiek a lobogódísz mellé olyan tisztaságot teremtettek, hogy szinte eldobott cigaretta­véget sem lehetett találni az utcán. Tükörtisztára seperték nemcsak a gyalogjárdákat, ha­nem még a kocsiutakat is. A külsőségi utcákon koronával tüntették el a szekérvágta rögö­ket. Hajdúböszörmény a város csi­nosításával, példás tisztaságá­val, külsőségében is megmutatta, hogy április 4-e a legnagyobb ünnepe. A város lakói lélekben is ünnepeltek. Megmutatta ezt a szovjet hősök oszlopánál tar­tott ünnepély, a sok-sok koszo­rú, a hála, az el nem múló sze­retet jelei. Hajdúböszörmény nagy ün­nepére a városba érkezett két szovjet elvtárs, Kosztyenkov Vladimir főhadnagy és Vaszil­­jev Mihail kapitány, akiket a szeretet száz jelével vettek kö­rül a hajdúböszörményiek. A pártbizottságon ünnepélyesen fo­gadták a szovjet elvtársakat, s megajándékozták őket egy re­mekbe készült sakktáblával és figuráival. Az iparművészi, re­mekbe készült sakk-készlet a Hajdúböszörményi Famegmun­­káló KTSZ tagjainak ügyessé­gét dicséri. A sakkfigurák fa­ragása, festése Bocskai hajdúi­nak öltözékét idézi. Az ajándék nagyon megtet­szett a szovjet elvtársaknak, s alighogy elbeszélgettek Hajdú­böszörmény vezetőivel, nyom­ban­­ki is próbálták, hogyan le­het nyerni egy jó játszmát a remekbe készült sakktáblán. Bácsi István elvtárs, a pártbi­zottság egyik tag­ja ült le sak­kozni. Jó sakkozó hírében áll, de bizony játszmát vesztett a szovjet elvtárssal szemben. A pártbizottságról a Petőfi Ház nagytermébe mentek, ahol Rácz Gyula elvtárs, az MDP Hajdúböszörményi Pártbizott­sága titkárának megnyitó sza­vai után Dani Imre elvtárs, a Hajdú-Bihar megy­ei Pártbi­zottság Mezőgazdasági Osztá­lyának vezetője tartotta meg az ünnepi beszédet. Dani Imre elvtárs nagy tet­széssel fogadott beszéde után a Petőfi Ház zsúfolt nézőtere előtt nívós kultúrműsor volt. Hajdúböszörmény dolgozó népe méltón ünnepelte felsza­badulásunk ünnepét. Az ünnepség után a Dózsa Termelőszövetkezet székházá­ban vendégül látta a szovjet elvtársakat. Közel 200 terítékes ebéden, lelkes hangulatban ün­nepelték a magyar—szovjet ba­rátságot. Bencze Mihály ★ s és Balmazújváros Balmazújváros főtere április 4-én már a kora délelőtti órák­ban megtelt ünneplő ruhába öl­tözött emberekkel, akik részt vettek hazánk felszabadulásá­nak tizedik évfordulójára ren­dezett ünnepségen. Fél 10 után néhány perccel megkezdődött az ünnepi felvonulás. Elől ha­ladtak a pártszervezetek és a tanács dolgozói zeneszó mellett, utánuk a tömegszervezetek, majd a tsz-ek és a gépállomás dolgozói vonultak a tribün elé. A felvonulás után a magyar és szovjet himnusz hangjai mel­lett a párt és a tömegszerve­­zetek 22 gyönyörű koszorút he­lyeztek el a szovjet és a ma­gyar hősök emlékművének ta­lapzatán. 10 órakor megkezdő­dött az ünnepség. Az ünnepi beszédet id. Szarvas Imre tartotta. Méltatta a párt har­cát, a dicső szovjet hadsereget és annak vezetőit, akik segít­ségére voltak a magyar nép­nek, hogy kiszabadítsa magát az évszázados elnyomatásból és megkezdhesse a boldogabb élet építését. Méltatta eddig elért sikereinket, amelyeket a ma­gyar nép a párt vezetésével nagy erőfeszítések árán ért el. Délután 2 órakor a tanács rendezésében ünnepi ebéd volt. Este a kultúrteremben az álta­lános iskola növendékei és a Petőfi Olvasókör adtak kultúr­műsort, majd reggelig tartó táncmulatsággal ünnepelte Bal­mazújváros a felszabadulás ti­zedik évfordulóját Kitüntetések átadása a Csokonai Színházbén Vasárnap délután bensőséges ünnepség keretében osztotta ki Ihos Ferenc, a Népművelési Minisztérium Színházi Főosztályának helyettes vezetője a színház több tagjának felszabadulásunk 10. év­fordulója alkalmából adományozott kitüntetéseket. „Szocialista Munkáért Érdemérmet” kapott Téri Árpád, a Cso­konai Színhház igazgatója, Thuróczy Gyula színművész, aki a több mint ötvenéves színészi múlt elismeréséért kapta ezt a szép kitün­tetést­ A népművelési miniszter a „Szocialista kultúráért” kitüntető­­jelvényt adományozta Andaházi Margit, Márkus László, Mensáros László, Örkényi Éva színművészeknek, Balogh Éva és Virágos Mihály operaénekeseknek, Siki Emil díszlettervezőnek, Zakar István maszk­mesternek. A népművelési miniszter kitüntető oklevelét kapta Deák Pálma énekkari tag, Zolnai Imre színpadi felügyelő, Bálint Ferenc műszaki felügyelő, Géder András és Székelyhídi Sándor díszletezőmunkás. Ezenkívül a színház 20 dolgozóját tüntették ki a Minisztertanács és a SZOT emléklapjával. A kitüntetettek nevében Már­kus László mondott köszönetet. Vámos László, a Csokonai Színház főrendezője „Jászai Mari díj"-at kapott A népművelési miniszter Vámos Lászlót, a Csokonai Színház főrendezőjét az operák és klasszikus drámák kiváló rendezéséért a „Jászai Mari-díj“ II. fokozatával tüntette ki. A „Jászai Mari-díj” II. fokozatát kapta Bicskey Károly, a Deb­recenből Kecskemétre el­ker­ült színművész is „Az aranyember’/'-ben nyújtott kiváló alakításáért.

Next